Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Í965. július 4. vasárnao NÖGRÄD 9 Áprily Lajos: Költő »Költő vagy” — szól s komolyan néz rám — hatéves szemmel — leányunokám. „Láttam: vers volt a gépedben ma. Nem?" Eltűnődöm minősítésem en. Költő? Poéta?... Költő Dante volt, Petőfi és egy sor jövő-herold, kik jártak fenn az ember-csúcsokon s lelkűk titánokéval volt rokon. S eszembe jnt egy régi ismerős, borzolt hajú, ifjú vidéki hős, ki, ha kimondta hangzatos nevét, mindig hozzátett még egy szót: Poet. Az öntudattal ejtett sző hatott: mosolyogtatott és mulattatott... A titulusa nem nekem való. Ember voltam, remegő, daloló. Hunyadi István: Vallj a világról T~ Ne a szirtfokokat zúgd amiért fogaikkal feíiiasítottak, Ne a szennycsatornákat, melyek bűzös üledéke fölbomlott cseppjeidben S ne a hordalékot, mit játékos düheid lesodortak, A jajokat, siratásokat, — bár mélyeid fölverték, sokszorozták — az elragadott fiúkért, Kiket visszakértek apadt-mellű anyák, Vagy csapzott-fiirtű, özvegy menyasszonyok ■'£ i; vijjogó sírásait, árral kivetett, csonkított vőlegényekért, s ne a számonkért, csupasz tűzfalakat, vágyakat, melyek iszapba merültek, ne a halált, ’■';v mely ikerpárja a létnek, törvény, de sohase* befejezés! A változatlanból mutass valamit, \ az ég tükreiből, az élők mozgásaiból, feszüléseiből, ahogyan megidézik a hajnalt, a mindenkire egyformán kifényesedőt! A part fövenyén ölelkezőket tükrözd, a holdnak kitakart, villogó testű asszonyokat, kik a holnap kisdedeit kínlódva, mégis űjjongva szülik meg! Míg mérhetetlen vizek feloldanának, vallj a világról! H. Barta Lajos: s Paca a recepten okát beszéltünk egy vi- húst kapni, mert náluk disz- tem, nyakukat válluk közé déki nagynéniről. Cuk- nóhús van, és azt már un' rászüzlete volt, és két- la— Aztán anya kezdett pamázsás disznót vágott. Anya sokszor mondta: Nincs gyereke, nincs senkije, küldhetné kóstolót. Tél volt és este. Ültünk a szobában. Az asztalt közel húztuk * kályhához és vacsoráztunk. Paprikáskrumplit ettünk. Nem zsíros — hisz zsír nélkül készült —, de forró volt. Gőze az arcomba csapott. Jól esett volna nozzá savanyúság! De hiába, rém lehetett. Anya a , . , . , . , . , kis üveg uborkát vasárnapra naszkodni, erre a kutya életre: Nincs pénz, pengő, de fillér se. Csak pár 6zót mondhatott, máris közbevágott Juliska néni hangja. Mit tehetett mást, ő is panaszkodott. Hogy rosszul megy az üzlet, kevés a vevő, drága a tej, a cukor, a csokoládé. Odabújtam a kályhához. Néztem a vörös parazsat és úgy éreztem, az van most hozzám legközelebb, az érti tartogatta. Majdnem ettünk belőle, de aztán mégsem: varsora előtt anya átszaladt a szomszédba kenyérért, kevés maradt, elszámította magát, öcsém alig várta ezt a pillanatot, máris az uborkái üveg mellett állt. — Együnk meg ketten húzva. Morzsolgatva markoltam össze az aprópénzt.-, kifelé húztam. Hirtelen a kirakatüveg mögül öcsi arcát láttam. Gúnyosan nevetett: „Uborkát nem szabad?” A mellettem elhaladó evikikeres úr, ijedt arcomba bámult két feketén csíkozott foga rám- vigyorgatt Hideg siklott végig a hátamon. Ujjaim eler- nyedtek és az aprópánz csengve hüllt vissza a zsebembeDideregve értem a szobába. Juliska néni a helyemen ült. Ruháját felhúzta a combjáig és hájas-eres lábával a gőzölgő lavórban pancsolt. AbA fejem elnehezedett, mintba egyre több súly nyomná az arcom szók lefele. Gondolatban a nagy- ^ mQsni r éni cukrászdájában jártam. Ereztem, hogy gyomrom tele van édességekkel, pöffeszked- ve sétálok a púit mögött fitymálva törögetek egy-egy darabot a legfinomabb süteeeyet jó’ — nézett"'rám menyekből... most a diósból, zettel, amíg átnézett mindent fekete "szemével. ff“" a csokoládétortából. -. krémes mar nem is kell. Az Némán álltunk, egymást émelyítő, néztük. Hirtelen megrázfkódtam. Nyújtottam neki a receptet, a tasakot az orvossággal, és a pénzt. Kényelmesen hátradőlt, egyik talpával a másikat dörzsölgette élveEreztem, keres valamit- Tekintete megakadt a tintapacán, aztán rám nézett: — Nem — mondtam. — Ne félj, anyu nem fogja észrevenni azt az egyet.. na, csak egyet — és mintha beleegyeztem volna, bontani kezdte az üvegen a celofánt. Lefogtam a kezét — Nem ... nem szabad . ; Anya mondta, vasárnapra lesz. Anya nagyon rámkiáltott. messziről Amikor fel rezzentem, majdnem a kályhán feküdtem. — Mennyit fizettél? Megijedtem a tekintetétől, és zavartan feleltem: — öt... öt hatvanat — Ilyen sokai? Pedig az orvos azt mondta, alig keégettszag terjengett atonyhá- ^ val^bT - Sunyin Vva-n A hajam megpörkölő- .... . J ban döttföldre n ízeit. Majd a recepten ólálkodó pacára fricská- — Mit csinálsz? — kérdez- »>tt mutatóujjával, s mintha , .. te, de csak olyan anyai szem- eS? megkezdett mondatot folyOcsi szemrehányóan nézett rehányással utána el is mo- íatna, nyugodtan mondta: — rám es visszakototte a spar- solyodott juiiska néni is rám- Miért mázoltad el a számo- gat a celofánra* mosolygott, erőltetve, bambán* kát? káf ILS 'út- “““ íg7 SZÓU: Armm tózbet^ít, szólni tünk és láttam, hogy még — Megtennél nekem egy "f"1 mindig mérges rám. De az- szívességet? fin már lejártam kan83a ,rneg' tán a tekintetünkkel lassan megbékültünk. Élvezettel ettük a paprikás- krumplit, amikor zörögtek az ajtón, öcsém felugrott ajtót nyitott. Nagy, kövén hóember jött be. Bőrönd a kezében, és hideget hozott magával! a lábam, fáradt vagyok. - védelmezőn szászegAzfcám magyarázta anyámnak: ce: — Tudod Orvosnál voltam Csak nem gondolod?! és borzasztó hosszú volt az Aztán lassan felém fordult, út. Ki akarom magam kúrál- Eremé érintése erősebb volt tatni, emiatt a hízás miatt..- minden szónál. Peltört belő- Felírt valami gyógyszert, azt *ern a zokogás. kellene kiváltani a patikából. Ugye, megteszed? — fordult újra hozzám. Néztük álmélkodva egy darabig. aztán hirtelen egyszerre kiáltottunk fel: A1 — Juliska néni! Juliska né ni! e: lövette a receptet, elém rakta egy húszpengőssel. Nehézkesen álltam fel, anyám szem- szemrehányóan nézett rám. Anya kőrülugrálta, leverte Éreztem, hogy tekintetével azt bundájáról a vizet. A nagy né- mondja: Nem szégyelled maz ajtót sarkig csapva rohantam le a pincelejáratig. Itt legalább nem lát senki, csak a hó, meg a szól. Forró fejemet a hideg vasajtóinak nyomtam, és sírtam. Lépések közeledtek- öcsém érintette meg a vállam: — Ne sírj — mondta — rém áliáról csöpögött a víz, sad, miért nem lódulsz már? nézd, anya küldte. erővel a faluból, mikor nem nyok, kémlelték az áradást, hagyták e! harminc esztende- meg a felhős eget je. — Nohát tudja». , . ...... , — Énrám nem haragszanak A ferfinép a gátakon ma- már, amiért az unokákat fel- radt ^-2 jegeket gyerekeket, biztattam, mutassák meg, hol asszonyokat áthozták a vízen, rejtőzködnek... Ügy tesznek, ide a leanyfalusi üdülőkbe, mintha csak azért bújtak vol- Az Öregasszonyok az első két na el. hogy megtudják, való- napon a szökést szervezték, ban akkora-e a veszély? In- utasították a férfiakat, hol, nen látni, hogy fojtják el a mit lehetne menteni még. derékig sáros katonák az új Nem voltak hajlandók tizen- buzgárokat. S nem jut eszébe et íortntot fizetni az üdülő- senkinek, hogy átszakítsa a be.i tartásért, mivel azt is gátakat, látják már! Az uno- megmondták, aki nem fizet, kákkal nézik a TV műsorát, az allam vendége.» Furcsa, arra biztogatnak engem, fo- hegy két nap múltán éppen gaimazzak egy levelet a Kor- í nyugodtak meg a nénék... mánynak, köszönik a gondos- Lent vannak a parton egy kodást s, hogy védik a gátat, másik üdülőben, de feljárnak a kiürített falvakat, ide az unokákhoz... mert a hegyekről messze el lehet lát- Jöttek a pihegő nénék, ar- ni. Belátni a fél szigetet, cukon nyári barnaság, ámyé- mind a két kiürített falut S kolíák fátyolos szeműket, hogy szamba vehetik, mennyi a nép jobban belássanak a szigetre, a gátakon, hogyan vonul gé- Aztán fehér köpenyeges felmi ntha a szájából csöpögne. 1 — Hűha — gondoltam —, eszünk majd tortát, meg krémest! — És élvezettel vettem át nagy bőröndjét Vigyáztam, nehogy szégyenben maradjak és lehúzza a kezem. Biztosan nehéz. De én azért szülődtemis lassan kéA gyógyszerre nem kellett várni. Gyorsan elkészült öt pengő hatvan fillért fizettem érte, amit a gyógyszerész rá is vezeteti a receptre, tintával. Ránéztem. Nagy, kifli alakú uborkát tartott a kezében. Megettem. i Tudtam, hogy lopta. A Gondolatok könyvéből Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom. Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap. Bossnet műveiben az eretnek csodálatos meghatározására akadtam: „Eretnek az — mondja Bossuet —, akinek önálló véleménye van, s aki a maga gondolatát és egyéni érzületét követi.” A filozófia és az irodalom a Nyugat Ezeregyéjszakája. Könyveinkben semmit sem mondunk abból, amit mondani akarnánk. Kifejezni magunkat — lehetetlenség. A könyvek, általánosságban. s még a leg csodálatosabbak is, azt hiszem sokkal, de sokkal kevésbé attól értékesek, amit tartalmaznak, mint attól, amit az olvasó vetít beléjük. Véleményem szerint, azok a legjobbak, amelyek leginkább elgondolkoztatnak. Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyikünknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletreméltó lesz. • Az ígéretek kevesebbe kerülnek az ajándékoknál, és sokkal többet érnek náluk. Sohasem adnnk aranyit, mint amikor reményt adunk. (FANCE1 De csalódtam. Semmi, helysúlyú. Tán még rnény sincs benne? PeJulisksa néni hogy csalódtam, zott is: észrevette, Mentegetőpekkel a katonaság, a rengeteg dömper, autó hordja a követ, homokot. szolgálók kakaót hoznak és kalácsot — felkészültek már a vendégek fogadására. Egyik Jót tett, hogy a hatóság ***** Jf szervezte meg a folyamatos eperszedést a buzgáros földeken, de ott voltak a teherautók készenlétben, ha áttör az levízió műsorfüzete. Azt böngészi — Ne haragudjatok, nem hoztam ám semmit. Nem nagyon sütünk ilyenkor télen. Meg aztán össze is törődne ezen a hosszú úton. Megettem volna még törötten. Lenyaltam volna még a bőröndről is. Amilyen örömmel fogadtam nagynéni émet. annyira utáltam most. Anya feltette a maradék paprikáskrumplit Elővett egy tányért és szívélyesen kínál- gatta a vendéget. Még savanyút is bontott Pedig azt vasárnapra szánta. Zsebrevágtam a visszajáró süte- pénzt, a tasakot, a gyógyszerrel — és a receptet a kezemben lobéivá, kiléptem az utcára. Szaporán lépkedtem. A szomszéd kirakatnál megtorpantam. Cukrászda volt- Nagy c ukrászda. Néztem a hóvirág játékát a kirakatüvegen, egymást kergették a formák. Meleg csapott rám az ablakon keresztül. Diós! Csokoládétorta! . .• Észre sem vettem, hogy egyre sűrűbben esik és a recept a kezemben ázik... A patikus frissen írt tintája összefolyik, a számok már olvashatatlanok. A három számjegy összefolyt egyetlen pacává- Hiába fújtam, hiába dörzsöltem, a tintafolt csak nagyobb és maszatosabb lett. T lekintetem öcsiével. találkozott Éreztem, Némán, megdermedve álltam. A könnyű hócseppek rruegcsiklandozrták az orrom hegyét, a fülemet. Szemem most ő is arra az egy rebbenés nélkül tapadt egyet- uborkára gondol. Az- len bamáspiros pontra: mignon! Puncsos mignon!... Éreztem az ízét a számban! Zsebembe nyúltam-.. Játékosan megcsörgettem az aprót Élveztem, hogy annyi pénz még sohasem volt nálam. „Mi lenne, ha ennék?” — forgott , , ------------ —=« ---------------------v bennem a gondolat Aztán a á ebéd tá” íátog tá ' helyett a jelenrő1 íríon köny-J közel a kályhához. Jólesett a recept balsarkán a nagy paS az iskolaigazgató Iratokat rendezget A sziget a honfog- áradat, menekítik az asszo- Xaló Megyer törzs birtoka volt nyokat. így aztán néhány nap — Pócsmegyer, Káposztásme- mulva maguk a nénék jelent- gyér bizonyítja — a Bolgár keztek. hogy fizetni akarnak nevezetű, azóta eltűnt falu . a tartásért nem kívánják ín- ba pedig Szvatopluk udvari i cok megcsúnyultak. Aranyira Noha tizenkét forintért népét telepítették a Gellért- J kedves hozzá, összeszorult a valóban ingyen van. A vejek, hegy déli lejtőjéről, lévén ez!torkom. — „Bár már nagy és fiák innen járnak a gyárba. Árpád személyes intézkedése. 1 erős lehetnék” — gondoltam A faiakban csak őrség ma- Nem merem az igazgatónak \ tehetetlenül. Elkeseredetten radt S mindenki más a Ráta- ajánlani, hogy a messze múlt {húzódtam el tőlük, egészen tán anyára néztem és úgy láttam, arcán a szép rán— Az igazgató lemutatott az árnvas fasorba. A szigeten dömnerek voEgymást bevárva, pihen get- nulnak a gát mögött, úgy tűve jöttek felfelé a hegyre r. nik derékig vízben mozognak feketeruhás, falusi öregasszo- a kő-teherrel._ cát néztem. Távolabb tartottam..- Oldalt néztem, és megnyugtattam magam: nem, nem Juliska néni kérdezte anyu- látni a számokat. Körülnéztél, hogy hol lehet marha- tem, emberek siettek melletj melege. ök meg beszélgettek Szonatina RÉTI ZOLTÁN LINOLEUM METSZETE
