Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
NÖGRÄD I9BS. sognszttis. 8. vasárnap. Szén ti vány i Kálmán: Legenda és történelem ÜJR AOLVASTAM egy gyűjteményben Illyés Gyula negyvenötös, kádártai riportját, amelyben újgazdák panaszolják, hogy a jutási parancsnokság ménese lelegeli a vetéseket. Negyvenötben földosz'tó miniszteri biztos voltam Veszprémben. Feltörő forrásként buzgott bennem a múlt. A jutási alakulat parancsnoka, magas, félkarú ezredes gyanakodva fogadott Formás beszédet mondtam, hogy megértjük az alakulat ittrekedé- sét — a háború befejezésének örülünk — a parasztoknak úgysincs igavonójuk, adják ki a lovakat munkára s akkor etetniök sem kell potyán azokat Ott volt a tolmács, egy szőrmék ember, falusi csizmadia, alig tudott többet oroszul, mint jómagam. Beszédemet igen kurtán „fordította” az ezredesnek. Az viszont hosszan válaszolt, kiabált velem, mintha veszekedne. A csizmadia tépdeste gyér, ősz bajuszát, s így intézett el engem: — Nem kapsz lovat, elmehetsz. — Hiszen nem magamnak kéne... — Jobb, ha iszkolsz. A parancsnok a Donnál vesztette el a jobbját. Biztos ott voltál te is, mi? Eredj, amíg szépen vagy, öcsém. Milyen pártban vagy te? Megmondtam. A csizmadia azonban a parasztpártot, holmi kereszténypámak fordította le, mire az ezredes türelmetlenül legyintett, s any- nyit még kérdezett: nem pópa volnék? A csizmadia kituszkolt Nyikoláj Kolpakov tolmácsa Pável, szőke ungvári fiú. C> hűségesen elmondta, mit szeretnék. Kolpakov gondterhelt lett. — A jutási ezredes kicsit nehéz ember. Nem boldogulsz vele. S én nem adhatok utasítást lóügyben. Hanem tJ- dod mit? Menj el a Második Ukrán Hadsereg parancsnokságára, hátha meghallgatnak. Kaptam autót, Pável lett a kísérőm. A parancsnokság Becsben volt, egy szállodaépületben. Pável végülis elmaradt valahol, engem bevezettek, egy hosszú, egyszerűen berendezett terembe. Két tábornok volt ott —s egy alezredes tolmácsolt Eladdig nem láttam közelről élő tábornokot, ők meg még kezet is fogtak velem. Egyik, a zömök, fekete, mindenfélét kérdezett. Érdekelte, hogy huszonnégy éves vagyok, munkásfiú- író — bár azt, hogy népi író, semmiképpen nem értette meg — két könyvem megjelent, most földet osztok Veszprém megyében. Egyszer csak azt kérdezte: — ön felelősséget vállal azárt, hogy ha értesítést küldünk, a parasztok visszahozzák a kölcsönbe kapott lovakat? Mit mondhattam erre? Nyeltem egyet és kihúztam magam: — Felelősséget vállalok. A TÁBORNOKOK felálltak, a zömök kihúzta töltőtollát, írt néhány sort egy papírosra, félarasznyi helyet kipontozott, folytatta, végül aláírta s egy odaperdülő tiszt le is pecsételte áz írást. A lovakról nem mertem már szólni, azt hittem, amit a tábornok a kezembe adott afféle kilépési engedély, mert fegyveres őr persze kettő is volt a kapuban Pável lent csatlakozott hozzam. — Mit végeztél? Vállat vontam és kezébe nyomtam a pecsétes írást, Pável megölelt, a váltamra vert és életrevaló, ügyes embernek nevezett, s olvasta hangosan: az volt a pár sorban, hogy a Második Ukrán Hadsereg parancsnoksága kirendeli, a jutási lovakat adják kölcsön a Veszprém megyei újgazdáknak munkára, akinek a neve ide van írva, az a felelős a lóvéikért. — Hogy el r.e felejtsem, távozás előtt, odamutatott az egyik tiszt, s a kipontozott helyre be kellett írnom a nevemet. Mikor Pável harmadszor olvasta el bizonykodva az értékes papírost, majdnem el is hittem a dolgot s ő tisztelettel ejtette ki, hogy az engedély aláírója nem ma>, mint Malinovszkij marsall. Pável sokkal boldogabb volt nálam magam abban voltam az úton, a jutási alezredes úgysem adja ki a lovakat. ANNYI IGAZ, hogy hitetlenkedve nézte az aláírást és pecsétet, hanem meg is toldotta a parancsot, vagy százötven lóhoz szerszámot is adatott s kijelentette, vihetjük a kocsikat is, volt ott vagy ötven nagy- kerekú jármű, már nem kellett az alakulatnak. Gyorsan elhíreltúk a megyében, hogy lovat adnak kölcsönbe, s jöttek a mondott napra egészen távoli falvakból is. A községi földosztó bizottságoknak adtam át, amennyi jutott Nem lehetett ott igazságot tenni, szereztem is halálig feszülő haragosokat, némcij' küldöttség későn érkezett de visszavenni, újraosztani nem lehetett már. Kocogtak el a kocsik az erdőaljon, akinek az nem jutott, szőrén lovagolt... Hamarosan kettesben maradtam a félkarú alezredessel. Megkínált vodkával, kezet fogtunk és elment ő is. Legyintett még egyet, értettem: arra gondolt. ezek ugyan nem hozzák vissza a lovakat ebben az életben! Bizonykodtam, s akkor még magam sem tudtam, hogy igaza lesz az alezredesnek! Zsebemben volt a névsor, — pepita füzetlapok, kacs- karingós aláírásokkal. „Átvettem kát lovat kölcsön — Kovács Pál’. Család és községnevek kavarogtak bennem Se a félkarú alezredes, se Kolpakov nem kérte el tőlem az okmányokat. Ballagott el a nyár. Ha találkoztam azokkal, akiknek jutott a ménesből, a vállaltira vertek, rámkacsintgattak és esdekelve kérdezték, ugye nem kell visszaadni ezeket a jószágokat’ Valamit be kell most vallanom, amikor augusztus elején megjött az értesítés a félkarú alezredestől, hogy vissza a lovakkal, némi fontolgatás után kimentem Berhidára a szülőfalumba. Többszáz ló. kocsik, szerszámok... Hogyan szedjem én össze két nap alatt távoli falukból, annyi kézből? Reménytelen vállalkozás — s talán vissza sem hoznák csak úgy üzenetre. A falumban is volt vagy nyolc ló, két kis mokány szürke, éppen áriámnál. Otthon anyámnak bevallottam a teljes igazságot. Helyeselte, amit tettem. így beszélt: — Ezektől fiam? Annyi, mintha a földet akarnád visz- szavenni! Mit ér a föld, amit osztottak, jószág nélkül?! Még halódó porodban is átkoznának, ha te magad mennél a lovakért... Küldjön a parancsnokság, vigyék el a szovjet katonák, ha kell nekik... I MÉG APÁMNAK SEM APRILY LAJOS Éjjeli zene Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajában küldte előre szilaj, húst lehelő követét, Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes mennyei ostorait. Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángol a szénakazal, ott a sötétség félkarját beragyogja világa, rémképpé magasít egy lobogó jegenyét. Am a vad égzengést zúgás váltotta: özönvíz s a kialudt tűznek egy ura lett: a sötét. Fulladozott a csatorna a bő zápor rohamától, India fellege ont ily zuhogással esőt. Kurjongattak a fák, ujjongtak a bokrok, a rétek szikkasztó heteink gyilkos aszálya után, szívta, vedelte a föld a vizet, mint szeszt az a korhely, akinek ínye soká várta a drága italt. Éreztem: ha fa volnék most magas erdei ormon, élvezném, hogy a víz hogy fut alá tövemig, s harsognám a cikázó fényben a záporesőbe: Fürdess meg, gyönyörű, éjjeli, dús zivatar! ««*»* * /V—* 3^ \ TOKAJ. Iványi Ödön rajzai mertem megemlíteni, hányat harangoztak. Hevertem a szülői házban, mint a beteg madár. Forgattam magamban, el kéne menni Malinovszkijhoz— többet tudtam már róla, mint találkozáskor — ő biztosan megértene! Elmúlt néhány nap, egyszercsak katonai autó állt meg a ház előtt. Bent az udvarunkon kiabált Pável hadnagy, anyám ugyan tagadta. hogy itthon lennék, dehát a hadnagy ismerte a dörgést, szolidan félretolta anyámat, bejött Gyanúsan ragyogott a képe! S igen furcsán kezdte: —Jól tetted, hogy eljöttél Veszprémből... Hú, a jutási alezredes összekapott ám Kolpakovval. Kolpakov szerencsére elérte telefonon a marsailt... Nincs már semmi baj. Gyere! Anyám riadozott, valami elemózsiát készítgetett, s még a magyarul beszélő szovjet tisztről is azt hitte, tán börtönbe visz! —Gyere már! Megjött az utasítás, írást kaptok, hogy a lovakat nem kell visszaadni A Vörös Hadsereg az új gazdáknak ajándékozta... Nálad van a névsor, mi? — Nálam. — Hát akkor gyerünk! Anyám egészen az autóig kisért, az elemózsiás csomagot is odacsempészte, Veszprém felé falatoztunk Pávellel. Hamarosan passzust válthattak a lótulajdonossá lett újgazdák. I AZ IGAZSÁGHOZ tartozik, hogy az ötvenes években többen felkerestek Veszprém megyéből, egyik másik öregemberünktől —apámtól is — elkobozták a lovat a megyei hatalmak: de a régi negyvenöfös, kétnyelvű papirost őrzik az emberek s hallottam már olyan vélekedést azokat maga Malinovszkij írta alá, hallván az újgazdák bajáról. Még senkit se világosi tbttam fel róla, hogy azt a papirost tulajdon magam írtam alá, Pável hadnagy szerzett rá szovjet pecsétet is. ...Mindez Illyés Gyula riportjának olvastán jutott eszembe a pirosán fénylő negyvenötös évről. — András — nógatta türelmetlen hangon az asszony — hallja-e? Micsoda bolond dolog ez ide kifeküdni. Megeszik itt a szúnyogok. A partoldalban buján nőtt gaz között öregember feküdt. A lábát térden behajlítva maga alá húzta. Papucsa oldalt párba rakva, az egyikből pipaszára látszott elő. Nyütt, zsíros kalapját az arcába húzta, alóla csak a bajusza lógott ki. összekulcsolt keze alatt, a mellkas ütemes föl-le emelkedése jelezte a jóleső alvást. Az asszony kis ideig várt, majd hirtelen megrázta a férfi vállát. — Mi van, — riadt fel András — ki jár itt? És amint meglátta maga előtt az asszonyt, szeme újra lecsukódott és szuszogva az oldalára fordult. Az asszony türelmetlenül topogott, majd gyors mozdulattal szoknyáját lábaközé csapta, és nehézkesen leguggolt az ember mellé. — Én vagyok Mariska — mondta halkan és ujjai simogatva tapogatták az alvó csupasz karját. Nyomban el is resteilte magát. Még csak az hiányozna., hogy ez a vén ember azt gondolja, és zsörtölődve megnyomta a hangját; — Persze hogy én. Ki más lenne? Szamos Rudolf HÍD A VIZEN Mi történhetett? Csak nincs valami baja? Nos és ha van, mit érdekli az ót? Nekik nincs egymáshoz már közük. Menjen a felső szomszédhoz, ha valami baja esett. Az asszony nem mozdult és nem szólt. Kezét kékfestőé vászon-köténye alatt fonta össze, és úgy állt kissé előre hajlottam, mint az országút mentién a köbe faragott Mám. Az ember pipája után kutatott, és hallgatott. A csendet végül az asszony törte meg. — Legalább egy pokrócot terített volna magára. Vagy azt hiszi, még mindig húszéves? András a meglepetéstől nem is tudta mit válaszoljon, aztán komótosan papucsba bújtatta lábát és feltápászkodotL — Iparkodjon már, — nógatta az asszony, és szeme odébb a bokor tövén megakadt egy összekötözött batyun. Az öreg ló%>okróc — gondolta. Esténként a göcsörtös lócára szokta teríteni a ház előtt. Szó nélkül nyalábolta fel a batyut és a töltésen elindult lefelé. Az öreg, mint az alvajáró, utána. Lába mintha felmondta volna a szolgálatot^ kacsázó döcögőssel alig tudta követni az asszonyt. — Vigyázzon — szólt hátra Mariska, — erre már víz van. A téglákra lépkedjen. Az agyagos átázott föld cuppogott lépteik nyomán. Az asszony oldalt megmarkolta a szoknyáját és fürgén rakta a lábát. Bokája elő-elö villant fekete papucsából, amint tapogatózva kereste a vizen átvivő kiálló köveket. Semmit sem változott, gondolta az ember. Most is olyan takaros. A bokája még mindig karcsú. Hányszor rajta feledkezett, amikor Mariska a lugast szüretelte, és a gang párkányára mászott. A lugast nem engedte senkinek megszedni. Azt tartotta, egyedül csak ő ért hozzá. Minden fürtöt külön rakott, mintha hímes tojás lett volna. Utána felaggatta a padlásra, ahol karácsonyra olyan édes, töppedt lett mind, mint a valódi mazsola. Ha ez a lugas nem lett volna, talán minden másként alakul... Mert a pipázást sem szerette Mariska, de azt még eltűrte volna. Beletörődött már, hogy esténként, lefekvés előtt rágyújtson, és csak azért zsörtölődött; mit szöszmötöl any- nyit. Az asszony aztán rendszerint nyugodalmasan aludt addigra, mire ő melléje került... Dehát mi mással magyarázkodott volna előtte, ha nem a pipával. A lugas-ügy azonban szomorú véget hozott. Az őszön lesz harmad éve, hogy igen szép termés ígérkezett. Nem tudott ellenállni a kísértésnek: reggelente, amint pirkadni kezdett, néhányszor kilopódzott, és felmászott a gangdész- kára, mert legfelül, a fiatal hajtásokon lógtak a legszebb fürtök. Nem csinált ő nagy kárt abban a lugasban. Itt-ott csipkedett csak néhány szemet, de inkább a pálinkát kívánta volna meg, ne a szőlőt, mert egyszer Mariska rajta fogta. A forróság most is végigfut a hátán, ha arra gondol, és pusztán szerencséje, hogy az ijedtségtől a magas gangról le nem esett. Ez még hagyján, de Mariska vén, pipás szőlő- tolvajnak nevezte. Még ma is emlékszik minden szavára: „Holnap szedi a sátorfáját, és mehet ahova a kar”. Hová mehetett volna. Leköltözött a telek aljába, az őrbódéba, amolyan sufniszerű tákolmányba, és a temető lakóit őrizte, ha „ugyan szükségük volt az 6 őrködésére, mert azokat ugyan ki akarná ellopni? Napközben öntözte a sírokat, gyomlált, megélt ő abból. Most, hogy a víz elöntötte a lapost, jó ideig nem lesz szükség az öntözésre. Kulcs nyikorgás térítette vissza gondolataiból. Az asz- szony szélesre tárta előtte az ajtót. Az ablakon beszűrődő világosságban csak a szobában levő tárgyak körvonalait Tát- ta. Papucsát a küszöb előtt hagyta és belépett a nyitott ajtón. És ekkor megérezte, hogy itt semmi se változott. Minden a régi helyén van. Középütt az asztal, körülötte a négy- sásfonatú szék. Jobbkézről a fal mellett a polc, beljebb a két nagyszekrény, és szemközt a két ágy. Az asszony a széket az ágyhoz húzta, hogy az ember rárakhassa a ruháit. Andrást három esztendő után újra körüllengte a frissen mosott ágynemű szaga. Nagyot szippantott és kinyújtotta meggémberedett lábait. Amint szemvillái lecsukódtak, úgy érezte, nagy sárga vízen úszik, amiből csak a puha dunna világít ki, és aminek csücskei a megáradt víz két partjáig értteJi.
