Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

2 NÖGB4P 1965. augusztus 7. szombat.' KOHOLMÁNYOK Az Egyesült Államok sajtó­jának az a része, amely dü- hödten uszít a vietnami had­üzenet nélküli hivatalos jenki háborúban a vietnami nép el­len. különféle hazugságokhoz folyamodik „igazának” bizo­nyítása céljából. Legfőbb „ér­ve” — amelyet természetesen a Johnson adminisztráció kü­lönféle fórumai rágnak a szájába — a „kommunista ve­szedelem” színezése. így ér­velnek : „A kommunizmus előretörését akarjuk megaka­dályozni, magának a vietna­mi népnek érdekében”. Ezt a koholmányt, s a mö­götte bujkáló hazugságot Ibih Aleo, a Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front alelnöke teljes joggal és méltóságtelje­sen cáfolta egyik legutóbbi nyilatkozatában. A nyilván­való tényekre hivatkozva mondotta: „A Nemzeti Felsza­badítási Front olyan független népi mozgalom, amelyben kommunisták és nem kommu­nisták fognak össze. Ebben a mozgalomban valamennyi párt képviselői jelen vannak: szocialisták, demokraták, ra­dikálisok: minden árnyalat: És részt vesznek benne vala­mennyi hitfelekezet hívei: ka­tolikusok, protestánsok, budd­histák. Egyetlen ügy, egyet­len eszme kapcsol össze ben­nünket, az, hogy kiűzzük ha­zánkból az amerikaiakat” Ez világos beszéd. És igaz. Tényeken alapszik. És a té­nyeket a Pentagon igen jól ismeri. A kezére jutott sza­badságharcosok vallomásai kétségtelenné tették mar számtalan esetben: a szabad­ságharcosok védekezése a betolakodó jenki hódítók el­len — népi háború, nemzeti, függetlenségi küzdelem. És ilyen körülmények között nyilvánvaló, az amerikai im­perializmus vietnami véreng­zése közönséges agresszió, va­lódi célja az imperialisták uralmának kiterjesztése. Ez ellen azonban nemcsak a kommunisták tiltakoznak, ha nem minden tisztességes em­ber szerte a világon. Egy másik kedvenc hazug­sága a jenkik propagandájá­nak: az USA népe teljes egé­szében támogatja a Fehér Ház imperialista politikáját. Egy bizonyos ezt a kérdést semmiképpen nem szabad fe- ketében-fehérben szemlélni. önmagunk becsapása lenne bármiféle illúzió táplálása az amerikai tömegek egészének általános magatartását ille­tően. Azok a mozgalmak azonban, amelyek a legna­gyobb amerikai egyetemeken — 36 ilyen intézményről van szó — kibontakoznak a john- soni doktrína ellen: igen be­szédesek. És nem lehet meg­jegyzés nélkül hagyni, hogy New Yorkban egész sor je­lentős tiltakozó tüntetés zaj­lott le a vietnami háború el­len. Az Associated Press je­lentése szerint e tüntetések során a sorozó bizottságok épülete előtt a fiatalok egy része elégette katonai behí­vóját és folyamatosan erő­södnek az amerikai békemoz­galom különféle csoportjainak tiltakozásai. A jelenségek el- túlzása nélkül megállapítható: magában az Egyesült Álla­mokban sem mindenki lelke­sedik a „háborús párt” elő­retöréséért, esztelen politikájá­nak következményeiért, tehát az ellenáramlat létezik s munkál. A harmadik legújabb kele­tű hazugság szerint az Egye­sült Államok politikai feltéte­lek nélkül kész segíteni min­den országot gazdasági és épí­tőmunkájában. Különösen az ázsiai országokkal kapcsolat­ban szeretik ismételgetni eze­ket a szirénhangokat. De a valóság minduntalan reájuk cáfol, amint ezt Pakisztán esete is fényesen igazolja. Pakisztán független állam akar maradni. ’ Mindezek után Pakisztánra előbb politikai, majd ezt kö­vetően gazdaságilag próbál­nak nyomást gyakorolni. A Le Monde közlése szerint Was­hington igyekszik lehetetlenné tenni, hogy Pakisztán nyugati forrásokból anyagi támogatást szerezhessen. A francia tőke — a jelek szerint — nem so­kat törődik Washington szán­dékaival s nem zárkózik el a segélynyújtástól. Washington önzetlensége azonban Ismét lelepleződik s Ázsia népei jól láthatják — mi az „ára” és „kamata” , a jenki pénzügyi segítségnek. Ámde a népek felismerik és megvetik a hazugságokat. A népek szabadok akarnak lenni, f Külföldi kaleidoszkóp London (AFP) Wilson angol miniszterelnök pénteken reggel elutazott Lon­donból. hogy háromhetes sza­badságát az egyik szigeten töltse Anglia délnyugati part­jainál. Caracas ,AP) A caracasi börtön épülete előtt — ahonnan éppen Jime­nez volt venezuelai diktátort kisírták sikkasztási perének tárgyalására — egy járókelő csomagot talált a járdaszélen. Lehajolt érte, a csomag — valójában pokolgép — felrob­bant és a robbanás letépte a járókelő karját. Nairobi (TASZSZ) Mohamed Mahgub szudáni miniszterelnök kenyai hivata­los látogatásáról szudáni — kenyai közös közleményt ad­tak ki. A közös közlemény rámutat, hogy a két ország vezetői az afrikai országok területi épségének tiszteletben tartását lépésnek tekintik a majdani egységes Afrika meg­teremtése felé. Belgrád Magyarországa Központi Nemzetiségi Együttes befejzte 10 napos jugoszláviai körút­ját és augusztus 5-én haza­índub Jugoszláviai vendég- szereplése során az együttes mindenekelőtt Szkopjében mu­tatta be műsorát, ahol három alkalommal lépett fel a föld­rengés második évfordulója alkalmával megrendezett szo­lidaritási találkozó kereteben. Bon-n Höcherl bonni belügymi­niszter. „Kommunista tevé­kenység 1964-ben” címmel je­lentést hozott nyilvánossági a, amely megállapítja, hogy Nyu- gat-Németországban 1964-ben összesen 9289 nyomozási el­járást indítottak „államvédel­mi” ügyekben. A legtöbb ilyen eljárás ellenzéki beállítottsá­gú állampolgárok ellen irá­nyult, akiket azzal vádoltak, hogy kommunista tevékeny­séget fejtettek ki, illetve a kommunista párt betiltása el­len szálltak síkra. 1964-ben e vad alapján 744 bírósági el­járást folytattak le és jog­erősen 300 embert ítéltek el. A jelentésnek az a célja, hogy megkísérelje igazolni a német kommunista párt jog­ellenes betiltását. Sólyom Józsefi SOY Fidel Castro A forró hangulatú nagy­gyűlést másnap az Oriente tartomány pártbizottságának székházában, ha lehet még izgalmasabb nemzetközi saj­tóértekezlet követte. Áz ame­rikai újságírók teremtettek parázs hangulatot — huszon- ketten jöttek el a konferen­ciára. Talpraesett, ügyes új­ságírók valamennyien, jó elő­re alaposan felkészültek, érez­hettük, hogy tudatos, átgon­dolt, megfontolt minden sza­vuk. Nem volt szégyenlős egyikük sem és egymás után kérték a mikrofont, hogy so­rolják kérdéseiket: — Doktor Castro! Megké­rem válaszoljon arra, hogy... — Mister Castro! Ha meg­engedi akkor lapom nevében három kérdésem lenne ... A New York Times ripor­tere az elsők között kérde­zett: — Doktor Castro! Olvasóink nevében kérdezem: kommu­nista ön? — Azt hiszem a választ ön is tudja: igen! — felelte Fi­del Castro. — Elmondaná, hogy ami­kor elkezdték a harcot, ami­kor megrohanták a Moncada laktanyát, akkor is kommu­nista volt ön? — folytatta rendíthetetlen nyugalommal az interjút az amerikai új­ságíró és az egész terem fe­szülten figyelt, hogy mit vá­laszol a kubai forradalom ve­zére. — Nem voltam kommunis­ta, amikor elhatároztam, hogy fellázadok az embertelen CUBA IV. sajtóértekezlete zsarnokság ellen, Batista rém­uralma ellen — mondotta Fi­del Castro. — Társaim sem voltak kommunisták. Nem is­mertük a marxizmust—leni- nizmust és azt hiszem akko­riban még az amerikai új­ságok sem neveztek vörösök­nek minket, mint mostaná­ban. Nem voltak nagyszabá­sú gazdasági, politikai terve­ink és csak kevés szó esett köztünk arról, hogy mi lesz a győzelem után. Álmodozók voltunk — ez a igazság. A zsarnokságot, a rabszolga sor­sot akartuk eltörölni hazánk földjéről, ez volt a célunk. Ezért a célért nem sajnáltuk az életünket sem. Amikor ro­hamra indultunk még ma­gunk sem tudtuk, hogy mi vár ránk, s talán nem is hittük, hogy milyen kö­zeli a forradalom győzelme. Számoltunk azzal, hogy a harcban eleshetünk, fel kell áldoznunk életünket. Abban bíztunk, hogy halálunk majd felrázza népünket. Példát akartunk mutatni. Később, a harcban sem értünk rá ter­vezgetni, hogy mi lesz majd a győzelmünk után. Forradal­munk azonban győzött, né­pünk megszerezte a hatalmat Ellenségeink a legkorszerűbb fegyverekkel felszereivé, min­denre elszántan álltaik velünk szemben. A győztes forrada­lomnak ugyanilyen jó fegy­verekre volt szüksége, hogy meg tudja tartani a hatalmat, védhesse magát. Még ekkor sem voltunk kommunisták. Ezt bizonyítja, hogy legelő­ször a világ legnagyobb, leg­erősebb kapitalista országai­tól kértünk fegyvert. Élet- halál harcról volt szó ak­koriban, végleg el kellett dől­ni, hogy elbukunk és velünk bukik-e népünk. A kapitalis­ta országok sorra tagadták meg tőlünk a segítséget. Nem adtak fegyvereket a nagy ka­pitalista államok és a ki­sebbek sem. Utoljára Belgi­umtól kértünk fegyvert, de az az állam is megtagadta a segítséget tőlünk. Ekkor siet­tek segítségünkre a szocialis­ta országok. Ez a realitás kész­tetett minket arra, hogy úgy nézzük a világot, amilyen. Fel kellett ismernünk, hogy a nagyvilágban hol találha­tunk barátokat, kikre számít­hat népünk élet-halál harcá­ban. Ezt a felismerést újab­bak követték és mi megta­láltuk utunkat. Ma egész né­pünk vallja már, hogy egyet­len út áll előttünk: a szo­cializmus! A szenzáció elmarad Az amerikai újságírók leg­több kérdése ezután az Egye­sült Államok és Kuba vi­szonyának várható további alakulására vonatkozott Fidel Castro türelmesen, vélemé­nyét újra és újra megindokol­va válaszolt ezekre a kédé- sekre. Elmondotta, hogy a kubai forradalmi kormány nem akar háborút kirobban­tani a világ egyetlen orszá­gával sem. Kuba külpolitiká­ja az egyetlen becsületes el­ven, a békés egymás mellett élés elvén alapul. Nem fegy­verekkel, hanem a kölcsönös egyenjogúság elismerésével, tárgyalások útján akar ren­dezni minden vitás kérdést más országokkal, az Egyesült Államokkal is. Kormányalakítás vagy választás Á király tárgyalt Papandreuval — Akcióban a jobboldal Konstantin görög király, aki csütörtökön Papandreuval és más politikusokkal tárgyalt, pénteken fogadta Markezi- niszt, a ’ jobboldali „haladó párt” és Passzalidiszt, az Egy­séges Demokratikus Baloldali Párt vezetőjét. A két politikus kihallgatása eredetileg csütör­tökre volt kitűzve. A Reuter tudósítója kiemeli: Görögor­szág történelmében ez az első eset, hogy a király egy balol­dali politikai vezetőt fogad. Papandreu a csütörtöki ki­hallgatás után kijelentette: ha nem kapja meg a kormány­alakítási megbízást, 45 napon belül ki kell tűzni a válasz­tások napját. Kanellopulosz, az ellenzéki párt vezere amel­lett nyilatkozott, hogy a kor­mányt lehetőleg a ' mostani parlament keretein belül ala­kítsák meg, de ha erre nem kerülne sor, am Írjanak ki új választásokat — jelenti az AFP. volt a görög nép demokrati- Bragin, a lap tudósítója e2- kus vívmányai ellen irányuló után kifejtette: a reakció most összeesküvésre, amelynek cél- azt tűzte ki céljául, hogy szá­ja az volt, hogy bevonják az kadást érjen el a Centrum országot a vietnami szennyes Unióban és a jobboldaliakra Ugyancsak az AFP tudósí­tója kommentárt fűz a Cent­rum Unió parlamenti csoport­ja pénteki üléséhez. A tudósí­tó szerint a Centrum Unión belül kialakult bizonyos ellen­zék Papandreu „túlságosan nagy tekintélye” ellen, s a megfigyelők nem tartják bizo­nyosnak, hogy Papandreut bízzák meg a kormány meg­alakításával. Lehetséges, hogy egy másik centrista politikus kapja meg a megbízást. A Pravda athéni tudósítója rámutat, hogy a Novasz-kor- márty bukása súlyos csapás A görög főváros lakói Papandreu volt miniszterelnök ké­pét tartva várták a parlament bizalmi szavazásának vég­eredményét, amely — mint ismeretes — a Novasz-kor- mány bukását .jelentette. MTI Külföldi Képszolgálat- Rádiótelefoto «=■ háborúba és megvalósítsák a Ciprus szabadsága elleni Na- to-térveket. Az alkotmányel­lenes kormányzási módszerek elutasítása nemcsak a szava­zás eredményében, hanem a parlamenti légkörben is kife­jezésre jutott. támaszkodó kormányt hozza össze, vagy egy újabb udvari kabinettet erőszakoljon az or­szágra. A reakció mindenáron el akarja kerülni az új válasz­tásokat, mert fél a nép szeme elé kerüli — írja a Pravda­Tízezer tonna bomba 4 békés lakosságra támadnak — Gyújtogatnak Az Észak-Vietnam elleni ..nonstop" támadások meg­indulása alkalmából az AP hír- ügynökség szemlét közöl. Hír­magyarázója elmondja, hogy fél év alatt körülbelül 10 000 tonna súlyú bombát dobtak le amerikai gépek Észak-Viet­nami területre, február 7-e Az amerikai tudósítók azonban más szenzációra vár­tak: — Hajlandó lenne-e Kuba lazítani kapcsolatait a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal, ha az USA meg­szüntetné a blokádot? — ezt kérdezték több formában is. „Békéljűnk ki és felejtsük el egymást!“ Nem véletlenül hangzott el ez a kérdés. A legnevesebb amerikai publicisták hetek óta cikkeztek az USA és Ku­ba közti viszony .várható fej­leményeiről. Többen is osto­rozták a hivatalos amerikai külpolitikát, azt fejtegették, hogy a gazdasági blokád, a hivatalos Amerika ellenséges magatartása elkerülhetetlenül egyre inkább a „vörösök” tá­borába taszítja Kubát. Logi­kájuk szerint egy béküléke- nyebb politika a kubai forra­dalmi kormányt is jobb be­látásra késztetné *a megkez­dődhetne a politikai közele­dés is a két ország között. Ezt a politikai közeledést ter­mészetesen mindannyian úgv képzelték el, hogy a kubai forradalom szakít szocialista barátaival és a szocializmus építése helyett fokozatosan a kapitalizmus restaurációja kö­vetkeznék. Fidel Castró válasza az ilyen találgatásokra teljesen egyér­telműen hangzott: — Kuba soha sem lesz a nemzetközi munkásmozgalom árulója! S amikor az amerikai új­ságírók ismételten megpróbál­ták, hogy másfajta feleletei csikarjanak ki, Fidel Castró válaszát újra nem lehetett fél­re érteni: — Először béküljünk ki, aztán felejtsük el egymást’.,. óta szinte megszakítás nél­küli sorozatban. — Az Észak-Vietnam elle­ni amerikai légi csapások azon­ban a rendelkezésre álló leg­jobb becslések szerint még távolról sem értek el a célt — írja Peter Amett tudósító. Az AP hírügynökség arró. is tájékoztat, hogy az elmúlt órákban a Saigontól 130 ki­lométernyire észak-keletre fek­vő Due Co dél-vietnami hely­őrség ellen a partizánok két támadást is intézték. A tá­madás csütörtökön este ak­na- és gyalogsági tűzzel kez­dődött, amely a kormánycsa- patoknak veszteséget okozott. A helyőrség katonáinak segít­ségére siető helikopterek egyi­két a partizánok lelőtték. A Dúc Co még pénteken reg­gel 5 órakor is tűz alatt állt. A Vietnami Tájékoztató Iro­da közlése szerint a néphad­sereg főparancsnokságának összekötő bizottsága csütörtö­kön sürgős tiltakozó üzenetet intézett a Nemzetközi Ellen­őrző- és Felügyeleti Bizott­sághoz, azok miatt a kegyet­len bűnök miatt, amelyeket Dél-Vietnamban követnek el az amerikai katonák. Az üzenet utal egy támadásra, amelyet Da Nang közelében augusztus 2-án egy Ce.hu Son nevű: Q—Ü7 ellen hajtott végre egy amerikai tengerész­gyalogos ezred, dél-vietnami kormánycsapatok támogatásá­A Biztonsági Tanács csütör­tök este folytatta ciprusi kér­dés vitáját. Amint a TASZSZ jelenti, Platon Morozov ismét kifej­tette a Szovjetunió álláspont­ját a már másfél éve húzódó kérdésekben a ciprusi köztár­saság szuverén állam, az ENSZ tagja, függetlenségét és területi épségét tiszteletben kell tartani. Evégett minden külföldi katonát haza kell ve­zényelni Ciprus területéről, meg kell szüntetni a szigetor­szágban levő katonai támasz­pontokat. Ez a légión tosabb feltétele annak, hogy a cipru­siak — görögök és törökök — valóban szabadon, külső be­avatkozás nélkül döntíaasse­val. Az amerikai tengerész­gyalogosok könnyörtelenül gyilkolták halomra a gyer­mekeket, asszonyokat és öre­geket. Egy csoport gyermeket bunkerba tereltek, aztán kézi­gránátot vágtak közéjük — mondja az üzenet. Egy amerikai katonai szó­vivő is megerősítette, hogy a Da Nang közelében levő Cam Ne falu 50 házát az amerikai tengerészgyalogosok felgyúj­tották. Az UPI hírügynökség Jelen­ti, hogy a kaliforniai Oakland kikötőjében csütörtökön be­hajózott a szárazföldi hadse­reg nagy létszámú alakulata a „General Mann” nevű kato­nai szállítóhajó fedélzetére. A flotta és a hedsereg veze­tői a „Mann” útirányát, a be­hajózott csapatok létszámát nem közük, s azt sem, hogy honnan szállították őket a ki­kötőbe. A „Mann” 6800 sze­mély szállítására alkalmas. A szálítóhajó ezután kifutott, „valamerre a Csendes-óceán­ra” — jelenti a hírügynökség, A Pentagon pénteken kö­zölte, hogy az augusztus 2-án végétért hét folyamán dél­vietnami, kifejezetten harctéri tevékenység következtében 10 amerikai katona halt meg. A Pentagon összesítéséből ki­tűnik, hogy 1961. január el­seje óta 506-ra növekedett azoknak az amerikai katonák­nak a száma, akik a hadszín­téren estek el, 2892 amerikai katona megsebesült, 40 „el­tűnt”, 17 pedig bizonyíthatóan fogságba esett. nek saját sorsukról. Morozov hangsúlyozta: a ciprusi kérdésben a legfonto­sabb ENSZ-okmánynak az 1964. március 4-i BT-határo- zatot kell tekinteni. Ennek megfelelően pedig az kell, hogy minden érdekelt fél tar­tózkodjék a helyzet kiélezésé­re alkalmas cselekményektől. Sír Roger Jackling brit megbízott, a tanács e havi el­nöke annak az angol véle­ménynek adott kifejezést, hogy a Ciprusban hozott tör­vények (az elnöki megbízatás és a képviselőház mandátu­mának meghosszabbítása, a választási rendszer módosítá­sa, csupán ronthatják a hely- «iitoft. { A Biztonsági Tanács Ciprusról *

Next

/
Oldalképek
Tartalom