Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-02 / 154. szám

2 NÖGHÍP Kudarc Brüsszelben Csütörtök hajnalban magyar idő szerint 2 órakor teljes ku­darccal ért véget az Európai Közös Piac miniszteri érte­kezlete. Az ülésteremből kivo­nuló miniszterek savanyú arc­cal hallgatták Joseph Luns holland kollégájuk bejelenté­sét: „A tanács befejezte ülé­sezéseit, anélkül, hogy újabb dátumot tudott volna kitűzni a közös mezőgazdasági politi­ka függőben levő problémá­inak újbóli megvitatására. A továbbiakban diplomáciai úton fogunk próbálkozni” Közleményt sem adtak tó. 1. Couve De Murville francia külügyminiszter a teremből kilépve röviden, de velősen így nyilatkozott: „Ez nem drá­ma. Ez válság A hírügynökségek felhív­ják a figyelmet arra, hogy az ellentétek annyira mélyeknek bizonyultak, hogy még egy aránylag olyan jelentéktelen probléma is elegendő volt az értekezlet felrobbantására, mint a közös mezőgazdasági program finanszírozásának tervezendő időtartama: öt év, egy, vagy két év. Paul-Henri Spaak belga kül­ügyminiszter így nyilatkozott: „Nem ez az első alkalom, ami­kor balsikerről kell beszámol• mt nk... Holtponton a helyzet Dominikában As imbertisták embertelen tettei a napvilágon Santo Domingo, (MTI): Santo Domingoban, az al­kotmányos erők ellenőrzése alatt álló övezetben szerdán eltemették az imperialista terror egyik áldozatát, a 21 éves Yolanda Guzman asz- szonyt, Bosch volt elnök for­radalmi pártjának egyik veze­tőjét. Guzman asszonyt a kato­nai junta terrorlegényei végezték ki: holttestét azon a tanyán fe­dezték fel, ahol a domini­kai felkelés első napjaiban a katonák számos hazafit vé­geztek ki. A boncolásnál ki­tűnt, hogy öt golyó találta el a fiatalasszonyt. Sikerült megállapítani egy másik áldo­zat személyazonasságát is: az áldozat Luis Reyes Acosta újságíró. A katonai junta vérengzé­seiről egyre újabb hírek ér­keznek. Amerikai katonák szerdán két holttestet halásztak ki a Santo Do­minion keresztül haladó Ozama folyóból és egyes hírek szerint a folyó tor­kolatában még számos holttest úszik. Az AFP különtudósítója sze­rint hírek szállonganak arról is, hogy kivégzésekre került sor San Francisco De Maooris városaiban, ahol nemrég felkelés tört ki a katonai junta ellen, vala­mint Santiago De Los Cabal­leros városban. A tudósító hírt ad arról, hogy az ENSZ bizottsága a helyszínre uta­zott. Politikai szempontból a Santo Domingo-i helyzet to­vábbra is holtponton van. Az Amerika-közi erők bi­zottsága zárt ajtók mögött tárgyal az imperialistákkal és Caamano elnök híveivel. Szerdán egyébként Santo Domingoban Tapley Bennett amerikai nagykövet és Jose Móra, az ASZ főtitkára meg­egyezést írt alá. Eszerint Washington a nemzetkö­zi fejlesztési hivatalon át 17 millió dollárt bo­csát az AÁSZ rendelke­zésére, hogy azt felhasználja Domi­nikában. Ebből az összegből nyolcmillió dollár a domini­kai hivatalnokok és katonák — tehát az imperialista csa­patok — járandóságának kifi­zetésére szolgál. Szabadságharcosok rohama egy repülőtér ellen Ky tábornok nagyhangú nyilatkozata Az AFP jelentése szerint csütörtökre virradó éjjel a Da Nang-i amerikai támasz­pont elleni partizántámadás­sal egyidejűleg a szabadság­harcosok támadást intéztek a Da Nangtól 120 kilométerrel délre fekvő Quang Ngai re­pülőtere ellen is, több gráná­tot lőve a repülőtér területé­re. A Da Nang-ellen intézett támadásról újabb részletek váltak ismeretessé. Ezek sze­rint a repülőtéren álló gé­pekben és a berendezések­ben a legnagyobb károkat nem az aknavetők okozták, Sukarno meghívta Nasszert Indonéziába Sukamo indonéz elnök meghívta Nasszert, az EAK elnökét, látogasson el Indo­néziába — közölte szerdán a MEN hírügynökségnek adott nyilatkozatában SUbandrib indonéz külügyminiszter. A miniszter bejelentette azt is, hogy a Kairóban Nasszer, Csou En-Laj, Sukarno és Ajub Khan részvételével le­zajlott „kis csúcsértekezlet” során őt bízták meg azzal, hogy körutat tegyen több arab és afrikai fővárosban, s ezen kifejtse az Algírban no­vemberben sorrakerülő afro­ázsiai értekezlet céljait. Az AFP francia hírügynök­ség a „kis csúcsértekezlet­ről” szóló kommentárjában hangoztatja, hogy a négy vezető . tanácskozá­sáról kiadott közlemény „éhesen hagyta a megfi­gyelőket” nem sokat mond el arról,' amiről a részvevők között szó esett. . Különösen feltű­nőnek tartja az AFP, hogy a közleményben nem tettek említést a vietnami kérdésről, és — noha Csou En-Laj és Nasszer számos négyszem­közti megbeszélést tartott, — nem adtak ki közös egyipto­mi-kínai közleményt sem. Csou En-Laj a kairói re­pülőtéren indulása előtt adott nyilatkozatában kijelentette, hogy j országa várja az egyipto­mi vezetők közeli láto­gatását, — azonban nem közölte, hogy Nasszer elnök, vagy más EAK-vezetők érkeznek-e Kí­nába. amelyek csak a repülőtér pe­remét lőtték, hanem a dél-vietnami szabadság- harcosok egyik rohamala­kulata. amely a repülőtér ágyúzásának megindulá­sakor keletkezeit pánikot kihasználva a kifutópá­lyán álló gépekig tört elő­re és azokat közvetlen közelből kézigránátok­kal és könnyűfegyverek­kel támadta meg. Nguyen Cao Ky tábornok, a saigoni kormány elnöke csütörtökön kizárólagos jelle­gű nyilatkozatot adott a UPI amerikai hírügynökség saigo- r.i tudósítójának. A dél­vietnami rendszer „erős em­bere”, aki az interjút egy repülőgép fedélzetén adta, úton az ország középső része felé, meglehetős nyíltsággal beszélt terveiről. „Meg fogom tisztítani Saigont” — Jelentette ki a 34 éves repülőtiszt. „Nincs szükségem politiku­sokra. Megkérem őket, men­jenek szabadságra, minél messzebbre Saigontól. Kato­nai parancsnokként akarok kormányozni­rp'tittír Istiuín: A SZÁZAJ3 NEVEZETES szabó mm: bünüsyci írók a törvényszék előtt 107. 1937-ben a napilapok hete­ken át terjedelmes cikkekben foglalkoztak egy könyvvel és annak szerzőjével, Féja Gézá­val. A mű címe: Viharsarok. Az író: szociografus, aki hó­napokon át járja a Viharsar­kot, Békést, Csongrádot, azt an egy hallatlan erejű, a nép nyomarát megrázóan ecseteid könyvében megírta tapaszta­latait. Féja Gézát bíróság elé állították. A magyar királyi ügyészség „a sajtó útján elkö­vetett oszitály elleni izgatás bűntette és a magyar állam és a magyar nemzet megbe­csülése ellen irányuló vétség” címén emelt vádat Féja Gé­za ellen. Érdemes ezt a bűnpert részletesebben ismertetni, hi­szen anyaga a kor igen jel­lemző dokumentuma, s a ma­gyar irodalomtörténet jelen­tős mozzanata- A tárgyalás 1937. október 24-én kezdődött a budapesti királyi büntető­törvényszéken, dr. Méhes Ig­nác királyi ítélőtáblái bíró el­nökletével. Az adatfelvételek szokásos kérdéseként az elnök megkérdezte: — Foglalkozása? — Állami polgári iskolai tanár vagyok. — Büntetve volt? — Igen, 1935-ben a nagy­birtokos osztály ellen sajtó útján elkövetett izgatás miatt 24 napi fogházra ítéltek. Ezután az elnök ismertette a vádiratot- A vádirat sze­rint Féja Géza Viharsarok című könyvében a munkás­osztályt a munkaadó és föld- birtokos osztály elleni gyű­löletre izgatta, a vád tárgya a könyv egesz tartalma, külö­nösen pedig az a tény, hogy „vádlott a 13. oldalon a tájat ellepő tunya nyugalomról be­szél, melynek okát azonban nem a tájban, nem is a nép­ben jelöli meg, hanem annak okai, szerinte, a különféle történelmi és társadalmi bű­nök. A 18. oldalon a vádlott azt állítja, hogy a latifundium birtokpolitikáját akkor is csupán pillanatnyi gazdasági érdekei irányították és soha­sem ügyelt arra, hogy hatal­mas birtoka országrész is és parasztjainak sorsa népsors is. Egyetlen feladatának a jobbágyi szolgáltatások be­hajtását tekintette.. Az elnök részletesen is­mertette a könyv Basák, bé­gek, janicsárok és a Falusi középosztály című fejezeteit, majd megállapította, hogy a „a vádlott szerint a közép- osztály nem ismerte fel vezető feladatát, másodrendű korlá­toltságban szenved, és képte­len minden új gondolat be­fogadására, egyéb gondja sincs, mint a cím- és rangle- sés és fizetésüknek a biztosí­tása.” A vádirat kifogásolta, hogy A kisgazda című fejezet szerint a kisgazda osztály sem különb, az is csak a ren­diséget tenyészti tovább és ellene van a mezed munkások­nak. — Megértette a vádat? — kérdezte az elnök. — Meg. —• Bűnösnek érzi magát? — Nem­— Mikor írta a könyvet és hogyan? — A könyv anyagát mint­egy ötesztendei állandó vidék­re járással gyűjtöttem össze. A tavalyi nyár jó részét is­mét ezen a tájon töltöttem: Szeptemberben kezdtem írni könyvemet, és február elején fejeztem be. — Hallotta a vádat: osztály elleni izgatással vádolja önt a királyi ügyészség. Mi a véde­kezése az izgatással szemben? — Méltóztassák megenged­ni, hogy az inkriminált ré­szekkel röviden foglalkozzam — mondta Féja Géza. — Az első inkriminált rész az, hogy Magyarországon a jobbágy­A francia külön út rendszer folytatódik. A job­bágyrendszer lényege az volt, hogy a társadalmi elnyomott ságából kifolyólag a jobbágy bizonyos szolgáltatásokra volt kötelezve a földesúrral szem­ben ... Én tanulmányoztam a magyar mezőgazdasági mun­kások hettyzetét és láttam, hogy a robotszerű szolgálta­tás ma is érvényben van. A mezőgazdasági munkás az aratás eredményének egy ré­széit kapja fizetés fejében. A gazda azt is követeli, hogy en nek fejében néhány napot in­gyen dolgozzon. — Ez a megállapodás közöt tűk, ilyen szerződést kötnek — szólt közibe az elnök. — Ez kényszer a munkásra nézve! — Dehogy kényszer! Nem kényszeríti őket senki. — Az éhség kényszeríti. A bandagazda csak akkor fo­gadja fel a munkást, ha az a munkakönyvébe legalább tíz pengőt betesz. Tehát a munkás kénytelen fizetni, hogy munkára felfogadják. — Ne fizessen. — Akikor nem kap munkát. — Dehogynem kap... — De a magyar mezed munkások százezrei vannak munka nélkül! — Nincsenek százezren •.. ön a könyvében a nagybirto­kost úgy állítja be mindenütt, mintha csak rosszat tenne, sa­nyargatná a munkásokat és azoknak semmit sem nyújtana. — A nagybirtok végzet a magyarságra nézve... Én jól tudom, hogy miként kénysze­rültek vándorbotot venni és kivándorolni a nincstelenek az országból.. • (folytatjuk.) „A franciák nem vesznek részt a Fallex—66 fedőnevű NATO-hadgyakor laton.” — Párizs hátat fordít a dél­kelet-ázsiai agresszív katonai tömbnek, a SEATO-nak.” — „De Gaulle az aranyalap­ra való visszatérés szorgal­mazásával hadat üzent a dol­lárnak.” — „Franciaország az ENSZ pénzügyi válságában is szembekerült az Egyesült Államokkal.” — „A francia kormány elítéli az USA do­minikai fegyveres interven­cióját.” — „A francia köztár­sasági elnök az amerikaiak dél-vietnami agresszióját el­marasztalva kitart a Délkelet- Ázsia semlegesítésére vonat­kozó terve mellett” A francia külpolitika új vonásainak elemzésekor ész­re kell vennünk, hogy azok­ra a francia gazdasági érde­kek éppúgy rányomják bé­lyegüket, mint De Gaulle tá­bornok személyes törekvései, a világpolitikai meggondolá­sok azokban éppúgy érvénye­sülnek, mint a francia belpo­litikai célok. Hogy nyomban az utolsó tényezővel kezd­jük: a francia diplomácia lé­péseire nyüván hatásai lő­hetnek a közelgő köztársasá­gi elnökválasztás esélyei. De Gaulle tábornoknak, (vagy ha mégsem indulna: jelöltjének) szüksége van a békevágyó széles francia tömegek sza­vazataira. Franciaországban pedig milliók és milliók he­lyeslik az amerikai agressziók elítélésének, a kelet-nyugati viszonyok megjavításának, az európai biztonság új ala­pokon való megteremtésének politikáját Természetesen fontosabb szerepet játszanak a mai francia külpolitikai vonal meghatározásában a világpoli­tikai meggondolások. De Ga­ulle tábornok 1958-tól kezd­ve szakadatlan azon fárado­zik, hogy — egy amerikai hírmagyarázó szavaival él­ve — „a világ sorsát eldön­tő tárgyalásokon a tárgyaló­asztal mellett Franciaország­nak is helyet biztosítson”. Az 1958 őszén megírt híres memorandumában ameri kai- angol-francia, hármas veze­tést sürgetett a tőkés világ­ban, s amikor e javaslatára nem kapott választ, sőt Ken­nedy és McMillan emlékeze­tes has6aui tárgyalásán csak még szervezettebb formát öltött az „angolszász veze­tés”, a francia tábornok-el­nök „hadüzenet nélküli dip­lomáciai háborút” kezdett szövetségesei ellen. A nassaui amerikai-angol megállapodásra válaszképpen vétót mondott Angliának a Közös Piachoz tervezett csat­lakozására, átmenetileg szö­vetkezett Adenauer Nyugat- Németországával is, hogy megkísérelje leválasztani az NSZK-t, „az USA elsőszámú európai szövetségesét”, a washingtoni politikai ' jár- szalagjáról. Az 1964-es esz­tendő, méginkább pedig az idei, újabb és újabb, egyre nyíltabban Amerika-ellenes lépések sorozatát hozta, a szocialista táborral való fran­cia kapcsolatok fejlesztésé­vel párosultak a De Gaulle-i diplomácia kezdeményezései. A tábornok-elnök személyes törekvései súllyal esnek lat­ba a Qual d, Orsay, a francia külügyminisztérium tevékeny­ségének irányításában. De Gaulle valóban a múlt száza­dok világhatalmi rangjára akarja emelni azt a Francia- országot, amely 1940-től a megaláztatások egész sorát szenvedte el. Meg kell mondanunk: a „grandeur”, a „nagyság” ke­resésében a francia politika a reálisabb látásmód és a po­zitív kezdeményezések mellett imperialista célokat is kitűz maga elé, s csupán az egyes afrikai államok ügyeibe tör­tént beavatkozásait említsük: az új-gyarmatosítás, a neoko- lonializmus módszereit is alkalmazza. A tőkés Franciaország el­lentmondásosságát példázza, hogy a „keleti kereskedelem” fejlesztését ugyanaz a mono­poltőke határé-’za el, — fel­ismerve saját érdekeit —, amely például afrikai vonat­kozásban, vagy az „atomütő­erő” kiépítésében ellenkező előjelű befolyással van a francia politikára. A párizsi nagytőkések egy jelentős csoportja az amerikaiak gaz­dasági térhódítása láttán — a maga érdekeinek védelmé­ben — kész ugyanekkor el­fogadni De Gaulle Amerika- ellenes sakkhúzásait. Dél- Vietnam dolgában nyilván­való az összefüggés a fran­cia monopóliumok indokínai gazdasági érdekeltsége és a tábornok-elnök által hangoz­tatott semlegességi követelé­sek között. A francia „külön út” megválasztását — s ezt ne feledjük! — az magyaráz­za, hogy az ország kincstárá­ban 5 milliárd dollárra nőtt a valuta- és aranytartalék, a gazdaság megerősödött és versenyképessé lett. valamint módosultak az erőviszonyok az USA és Franciaország vi­szonylatában is. Azok a tények, hogy De Gaulle kormánya fejleszti a szocialista országokkal a kap­csolatait, elismeri az Odera- Neisse határt és a német kérdés ,,európai rendezése” mellett foglal állást, hogy ellenzi az NSZK atomfelfegy­verzését, az európai bizton­ság megerősödésének irányá­ban hatnak. Kétségtelen, mindeddig nem lépett előre a mai Franciaország azon a téren, hogy egy közép-euró­pai atommentes övezet ki­alakulhasson, vagy a NATO és a Varsói Szerződés tag­államai között megnemtáma­dási szerződés jöjjön létre. Az elkövetkező hónapok, különösen pedig az elnökvá­lasztási harc eldőlte után kö­vetkező időszak francia kez­deményezései fogják a teljes érvényű választ megadni a kérdésre: milyen a degaul- lei külön út, és merre tart Franciaország? Pálfy József Kékes televíziót OTP hifelakcióban vásároljon ! Ára: 5200 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom