Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

NÓGR JT> 1965 augusztus 6. péntek Magasszintű tanácskozás Washingtonban Vietnamrál . Johnson elnök összehívta legmagasabb rangú diplomá­ciai, katonai és hírszerző ta­nácsadóit annak a jelentésnek a meghallgatásra, amelyet Vietnamról nyújt be Maxwell Taylor távozó saigoni nagy­követ. Taylor kifejti nézetéit a hadihelyzetről, s áttekinti a folyamatban levő diplomá­ciai és politikai kezdeménye­zéseket. Részt vesz a tanácskozáson Rusk külügyminiszter, McNa­mara hadügyminiszter, Ra­bom, a központi hírszerző hi­vatal feje, Goldberg ENSZ- nagykövet, Cabot Lodge, Taylor kijelölt utóda és Wheeler, a vezérkari főnök egyesített bizottságának elnö­ke. Az AP hírügynökség je­lentése szerint az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának hat nem állandó tagja (Malaysia Jor­dánia, Hollandia, Uruguay, Bolívia és Elefántcsontpart) „óvatos kezdeményezéseket tesznek" valamiféle vietnami béke-terv felé. Ebből a cél­ból magánjellegű tanácsko­zásokat folytatnak egymás kö­zött— írja a hírügynökség. Mint emlékezetes. Goldberg amerikai ENSZ-küldött a kül­ügyminisztérium utasítására, ilyen akcióra kérte fel a Biz­tonsági Tanács tagjait, azzal a céllal, hogy az ENSZ-et is bevonja az Egyesült Államok vietnami háborújával kapcso- Itos tevékenységekbe. Az AP lehetségesnek tartja, hogy a hat nem állandó tag közül valamelyik végül is a BT összehívását fogja kérni a vi­etnami válság megtárgyalásé­Terror Venezuelában Tiltakozik a Szakszervezeti Világszövetség Havanna (TASZSZ) Mint a Prensa Latina ku­bai hírügynökség tudósítój a jelenti Caracasból, több mint háromezer, amerikai tanács­adók által kiképzett katona és rendőr „tisztogató” had­műveleteket folytat a vene­zuelai parasztok ellen. Napi­renden van a gyilkosság, a kínvallatás, a nők megbecste- lenítése és a terror megany- nyí más megnyilvánulása A fővárosban és más helységek­ben a rendőrönkény lett úr­rá, különösen amióta Leoni elnök utasította a rendőrsé­get és a hadsereget, hogy tartóztassák le a „kommunis­tákat.” Caracasban t,ö"Bb tucat köz­életi személyiséget és politi­kust tartóztattak le, de a ki­sebb Maracaibo városban is több mint húsz embert vet­tek őrizetbe. A reakció támadására vá­laszul megélénkült a parti­zánok tevékenysége. A Si­mon Bolivar front egyik osztaga Lara államban tüzet nyitott egy katonai őrjárat­ra, a tűzharcban egy katona elesett, többen megsebesül­tek. Egy másik osztag Tekuez közelében megrohamozott egy rendőr-laktanyát. Barcelona közelében a rendőrség néhány bombát fedezett fel az ame­rikai olajtársaságok olajveze­tékei alatt. A Szakszervezeti Világszö vétség titkársága szerdán nyilatkozatot tett közzé. Eb­ben tiltakozott a venezuelai terror ellen, amelynek követ­keztében a börtönben meg­halt Luis Emire Arpeta sze­nátor. Emironak nem adták meg a szükséges orvosi se­gítséget. Ugyanez a tragikus sors fenyegeti Jesus Fariát és Eloy Torrest, akikhez szin­tén nem engednek orvost — hangzik a nyilatkozat. A vietnami szabadságharcosok újabb győzelme Felrobbantották a Da Nang-i Esso-telepet — További harci cselekmények Csütörtökön hajnalban, sai­goni idő szerint két óra 30 perckor, a dél-vietnami haza­fiak csaknem teljes egészé­ben megsemmisítették az Es - so-társaság üzemanyag lera- rakatát, amely a Da Nang-í amerikai légitámaszpontot látja el. Nyugati hírügynökségek sürgős jelzéssel továbbítot­ták a jelentést, hogy a re­pülőtérről 15 kilométer r.yire északnyugatra, a Da Nang-i öbölben lévő benzin- és olaj­raktár a levegőbe repült, s kilométerekre látható hatal­mas lánggal ég Az oriás- lartályok többmillió liter ben­zint és diesel-olajat tároltak, amelynek javarésze a robba­nás következtében megsem­misült. Egy amerikai tankhajó ép­pen olajat eresztett le a ku- takba, amikor a partizánok megindították az akciót A tartályhajó legénysége az utolsó pillanatban tudta csuk elvágni az olajcsöveket és nyűt tengerre menekítette a hajót A Reuter-iroda tudósítója szerint a partizánok óramű pontossággal készítették elő a robbantást. A 150 főnyi csél- vietnami katonaság által vé­delmezett raktártelepre elő­ször pusztító akna- és gyalog­sági tüzet zúdítottak, aztán robbantó különítmény beha­tolt a belső védelmi övezetek­be. Szétzüzva az ellenállást, a partizánok felrobbantottak egy generátort és ezzel sö­tétségbe burkolták az egész környéket, majd hatástalaní­tották a tűzoltó-berendezése­ket, végül pedig tartály ról- tartályra járva levegőbe rö­pítették az üzemanyag-kész­letet. Mielőtt megindítóitok volna az akciót, aláaknázlak az öböl felé vezető utakat és így hiúsították meg azt, hogy Da Nangból erősítéseket küld­jenek a helyszínre. Az egyik ilyen aknán levegőbe repült egy dél-vietnami katonai te­herautó. Később az amerikai egy­ségek tüzérségi támogatással megpróbáltak visszavágni, s dél-vietnami repülőgépek is bombázó bevetésre indultak az öböl fölé, az ellenakcióról azonban az amerikai fél nem adott ki közleményt. A rob­bantást csak egy század dél- vltnami partizán hajtotta végre. Az Esso képviselője sze­rint négy, egy amerikai szó­vivő szerint pedig két óriás- tartály teljesen megsemmi­sült, két másik pedig súlyo­san megrongálódott. Az ame­rikai hatóságok a kárt négy­millió liter üzemanyagra be­csülik. Csütörtökön a hajnali órák­ban a dél-vietnami partizá­nok a Mekong folyó deltájá­ban, Chuong Thien tarto­mányban három támadást hajtottak végre. Aknával lőt­ték Vi Thanh, Cu Long, vala­mint Long My helységet. Ezek körülbelül 170 kilomé­ternyire fekszenek Saigontól délnyugatra, illetve délkelet­re. A fővárostól 50 kilométer­nyire nyugatra, Tay Minn tartomány Suoi Cao heijsé- gét a partiznok egy százada támadta meg. Saigontól 270 kilométernyire délnyugatra, még a szerdai napon kezdő­dőt meg a partizántámadás Ham Minh sziget ellen. Dön­tésre — amerikai közlés sze­rint — az egyik fronton sem került sor. Dominikai jelentés Az Imbert-junta amnesz­tiát kínált fel a dominikai hadsereg tisztjeinek és köz- Katonáinak, akik jelenleg a főváros „felkelő övezetében” tartózkodnak, ha augusztus 3-ig megadják magukat Az lmbert-kormány hangsúlyoz­za, nem részesülhet közke­gyelemben senki, aki kapcso­latot létesített a kommunis­tákkal. A junta nyilatkozata sze- iint a felkelőkhöz csatlako­zott tisztek szabadon elhagy­hatják az országot és ez eset­ben a kétszeresét kapják ko­rábbi illetményüknek. Juan Maria Lora a forra­dalmi erők vezérkari főnöke haladéktalanul visszautasítot­ta az ajánlatot — Nem kell dupla zsold olyanoktól, akik külföldi kormánytól kapják bérüket — jelentette ki. A vezérkari főnök arra a húsz­millió dollárra célzott, ame­lyet az Egyesült Államok az AASZ-on keresztül nyújtott a junta fegyveres erőinek és köztisztviselőinek. Sólyom Józsefi SOY CUBA IV. La cosa — a tánc Mindezt el kellett mondani, mert enélkül nem lehet meg­érteni, hogy mit jelentett en­nek a népnek 1953 július 26-a, az a nap amikor Santiago de Cubában Fidel Castro marok­nyi csapata megrohanta a Moncada laktanyát, és kitört Cubában a forradalom. Aki ezt tudja, az megérti, hogy miért tombol olyan határta­lan. önfeledt boldogsággal a győztes forradalom évforduló­jának ünnepi előestéjén egész Santiago de Cubában a kar­nevál. Az utcákon virág- füzérekkel, színes lám­pákkal díszített autókról, csipkékbe és fátylakba öltö­zött fehér, mulatt, s néger, lányok szórják a konfettit, traktorok robognak és vonta­tóikban zenekarok vérpezsdí­tő rumbát rikoltoznak és mindenki táncol. A három éves kislány cukorkát majszol és édesanyja kezét fogva a zene ütemére mozgatja kar­ját, vállát, derekát Az öreg néger papírpoharában két li­ter sörrel zenére cammog a vidám sokaságában, s még az utcai árus is ritmusra szeleteli a sültmalacot. Mész az utcán és egy fiatalember üveget nyom a kezedbe — igyál! S amíg iszol, egyedül járja a rumbát és énekel i: la cosa... Két lépéssel arrébb egy bar­nabőrű lány rád mosolyog, karját nyújtja feléd, s táncra hív és biztat, hogy dalold ve­le: la cosa. . . Ai’.g perdülsz egyet, máris körbefog egy vi­dám társaság, körülugrálnak, s addig nem ereszte lek, amíg nem énekeled 1c is a karnevál slágerét: la cosát. A dal — ez az értelme, nincs más szövege, ezt éneklik újra és újra a rumba ritmusára. A la cosa. a felszabadult, Ujjongó öröm da­la. S a büszkeség dala is: ez a nép mondta ki először Latin- Amerikában, hogy szabadon, minden más hatalomtól füg­getlenül akar élni, és országá­ban saját akaratából felépíti a szocializmust. Ez a karnevál a boldogság éjszakája. A pompás, színes forgatag mindenkit magával ragad, az újra felhangzó dal ritmusában maga az élet do­bog. A forradalom városa ün­nepel. Az egész ország e pil­lanatokban Santiago de Cubá- ra tekint, és a karnevál tán­coló, vidám népének hat tar­tomány és a főváros, Havan­na kíván boldog, szerencsés életet, szép ünnepet. Eljöttek a leghíresebb művészek, köl­tők, énekesek, hogy dalban, ritmusban tolmácsolják Pinái del' Rio, La Habanna, Matan- zas, Las Villas, Camaguey lakosságának szívből jövő, testvéri jókívánságait, az Ori­ente tartomány munkásainak és parasztjainak, a mérnökök­nek. az egyetemen tanuló fi­atalságnak, a tartomány fővá­rosa, Santiago de Cuba min­den polgárának. Győztesek karneválja S nemcsak a jókívánságai­kat küldték el a provinciák, hanem mindazt, amit náluk a föld megterem: ananászt, ba­nánt, narancsot, pápáját, a legizletesebb gyümölcsöket, a legszebb termékeiket Havan­nából hűtőkocsik karavánja indult el, jeget szállítottak az ünneplő városnak. Santiago de Cubában a karnevál éjszaká­ján hétmillió üveg tör fogyott el. Ilyen fiéstát még soha sem láttak Kubában, ilyen nagy­szerű ünnepre még senlu sem emlékezett. Ez a győztesek karneválja volt Mindössze tizenkét esztendő telt el a Moncada laktanya megtámadása óta. Álmodozó, halálra szánt hősök rohama volt ez a zsarnokság ellen. Fidel Castro mondta el az ün­nepi nagygyűlésen: — A szabadságról álmo­doztunk, a szabadságért fog­tunk fegyvert. Dehát, hogy mi is valójában a szabadság, ar­ra az élet tanított meg min­ket. Nemcsak nagyszerű ér­zés és nemcsak egyszerűen jog. A szabadság az, hogy ott­honod van, hogy reggeliztél, ebédeltél, s ha hazamész va­csorázol és tudod, hogy hol­nap megint ehetsz. A szabad­ság az, hogy ha beteg vagy. a kórházban orvos gyógyít és kapsz orvosságot. A szabad­ság az, hogy van munkád és kereseted. A szabadság az, hogy bemehetsz az étterembe, strandra és senki sem pa­rancsolhat ki. mert minden­hez annyi jogod van, mint bárki másnak. A szabadság az, hogy taníthatod a gyer­mekeidet és te is tanulhatsz. A szabadság a négernek azt jelenti, hogy fegyver van a kezében, s védheti magát azokkal szemben, akik el akarják rabolni a szabadsá­gát! Félmillió ember jött el San­tiago de Cubába, hos^y meg­hallgassa ezt a beszédet. El­jöttek a Sierre Maestra elszórt hegyi tanyáiról a kávécserje ültetők, teherautókon, traktor­vontatókon érkeztek az Orien­te tartomány állami gazdasá­gainak munkásai, s napokig gyalogoltak úttalan utakon a messzi eukornádültetvények nádvágól. Sokan üzenetet hoztak: — A falumról beszélj Fidel! Kevés a traktorunk!... — Nekünk Ivóvíz kellene, nincs jó vizünk! — kiáltották, amikor a szonok a mikrofon­hoz lépett. Fidel Castro válaszolt a kér­désekre, a távoli földekről ho­zott üzenetekre. Elmondot ta, hogy a kubai forradalom leg­fontosabb feladata ma az építés, a termelő munka Traktort, kombájnt kell gyár­tani a • földek munkásainak, élelmet kell adni a város dol­gozóinak, le kell csapolni a járványokat okozó mocsarakat és jó, egészséges ivóvizet kell adni mindenkinek. Ma már ezt jelenti a kubai népnek a szabadság. Ekkor pillanatnyi szünetben a tömegből egy férfi felkiál­tott: — Fidel, beszélj még a sza­badságról!. .. S Castro így felelt: — A szabadság minden, a szabadság maga az élet!. . Mi már megtanultuk, hogy igazi szabadságot csak a szocializ­mus adhat az embernek. A szociálist^ táborhoz tartozunk, s ha élni akarunk, utunk sem lehet más, csak a szocializ­mus !... A téren félmillió ember zúgta a választ: — Si commandante!.. . Iga­zad van parancsnok! Köve­tünk Fidel! S ezt nemcsak udvariasan tapsoló, vagy csupán minden­re bólogató tömeg kiáltotta. A nagygyűlésre százezer munkás és paraszt milicista egyenruhában jött el és mind­egyikük oldalán töltött fegy­ver volt. A cukornádvágó munkások övén ott himbálód- zott szerszámuk, a borotva- éles, nádvágókés, a machete. Ezek az emberek maguk dön­tik el, hogy mikor mondanak igent és mikor nemet Hírek a nagyvilágból BERLIN (MTI) A nácizmus üldözöttéinek hamburgi munkaközössége le­velet intézett Schmidt bel­ügyi szenátorhoz, amely in­formációkat tartalmaz 16 volt SS-tisztről, akik jelenleg ma­gas posztot töltenek be a hamburgi rendőrségen. A megnevezett személyek közé tartozik Walter Gerloff rend­őr-főtanácsos, aki mint a fa­siszta csendőrség őrnagya, a megszállott területeken tevé­kenykedett Gerloff ma a hamburgi rendőrtisztek kikép­zője. PEKING (MTI) Andre Malraux francia ál­lamminiszter csütörtökön a Kínai Népköztársaság veze­tőivel folytatott tárgyalásai után Pekingiből hazautazott. A francia politikus a repülő­téren újságíróknak kijelen­tette, tárgyalásairól mindad­dig nem nyilatkozhat, amíg De Gaulle elnöknek nem szá­molt be. KAIRO (MTI) Az állambiztonsági legfelső bíróság előtt folyó kemper- ben az ügyész t-alálbüntetést kért a két fővádlottra, Wolf­gang és Clara Lotz nyugat­német állampolgárra. A har­madik vádlott, franz Kiesow ellen csütörtökön mondja el vádbeszédét. Nem olvasták lel... A Pravda csütörtöki szá­ma közli azt az üzenetet, amelyet a szovjet békevé­delmi bizottság intézett az az atom- és hidrogénfegy­verek betiltása tárgyiban megtartott tokiói értekez­lethez. Az üzenet üdvözli az ér­tekezlet résztvevőit, eütéii az amerikai imperiatumus vietnami, laoszi, kongói cs más háborús kalandjait, szolidaritásáról biztosítja a hős vietnami népet. A szovjet békevéáelmí bizottság ugyancsak szo­lidaritását nyilvánítja a ja­pán atomfegyverellr.nes mozgalom iránt. A Pravda szerkesztőségi megjegyzésében sajnálattal állapítja meg, hogy a szov­jet békevédelmi bizottság üzenetét fel sem olvasták a tokiói értekezleten. Cinikus gesztéit! Néhány esztendővel ezelőtt Párizsban a NATO fontai- nebleaui főhadiszállásán egy újságíró jegyezgetett. Az író­asztal másik oldalán egy dús, feketehajú tábornok ült és felelt a hírlapiró kérdéseire. — Sikeresen végrehajtottam egy parancsot, amely hozzájá­rult a háború gyors befejezé­séhez. Semmiféle személyes érzésem nem volt és ma sincs. Ha parancsot kapnék, hogy holnap dobjam le a még pusztftőbb hidrogénbom­bát, ugyánigy megtenném. A tábornok, aki ezeket a szavakat mondotta, a szövet­séges légierők parancsnoksága háborús tervezési osztályának vezetője volt, névszerínt Paul Warfield Tibbets. A parancs, amelyről beszélt, a hirosimai atomtámadásról kiadott uta­sítás volt. Az újságíró egy másik fér­fit is megkérdezett ugyanerről az eseményről. Tibbets — az­óta tragikus hirhedtségű — repülőgépén 1945. augusztus 6-án ott állt készüléke mellett a radarkezelő Joe A. Stiberik, Ez a férfi ma elektroműsze­rész. ö másképp beszélt: — Szörnyű érzés volt, ami­kor megtudtuk, mennyi em­bert pusztítottunk el... Egy harmadik férfit azon­ban nem kérdezett meg az újságíró. Nem kérdezhette meg, mert az a férfi hol bör­tönben, hol elmegyógyintézet­ben ül a mai Amerikában. Ez a férfi, Claudo Robert Eatherly, egykori őrnagy, annak a Straight Flush nevű amerikai repülőgépnek a pa­rancsnoka, amely a hirosi­mai támadás előtt megvizs­gálta a meteorológiai körül­ményeket, tehát tulajdonkép­pen hozzájárult ahhoz a dön­téshez, hogy az amerikaiak egyetlen atombombával mint­egy 90 000 hirosimai polgárt öljenek meg. Ez a férfi esz­tendők óta a legsúlyosabb lel- lelkiismeretfurdalástól gyötör­ve írásban és szóban szünte­lenül emlékezteti a világot: 1945. augusztus 6-án iszonya­tos bűn történt az emberiség ellen és mlndannylunk köte­lessége küzdeni a bűn meg­ismétlődése ellen. Való Igazság, hogy Iszonya­tos bűn történt húsz eszten­deje Hirosima felett. Az anyag elemi részeiben rejtőző ener­gia pusztítani segített, ahe­lyett. hogy építeni segítette volna az embert. Van abban valami hátborzongatóan ci­nikus, hogy az első atom­bombát az amerikai hadügy­minisztériumban „Little Boy”- nak, azaz kisfiúnak nevezték el, mintha csak gondoltak volna akkor már arra, hogy hamarosan megkezdődik ' en­nek az első tömegpusztító fegyvernek a mintájára még nagyobb és veszedelmesebb, még több ember életét fenye­gető atom- és hidrogénbom­bák gyártása. Ezeket már tnin- denkinek nevükön kell ne­veznie: tömegpusztítás céljai­ra a történelemben megte­remtett legiszonyatosabb esz­közöknek. Politikai számítás, háborús matematika volt az, amely az amerikaiakkal náci Német­ország teljes veresége és a még le nem vert Japán ellen két nappal később ‘ adbalé- pő Szovjetunió katonai lépése előtt ledobta az atombombát. Ennek a politikai számítás­nak. háborús matematikának egyik alapja az volt, hogy a Pentagonban úgy képzelték: a nukleáris fegyver csak az amerikaiak kezében van és lehet, s mint afféle ijesztő- eszköz, alkalmas lesz arra, hogy a rettegés és fenyegetés légkörében valamiféle „ame­rikai évszázad” születését se­gítse. A béke erői első pillanattól fogva a nukleáris fegyverek felhasználása ellen, tiltakoz­nak ma is, amikor már régen nem amerikai monopólium az atomrobbantás. A világot pedig arra emlé­kezteti a ' irosimai támadás huszadik fordulója, hogy bát­ran és elszántan kell küz­deni a békére és a népek éle­tére törő imperializmus ellen. Cu H.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom