Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
1355. aÜluSzttM 25. r£nf<&. nögrad 3 A BOLDOG EMBER Heten vannak a gyerekek: Ifjú Sümegi János a megyei mezőgazdasági osztály tervelőadója. Iskolai végzettség: gimnáziumi érettségivel, jelenleg felsőfokú technikumot végez. Sümegi Júlia a Szécsényi Földművesszövetkezet könyvelője. Férjezett. Négy polgárit járt és képesített könyvelő. Sümegi Teréz a Kiskőrösi Gépipari KTSZ műszaki előadója. Gépipari Technikumban szerzett érettségit, most műszaki egyetemre jár. Sümegi Pál a Szabadszállási Földművesszövetkezet elnökhelyettese és kereskedelmi osztályvezetője, Kereskedelmi Technikumban érettségizett, felsőfokú technikumban tanul. Sümegi László a Bútoripari Vállalat gépkocsivezetője. Sümegi Sándor a Gödöllői Agráregyetem hallgatója. Sümegi Ferenc a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet villanyszerelő részlegének vezetője. Móricz Zsigmond ma róla írhatná „boldog emberét” e lombos család fejéről:, idő sebb Sümegi Jánosról, a Szécsényi II. Rákóczi Tsz-elnö- kéről. Mert annak vallja magát; boldognak. Mi szükségeltetik e ritka tartalmi állapothoz? Több is és kevesebb is, mint általában hinnénk. Van-e titka, receptje? Mint ételnek a hozzávalók arányában, — semmiképp. Valójában úgy terveztem, szavakkal rajzolom meg a közéleti ember, vagy jobban- hangzón: a Közéleti Férfiú arcképét, de el kellett vetnem; semmire nem jutnék vele a titok-keresésben. Inkább oda kanyarodnék hát legelőbb, ahol beszélgetésünk tulajdonképpen végződött, s a papíros- és ceruzaízű kérdésfelelgetés közvetlenebb diskurzusba ívelt ét: — Gyerekként rendszerint csak mindenszentek után Jutottam először iskolába és hús- vétig jártam. Ennek ellenére kedveltek a tanítók, mert figyelmes fiúcska voltam, iparkodó. Apámat az első világháború katonának vitte, hatan maradtunk otthon gyerekek, úgy szakadt rám minden nehezével a gazdaság gondja. Tizenöt-tizenhat évesen önállóan gazdálkodtam, s mi ke'l más ilyen korban a büszke- » séghez!? Aztán egyszeriben azt vettem észre, még a nevem is alig tudom leírni, úgy elfeledtem a betűt. Elmentem a polgári iskola igazgatójához, mondom neki: adjon könyveket. hogy tanulhassak. Nagyon örült, szívesen segített... Nem mondhatom, hogy sok időm lenne rá, de ma is szívesen olvasok, ha tehetem, vasárnap. Úgy szoktam: hallgatom a rádióban, olvasom a lanokban, miket dicsérnek, miket mondanak érdemesnek. Hogy szépirodalmi, vagy tudományos, mindegy. Szak- könyvet éppoly érdeklődéssel olvasok, mint regényt, s nem úgy, hogy átlapozom, mi van a végén, hanem meggondolva... A múltkor Pesten járva egy könyvesboltban például Cicero szónoklatainak gyűjteményét vettem meg. Soha, még legénvkorban sem koes- máztam különösebben, mindig takarékoskodtam az erőmmel. Talán ennek tudhatom, hogy hatvanadik évemet taposva orvosnál még nem voltam. de a hét gyerekem sem. E7. boldogító érzés. De ez már a boldogság ősz- szegezése lenne Sümegi János életében Beszélgetésünk korábbi szakaszából próbálom hát kiszűrni az összetevőket. Abból: hogyan élte eddigi hatvan évét, milyen közegben, milyen családi és társadalmi mozgás közepette? A családról már mondott egyet-mást. A nagyobb, a társadalmi közösségről tett vallomásából idéznék. — Fiatalságomtól nagy kedvet éreztem a társaimért való különféle vállalkozásokra. Legénykorban lettem a Szécsényi Földművesszövetkezet, később pedig a jól működő Gazdakör elnöke. Gazdasági természetű dologban hosszú időn át elnöke voltam a Legeltetési Bizottságnak és a Hegyközségnek is. Felszabadulásunk után újból aktívan kapcsolódtam minden közösségi mozgalomba. Vezető tagja lettem a Földigénylő Bizottságnak, a DÉFOSZ-nak, az UFOSZ-nak. 1950-től megszakítás nélkül magántermészetű megkeresésekben is segíteni igyekszem. Lakásdolgokban... munkahelyszerzésben. .. felső iskolára jutásban... — Mondhatja-e, hogy: felmegyek a miníszterhe...? — Például: Kelemen Sán- don bányász nyugdíj ügyében a munkaügyi miniszternél voltam. Sikerült eredményesen elintézni. Bablena Erzsi orvostanhallgató egyetemi felvételéért az Egészségügyi Minisztériumban jártam. Voltam az Igazságügyi Minisztériumban, az Elnöki Tanácsnál kegyelmi kérvény dolgában, téesz-ügyben a honvédtagja vagyok a községi tanácsnak, már ötvenben voltam megyei tanácstag, tagja a megyei végrehajtó bizottságnak, voltam a járási tanács és végrehajtó bizottságának tagja is. A békemozgalomban kezdetétől aktívan munkálkodom, helyet kaptam az országos elnökségben. Segítő aktivistaként működöm a Hazafias Népfrontnak, tagja vagyok az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsnak, hatvanháromban országgyűlési képviselővé választottak, és gondjaimban van a termelő- szövetkezet vezetése. 1952- ben alakítottunk első típusú csoportot. Ez három év után, az akkori politikai körülmények miatt szét esett és 1980 áprilisában bábáskodtok életre a II. Rákóczi Termelőszövetkezetet. Elnökének választottak. Azóta két település: Fösfénypuszta és Bencúrfal- va csatlakozott hozzánk. Ezek a tisztségek a hiúság legyezőivé lehetnek egy ember életében. Hogyan is felelt e felvetésre? — Bevallom, jól esik a bizalom, a megtiszteltetés. De úgy érzem, a címek és rangok soha nem ragadtattak el. Semmi okom és jogom felfú- valkodni, és senkinek nincs. Közérdekű munkánál minden tudásomat, erőmet használom, mint képviselő főképp a szocialista mezőgazdaság szilárdítása. a termelési eredményesség érdekében. A parlamentben eddig kétszer szólaltam fel; először a tervteljesítésért. a mezőgazdaság fejlesztéséért, másodszor a termelőszövetkezeti irányításban észlelt hiányosságokra mutattam rá és a tsz-tagok SZTK ügyének rendezését tettem szóvá. Aktívan közreműködöm természetesen a képviselőcsoport tanácskozásain is. Az eredményeket próbálom csokorba köttetni vele. — Képviselői részletmunkában községek út-, villanyfejlesztési, kultúrház ügyeiben járok el illetékeseknél, de ség segítését kérni a Honvédelmi Minisztériumban, gépkocsiért a közlekedésügyiben s természetesen a Földművelésügyi Minisztériumban több osztályra rendszeresen járok. — Szinte minden nap jönnek hozzám a járásból földjáradék, telekrendezés, középiskolákba jutás intézését kérni, de mint téesz elnökhöz a megye legkülönbözőbb helyeiről fordulnak hozzám tanácsokért — Mindez része a boldogságának? — Feltétlenül. Azt azonban meg kell jegyezzem, hogy fő kötelességemnek a téesz-elnö- ki tiszt betöltését tekintem. Sokan úgy láthatják, erre mér időm sincs talán, pedig az egész csak munkaszervezés dolga. Úgy kialakítani a gazdaság szervezését, hogy minden munkahelyre felelőst állítsunk be. A megfelelő személyek kiválasztásával érzésem szerint van annyi erőm, hogy más kötelezettségeimnek is megfeleljek. Szeretném elmondani: segít munkám elvégzésében a feleségem, azzal, hogy sok időt igénylő elfoglaltságaimban megértéssel áll mellettem. Hogy ez mit jelenthet, az otthon megértése talán úgy tűnik ki leginkább, ha elmondom Sümegi János egy napját. Azt, amelyen beszélgetni ültünk. Lássuk csak: Reggel 5 óra: A központi majorban a munkaindulás ellenőrzése. Reggel 7; Bútoripart Vállalatnál munkaerő segítséget kérni magtári feladatokra. Reggel 9: Tárgyalás a tanács pénzügyi osztályán búzaföldadó ügyében. Fél 9- tárgyalás az újságíróval, Közben: Beteg asszony felterjesztését Intézni, munkaképtelenségi járulékra. Szülőkkel tár gyalnt tanulószerződtetésről. Főagronómussal feladatmegbeszélés, intézkedésekre. Meghallgatni a pöstényi üzemegység vezetőjét. S a továbbiakban: Délelőtt 11-kot kultúrmérnökkel bejárni a víztelenítésre váró mezőt. (A fogat álljon elő.) Kimenni a cséplőgépekhez. Délután 3- kor: Bérügyi és adminisztrációs dolgok tanulmányozása. A másnapi munka megszervezése. Elég is napi adagnak. S egy nap itt olyan, mint a másik. A családi élet nyugalma! Ami a családi életből este tíz után jut. megbecsülhetetlen nyugalom. Ez is boldogság-tényező. És mi még, mi még, mi még?! — A munkámat megbecsülik és sok formában honorálják. Megkaptam a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag kitüntetést, Munkaérdem érmet kaptam, ebben az évben már az érdemérem aranyfokozatát. Arról beszélnem sem kell,, hogy anyagi gondom nincs. Honorálták munkámat azzal is. hogy háromszor voltam a Szovjetunióban, egyszer Csehszlovákiában és egyszer Jugoszláviában. — Egyéni vágyam? .. Csak az boldogít, ha mindenik társam boldog és én is közöttük lehetek. Különleges vágvaro nincs. Megfelelő új lakást építettem, ez kielégít. Mint családapa örülök a gyerekek erőfeszítéseinek, eredményeinek. A közösségben örülök a jó munkaszellemnek, a tagokkal kialakult békés kapcsolatnak és a téesz évről évre való gyarapodásának. Azért mégis... még hozzátennék egyet: nagyon szeretnék sok jó könyvet olvasni, sajnos, erre ritkán jut idő. Vasárnap. Akkor olvasok: újságot, folyóiratot, könyvet... És szeretném a feleségemet elvinni többfelé. esetleg külföldre is, de ennek nagy akadálya van: nem tud kiszakadni a családból. Boldog lehet a társadalmi ember ? Nincs receptje a boldogságnak A boldogságnak milliárd összetevője van. Sümegi János azt példázza, hogy az ember társadalmunk közösségében, azzal és azért élve lehet igazán boldog. Olyan hiánytalanul, mint például ő. Barna Tibor ERDÉSZ, GYERMEKEK, FELNŐTTEK bizalomgerjesztő a tekintete, ősz haja tíszte- J Hl} letef parancsol. A korai fehérség gyermekkori háborús emlék a szőnyegbombázások idejéből. — Akkor áhítottam meg annyira a békét, a rendet, hogy fennmaradásuk az én legforróbb kívánságom, — szól csöndesen Kiss Pál, a harmincnyolc éves nógrádi erdész. — Ennek az óhajnak teljesülését a gyermekeim miatt is remélem. Erzsim és Évám — ikrek — tízéves, Zoltánom tizenöt. A házbeli gyermekekről a falusiakra fordul a szó. Pajkosak, hiszen egészségesek, de immár két esztendeje, hogy rendőri probléma egyetlen egyikükkel sem adódott Hogyan lehet egy erdésznek rendőri problémája? ... Ügy, hogy Kiss Pál elvtárs nemcsak kerületvezető erdész, de önkéntes rendőri csoport parancsnoka is. Győri Antal rendőrségi körzeti megbízott főtörzsőrmester útmutatása szerint dolgozik a legszebb rendőri munkán: a következetes, fáradhatatlan megelőzésen. Immár hatodik éve. — A diósjenői csoporttal szorosan együttműködünk, — úgymond. — A szomszéd községben leleplezett, fiatalkorú bűnszövetség szomorú példájából tanúivá éberen rajta tartjuk szemünket az ifjúságon. Tanácsi vezetőkkel, pedagógusokkal igyekszünk érdeklődésüket felkelteni, fenntartani az irodalom, a művészet, a sport iránt. A nemes szórakozások kedvelőiből sohasem lesz huligán, bűnöző. Tapasztalatból tudjuk, hogy kellő előrelátással sok felnőttet Is visz- sza lehet tartani attól, hogy gondot okozzon a társadalomnak, bajt saját magának. Az ittas fejjel kötekedésre hajlamosakat — például — a rendezvényeken még jólfor figyelmeztetjük, hogy aznap ne igyanak többet. Azok körében, akik korábban meg-megdézsmálták az állami erdőt, a társadalmi tulajdon védelméről beszéltünk. Elmondtuk, hogy egy-egy csemete kivágásával mekkora kárt okoznak, ugyanakkor pedig megemlítettük, hogy nyolc-tíz métermázsa fahulladékot kaphatnak nem egészén száz forintért. Az önkéntes rendőri csoport és parancsnoka nemcsak saját helytállásának köszönheti sikereit, hanem annak a megérdemelt bizalomnak is, amelyet a tanácsi, párt- és gazdasági vezetők, nemkülönben a lakosság részéről élvez. Kiss Pált meghívják minden tanács- és a legtöbb vb-ülésre. Földes Imre erdészetvezető a tűzoltóság tanácsainak meghallgatása után kéri Kiss Pál útján az önkéntes rendőri csoport támogatását az erdőtüzek megelőzéséhez. A parancsnok — mint az ifjúságvédelmi albizottság tagja — állandó és gyors tájékoztatásban részesül az időszerű ifjúságvédelmi feladatokról. Kísfi Pál derekas, több mint félévtizedes önkéntes rendőri helytállása méltó jutalmául a közbiztonsági érem ezüst fokozatát kapta. — b — Az ünnepre készülő román sajtóból: Rekordfejtés a Zsil-völgyében A román sajtó a múlt év végén arról adott hírt, hogy Canstantin Sorescu , urikányi bányász brigádvezető javaslatára, új fejtés-szervezési módszert kezdtek alkalmazni. Az új módszernek az a lényege, hogy egy bányászbrigád egyszerre több összpontosított fejtési munkahelyen dolgozik, a kifejtett szén pedig közös szállítószalagon közös gurító- ban gyűlik össze. A sajtó hírt adott arról is, hogy már az első napokban, a bányászonként kitermelt szén mennyisége az addigi 4,5-5 tonnáról 10-11 tonnára növekedett Az új módszer bevezetése után soikam kételkedve fogadták a munkamódszer létjogosultságát. Constantin Sorescu 32 tagú brigádja megdöntve az eddigi zsil-völgyi fejtések rekordját, s nem egyszer éri el a brigád egy főre eső teljesítménye a napi 14-15 tonnát Újfajta közszellem egyenlete Volt egy fiatalember Csepelen, a Motorkerékpárgyárbar„ ügyes kezű, jó szerelő, egyébként amolyan vidéki ember a budapesti gyárban, akit éveken át sürgetett, perceinek, beosztására késztetett a menetrend, a vonat. Mégpedig olyanformán, hogy a munkaidő végét jelző dudaszó őt már tisztára fürödve, felöltözve találta, s amikor társai csak éppen a szerszámot zárták a fiókba, a fiatalember már ráütötte bélyegzőkártyájára az időt. Történt pedig, nem is olyan régen, hogy a gyár vezetői három kiváló brigádot, három összeforrott kollektíva nyolcvanöt tagját azzal a bizalommal tisztelték meg, hogy bevonták a bélyegzőkártyákat: oly bizonyosra vették a tökéletes pontosságot, a teljes fegyelmet, hogy feleslegessé minősítették az ellenőrzésnek ezt a formáját. Azóta ez a nyolcvanöt ember kezdés, előtt csupán jóreggeltet köszön a portásnak, s munkájához siet. Talán mondani is felesleges, hogy fiatalemberünk is egy a nyolcvanöt között; már neki sem kell elszámolnia perceivel a bélyegzőkártyán. S lám, változás történt. Manapság, ha megszólal műszak végén a gyári kürt, a szerelőműhelyben egy vidám „itt vagyok" kiáltást hallani. A fiatalember jelez, nevet, s a via társaság együtt indul a mosdóba. Ennyi a történet, S ami belőle különösen elgondolkoztató, az egyszere három dolog is. Az egyik a fegyelem, a másik: a bizalom, s a harmadik: a kettő szerencsés és cselekvésre serkentő találkozása. A fegyelemről régebben, most is sók szó esett és esik. Olyan elemi része ez a mindennapi életnek, amely ha teljes, forintokat és milliókat szül, ha meglazul, egyénnek- közösségnek egyaránt kellemetlenséget, kárt okoz. Hiányaira, a javítani valókra nyomatékkai utalt a decemberi párthatározat is. Sok év tapasztalatából tudjuk, ismerjük a lazulás okait; a szervezetlenséget, az elégtelen emberi meggyőző szót, a hiányos munkafeltételeket, kapcsolatokat a műhelyekben .S Ismerjük erősítésének sokféle módját, eszközét, néhányat közülük nem szívesen alkalmazunk, mert például ki az, aki szereti az adminisztratív eljárásokat. a fegyelmezés ugyan egyszerű, olykor idelg- óráip célra is vezető eszközeit? Szivünkhöz, elveinkhez sokkal közelibb egy másfajta, tartós eredménnyel, hosszú időre szólói sikerrel buzdító mód. S ez az, amikor az együtt dolgozó emberek szót értenek, jó meggyőződéssel vállalják a fegyelmet, mert felismerik, hogy az nekik, s gyáruknak nemkülönben hasznos, kedvező. Evek során gyakran hallottunk egy-egy munkásról, akinek nem kellett bélyegzökártyXl használnia. Történetünk, amelynek főhőse az a bizonyos fiatalember, ennél már lényegesen többről beszél, előremutatóbb. Ez már azt bizonyítja, hogy a következő fegyelem mellett létezik — ui közszettemként — egy másik, egy magasabbrendű is. Ennen tartalma az, hogy a dolgozo ember méltóbbnak tartja emberi rangjához a pontosságot, a tisztes fegyelmet, mint a lazaságot, az alkotó idő mihaszna pazarlását. S ez nagyszerű, jövőből érkező jelzés már abból az időből, amikor az ember legfőbb belső igénye, életszükséglete a hasznos. a közösséget szolgáló tevékenység lesz. Attól persze még messze vagyunk, hogy ilyen kívánságot mércéül állítsunk. Két dolog viszont már most találkozhat, s akkor az eredmény feltétlenül e cél felé muta Mert a fegyelem önmagában ugyan sok, de nem minden e* főleg: nem elég. Kell az it,, elengedhetetlen feltételkén . hogy a vezető, aki a fegyelmet kívánó embereket irányítja, felismerje és bizalommá' támogassa ezt a törekvés Egy újfajta közszettem sein** matematikai képlete ez, olyan egyenlet, amelynek egyik o - dalán a kettő összege, a másikon pedig szinte beláthatatlan lehetőség rejlik. Am ahogy mondani szoktuk, kettőn áll a vásár: a fegyelmet vállaló emberen és a bízó vezetőn. Ha bármel; i is hiányzik, az egyensúly fr - borul. Ám ha találkozik ja két lényeges elem, nagyszerű célok valósulhatnak meg. Lantos László