Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1965, augusztus yi. pfnteF'

w o g r x e

5

való...

OTTHONT EMELNEK

A tinta. — ahogy mondani szokták, — még alig száradt meg a mérnöki oklevelén, de a haja alaposan megderesedett már Bernardt Rezsőnek. a Zagyvái Bányaüzem igazgatójának. Most is, ahogy ülünk egymással szemben, mintha csak az elmúlt mozgalmas munkáséveket akarnák illusztrálni, egymásnak adják az emberek a kilincset Pedig nincs fogadónap. Az egyik KISZ-alapszervezetnek kocsi kellene. Azután a létszám átszervezésre is elkészült a tervezet Egy nyugdíjasnak is valami ügyes-bajos dolga akadt Egy fiatalember tőle várja az igazolatlan hiányzó eltörlését, majd megint valami üzemi ügyben telefonálnak. Alig jutunk szóhoz. Az idő telik, az élet zajlik itt az irodában. Van aki elégedetten távozik, elintézték a dolgát, van viszont aki szégyenkezve, mert visszautasították. Igen mert a jogtalanra nemet mondott az igazgató. Amíg így elnézem munka közben, visszaidézem a közelmúltat. Igaz túl sokat nem tudok róla.

Először akkor találkoztunk, amikor Forgách lejtősaknán tavaly omlás volt. Az átépítésre telepített brigádokat buzdította. Magyarázta, mire ügyeljenek, mit jelent a gyors munka. Talán a szabálytól is eltért, amikor kiadta a jelszót: Rövidebb műszakokkal, helyszínen váltva és minden időt kihasználva!... így kívánta az üzemérdek. Sikerült is a tervezettnél előbb üzembe helyezni a szállító pályát, de ezzel egyidőben azt is mérlegelte, történt-e mulasztás? Ki milyen mértékben vétkes? Hogyan lehetett volna elkerülni a hibát? Nem elsősorban a felelősségre vonás, inkább a tapasztalatok leszűrése vezette.

Ahogy emlékezetben kutatok, rájövök, hogy nem egyedülálló eset volt. a Forgách-ak- naí A zagyvái bányák mindegyikében úgynevezett másodlagos művelés folyi. Ez azt jelenti, hogy ott termelnek, ahol már korábban a bányász elődök fejtettek szenet. Régiek és nagyon sok meglepetést tartogatnak. Királytárót például korábban büntető bányának tartották. Lehetetlen teltételek, alacsony teljesítmény, kevés kereset — ez volt a jellemző.

Mátraverebély i Lakóinak száma kétezemyolcszáz. Inkább ipari település. Bányászok, kőművesek lakják, de erős a termelőszövetkezete is. Egy munkaegység értéke eV ben az évben is eléri a 45 foríntot.

Ennek a nagy, fejlődő községnek 15 éve tanácselnöke Jakubovics Gyuláné. Egyszerű, szerény asszony. Nehezen lehet szóra bírni. Inkább cselekszik, mint beszél. így ismerik a faluban. Rozikát, a végrehajtó bizottság elnökét.

1.

— Azt javaslom a végrehajtó bizottság nevében, hogy az elnöki tisztet Jaku- bovics Gyuláné elvtársnő töltse be — vélekedett az egyik vb-tag, a községi párt- szervezet titkára, 1950-ben, a választások után.

— De elvtársak... En nő vagyok... Nem jártam én még soha hivatalba— — s erős sírógörcsök szorongatták a tor- kát

— Nem baj. Majd segítünk mi, férfiak! S Verebélyi Lajos Kása, a község volt bírája mindjárt gyakorlati tanácsot is adott. Mit, hogyan. Mindent a törvények szerint, az ember javára.

4- Akkor szavazzunk'

Nyolc kéz emelekedett egyszerre a magasba. A kilencedik, Jakubovics Gyuláné a vörös drapériával leterített asztal szélét szorongatta.

— Köszönöm a bizalmat — mondotta az újdonsült elnök. — Javaslom, hogy táviratban értesítsük a párt Központi Bizottságát arról, hogy Mátraverebély valamennyi választó

Átszervezés után az igazgató látta, hogy nem tud a bánya kilábalni a hullámvölgyből a saját erejéből, hiszen feszített a terve. Javaslata azóta valóság lett. A többi aknák ekkor is á lehetőségekhez mérten vállaltak magukra több terhet. Viszont Király-tárón sikerült rendbe hozni a bányát, és azóta is rendszeresen túlteljesíti tervét. A műszaki feltételek javulása a teljesítmények növekedését és a nagyobb keresetet eredményezte.

Az egyik helyen kilábaltak a gondokból, a másikban fokozottan jelentkeztek. A székvölgyi bányatüzek után a rónai kötélszakadás következett. Hirtelen nehéz lenne felsorolni mi minden nem jött közbe. amikor ismételten egymá? segítségére voltak ualva... Jól bevált ez a módszer, a bányaüzem egésze nem érezte meg ezeket a csapásokat úgy, mintha csak egyetlen aknara hárultak volna. Az átszervezés előtt nem teljesítette Zagyva a tervét, azóta pedig állandóan élüzem szinten dolgozott, míg végül is tavaly munkájuk alapján el is nyerték a kitüntetést. Igaz műszakilag is sokat fejlődtek a gépi rakodás aránya meg háromszorozódott

Bernardt Rezső nem igazgatónak született, az élet nevelte azzá. Annakidején, bár családi tradícióként a bányafelé kacsintgatott, először még sem sikerült. Az üvegcsiszoló szakmát tanulta ki. és csak azután került a bányához, majd aknász iskolára. Később, mint pártmunkás más irányú feladatot kapott: mezőgazdasági vonalon dolgozott egy ideig. Elvégezte a mezőgazdasági akadémiát is, de hiába, a bánya jobban vonzotta. Biratko- zott a műszaki egyetemre és hat év alatt megszerezte levelező űon a bányamérnöki diplomát.

— Nehéz volt? —

Csak sóhajt először, és ügy válaszol:

— Se éjjelem, se nappalom — valahogy így tudnám jeile- mezni.

Úgy vélem felesleges lenne ezt a hat évet már külön érzékeltetni, hiszen akárhogy vesszük is, két embert követelt. Egyet az igazgatói beosztás, ahol éjjel-nappal meg- csördülhet a telefon, és ritkán van nyolc órás műszak, mert százak gondja-baja nyugszik a vállán. A másik embert a könyvek, az egyetemi jegyzepolgára a Népfront jelöltjére adta le szavazatát. Legyen ez az első hivatalos intézkedésem.

Hangjában már nem vibrált a félelem. Örömmel fogadta a gratulációkat. Jólesett minden biztató szó. És amikor a poharak összecsengtek, Jakubovics Gyuláné érezte, nem lesz egyedül.

2.

— Községünk valamennyi lakója megértette már, hogy a parasztember egyedül járható útja a termelőszövetkezet. Községi tanácsunk nemcsak támogatja a közös gaz- dolkodás gondolatát, hanem javasolja a falu dolgozó parasztjainak, lépjenek be a termelőszövetkezetbe.

Határozott volt az elnökasszony szava. Megfontolt minden mondatot. Talán még soha nem voltak annyian egy-egy nyilvános tanácsülésen, mint cikkor, 1959 februárjában. A községi művelődési otthon kicsinek bizonyult A parasztemberek érdeklődéssel figyelték a végrehajtó bizottság elnökének minden szavát Jakubuvicsné is tudta: itt az ideje a közös ga** daság megalakításának. Egy év munkájának gyümölcse érlelődött már ekkor Mátrave- rebélyben is. A sok-sok éjszakázás, a hosszas beszélgetés az emberek gondolkodásúban is érlelte a változást.

A tanácsülés után azonban mégis szomorú lett az elnök- asszony. Azt várta, hogy a

tek követelték. Ttalán otthon, a családnál tudnák megmondani, hányszor csukódott le a fáradtságtól a szeme a jegyzet felett, és hogy folytassa tovább. Nem adták olcsón a diplomát.

— A gondokról beszéltünk az előbb — tér vissza a témához a telefontól. — Van bű vei'

Forgáchon, ahol újfejtést terveztünk, a régi műveletek miatt nem sikerült megoldani. Uj feltárásokra volt szükség. Elmeddősödött a terület Margit-, Király-táró összevonása sem hozta meg most a kezdetben azt, amit vártunk tőle, csak később. Sok a nyomásos, duzzádásos bányánk. A külfejtést is hátráltatta az időjárás, és bizony ezek mind elmaradást okoztak. Most már kifelé haladunk a hullámvölgyből és állítom, éves tervet túlteljesítjük — magyarázza.

— A munkaerő, az emberek? — vetem közbe a kérdést csak ügy, röviden. Úgy látszik megérti ennyiből is, mire vagyok kíváncsi.

— A munkaerő adott, bár az igaz, gond van itt is. A vezetők — gondolok itt a középkádereinkre — nagyrésze idősebb. Bár sok tapasztalattal rendelkeznek, ami jó ezekben a töréses, régi műve- letes bányákban, de a korszerű munka talán többet követelne tőlük, mint amit adni tudnak. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy a felsőbb vezetésnek több segítséget kell adni és nem egyszer középszinten is intézkedni.

M

agáról nem szeret beszélni, inkább a közösség gondjairól. így van a dicsérettel és a felelősségre vonással is. Az egyik, a jutalmazás könnyebb a másik a nehezebb, az amikor valakit felelősségre kell vonni. Az utóbbira több energiája megy el, mert először tisztázni kell a körülményeket, mérlegelni az erényeket és hibákat, s úgy dönteni. Nem egyszer fordult már elő, hogv műszak után hosszan elbeszélgetett a beosztott vezetőkkel. Csak úgy baráti alapon, de a hibákat ostorozva. Találkozott aztán a területen sógor-koma szelemmel is, amit ugyancsak csírájában igyekezett elfojtani. Jogos kérdésnek nem tud ellent mondani, de jogtalant nem teljesít. Ismeri az embereit, és őt is ismerik jól. Közöttük nőtt fel, közülük való.

Bodó János

sok hozzászólás hatására ott a helyszínen már többen aláírják a belépési nyilatkozatot. Nem így történt Vagy

mégis?

— Rozikám! Én aláírtam volna... de sok volt az ember, mit tudom én... — húzta vissza a kijáratnál Molnár Pál Móric, az akkori nyolcholdas gazdaember. — Mit csináljak?

— Nem baj Pali bácsi. Bemegyünk a földműves irodájába, ott is aláírhatja— Ha akarja, még most.

— Gyerünk!

Metört a jég. Molnár Pált és feleségét még azon az éjszakán százhuszanheten követték.

3.

Nyitott ajtó, kedves szó fogadja a vendéget Jakubovics

Gyuláék lakásán. Ki ezzel, ki azzal keresi fel az elnökasz- szonyt Gond mindig akad.

— Hogy hányán fordultak meg nálam tizenöt év alatt? Ki tudná megmondani. Számoljunk. Nem túlzók, ha egy napra öt embert számítok. Annyi biztos megfordul nálunk naponta. Tizenöt év. Akkor úgy húszezer felé van ez a szám. Lehet, hogy kevesebb. de inkább több...

4.

A taxisofőr sokfelé megfordul. Vele tartok az Ere-jes • telep fe'.A Kérdezem: láiott-e ott építkező cigány ikat? Elhúzza a száját, mintha azt tudakolnám tőle, mikor fogott kezet a kínai nagykövettel. Hallgat egyet, aztán tájékoztat, vagy inkább véleményt mond.

— Hová gondol? Ilyen jó időben?

Valóban szép az idő, ami ritkaság mostanában. Ki- gomboltatja a kabátot Nem szóltam semmit, mert abból talán harag lett volna. Nem ő az egyedüli, sokan varnak még, akik ismernek rigmusokat, anekdotákat cigányokról. Az egyik így, a másik úgy irónizál.

Bandukolok a dimbes- dombos Eperjes-telepen, körülöttünk kamaszodó erdő. Itt is, ott is egy ház, vakolatlanok, egyikre a cserepet rakják, a másikon a kalapács kopog. Üj hajlékok, régóta dédelgetett remények megtestesítői. Itt építkeznek Szőrös Mihályék is. Mielőtt szólnék róluk, a ktsz mesterét, Verebélyi Andrást kell kiengesztelni, mert szabadság időben dolgozik, s na nem is hosszan, de fenntartottam a segítőit, Szőrös Mi- hályéket. Ök hordták keze alá a maltert, az építőbl^k- kot, meg ami kellett. A kis ház történetét mesélik.

— Bekopogta ttott hozzánk a Pécskő utcába — mert ott lakunk —, a tanácstagunk Ö ajánlotta a házépítkezést. A nevét nem tudom — így a stuccolt bajuszú, nyílttekintetű férj.

Az asszonyon világoskék

kartonruha. A beszélgetés öt is közelebb hozza, színében vidámság.

— A Pécskő utcában egv düledező kis házikóban lakunk. Minden megpenesz’- dik. Mikor megtudták a szomszédok, hogy építkezünk, nem győzték mondogatni:

— Csak adósságot vesztek a nyakatokba, nagy fába vágjátok a fejszéteket

De Szőröséket már a szándékuktól nem tudták eltéríteni. A férj a Tűzhelygyárban dolgozik. Ahogy számolja, immár tizedik éve. így aztán gyorsan megadta az engedélyt a tanács. A k's szoba-konyhás ház 40 ezer forintba kerül majd. De netíklínjet

számítom, amióta a tanács megalakult Tizenöt év alatt háromszázhetvennyolc új lakás épült Mátra ve rebélyben. Ez több mint fele a házaknak. Valamennyi korszerű, általában kétszobás épület Számos lakásban fürdőszoba is van. Világosak, napfényesek. Azután itt van a 75 személyes óvoda, az új tűzoltószertár, az orvosi rendelő és a most átadott új, négytantermes iskola. Járda majd ezer méteren épült. A villanyhálózat bővítése tizenöt kilométer, vagyis minden évre jut egy. Villanyt kapott a cigány lakosság is — hetven család, négyszázötven ember. Van közkutunk, négy csappal, s rendbehoztuk az úgynevezett népfürdőt Négy kád és zuhanyozó van benne. Szeretik az emfcsrek. Van ravatalozónk. Községfejlesztésből körülkerítettük a temetőt, A Zagyva-híd ráadásul jött, állami költségvetésből. Summázva talán ennyit a fejlődésről. A termelőszövetkezet beruházásait nem említem, bár az is a falu lakóinak jobb létét tükrözi.

5.

— Nagyszerűek a terveink is. Mindenáron meg akarjuk oldani a falu fiataljainak itthoni szórakozását, biztosítanunk kell fejlődésüket Ezért

kik olcsóbb lesz, mert segítenek, és a ktsz a számlába ezt is beletudja.

S miből telik az építkezőre? Szőrös Mihály már a törzsgárda tagja a Tűzhelygyárban, szerelő egy szocialista brigádban, ök is tudnak az építkezésről, s nemcsak tudnak, de segítik is. Most, hogy a mester korán reggelre ígérkezett, műszakot cserélt a brigád, hogy a leendő házigazda szabad legyen.

forint Érdekes az ő találkozásuk. Mind a ketten nagy

családból valók. Az asszonynak és a férjnek is tizenegy-tizenegy testvére volt.

nünk kell a Zagyva medrét hogy ne legyen többé árvíz a faluban. De még ezt megelőzően, mintegy hétmillió hétszázezer forintos költséggel a belvíz elvezetését is megoldjuk. A Mátrából sajnos sok vizet kapunk. Rosszak az útjaink. Azokat is felújítjuk — természetesen mindezeket a távlati tervek megvalósítása során.

— Tanulnom kell még mindig — mondja még magáról. — Hol ezt hol azt a rendeletet, vagy a végrehajtási utasítást. De azért nagyon szeretem a tévét is nézni. A műsora? Hol jó, hol gyengébb. Azért szórakoztat. Az újság is az esti elfoglaltság közé tartozik. No persze otthon már feleség és anya vagyok elsősorban. Főzök, mosok, vasalok. Ez a második műszak, amit néha a látogatók „zavarnak” meg. Arra is jut időm, hogy a kislányom leckéjét visszakérdezzem. Hiszen neki nagyobb lehetősége van a továbbtanulásra. Pótolja majd az anyját.

6.

Elnöki tisztsége szinte egyidős az Alkotmánnyal. Azzal, amely az egyenlőséget, az egyenjogúságot is biztosítíja. Jakubovics Gyuláné nemcsak beosztásánál, hanem megbecsülésénél fogva is tudja ezt. Erről pedig az a Munkaérdemrend ad tanúbizonyságot, amelyet olyan büszkén hord Mátraverebély elnök-asszonya — a falu Rozikája.

Somogyvárl László

Nekik csak kettő van, s egyelőre nem is akarnak többet, mert sokféle tervet de ■ delgetnek: ki kell cserélni a bútorokat A családfő megtanul imi-olvasni. És most már ezelől ki sem térhet, a brigádnak is megígérte. Varga István a brigádvezető már tanítgatta az abc-re és neki azt mondta, ha majd lesz rendes lakása, iskolába iratkozik.

— Valóban tanulok. A feleségem ír, olvas, a fiam

Gyorsan emelkednek a falak. A mester azt mondja, hogy estére már glejtmt:. lesznek, aztán jöhet a tető, a mozaiklak, a válaszfal. S ahogy egyik blokk a másikra kerül, az asszony arca úgy élénkül. Már szinte maga eié képzeli a szobát, ahová a televíziót, a rádiót a lemezjátszót állítja, meg a nemrég vásárolt konyhabútort.

— Tudja, mindig ilyenre vágytunk. Csendes kis hajlékra, hogy nevelhessek disznót kacsát, tyúkot A Pécskő utcába hiába vettünk. Vagy elemelte valaki, vagy agyonütötte.

Délután van, szépes süt a nap, szemünk előtt nő egy kis családi fészek. Magasodnak a falak, mintha húznak őket. Egy barna, fénylő hajú fiatalember tart felénk. A gazda öccse. Jön segíteni. Hu - szónkét éves. Aztán jönnek a leendő szomszédok. Kérdezősködnek, tanácsot adnak. Mindüknek van egy-egy jó szava. S mire szeptemberben megfordulhat a kulcs a zárban. már összeszokott szomszédok lesznek. Amikor megtelnek a malteros ládák. Szőrös Mihály oda jön hozzám.

— Jövőre, ha eljön többet lát. Ragasztunk hozzá még egy szobát. Lesz majd veranda is. Sokat jelent ez nekünk, nem is tudja.

Most már csak aludni járnak haza. Napközben itt vannak, s gondolatban egy percre sem tudnak megválni a kis hajléktól. Építkeznek. És ahogy a falak nőnek, úgy erősödik a reményük.

Süt a nap, s milyen jó, hogy meleg van. Gyorsan szárad a malter.

Gulyás Ernő

— Látja erről szívesen be-/ a tanács új telket vásárol, szélek - oldódott fel a fax- ahová feiépithetjük az új

saigas során mikor a község- * *

ről kérdezem. — Van mivel művelődési otthont. A régit dicsekednünk. Csak attól már kinőtte a falu. Rendez&qjj ajszmu^ — tjfrk

A felesége az építőipari most megy negyedikbe és vállalatnál dolgozik. Kettőjük sokszor már ő igazít ki, ha keresete a két gyerek utáni valamit rosszul mondok, családi pótlékkal 3100 vagy küszködök a ceruzával.