Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
I9CS. augusztus. 8. vasárnap. NÖGRÄD 7 „SZÍNHÁZ mindig volt van és mindig lesz!” Ez, a határozottságával szinte kérkedő mondat a harmincas évek egyik ankétjén hangzott el, válaszul a színpad válságáról elhamarkodottan ítélő pesszimistáknak. Kárpáti Aurélnak a lényeget tekintve igaza volt. Mert a dráma és a színjátszás valóban hűséges társa az embernek. Az antik Görögország vallási szertartásaitól a modern térszinházban játszódó előadásokig kísérte és kíséri az emberiséget, amelynek a jövőben is bizonyára segítségére lesz majd az önmegismerésben, érzéskulturájának, gondolatvilágának mélyítésében, finomításában, és játékos kedvtelésében. A színház tartalma és formája együtt változik a korokkal, Tépést tart a kultúra és az igények fejlődésével, de megfigyelhető néhány __ olyan vonása is, amely érthetővé teszi, hogy átmeneti visszaesések után, a közönség érdektelenségének okait kiküszöbölve újra meg újra fellendül és hódítóan kibontakozik. Ma: gyarországon az elmúlt húsz év alatt százezrek kedvelték meg a szórakozásnak ezt a nagyhagyományú válfaját. A színház népszerűségének okairól szólva arra a kérdésre szintén válaszolhatunk: mit es hogyan érdemes nézni, hogyan lehet maradandó erejű élményeket szerezni? A gyerekek, játék közben, szívesen utánozzák egymást, a felnőtteket, a tárgyak és a természet különböző tulajdonságait. Szórakozás ez annak, aki csinálja, annak, aki figyeli, s megítéli, mennyire sikerül az utánzás. Ez az ösztön túléli a gyerekkort, csak rejtőzik, ritkábban és álcá- zottabb módon jelentkezik. Egyik formája kétségtelenül s színház, a dráma, amelynek részvevői nemcsak egyszerűen a játék, a közvetlen hatás kedvéért, hanem mélyebb és komolyabb szándéktól vezetve utánozzák az elképzelt vagy megfA történet szereplőit. Áltahik, a hősökkel azután azonosulni képesek azok is. akik nem játszanak, de fantáziával és koncentrált figyelemmel átélhetik a történet eseményeit. Hasonló lehetőséget más művészeti ág is nyújt, de egyik sem biztosít olyan közvetlen és zavartalan feltételeket az átéléshez, mint a színház. A színpadon eleven alakjukban jelennek meg és ütköznek össze a hősök. Viszonylag könnyű megérteni és nvomonkövetni őket. Az ember, a színpadi játékot figyelve megsokszorozhatja önmagát, kielégítheti kíváncsiságát, Szeretek múzeumokba járni. Nem tudom, gondoltak-e már hasonlót: ilyenkor is úgy érzem, emberek közé megyek. A múlt, s a közelebbi múlt em.lékeit, dokumentumait faggatva emberek szólnak hozzám. Olyanok is. akiket ismertem (írók. művészek, politikusok), olyanok is, akiket nem. Esetenként egy múzeumi tárgyon fellelhető többjegyű szám is vallhat egy iszonyú korról, esetenként egy levél. Nemcsak „heves” ember levele — de erről majd később. Egy budapesti ügyvéd jóvoltából nemrég értékes kiadványok kerültek a salgótarjáni múzeum birtokába. Az 1919-es és az azt megelőző, illetve követő időkből 203 könyv. brossára, röplap, leporelló. Többnyire politikai, irat. Átlapoztam a kiadványokat, melyek között nem egy igen értékes „antikvár” példány akad: „A forradalmi Kormányzó- tanács és a Népbiztosok rendeletéi” 1919-ből, az ugyancsak e korból származó Vörös Könyvtár brosúrái, a Munkáskönyvtár-sorozat darabjai. A Kommunista Kiáltvány 1919- es kiadása. Kautsky Károly könyve „Szociális reform és szocialista forradalom” címmel szintén ritka példány. . Átlapozgattam a könyveket, a kiáltványokat, „Az Érdekes Üjság” néhány számát, FranKalauz A SZÍNHÁZ VARÁZSA megismerheti a társadalom és a jellemek vonásait, összefüggéseit, átélhet olyan csapásokat és örömöket, amelyek meghaladják egyéni életkorét. A DRÁMA klasszikus típusa ennél is többet ad. Ebben utánzás és átélés öröme magasabbrendű élmény eszköze, része a világ rendjét, az élet értelmét, a társadalom eszméit és fejlődési irányát kifejező művészi alkotásnak. Az ilyen színház az ember önmagára esz- mélésének, reményei és lehetőségei szembesítésének, kudarcai feltárásának és emelkedése megvitatásának fóruma. A dráma ezen a szinten is szórakozás, de itt ezt éppen azzal éri el, hogy a valóság, a színházon kívüli, az igazi élet legizgalmasabb kérdéseire válaszol. Segít az embernek, hogy boldog lehessen, és kiegyensúlyozottan, energikus határozottsággal közelítsen egyéni és közösségi céljaihoz. A dráma első, ősi korszakéban a természet feletti győzelem előrevetítésével is biztatott, harcba vitt. Azóta, és napjainkban különösen a társadalmi küzdelmek értelmét világítja meg, erre fegyverez fel, ebben kínál segítséget, szövetséget. De az igények sokfélék, s a nézők nemcsak komoly daraboknak tapsolnak szívesen'. Sokak kedvence az operett. Szeretik a zenét, érzelmes cselekményeket, tréfakedvét es azt, hogy mindig a szerelemről, sőt a beteljesülő, a legravaszabb akadályokat is legyőző happiendes szerelemről szól. Nem csodálhatjuk, ha a színházzal ismerkedő néző híve az operettnek. Nem árt viszont megmondani, hogy a Csárdáskirálynő, vagy a Mosoly országa csak az első lépcső. amelyről érdemes továbblépni. Anélkül, hogy leszólnánk az operettet, tényként kell megállapítani: a valóságtól csillagévnyi távolságban jár, mesének pedig kiagyalt, Igazi költőiség nélküli. A zene tartja életben. Fontos volna, hogy_ megszülessék a mai zenés műfaj, amely szirupos érzelmesség és hazug illúziók nélküli világba vezetné a hallgatót, korszerűsítve az élményt, amelyet az érzelmek és a fülbemászó kedves melódiák találkozása nyújt. Sok jót Ígér közönségének a vígjáték. Ebből ugyancsak többféle van, aszerint, hogy az író mennyire igényes, milyen eszközökkel dolgozik, mennyit és hogyan kíván megmutatni az életből. Egyesek a pillanatnyi hatás kedvéért lemondanak hőseik mélyebb megértéséről, társadalmi és lélektani vonásaik ábrázolásáról. Csak a rekeszizmok elleni támadással törődnek, egyetlen céljuk a mulattatás. Nevetni jó, nevettetni nagy érdem, de a komédia klasz- szikusai, Shakespeare, Moliére, Shaw és mások példája meggyőzhet: lehet úgy is mulattatni, szórakoztatni, hogy a néző el is gondolkozzék, s jobban megértse az emberek és a világ problémáit. A színpad vidám és játékos műfajai után az élet és a történelem komoly, olykor tragikus eseményeivel foglalkozó darabtípusokra szeretnénk irányítani az olvasó figyelmét. Ezek a darabok, mint említettük, ugyancsak szórakoztatnak, sőt ezek nyújtják a legnemesebb és legmaradandóbb élményeket. Ami ezeket megkülönbözteti a kisebb igényű, vagy éppen igénytelen munkáktól, az a tulajdonságuk, hogy túlmutatnak a színpad zárt világán. MŰVÉSZI értékük záloga és kiteljesítése éppen az, hogy élni tanítanak, kimondják: mi a jó és mi a rossz meghatározott körülmények között. Társadalmi harcok vetületét és az erkölcsi kérdések közötti eligazodást kereső ember lelki tükörképét hordozzák, a görög tragikusoktól a modern szerzőkig, Brechtig, Visnyevszkij- ig, Millarig. A klasszikusok értéke is jelentős. Ismerni és érteni tanítják elmúlt korok embereit, politikai és morális küzdelmeit, azokat az ösz- szeütközéseket, amelyek a fejlődést kibontakoztatták, s eljuttatták az emberiséget a szocializmus küszöbére. A klasszikusok műveiben költői szépségük mellett, éppen ezt becsüljük, s tartjuk leginkább példamutatónak. Azt szeretnénk, ha a mai drámaírók is ugyanolyan, vagy hasonló mélységben értenék és fejeznék ki a mi korunkat, a mai magyar társadalmat, mint a régi nagyok. Hiszen a feltárt és kibontott, olykor meg is oldott konfliktusok, a fejlődés színpadra vitt és a közösségben visszhangra találó kérdései adják a dráma és a színház nélkülözhetetlenségének leghatékonyabb igazolását. Dersi Tamás Lejárt a „mandátum", — mit hagynak örökül? Kisterenyén másfél esztendővel ezelőtt járási feladatokat kapott a művelődési otthon. Azt a feladatot, hogy példamutatója, szervezője és irányítója .egyen a salgótar jani járás művelődési, kuitu ralis életének. Két fiatalember állt az ügyek élére, az igazgatói tisztségben Nagy Géza, művészeti előadókén', pedig Gvórgy István. A korábbi fóhivatást tekintve mindketten nevelők, s a járási művelődésügy apparátusából jötlea ki, itt vállalni nagyobb felelősséget. Ügy vjít akkor, hogy elődeik jóformán puszta falakat hagytak nekik örökui. I.yen íeiletelekkel nemhogy a járás, de a község szükségleteit. igényeit is nehez lett volna akár csak részben beváltani. Hogyan kezdjék hát mégis? — ezt kellett mindenkinek előtt e1 döntetni. Mégpedig „menet közben”, mert indu lasnak egy csonka év befeje zése várt rájuk. Hogy s mint Sikerült: Az a tény, hogy becsülettel helytálltak a „rögtönzésben” s friss színeket kevertek a munkába, méltán vonta magára -. község figyelmét. Az elmúlt esztendő tavaszáról, nyári szakáról van szó, amikor céljaik érdekében még a kastélypark nak is funkciót találtak E néhány hónapos előgycikóriát után tervezték meg 1964 őszen első teljes munka- tervüket, amelyben immár az egész járás művelődési-kultv- rális gondjait vállalták. Az alaprakás évének szánták ezt, annak tekintette a járási tanács is. Arra volt elsosorbar szükség, hogy bázist képezzenek mind az ismeretterjesztő, mind az öntevékeny művészed es egyéb szakköri éíet- ntk. Azok a tervek, melyek kei előántak, magukban hói dozták a kivihetőség jegyeit. H gy megsem úgy lett minden. ahogyan szerették volna, anogyan akarták, —: nem egészen a tervezőkön múlott. A kisterenyei művelődési oclhon, mint a járás szellemi, kuiturál.s centruma — meg mielőtt valóban azzá válhatott voina —, immár befejezi rendeltetései. Hamarosan átadja tisztet a jóval tágasabb lehetőségű megyei művelődési háznak. Befejezi alig elkezdett megbízatását az otthon életében Nagy Géza és György István is. Mit hagynak örökül az utódra a januártól újból községi, vagy körzeti körű művelődési otthonban? Milyen tanulságokat, eredményeket és milyen további tennivalókai? — ezeket kérem összegezni most az igazgatótól és munkatársától. Nagy Géza vállalkozik elsőnek válaszra: — Ahhoz, hogy a kistere- nyei művelődési otthon járási feladatokat láthasson el, biztosítani kellett volna az alapvető feltételeket. Az még nem feltétel, hogy van háromszáz szék, egy pianínó, egy magnó. Nem volt itt semmi, mindent teremteni kellett s egyedül erre elmegy egy esztendő. Az igazság az: mi úgy jöttünk ki, hogy egy-két évet kaptunk a munka megalapozására s kellett is, hisz egyikünk sem ismerte különösebben a községet. Most legnagyobb tanulságként éppen arra hívnám fel a megyei vezetők figyelmét: ne küldjenek embert számára ismeretlen községbe, vagy ha küldenek, adjanak türelmi időt a meginduláshoz. És mégegy: bejáróként, nem végezhető eredményes népművelés. György István veszi át a szót: — Én szeretem ezt a munkát, ha pillanatnyilag csalódtam is. Szeretem és tisztelet- díjasként tovább folytatom majd Cereden, ahova tanítani megyek. Azt azonban meg kell mondanom: ha egy emberrel így foglalkoznak a felettesek, soha nem alakul ki állandó népművelési gárda. Legalább olyan tekintélyt, jelentőséget kellene adni egy faluban a kultúrotthon igazgatójának, mint az iskolaigazgatónak. Hát még egy járási intézménynél! De beszéljünk inkább arról, végeztünk-e mégis valamit? Munkaköröm szerint talán az öntevékeny művészeti munka és a szakköri élet kibontakoztatásával kezdhetnénk. Létrehoztuk és egy év alatt megyei aranyérmes szintig fejlesztettük népitánc együttesünket, megyei viszonylatban is magas szinten áll képzőművész szakkörünk, tartalmasak a gyermekfogiaí- kozásaink, német nyelvű levelező tanfolyamot szerveztünk, megindítottuk a fotoéletet, szakköröket felszereléssel láttuk el, megalapoztuk az iro- dalombarátók körét, .Jobbágy Károllyal majd Berkesi Andrással író-olvasó találkozót tartottunk, s nem formális összejövetelt, hanem olyant, amely _ rezhetöen kihatással volt az irodalom jránt' er- deklődéskeltésre. Bátran mondhatjuk, hogy az új magyar líra iránt Jobbágy látogatása és járási szavalóversenyünk óta meghatványozódott az érdeklődés. — Kik segítették munkái u- kat? — A nevelők a múlt tanévtől kezdve Korábban nagy volt a passzivitásuk, de tavaly óta akadt jónéhány tanár, a tire támaszkodni tudtunk. Al- mási Ferencné, Radics István Kovács Tibor, Szomszéd András, Németh Mihály, Klucsik Györgyi, Opavszki Szilárd. Nagy Géza folytatja: — Az ismeretterjesztésnek is volt kimutatható eredménye. Megszerveztük a szülők iskoláját, ismereterjesztő tevékenységünk kiterjedt a faiu cigánylakosságának tanításara, a gimnázium KISZ alapszervezetével vizsgára vittünk tizenhárom írástudatlant. György László: — Hinduit egy bizonyos jóirányű kezdeményezés. A következő vezetőnek már az a dolga, hogy tovább fejlessze a kezdeményezéseket s szélesebb rétegben aktivizálja az embereket. • Nagy Géza: — Nulláról indultunk, most már együtteseinkkel, szakköreinkkel mintaszerű bemutatókat, foglalkozásokat tudnánk nyújtani a járási községeknek. Közös nézetüket így összegzik végül: — Szeretnénk, ha a megye nem úgy tekintene bennünket, mint akik voltak és mentek, hanem úgy, mint akire a rt- vőben is számíthat. Egv-egy község kulturális életében eddigi tapasztalatainkkal sokat tudunk segíteni. Nagy Géza és Gyógy István kisterenyei „mandátuma” lejárt. A járás művelődési irányítása visszatér a székhelyi centrumba, — ez végeredményben egészséges íeftódés eredménye. Nagy Géza és György István azonban joggal számít új „mandátumra”. MOZAIK (Joubert) Aki sohasem vonja vissza állítását, jobban szereti önón- magát az igazságnál. ^fllázeiimú k, emberek kel Leo pár cikkét, ám engem elsősorban más érdekeit. Az Internacionálé korabeli sokszorosított példánya után rábukkantam egy piros fedelű könyvre, „A diadalmas forradalom könyvé”-re, amely a Légrády testvérek kiadásában jelent meg, s mint a címlapon olvasható, „A népkormány tagjainak, a forradalom szereplőinek és 75 magyar írónak önvallomása, a forradalmi napok hiteles krónikája.” Hetvenöt magyar író, köztük Szép Ernő vallomása is. A vallomások ma már — irodalomtörténet. Értékelésüket elvégezték — ez sem lehet feladatom. Dehát mit ír Szép Ernő? „Ot vagyok rekedve a halálban, abban, amit most hagyott el a világ. Itt maradt a számban az emberiséghez tar^ tozóknak minden jajgatása, minden nyöszörgése, minden sziszegése. minden kínzó hajtása. minden arcvonaglása. Az örökre megsérültek csalódva fordulnak: de. amikor örömet akarnék kiáltani. A ködben állok még, arra messzi előre látok valami világosabbat, tudom, a napvilág. Annyi sok közöny szemel arcom előtt. Még nem érzek magam körül egyetlenegy lélekző boldog embert sem, akármilyen mesz- szire sem, a világ széléig sem ” A Szép Ernő dadogó szavainak tanúsága szerint általa is látott „napvilág” fényét a sötétség még elnyomta. Az a sötétség, amely később, jóval később, csillagot varratott az író ruhájára is. A halál, amit akkor elhagyott kis időre ezen a földön a világ, hamar visszatért. S milyen volt az aratása! ■ Később, sokkal később írták ezt a levelet, melyet idézek. Nem a pirosfedelű könyvek diadalmas korában, nem. Nem is csillaggal megjelölt író írta, gyerek. A sötétség, amely a levelet íratta, valamikor a fehérterror idejében kezdődött ebben az országban. A levelet húga születésnapjára írta egy koncentrációs táborba hurcolt kislány. A húga szintén táborban, Birkenauban volt. A nővér, Franki Ági Kőszegről Sopronban származott zsidó kislány a levél írásakor szintén rab volt. A levelet, melyet a soproni Liszt Ferenc Múzeumban olvastam, nem olvasta el, akinek szólt. Nem olvashatta. Már meggyilkolták. íme a levél: „Peterswaldon. 1944. X. 7. Zsuzsikám, emlékszel egyszer amikor egymás születésnapjára vettünk valamit. Apuka, meghatva azt mondta: akárhol vagytok, akármilyen távot is egymástól, sohase felejtsétek el, hogy valamivel megemlékezzetek egymásról. Akkor talán Te is — mert én igen (itt egy olyan szó következett, amelyet nem lehet olvasni)... beszédnek vettem ezt, de most rájöttem, hogy nem, ez valami egészen más, valami szóval kifejezhetetlen dolog, és ezért, Zsuzsikám, ma. hogy a születésnapod van, és hogy nagyon-nagyon távol dagy, születésnapodra csak ezt a levelet írhatom, ezt az illúziót magamnak, mert elküldeni, még csak ezt sem küld- hetem el. , Zsuzsikám, 16 éves vagy, nagy lány, az éveidből pont a legszebb időt kell elvesztened, 16 éves, ez csak egyszer van, ilyenkor legszebb minden, az első szerelem, az udvarlók, az élet, minden-minden. S most? Igen, Zsu, remélem, még 16 évés korodban otthon leszünk együtt, de más lesz minden, nem tudunk többé gondtalanok lenni, nem tudunk többé úgy nevetni, mint kéne, és a jelen, erről mit beszéljek? Zsuzsikám, ne keseredj el soha, bármi is lesz még, bárhogy is lesz. 16 éves vagy. igaz, ezt többé nem kapod vissza, de pótolni fog az élet ezért nagyon, mert kell, hogy pótoljon, én hiszek benne, higgy Te is, és ezt is kívánom Neked születésnapodra. Itt én vagyok Anyukával, de úgy szeretném, ha tudnék cserélni Veled, könnyebb lenne mindkettőtöknek, és én is könnyebben bírnám, mint Te, azt ott. ha isten ments, még ott vagy Birkenauban. Isten ments látod, még mindig, önkéntelenül is, őt hívjuk segítségül, önkéntelenül csak, de majd megpróbálok még imádkozni is, mindent, mindent, Hittel és hitetlenül, csak összekerüljünk mindnyájan, mi és mindenki, aki összetartozunk, akik szeretjük egymást. Zsuzsikám, ne szomorodj el ma, ezen a napon, érezd, hogy Rád gondolunk sokan. Tőled távol, ma mind, akik szeretünk Téged, Veled vagyunk, csak a testünk nem, de fontos az most? Hisz a testünk teljes külön életet él és külön életet a lelkünk, míg itt dolgozik a kezem, míg nyomom a gépet, nem én vagyou, egy test csak. én otthon vagyok Apuval, Veled, Pistával, átélek sok-sok szép álmot, és álmodj Te is, álmodj mindig szépet, amit átélni akarsz, es ez átsegít mindenen, köny- nyebbé tesz mindent, álmodd a 16 évedet, szép álmokat, boldog felébredést. Ági." Szeretek múzeumokba járni. Böngészni nagy emberek vallomásait nagy korokról, s „névtelenekét” iszonyú időkről. Szeretek hallani ilyen nagy szeretetröl. Különben is, aki az embert szereti, mindenhol — forradalmakban, koncentrációs táborokban; múzeumokban is — mindenkor öt találja. Tóth Elemér Jaj annak, aki későn ittasul meg egy ábrándtól! Sohasem józanodik ki belőle. A dobszó elriasztja a gondolatokat. Ezért van az, hogy a dob kiváltképpen katonai hangszer. Uj kormányzatot adni egy öreg nemzetnek annyi, mint fiatal vért ömleszteni egy öreg testbe. Az a gyengeség, amely megóv, többet ér annál az erőnél, amely rombol. • Könnyen eltűrjük azt a hatalmat, amelyet valamikor magunk is gyakorolni remélünk. Az igazság erő nélkül, s az erő igazság nélkül: szörnyű csapás! A példa csak lefelé ragad, felfelé nem. Ha ott alkalmazzuk a szigorúságot, ahol nem kell, nem tudjuk többé ott alkalmazni, ahol IsaU,
