Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

1965. július 11. vasárnap rröGRÄD 7 KALAUZ A huszadik század művészete a film A film------------------a legfiatalabb m űvészet. Századunk első évtizedében még nem is szá­mított művészetnek. Techni­kai érdekességnek tekintet­ték és megcsodálták, mivel íelidézhetővé tette a mozgást. Kern véletlen, hogy a szüle­tése után Magyarországon is cinematográfnak nevezett film legelső vállalkozásai a mozgás legszembetűnőbb for­máit rögzítették, össze-visz- sza szaladgáló emberek, szá­guldó paripák, a nézővel szemberobogó mozdonyok tűntek fel az ősmozik vász­nain. Ámulásra késztettek, s nem is ritkán pánikot okoztak. Hiszen a mozihoz nem szokott közönség a lát­szatot még egy ideig valóság­nak tekintette és ösztönös reflexeinek engedve kétség- beesetten felugrott, mikor az ülések felé száguldó mozdony képe villámsebesen nőtt, kö­zeledett. De nem tartott so­káig az oktalan félelem. Az emberek megismerték és megszokták a technikai új­donságot, a mozgás élményei­vel hökkentő filmet. A kame­ra alig néhány év után újabb meglepetésekkel szolgált. El­kezdte „részeire bontani” a világot, a természetet, sőt ma­gát az embert is. Újításai furcsák, ijesztőek voltak. Balázs Béla a némafilm egyik jeles esztétikusa meg­írta, milyen pánikot okoztak mes nyelven: stáb) alapjai­ban eltérő, sőt ellentétes fil­met forgatna. Ezért is fontos, hogy a néző ne azonosítsa maradéktalanul az írót a lá­tott film szerzőjével. Akár jobb, akár rosszabb a pro­dukció a forgatókönyvnél, érdekes kideríteni: mi az oka az eltérésnek. Ehhez is­merni kell a rendező művé­szetének és az operatőr mun­kájának néhány alapvető eszközét. I A rendező , 1 _________________ tevékeny­s ége, miután az író munká­ját a forgatás alapjául elfo­gadta, igen sokrétű. A leg­fontosabb a szereplők kivá­lasztása. Sok esetben ezen áll, vagy bukik a siker. Ami­kor elkészül a szereposztás, megbeszélik a külső és belső felvételek sorrendjét, helyét, lebonyolítási módját. Megke­resik a legalkalmasabb hely­színeket, a stúdióban készü­lő felvételekhez elkészítik a díszleteket, jelmezeket, kel­lékeket. A forgatás tervét a rendező és az operatőr a leg­apróbb részietekig elkészíti. Ez a terv határozza meg, mi­lyen atmoszférát teremtenek, milyen ritmust adnak a cselekménynek, milyen felvé­teli megoldásokat alkalmaz­a mozinézők között a legel­ső részképek, a vásznon fel­tűnő fejek, lábak és károk, az úgynevezett snittek (vágá­sok), amelyek a mai ember számára már említésre sem méltó, természetes elemei a filmnyelvnek. A megismerés, a megszokás ezt az újdonsá­got is közkeletűvé tette. Ez azonban csak égyik eleme ennek a „nyelvnek”, amely terjed, tudatos híveinek szá­mát is növeli, ám még ma sem eléggé ismert. Jogos per­sze az ellenvetés is: csupán Magyarországon milliók jár­nak rendszeresen moziba, a film a tömegek legkedveltebb szórakozása. Lehet-e ilyen körülmények között megnem- értésről beszélni? A művészi alkotások befogadásának azon­ban többféle fokozata van. A mozijáró milliókat nem te­kinthetjük filmértés szempont­jából sem egynemű tömeg­nek. Rétegeződés figyelhető nak. Ettől függ leginkább a film minősége, képnyelvének stílusa, ereje, hatékonysága. Mitől függ a film atmosz­férája? A külső helyszínek, a díszletek, a szereplők kivá­lasztása mellett nagy szere­pet játszik ebben a világítás adagolása, fények és árnyékok megoszlása, aránya, nem is szólva bővebben a zenéről s más hanghatásról. Közis­mert, hogy a vidám, játékos jelenetek derűjét, a takarat- lan sugaras fények is segíte­nek érzékeltetni. S megfor­dítva: a komor, baljós, fe­nyegető helyzethez gyakran a félhomály, az árnyékoltság felel meg. A világítás mérté­kének tehát a vásznon drama­turgiai funkciója van. Ha­sonló szerepe lehet annak is, honnan, milyen szögből ké­szülnek a felvételek, s hogy az egyes jeleneteken belül milyen sűrűn változtatják a meg a közönség soraiban, aszerint, ki, hogyan, mennyi­re ismeri a filmművészet ki­fejezési eszközeit. Escek nek­... ...................az eszközök­n ek jobb értése a filmek mainál tudatosabb élvezését segítheti. Ezért látogatunk el leginkább képzeletben egy stúdióba. Szemügyre vesszük a művészi és technikai fo­lyamatokat, amelynek vég­eredménye a mozikban meg­tekinthető játékfilm. A ren­dező a forgatókönyv elolvasá­sakor már sok mindent meg­tud. Az író fantáziájához sze­gődve részletesen, jelenetről- jelenetre haladva, maga elé képzeli a filmet. „Látja” a té­ma kibontakozását, a törté­net fordulatait, a szereplők jeliemét és — ha filmdrámá­ról van szó — összeütközé­seik tartalmát. Ez azonban még korántsem a kész film. A szó, a leírás csak közelítő képet adhat róla, tág teret nyitva a rendező, az operatőr alkotói képzeletének. Ugyan­abból a forgatókönyvből két fcftjft'tbczo alkotócsoport (fil­1. összegyűjtve hevernek asz­talomon Éles község babonás hiedelmei és eljárásai. Bön­gészgetem, olvasgatom az ér­dekesebbnél érdekesebb „tör­téneteket”. Mintha újra meg­elevenedne gyermekkorom mesevilága. Csakhogy ezek a „történe­tek” nem mesék részei. Azok közlői többnyire esküsznek is rájuk. „Megtörténtek” — mondják. Egyik lapról ezt olvasom: „Halottlátóról is beszélnek a faluban, de azt titokban tart­ják. Egy 60 éves asszony ma ts el-elmondja látomását. B. Katusnak elmondta, hogy 6 látta az édesanyját. Idejár lá­togatni a lányát...” Másutt pedig ezt:. „Barna István 65 éves etesi nyugbéres bányász elmondta, hogy amikor egy bányásztár­sa meghalt, ö utána sokszor mondogatta, hogy bárcsak lát­hatná még. Egy szombat éjjel a jenő- aknai bányában a 11-es eresz­kében látott egy lámpafényt. Hét csillébe világított be. Ment a fény után, de az egy- szercsak eltűnt. Máskor meg a szivattyút valaki bekapcsol­ta., majd valaki megfogta rokkját és megrázta. Senkit beállítást, a képszöget. A film egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy erre is képes. A kamerának 1 mód­ja van a jelenetek hangsú­lyos részeinek kiemelésére. Erre szolgálnak a közelképek, amelyek egy-egy arc, sőt arcrészlet fényképezésével arra irányítják a nézők fi­gyelmét, ami az alkotók szándékai szerint — éppen a legfontosabb. A film semmi­hez sem hasonlítható hatásá­nak ez is egyik titka. Minden mozinéző tudja, hogy például egy érzelmes, vagy tragikus jelenetben a szem sarkából előgördülő könnycsepp} ki­fejezőbb a legbeszédesebb dialógusnál. Lehetőségeket kínál a rendezőnek a már említett ritmus is. Ez nem egyéb, mint a különböző kép- szögek és plánok, vagyis kép­nagyságok váltakozása, az a mód, ahogy ezek követik, lassan, vagy gyorsan válto­gatják egymást. A film ér­zelmes, merengő, vagy el­mélkedő része lassú képvál­tozásokat, hosszan kitartott felvételeket kíván. Ha vi­szont a történet, vagy az adott részlet drámai feszült­ségű, izgalmasan pergő, a képek irama is felgyorsul. Mindezekkel a hatáslehetősé- gekkel a rendező tudatosan, nagy körültekintéssel dolgo­zik.. Az operatőr az ő tervei alapján dönti el, milyen technikai megoldásokat vá­laszt, milyen világítási és egyéb technikai eszközöket vesz igénybe. A forgatás után, almi­kor már valamennyi jelenet szalagon, a dobozban van, újabb művelet kezdődik. Sok filmszakember vallja, hogy a munkafolyamatnak ez a ré­sze, a filmgyár laboratóriu­mában előhívott nyersanyag vágása a legfontosabb. Annyi bizonyos, hogy a film végső változata az, amit a néző is lát, a vágószalagon születik. A rendezőnek itt még min­dig módjában áll a képek sorrendjének, gyorsabb, vagy lassított váltakozásának ki­alakításával módosítani a célul tűzött hatást. Dersi Tamás ,,r()áirom, sem látott, csak csoszogást le­hetett hallani. Eszébe jutott bányásztársa, aki meghalt. Csakis ő leheteti a titokzatos látogató...” Barna Istvánról egyébként azt is feljegyezték, hogy ifjú korában lidérckeltetéssel is megpróbálkozott. Valaki egy­szer azt mondta neki, hogy fekete jérce tojását hóna alatt tartogatva kilenc napra lidérc kel ki belőle. Nosza, kapott a jóslaton és hóna alá tette a fekete jérce tojását. Nagyon vigyázott, hogy ki ne essen hó­na alól a tojás, még aludni sem nagyon mert. Izgatottan várta a kilence­dik napot, de bizony nem kelt ki a kis lidérc. Gondolta, ha a kiscsirke három hétre kel ki. hátha a. lidérc kikeléséhez több idő kell. Tartogatta még vagy két hétig a hóna alatt a tojást, de bizony akkor sem kelt ki. 2. — Azt mondják, hogy nincs semmi, de az is valóság... Ak­kor nap a temetőket rendez­tük, mindenszentek előtt. Az a valóságos olló, meg egy va­Szerelmi háromszög — erkölcsi vitával A függöny összegördült, de az előadás után szinte mindenki a helyén maradt. Éjjel tizenegy órakor, Diósjenőn, a rétsági járás egyik legmélyebb zugá­ban, különleges eset az ilyesmi. A ritka al­kalmat a Bakonyi történet adta, a Déryné Színház bemutatója, — erről vitázni marad­tak együtt az emberek. A történet, melyet a darab nyújt, szabály- szerű szerelmi háromszög, falusi miliőben, egy tanítópár otthonában. Nem különösebben új problematika a színpadi irodalomban, s in­kább az állásfoglalás, az itéletmondás, az er­kölcsi pártállás izgalmas itt, amire a fiatal író, P. Horváth László közönségét készteti. Miről és kikről kell tulajdonképpen ítél­kezni? Dióhéjban összegezzük talán a bete- kinthetőség kedvéért: Somogyi Géza iskolaigazgató, pedáns tan­erő, úgy tűnik, rossz házasságot kötött. Lusta, a munkában felületes asszonyától elhidegül, érzelmi kapcsolatot teremt tantestületi beosz­tottjával, egy elvált asszonnyal. A kapcsolat botrányosan pattan ki, az egész falu hallatá­ra. A megoldás két lehetőségben kínálkozik: felszámolni a rossz házasságot, vagy bélyegé­vel elűzni a másik asszonyt. Az író drámájában harmadik megoldást vá­laszt: gyermekével halálba küldi ezt a mási­kat a „rosszat”, s lényegében megoldatlanul, tárva hagyja előttünk a kérdést. A nézőtér ugyanakkor így keresi elegyes er­kölcsi normák szerint a választ: — Meg kellett volna mutatni a helyes, vi­lágos megoldást. Semmi esetre sem úgy, hogy Eta tanítónő gyermekével az ördögárokba esik és elpusztuL Egy másik néző már konkrétabban fogal­mazott a vitán: — A huszadik században élünk, azt mond­juk: modern emberek vagyunk. Élhet-e úgy Somogyi, ahogyan anyja élt, hogy a házas­ság isten akaratából való szentség és el kell viselni azt minden terhével. Semmi szín alatt. Egy olyan formát tartani, amely nyűg­gé vált, értelmetlen. — Nincs helye alkunak: tiszta vizet kell önteni a pohárba — hangzott másfelől is az erősítés. — Etának van igaza — vélekedtek mások. Etának, aki megjelenésével akaratlanul fel­kavarta egy család életét, de hivatását is fel­áldozza, hogy békét teremtsen. Kerültek védelmezői a feleség igazának is, mert a házasság kötelékét, a gyermeket sem lehet kirekeszteni a problémából. A nézők jelentősebb egysége úgy kereste a végső igaz­ságot, hogy a sorok elrendezését szilárdan és felelősségteljesen kell megoldani. Hogy mi mégis Somogyiék történetének jó elrendezése, erre nem születhetett minden te­kintetben mgnyugtató ítélkezés. A cselekvés erkölcsi értékelésében lényeges szerepe van a szándék és a következmény viszonyáról al­kotott felfogásnak. A szocialista erkölcsi nor­mák a szándékot és a következményt nem vá­lasztják külön, a következményt azonban alapvetőbbnek ítélik. Az ítéletmondás elbizonytalankodását a diós- jenői ankéton nem a szocialista erkölcsiség normáinak kialakulatlansága eredményezte — mint az író összegezni próbálta, magyaráz­ni igyekezett, — hanem az írói vonalvezetés, a mű alakjainak jellemformálási bizonyta­lansága. Az, hogy az emberi tulajdonságokat többnyire felszíni jelzésességek pótolják. Ezek alapján nem könnyű végleges ítéletet monda­ni senki felett. Amiket Somogyi a feleségének hibául ró, üres szavak, hiányzik a vád cse­lekvésbeli igazolása. Az iskolai munkájában pedáns férfiről viszont kiderül, hogy pitiáner, talpnyaló, korrupt és végső cselekvésében semmi önző érdekével leszámolni nem tudó. A szerző jó és rossz tulajdonságokat agga­tott kénye kedve szerint alakjaira s ezek a tulajdonságok végül olyan jellemgubancot képeztek, amelyből csak művi úton szabadul­hatott: Eta megsemmisítésével. Erkölcsi normáink nem szolgáltathattak igazságot a Bakonyi történet problematikájá­ban Somogyinak. A szándék és következmény mérlegelésében a következmény kétes kime­nete miatt. Somogyi erkölcsi alkata kis meg­alkuvásokon át vezet az elgerinctelenedéshez s tettei, cselekvései semmiképp nem kaphat­nak jóváhagyást a modem erkölcsszemlélet nevében. A végiggondolt következmény dolgá­ban két ellentétes póluson álló lény magatar­tása, tette indokolt, vagy legalább magyaráz­ható pozitív, vagy negatív irányba: Etáé, a cserbenhagyott szerelmesé és a feleségé. Min­den látszat ellenére Eta tűnik tisztábbnak, önzetlenebbnek, áldozatkészebbnek. Mindent mérlegre téve talán meg sem érdemelné So­mogyi és bár az „ítélethozatal” elől kitér a szerző, akaratlanul is ítélkezik, mikor a há­zastársakat — egymásra hagyja. Zsák a folt­ját megleli, önmagukra vethetnek sorsuk pár­huzamosságáért. Kicsit meddő dologban vitáztak a díósje- nőiek, de mégsem haszontalanul. Az eleven mai élet bontakozó, friss erkölcsi normái ha­dakoztak a múlt poros ítélkezésével, a csa­lád, az emberi együttélés dolgairól, azt a fontos tapasztalást nyújtón, hogy már a fa­lusi világ is tisztultabb társadalmi magaslat­ról tekinti be életünk bonyodalmait. Ha med­dő volt is kissé a vita, annyiban mégis hasznos, hogy szembenézésre késztetett olyan kérdésekkel, amelyekre a múltban leginkább álszemérmes szemforgatás, farizeuskodó há­borgás volt a válasz, valláserkölcsi dogma a* ítélet. Ha egyébért nem, már pusztán ezért hasznos volt az író és a színház vállalkozása, ha a bemutató mégoly elnagyoltan, elkapkod­va vázolta is elénk a problémákat. J ó lépést tett előre a színház társadalmi, emberi közösségeket foglalkoztató kér­dések együttes megválaszolására, s hasonlókkal még ezután is sok jó szolgálatot tehet. A kezdeményezésért Szalai Vilmos rendezőt, a szereplő együttesben Raj­na Mihályt, Váradi Valit, Losonczy Ariéit, Donáth Lilit és Borhy Gergelyt illeti köszö­net'' Barna Tibor IíOíjij lön a sjzzlltm...“ lóságos kisebb és egy valósá­gos nagyobb olló ott függött azon a valóságos helyen, ahol most. Volt alattuk egy valósá­gos befőttes üveg. Este fél hatkor az olló táncolni kez­dett, azt hittem leesik. Elcso­dálkoztam, szaladok át Annus­hoz, mondom, hogy magától táncol az olló. Az Annus azt mondja, a Barna mama meg- Köszönte, hogy a sírját meg­csinálta. Tényleg, akkor nap csináltam meg a sirt. Mari néni, Barna Istvánné az atyának is elmondta, de ő mit mondhatott mást, azt mondta: „Minden megtörtén­het, Mari néni...” * 3. Barna István: — Igenis, az úgy volt, aho­gyan leírták. Láttam a Mikita Jancsit. (Barna halott bá­nyásztársa, 1941-ben a kötél ütötte agyon. A szerző.) A Huszár Jóska, Jámbor főmér­nök, öreg Orosz is látta. Vagyis a Mikitát nem láttam, csak a lámpafényt. Hét csille volt pont, azokba világított. Háromszáz métert láttam a fényességet, hallottam a dobo­gást, de hamar eltűnt a szén­be a fény... Egyszer meg a szivattyút bekapcsolta... Egy­szer meg Rocskát lökte le a ládáról... meg hányta a desz­kát, csakúgy ropogott min­den... de mit fogjak, a leve­gőt?... Karácsony előtt mond­tam neki: Jancsi, most már elég legyen, azzal szűnt meg a látogatása... Akkor már min­denki igen félt a Jancsitól... Kicsit később azt mondja Bar­na István: — Volt nekem egy hipnózis könyvem, amerikai, Lucsinsz- ky Alfonzó könyve. Abban sok marhaság (!) volt. Ezer éves szellemmel is lehet be­szélni, az is benne volt. Sok marhaságot csináltam én ma­gam is. Főztem eleven fekete macskát. Azt tartották, annak a letisztított csontját, aki a szájába veszi, az láthatatlan lesz. Néztem a tükörbe, szá­jamban a csonttal, de bizony végig láttam magamat. A sok „marhaságot” tartal­mazó könyvet a csendőrök el­kobozták. 4. — Mindenféle nyavajátf!?) összegyűjtők. En egy papírt nem hagyok az utcán. Természettan könyveket rak elém, „Történelem”, „Vegy­tan”, „Korszerű mezőgazdasá­gi alapismeretek” stb. — Olvassa is őket? — Olvasom. — Hallott-e a hallucináció- ról, a látási vízióról? — Nem. — Azt hiszi sötétben az em­ber egy napraforgóról, amely ingadozik a szélben, hogy em­ber... — Így már voltam... Egy­szer kilőttem az erdőben a földből egy borókabokrot, mert jött felém. — Tényleg jött? — Azt hittem. — Szellem van-e? — Egyszer éjjel a tövisboro­na alá feküdtem a mezőn... Kimentem a hármas hegyre, ott. Várom a borona alatt, hogy éjfélkor jön a szellem. Jött a fene... Rámdőlt a boro­na. Ingatja a fejét Mari néni, úgy mondja jóságos, töpren­gő hangon: — Állítólag,,, azt mondják, hogy a holtak közöttünk van­nak. 5. Állítólag... Azt mondják... Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom