Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-06 / 184. szám
1965 augusztus 6. péntek WÖGRAD 3 hasznos öregkor Derűs, Hazánkban minden ötödik felnőtt lakos nyugdíjas, — állapítja meg a statisztika. Évente százezerre tehető azoknak a munkásoknak, alkalmazottaknak és szövetkezeti parasztoknak a száma. akik elérve a hatvanadik, illetve ötvenötödik életévüket, nyugdíjba mennek. Máról holnapra megváltozik körülöttük a világ. Aki negyven esztendeig reggel félötkor kelt — vagy még korábban —, hogy hat órára munkahelyén legyen az a hatvanadik esztendőn túl is abban az időben ébred, de rádöbben; nem tud mit kezdeni az idejével. Az évtizedeken át beidegződött életritmus nehezen vált át a pihenésre. A hirtelen megnőtt szabadidő, a hasznos tevékenységgel ki nem töltött napok, hónapok sokakban a feleslegesség érzését keltik. Akit teljes tétlenségre kárhoztat a nyugdíj, hamarabb „megöregszik”, mint az, akinek a teljes nyugalomig ideje van a fokozatos átállás megteremtésére. Ezt az átmenetet segíti a szocialista nyugdíj-törvény, amely az alap-nyugdíj folyósítása mellett lehetőséget ad a nyugdíjas meghatározott időnkénti foglalkoztatására. Amíg ereje teljében van az ember, hajlandó megfeledkezni az öregség gondjairól. Ennek következménye az a ma még eléggé elterjedt szemlélet, amely ugyan lehetőséget ad a nyugdíjasoknak az üzemekben a havi ötszáz forint értékű munka elvégzésére, de ezt csupán nyugdíj kiegészítésnek tekinti és nem törődik azzal, hogy a nyugdíjasok a képességeiknek és szakmai tapasztalatuknak legjobban megfelelő munkát végezhessék. Az utóbbi években végzett felmérések azt tükrözik, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatásánál többnyire hiányzik a céltudatosság. A nyugdíjasok szakmai tapasztalatait úgy kell kamatoztatni, hogy mind az egyén, mind a közösség számára értékesebbé váljon. A tervezőmérnök „félműszaki át” például ne adminisztrációs feladatokkal töltsék ki, mert a rajzasztal mellett nemcsak nagyobb kedvvel dolgozik az a mérnök, hanem a közösségnek is nagyobb hasznot hajt. A lakatos, marós, esztergályos szakmunkások szintén hasznosabban tölthetnék idejüket, ha az üzemekben annyi gondot, okozó újítások, egyedi kísérleti darabok előállításába vonnák be őket, vagy a fiatalabb munkások szakmai nevelését bíznák rájuk. A lehetőségek üzemenként mások, de a döntő az, hogy az adott gyár vezetői mennyire számítanak a legtapasztaltabb munkaerőre, a nyugdíjasok munkakészségére. Ahol erre számítanak, ezt igénylik, ott a célszerű egybeesik a humánummal; egy élet tapasztalata, szaktudása gazdagítja a közösséget, ugyanakkor az öregkor nyugalma, anyagi biztonsága mellé megadja az egyénnek tevékenysége további értelmét. Szamos Rudolf Alig vonultak le a kombájnok a learatott táblákról, megkezd ték az állami gazdaságokban a szalma bálázását. Minden gazdaságban bálázógépekkel takarítják be a szalmát íjíúq a cséplőgép issimon István ellenőr felkapja a fejét, amint az első esőcsepp végigszalad a homlokán. Hull az arcára bőven, de a többiekére is A csapatot azonban egyelőre még nem zavarja. Csak nagy zápor ne legyen, hiszen napok óta nem lehet rendesen dolgozni a sűrűn érkező eső miatt. A fogatosok is tovább dolgoznak. Sorbajárják a gabona csomókat, felrakják a kocsira és egyenként besorolnak a cséplőgép mellé. Ezt a gabonát nem lehet már asztagba rakni. Mióta itt áll a táblán kétszer is szét kellett rakni a kereszteket, mert megáztak, így aztán nem volt más választásuk a tereskeieknek. mint kocsiról csépelni. Pedig ez nehezebb, kényelmetlenebb és haladatlanabb, mintha osztagból csépelnének. Az eső mintha meggondolta volna a dolgot,' csendesedik, majd eláll. Az emberek arca felderül. — Mégiscsak szeret minket az idő — örvendezik Kissi- mon. — Képzelje el, már egy hete csépelünk, illetve ezen a héten tíz órát dolgoztunk ösz- szesen. Mindig esett... Kicsit távolabb húzom a monoton zúgással működő cséplőgéptől, meg a szaporán pöfögő Zetortól, hogy jobban értsük egymás szavát. — Sajátmaguknak csépelnek, vagy szerzett munkacsapat ez? — fordulok Kissimon- hoz. — Mi nem tereskeiek va- gyun, hanem pusztaberkiek — mondja Kissimon. — Pusztaberki a tereskei Kossuth Tsz- ,üzemegysége. Én vagyok az üzemegység vezető. Most meg ellenőr. Meg minden — teszi hozzá nevetve. — Pista! — kiált Kissimonnak egy idősebb társa. — Gyere mérd meg! Kissimon ugrik, szalad a mázsához, amire hat zsák árpát tettek egyszerre. Hirtelen elhalkul a cséplőgép zúgása. Látom, hogy egy fogat sincs a gép mellett. Nincs mivel etetni a gépet. Az egyik fogat igyekszik már erre. de az is majd félig rakot- tan. Hát ezért nem jó a kocsiról való cséplésDe legalább egy tartalék asztagot készítettek volna a gép mellé. Ilyenkor nem kellene lóhalálban rakni a fogatokat, hanem csépelnének az asztagból. Kissimon csak legyint erre. Lehet, hogy ebben a rendkívül csapadékos időjárásban eddig nem tudták ezt megcsinálni. Mindenesetre ez megszívlelendő. S ezt 6 sem tagadja. fogat megérkezik, s újra felbúg a cséplőgép. Szaniszló Józsi bácsi nem győzi vagdosni a kévéket összekötő szalmafonatokat. Árpás György etető gyors, szakavatott mozdulatokkal veszi el tőle a kévét és széthúzva beengedi a dobba. Alig adják fel az utolsó kévét is a kocsiról, máris ott áll a másik. A két idős ember olyan hajrát vág ki, hogy még a gép is beleremeg. Korgyík József gépész is ugrik a Zetorhoz. mert igencsak fekete füsfelleget dobál magából. Egy-két mozdulat, * minden rendbe jön. Korgyik visszajön s megmutatja, hogy rendben van az elsősegély nyújtó láda. s nem feledkezett meg a balesetvédelmi és tűzvédelmi tennivalókról sem. — Jöjjön csak kicsit ar- réb — mondja Árpás, aki közben lejött a gépről. Átadta a helyét a másik etetőnek. Váltogatják egymást, hogy ne fáradjanak ki hamar. — El akarom mondani, hogy itt a csapat fizetésével egy kis baj van. Mi öt százalékért dolgozunk, de rosszul járunk. Mivel nem lehet asztagból csépelni és itt dolgoznak a fogatosok is, az öt százalékból nekik is adni kell. — Elvégre nekik is jár valami — próbálom közbevetni. — Ez rendben van. De az asztagolás kiesik, mert ezzel nincs gond. Azt is ki kellett volna valahonnan fizetni a vezetőségnek — magyarázza az öreg. — Az azért járó fizetés hová lesz? — kérdezi méltatlankodva. Közben előkerül újra Kissimon István is. Hallgatja egy ideig a beszélgetést. De úgy látszik, hogy ők Icetten nem értenek egyet ebben a kérdésben. Az öreg Árpás oda is vágja. — Ha ném mer szólni senki, majd megmondom én. hogy mi a véleménye az embereknek. .. Ezt a vitát itt nem lehet el dönteni. Főleg Így nem, az elnök, illetve a vezetőség nélkül. Mindenesetre jobb leit volna pontosan rendezni minden vitás kérdést még a munkák megkezdése előtt, mert most csak a suttogást, egyenetlenséget táplálja a rendezetlenség. A lelkes, gyors munka. érdekében, azért, hogy minden szem gabona magtárba kerüljön rendezzék legalább ezután a vitás kérdéseket a vezetők. Nerh használta A% évi exportterv teljesítés határideje: december 15 A salgótarjáni gyárak dolgozóira mindenkor számíthatnak... A városi pártbizottság mellett működő exportbizottság vezetőjének nyilatkozata Ha összehasonlítjuk a magunk mögött hagyott első félévet az elmúlt év azonos időszakával, többek között azt tapasztaljuk, hogy az idén városunk exportáló üzemei kevesebb gonddal oldották meg feladataikat, mint egy évvel ezelőtt. Az e téren bekövetkezett előnyös változásokról nyilatkozott lapunknak Varga Gyula, a városi pártbizottság mellett működő exportbizottság vezetője, az Öblösüveggyár igazgatója. Arra a kérdésre, hogyan értékeli Varga elvtárs az üzemekben működő exportbizottságok tevékenységét, a következőket válaszolta: — Az exportbizottságok munkájáról átfogó értékelést adni nem Vönnyű feladat, hiszen munkánkban rövid múltra tekinthetünk' vissza. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának december 10-1 határozata alapján a salgótarjáni városi pártbizottság is létrehozta a pártbizottság mellett működő exportbizo'ttságot, és javasolta annak kiterjesztései az exportáló gyárakra is. Ennek alapján az üzemi pártbizottságokkal egyetértésben négy ilyen bizottságot hoztunk létre. Ezek egyrészt a városi exportbizottság, másrészt _ az üzemi pártbizottságok irányítása mellett dolgoznak. E testületek létrehozásával az export termelés kilépett egy szűk körből, s ma már széles rétegeket foglalkoztató társadalmi üggyé lett. És pedig azért, mert az üzemi pártbizottságok, alapszervezetek, tömegszervezetek nemcsak szóval, hanem megszámlálhatatlan cselekedettel elősegítették az előbb említett bizottságok munkáját és a konkrét exporttermelést. Jelentős eredményeket értek el gyárainkban az emberek gondolkodásának formálásában. Megmagyarázták, hogy a több és jobb minőség, a pontos szállítás határidőre történő egy cseppet sem ha valaki azt találná mondani, hogy azért nem segít a vezetőség, mert a pusztaberkiekről van szó. Erre még gondolni sem szabad, mert a tereskei szövetkezetben egyforma mértékkel kell bírálni a tereskeieket es a pusztaberkieket. z a cséplőcsapat meg nem régóta dolgozik együtt. Ezért — de az időjárás miatt sem — nem alakulhatott ki a cséplés megszokott tempója.-=» Ha itt minden jSl megy meglesz naponta a 120-130 mázsa — mondja Kissimon. — Nagyon szeretnék ezzel a cséplőgéppel húsz vagonnal elcsépelni. Egy vontató fordul a mázsa mellé. Felrakják rá a tömött zsákokat. Szállítják a gabonát a közeli magtárba. A termés szép, de a tisztaságával nem lehet dicsekedni. A gépész meg is mutatja cséplőgép egyik szitáját, hogy menynyi gyommagvat szitál ki az árpából. — De még így is marad benne bőven — jegyzi meg. Benkó Mthálynét megkérjük, hogy akassza le az egyik zsákot a cséplőgépről, hogy megnézhessük a gabonát. Igaza van Korgyiknak. Még igy is gazos marad. gép egyhangúan zug. Mindenki teszi a maga dolgát, Ha egyelőre még nem is összeszokottan. Ha az eső megered és nem tudnak dolgozni ,behúzódnak a ponyva alá az emberek és megvárják, míg elvonul a zápor. Panaszkodnak, hogy az idő» miatt nem tudnak jól keresni. Bizony ez most így van. Nagyon kell szorongatni a munkát és minden kedvező percet kihasználni a gyors betakarítás érdekében. Pádár András exporttermelés nemcsak a népgazdaság, a megye, vagy a város ügye, de szoros összefüggésben áll az egyéni érdekekkel is. Az elmondottak hatására kedvező változások következtek be exporttermelésünkben. Megnőtt az aklTv kezdeményezőkedv. Az export- bizottságok sokat vállaltak az exporttermelés útjában álló akadályok elhárításából. Sürgetik a rendelést, gondosan őrködnek a minőség, a szállítási határidők betartása és az ütemes tervteljesítés érdekében. Többek között ennek is köszönhető, hogy szinte megalakulásuktól kezdve tevékenységük a városi pártbizottság és/a külkereskedelmi vállalatok munkájának középpontjában került. A megyeszékhely exporttermeléséhez a városi pártbizottság, számtalan elvi és gyakorlati segítséget ad az exportbizottságoknak, a termelőüzemeknek. Mindez azonban nem oldbtta volna meg a problémákat, ha első perctől kezdve nem kapjuk meg azt az önzetlen, baráti, elvtársi segítséget, amelyben üzemeinket, a Külkereskedelmi Minisztérium a külkereskedelmi vállalatok vezetői és pártbizottságai részesítették. Kölcsönös kezdeményezéseink, egymás igényeinek a lehetőségeken beíuli maximális kielégítése, a jobb exportmunka céljait szolgálja, melynek eredményei ma már a konkrét sikereken mérhetők le. Szóbakerültek az első félév utáni feladatok is. Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Mind az elmúlt év, mind pedig az 1965 első félév eredményei a Központi Bizottság határozatának a helyességét igazolják. Városi szinten 103 százalékban teljesítettük féléves exportkötelezettségünket Az év hátralévő részében legfőbb feladatunk, maradéktalanul eleget tenni az év elején elhangzott Ígéretünknek: exporttervünket minden gyárunkban december 15-re teljesítjük. Az eltelt időszak eredménye is igazolja, hogy ez a vállalás reális volt, azt részleteiben is, egészében is teljesíteni lehet a kitűzött határidőre. Ez a vállalás nemcsak azért jelentős, mert teljesítésével a megtermelt teljes exportáru mennyiség elhagyja az országot, és ezzel jelentős többletvalutát biztosítunk az országnak, hanem azért is, mert ezzel reális alapot teremtünk a harmadik ötéves terv első évének ütemes exportterv teljesítéséhez. Jelentős azért is, mert olyan gyáraink vezetői, pártbizottságai és exportbizottságai is vállalták a december 15-i határidőt mint a Síküveggyár, amely az elmúlt évi tőkés exporttervét csak nagy nehézségek árán tudta teljesíteni, vagy az Öblösüveggyár, amely adós maradt az előző évi exportteljesítéssel. Az előbb említett két gyár ez év feladatán felül már eddig is újabb plusz exportfeladafok teljesítését vállalta és teljesítette. Hasonló eredményekről számolhatunk be a Salgótarjáni Acélárugyárban és a Salgótarjáni Bányagépgyárban is. Az előzőknél nem jelent kisebb feladatot továbbá az sem. hogy azt a jó hírnevet, melyet gyáraink a külkereskedelmi minisztériumban és a külkereskedelmi, vállalatoknál, de főképp a külföldi piacokon kivívtak, megtartsák és ha lehet tovább növeljék. Túlzás nélkül elmondhajuk: munkánknak és termékeinknek mindenütt van hitele. Munkánk eredménye jó ajánlólevél az egész világon, s ez a hírnév kötelez bennünket. Mégpedig arra, hogy keressük a lehetőséget mindazon gyártmányaink termelésének bővítésére (csiszolt és festett finomüvegáruk, különféle méretű és minőségű hidegen hengerelt acélszalag, stb) amelyekből ma még csak az igények egy részét tudjuk kielégíteni, bár korlátlan piacok állnak rendelkezésünkre. Újabb és újabb megoldásokat kell találnunk a választék bővítésére, a minőség javítására, az exportgazdaságosság fokozására. Tovább kell keresni az együttműködés újabb és eredményesebb módszereit a külkereskedelmi minisztériummal annak vállalataival, és a külföldi vevőkkel. Kutatni és feltárni mindazon problémákat, melyek bármilyen vonatkozásban is fékezői az exporttermelés bővítésének, az egyenletes ütemű szállításnak, a minőségi követelmények állandó javításának, a rugalmas, gyors, a változó igényekhez igazodó termelésnek. Termékeink csomagolásánál az utóbbi időben értünk el eredményeket. Ennek ellenére még ma is ez okozza a legtöbb gondot. Ezért kutatnunk kell a minőségileg jobb, az árukat minden külső hatástól — időjárás, sérülés — >ál védő, tetszetősebb csomagolási megoldásokat, mert ezzel áruink eladhatóságát tovább javíthatjuk. A finomüvegárunál a külkereskedelem kívánsága szerint merészen kell kezdeményezni a díszdobozos csomagolást Is. Még többet kell tenni a szállítási határidők lerövidítéséért. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel gyorsabban, rugalmasabban, rövidebb szállítási határidőkkel tudjuk vállalni a gyártást, mert csak így tudunk lépést tartani a tőkés piacokon fellépő nagy világcégekkel. Végezetül arról beszélt Varga elvtárs, hogy hol és milyen mértékben segíthetnének az exporTbizottságok. — Exportáló gyárainkban több mint 400 szocialista címért küzdő munkabrigád, csaknem 5 ezer fővel tett versenyvállalást a különböző feladatok megoldására. Ebből 420 fővel 41 az exportbrigád. Nemcsak ezek, hanem a különböző munkabrigádok vállalásaiban is szerepel az exporttermelés elősegítése, a jobb minőség, a selejtcspkkentés, a határidők pontos betartása, az önköltségcsökkentés. Gyáraink műszaki vezetőinek és exportbizottságainak minden erőfeszítése eredménytelen kisérlet maradna, ha a munkások, akik a feladatok oroszlánrészét végzik nem végeznék el munkájukat olyan lelkesedéssel, odaadással, mint ahogy azt jelenleg a többségük teszi. Az exporttermeléshez való jó hozzáállás, alkotó kezdeményezés teljes biztosítékot ad arra, hogy egyre növekvő feladatainkat maradéktalanul elvégezhessük. Ugyanis az exportbizottságok kezdeményezései. javaslatainak sikere jórészt az exportbrigádok munkáján áll. vagy bukik. Ezért nagyon fontosnak tartom, a még szorosabb kapcsolat kialakítását. a pártszervezetek, exportbizottságok és exportbrigádok között. Gyáraink exportbizottságai, pártbizottságai és a városi ex- portbizottság is bizakodással tekint a december 15- i éves exportterv teljesítése elé. Amennyiben ez sikerül. — már pedig sikerülnie keli, — akkor nemcsak a népgazdaság érdekeit szolgáljuk, hanem tovább erősítjük a hitet és bizalmat a külkereskedelmi minisztérium illetékes főosztályában a külkereskedelmi vállalatok vezetőiben, hogy a salgótarjáni gyárak dolgozóira mindig és mindenkor számíthatnak — fejezte be nyilat}*»« 23tát Varga Gyula elvtóra.
