Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

19*5. augusztus 29. vasárnap NÖGRÄD 11 C~f ifÍÁÚtö ataifiakj&ldmk A legeredményesebb szépség- ápQló módszerek közé tartozik a pakolás. Lényege, hogy az arc­bőrt valamilyen Jótékony hatású krémmel, masszával vastagon be­kenjük, oly módon, hogy csu­pán .a szem környéke maradjon szabadon. Amíg a pakolás szá­rad, végezhetünk apróbb házi- muokát, de leghelyesebb kinyúj­tott testtel ernyedt izmokkal pi­henni. Száraz arcbőrre Májonézpalcolas: 1 tojás sárgáját egy kávéskanál olajjal jól elke­verjük, arcunkra kenjük s ad­dig hagyjuk rajta, amíg megszá­rad. Ezután langyos vizes vatta­csomóval lemossuk, majd táplá­ló, zsíros krémmel bekenjük arcunkat. Tojássárga-pakolás: Egy tojás­sárgájához egy evőkanál tejszínt adunk, s ugyanügy cselekszünk, mint az előzőekben. Tej pakolás: Fél deci tejhez ugyanannyi boraxot, és annyi lisztét adjunk, amennyiből süru masszát kapunk. Ezt lehetőleg ecsettel kenjük az arcunkra. Csak 10 percig hagyjuk rajta­Zsíros arcbőrre Kitűnő nyári arcápolószer a gyümölcs-pakolás. Eper, málna, uborka, paradicsom egyaránt al­kalmas. Minden gyümölcsből tiz- tizenöt deka szükséges. A gyü­mölcsöt áttörjük, kevés tejfelt és egy tojásfehérjét adunk hozzá. Jól elkeverjük, s arcunkra ken­uk. 20 perc mülva hideg vízzel mossuk le. A rlblzllnek, a para­dicsomnak és az almának fehérí­tő hatása is van. A pakolásból ne hagyjuk ki a nyakat sem. Van Igazság abban: hogy az arc és nyak „árulkodik” a nő koráról. Az üdítő pakolások az arcot és a nyakat üdévé, bár­sonyossá teszik, s a ráncképző­dést is akadályozzák. Ezt a szépségápolást módot a legtöbb nő valamilyen külön­leges kozmetikai műveletnek tart­ja, amit bárki nem engedhet meg magának. Az igaz, hogy lsmere.- tet, de méginkább Időt kíván. Ér­demes türelemmel foglalkozni ve­mért a pakolás hatása sokkal gyorsabb, és kellemesebb, mint a krémek hetekig tartó alkalmazá­sa. GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: I. A függ. 17, folytatása. 18 Ének II. Hintő. 12. Goda Gábor. H. Se­reg. 19. 1001 római számmal. 15. Gyulladás. is. ....on: ame lkai vá­03 -pzs pz[3f igsáipui pi at soj Nőalak a János vitézben. 22. Anyóka. 23. Üreges test. 24. Re­cept. 23. Szó a Halotti beszédből. 25. Virág része. 28. S-sel végén; Etelka. 29. Időegység. 30. Por és víz, 32. Ve párja. 33. I.L.Ü. 35. Ál­lat. 36. Jólöltözöttség. 40. Ünnepé­lyes aktus. FÜGGŐLEGES: t. Ország. 2. Juttat. 3. Testrész. 4. Nem Igazi. S. Osztrák folyó. 6. Iparvárosunk. 7. Vfz. 8. Némely állat éke. 9. Francia folyó. 13. Futball-klfejezés. 14. H.K.A. 17. Augusztus utolsó napja. (Folyta­tása a vlzsz. 1.) 18. A kemény anyag. 1*. Lótenyészet. 21. Sas keverve. 22. N.E.B. 24 Üt latinul. 28. Olasz női név* 2J» Brno német neve. 27. Fér­finév. 28. Rágcsáló. 20. Vissza: Igaz. 31. Hamis. 33. Vissza: meny­nyel. 34. Római hármas. 37. Há­tulról tiltás. 38. C.V. 39. A.T. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 40, függőleges I és 17, * Az augusztus lS-i keresztrejt­vény helyes megfejtése: Szabó Ibolya, Balázs Éva. elmegy a ház Yukawa. Könyvjutalmat nyertek: Falicza Éva Salgótarján, Tóth Mária Két- ság, Szokup József Szécsény. A könyvet postán küldjük el. Az augusztus 20-( keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése:- Darázs Endre, E.'esztvény, Keltetőgép, Rakodó. Könyvjutalmat nyertek: Horváth Zsolt Bgyarmat, Seres Gábor Nagybátony, Dobál Magda Bgyar­mat, A könyveket postán küldjük et. Iskolakezdés Mindan új iskolaév a gon­dok és remények váltakozá­sával kezdődik. A legtöbb gond és várakozás azonban az első iskolaévet előzi meg, — a szülőknél ós a gyermeknél egyaránt. Noha — az iskola­reform jóvoltából — szinte észrevétlenül válik a gyer­mek óvodásból iskolássá. A második, harmadik, ne­gyedik osztályba, majd a felső tagozatba lépők való­jában csak egy-egy lépcsővel jutnak közelebb a tudás or­maihoz. A „felsőbe” lépés, az általános iskolából a középis­kolába, vagy az Iparitanuló iskolába kerülés! — már Iz­galmasabb. Nagyobb felada­tok elé állítja a fiúkat, a leá­nyokat, de a szülőket is. Amikor negyedik általá­nosból ötödikbe lép a gyer­mek, a szakosított oktatás következtében a legtöbb he­lyen már minden tárgyhoz egy-egy új nevelői egyéniség kapcsolódik! A vidám, vagy szigorú tanítónéni helyett, most minden órára más é* Móka Matyi a „bokszhajnok“ Matyi elhatározta, hogy kö­veti Papp Laci példáját és ökölvívó lesz. Bátran ütött, s boldogan Látta, milyen erős. Am az edző zsák megtréfálta: nagy erővel visszapattant, — s kiütötte a jövendő bokszbaj­nokot. más tanár érkezik- Az egyik szigorú, szúróstakintetű. A másik harsány és vidám! A harmadik a kettő keveréke* A negyedik? Ismét más. És ezt a sokféle embert kell megszokni. 10—11 éves kor­ban elérkezett az idő, hogy a gyerek különböző temperamen- tumú nevelői egyéniséggel is­merkedjék meg! A szakosí­tott oktatás azért fontos, hogy a gyermekek az egyes tantárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem, föld­rajz, számtan stb.) „specialis­táitól" szaktanáraitól tanul­hassanak. Az új arcokat hamar meg­szokja a gyermek. Pár hét múlva már élvezi is, hogy minden órán más és más ta­nár jön az osztályba. Ezután a szülőnek jelent gondot, hogy a sok tanárral megismerked­jék, tapasztalja követelmé­nyeiket, módszereiket, hogy ezáltal eredményesebben se­gíthessen gyermekének. Na­gyon hasznos, ha a szülők már az év elején megkeresik az osztályfőnököt, s elmond­ják véleményüket gyermekük­ről. Az esetleges fogyatékos­ságra (balkezes, nagyot hall), súlyosabb gyermekbetegségek­re, a gyermek nem minden­napi jó, Illetve rossz tulajdon­ságaira, szokásaira is felhíva a figyelmet. Nagy segítséget jelent a pedagógusnak — s ez aztán a gyermek számára ka­matozik — ha elmondjuk, például: —Az én fiam nagyon ren­des, szófogadó gyerek, segít otthon, talán még jobban is mint nővére, de ha kisüt a nap, nem lehet vele bírni, ott hagy csapot-papot, s csak ak­kor látom, ha éhes! Az oeztáyfőnök ily módon már jóelőre tudja: tavasszal a gyermeket keményebben kell fogni, hogy mérsékelni le­hessen „napimádatát”. Igye­kezzünk tehát közvetlen, jó kapcsolatot kialakítani az osz­tályfőnökkel, aki ha szüksé­gét látja, majd segítségünkre lesz abban, hogy az egyes szaktanárokkal is jó kapcso­lat létesüljön. „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond! — erre ta­nítottak bennünket az öregek! De mennyire igazuk volt A felső tagozatba lépő gyermek­kel lényegesen többet kell a szülőnek törődnie, és szoro­sabbra kell fűznie az iskola és a szülői ház közötti kap­csolatot Ez vonatkozik az általános iskolából a középiskolába, il­letve Iparitanuló intézetbe lé­pő gyermekekre is. A szülő törődése nem szűnhet meg a gyermek 14. születésnapján! Sőt! A nagyobbacska gyer- mekembemek nemcsak több cipő, ruha, hanem lényegesen több gondosság, szeretet is kelL Fogadalmak, elhatározások ideje az új tanév. És ez rend­jén való. De ne felejtsük el: minden fogadalom és elhatá­rozás annyit ér, amennyi! megvalósítanak belőle ... Kolozsvári Gyula (Vadász György rajza) Gyógyító nevetés Egy pillanatig se higyjük. hogy a nevetés a derű, a mo­soly gyógyító erejét ma fe­dezték fel. Már a kínai és a hindu bölcsek tapasztalatai alapján megszületett a neve­tés „életfilozófiája” és a ne­veltetéssel történő gyógyítás. Eszerint a nevettető-színészek játéka, a szórakoztató kabaré stb. hatékony gyógyszernek tekinthető. Mindezt sok em­ber személyes tapasztalatán kívül az orvostörténelem is bizonyította. Érdemes megem­líteni az egyik svájci egyetem díszdoktorrá avatta a hires komikust, Grockot. Mit mondanak a kísérletek? Cseh és olasz kutatók szinte egyidőben bizonyították: a gond, a feszültség, a szoron­gás mélyreható vérkeringési változásokat eredményez az emberi szervezetben. Ha meg­figyeljük a nevető embert — és a kutatók tudatosan tették ezt — azt észleljük, hogy pupillája kitágul, lélegzése mélyül, de főképpen kilégzé­se fokozódik. Megváltozik a légzés ritmusa is , mert az egyenletes rövid légvételek helyett mély belégzések e« szaggatott kilégzések követ­keznek. Ez a szaggatott ki légzés a nevetés jellegzetes hangjával kapcsolva különö­sen jótékonyan hat a boron­gó kedélyű emberre. Nevetés­kor kipirul az arc és szám­szerűen, mérhető mennyiség­ben nő a veséken átáramíó vérmennyiség. Egyedül az ember kiváltsága a nevetés. Az állat nem tud «írni, sem nevetni. Hangulati és ösztönéletét képtelen befo­lyásolni, az ember azonban erre is képes. Ha gond, vagy éppen rossz kedv üli meg ke­délyünket, ne mulasszuk el gyógyszerünket, a nevetést al­kalmazni. Ha ilyenkor tuda­tosan vidámkedélyű társasá­got, vicclapot, szellemes ko­médiát., dallamos slágert, vagy őszinte gyermeki mo­solyt szemlélünk, e* őszük még a legborongósabb han­gulatunk is. A legnagyobb baj azonban, hogy a borongó ke­délyű ember tudatosan kerü­li a vidámak társaságát. Ezt az ösztönös tartózkodást, gát­lást le kell győzni. A kiegyen­súlyozott, vidámkedélyű em­ber, lehetőleg nyújtson segít­séget tapintattal, megértéssé*, társának is. Dr. Sz. A. Árpádka iskolás lesz nj agyanyi kifelé indult a i ’ vacsoramaradékkal, apa utána szólt: — Nagymami, milyen nap is lesz holnap? — kérdezte, s letette a naptárt az asztalra Arpádka rábökött az egyes­re. — Már csak egyet alszunk, s kezdődik az iskola! Heggel nagy izgalom volt a házban. Nagymama szeme csupa könny. — Anyuka buz­gón kefélte kisfia ruháját. A mindig vidám Apunak Is olyan más volt a hangja, amint elköszönt munkába me­net. Árpádkán új ruha. a táska, a táskában a tolltartó, min­den új, ami egy komoly isko­lás fontos szerszáma. Elindultak Anyuval. Me­hetne egyedül is. mert ö már sok mindent tud, amit tudni kell, hogy az iskolában kö­szönni kell. figyelni a tanító nénire, bé'cességben élni a többiekkel, a leckét is el kell majd készíteni. S főleg szói- fogadni! Ezek az új kötelességek mind. ott zsonganak a feje­ben, hisz erről sokat beszél­tek már otthon. Az iskola ka­pujában Anyuka megcsókolja s ő bátran haladt fel a lép­csőn. Az emeleten várta a tanító néni. Bevezette egy barátsá­gos terembe, ahol lányok és fiúk voltak. Kijelölte a helyét, s ír aiíette egy másik fiú mel­lé. Mikor elfoglalták helyeiket, egyszerre fel kellett állni s egyszerre köszönni. A tanító Béni megmondta, hogy őt Judit néninek hívják, s aztán mindenkinek meg kel­lett mondani a saját nevét. Árpádka nem figyelt oda. Az járt az eszében. hogy Nagymama most indul a csarnokba. Mindig együtt mentek vásárolni, mert Anyuék dolgoztak s délelőtt csak ketten voltak otthon. — Most te jössz Arpádka' Mondd meg a nevedet — szólt Judit néni. Megmondta. Mikor a tanító néni írni kez­dett, ő elindult az ajtó felé. Judit néni megszólította. — Hová mégy Arpádka? — Haza... — Most nem mehetsz — mondta Judit néni. Még nincs vége a tanításnak. — Délben mindannyian együtt megyünk haza. — Nekem most kell menni — szólt határozottan Arpád­ka. feledve minden ígéretes szótfogadásról, okosságról, nagyfiúságról. — Megfogta a kilincset, s igyekezett kifelé. A gyerekek zsibongtak, ne­vettek. Az első pádból kiltb- b^nt egy fehérkötényes kis­lány ka, hozzászaladt, kézen- fogta. — Gyere vissza kisfiú, még mncs vége a tanításnak. — Hagy) békén, vonta visz­*za kezét Arpádka, én haza­megyek. A tanító néni lejött a kated­ráról. — Miért akarsz elmenni, kérdezte Arpád.kától. — Azért, mert Nagymama ilyenkor megy a piacra és én vele megyek segíteni. — Figyelj ide — szólt Judit néni —, mától kezdve a bevá­sárlás már nem a te dolgod. Neked ezentúl más munleád lesz. Meg kell tanulnod írni. olvasni, számolni. Nagyanyá­nak fáj a szeme, nemsokára te fogod felolvasni neki az újságot. Arpádka még jó ideig nem engedte el az ajtót. Próbáit kereket oldani, de Judit néni hívására békétlenkedve mégis helyére ment. Ettől kezdve nem figyelt semmire, azt les­te, mikor mehet haza. A idő lassan telt, pedig Judit néni mesét is mondott­végre eljött a dél. Anyuka a kapuban várta. — Anyu, én holnap nem jö­vök ide. Nem engedtek haza, pedig én nagymamához akar­tam menni. Anyuka nevetett. — Kis csacsi — mondta. Apuka is csak akkor jön ha­za, ha végzett a munkájával És este mindenki megmagya­rázta újra, hogy ő már isko­lás, fogadjon szót. — Neki w munkája van már és azt kell tenni mindig, amit a tanító- néni mond. teásnap Anyuka szalámis zsemlét és piros almát adott tízóraira. Arpádka leült a helyére. Megígérte, hogy ma jó lesz. Figyelt a tanító nénire, aki megtanította őket az 1-es számra. Diót, gesztenyét, pál­cikát vett a kezébe s a gye­rekeknek meg kellett monda­ni, hogy ez hány. Árpádka csodálkozott, miért kell ilyen egyszerű dol­got magyarázni? Eszébe jutott a szalámis zsemle. Éhes volt. Többet nem figyelt a tanítónénire. Kicsomagolta a tízórait és fa­latozni kezdett. A gyerekek ismét neveltek. Judit néni meghökkent, Ar­pádka nem vette észre. Bele­feledkezett az evésbe. — Árpádka tedd el a tíz­órait, az evésnek nem most van az ideje. Arpádka csodálkozva kö­rülnézett. — Éhes vagyok. —- Majd ha csengetnek, eszel — s Judit néni össze­csomagolta az ennivalót. Arpádka szája sírásra állt. egyenesen az ajtónak tartott, onnan kiabált vissza: — Megyek a Nagymamához* Judit néni visszavezette a helyére. Megmagyarázta, hogy az iskolásoknak kötelességeik vannak és megigértette vele, úgy fog viselkedni, mint a többiek. Iparkodott is s most már, a napok is érdekesebbek lettek Pálcikákat, köröket kellett rajzolni, pontokat, egyeseket. — Judit néni meséket mon­dott. A könyvben szép, színes képek voltak, s a számtan­könyv it csupa mulatság Gombák, almák. törpéeskék sorakoztak benne. Mégis baj lett ismét. Nagymama szőrmedarabkát adott Arpádkának, hogy azzal törülje le poros cipőjét. Jó pu­ha, fekete szőrme volt. Olvasási órán elövette, fel­tette lábát a padra s buzgón fényesítette cipőjét. — Eltenni a cipőtisztítói Arpádka! hangzott az utasítás, 6 azonban elengedte a füle mellett a tanítónéni szavát. Judit néni nem szólt töb­bet, kivette a kezéből. — Tessék visszaadni, kiál­tott fel Árpádka. Ezt a nagy­mamától kaptam. A tanítónéni nem válaszolt. Tovább sétált a padok kö­zött. Arpádka először csende­sen sirt, aztán hangosan szí pogott, végül szivettépően zo­kogott. Minden gyerek öt figyelte. Judit néni abbahagyta az olvasást. — Figyeljetek ide gyerekek! Láttátok-e már szüléitek­től, hogy fontos munkájuk közben cipőt tisztítanak? — Nem — kiáltották a gye­rekek. — Na látjátok! ök tudják, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ezt nektek is meg kell tanulni — Otthon is meg­van az ideje étkezésnek, al­vásnak, tisztálkodásnak. — Cipőt sem szabad óra köz­ben tisztítani. Ezt Arpádka is meg fogja tanulni — mondta nagyon komolyan * tanltóné­tiL O lyan jól esett másnap, amikor a tanítónőm rá- mosolygott és megsimogatta a fejét. Kevesebb is lett a baj. Ar­pádka megtanulta a számokat. Olvasni is tudott már. El­mondta, mit lát a képeken. Kis könyvében szépen gyüle­keztek az ötösök. A félévi bi­zonyítványban már csak egy négyes volt — magatartásból. — Azt is kijavítom év vége­re. dugta buksi fejét Judit né­ni szoknyájához Árpádka. Egy tavaszi napon óvodások látogattak az első osztályba. Arpádka padjába egy kis­lány ült. Mikor mindenkinek helyet adtak, Judit néni szép mesét mesélt, aztán beszélget­tek. A kislányt Évikének hívták Mikor szólhattak a párjukhoz, Arpádka ugyan fölényesen magy^rá-ott neki. — Tudod, itt szépen kell ül­ni. Ha mondani akarsz vala­mit, felnyújtod a kezed. La­tod azt a három cserép virá­got? En öntözömt Megmutatom könyvemben a képeket. - Láttál már emeletes tolltar­tót?... Ezt a ceruzát és noteszt neked adom. Elviheted... C a végén vállveregető fó- ^ indulattal még azt is hozzátette: — Aztán nehogy sírj, ha először jössz az iskolába! Kine­vetnek! Ez nem való, mert te már nagy vagy, neked külön munkád lesz, neked tanulnod kell,... S haza se indulj egye­dül, mert innen mindnyájan együtt megyünk el.... (Solt rétemé)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom