Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
IMS július 55, e*RWrt*fc? fföCBÄO 3 4 bányagépgyártóknál tapasztaltuk t Műszaki fejlesztés, kis bosszúsággal Az idén, * szerényebb anyagi lehetőségekhez igazították a műszaki fejlesztési tervüket a salgótarjáni bányagépgyár- tók. Míg 1964-ben 380 ezer forintot költöttek el ilyen címen, addig ebben az esztendőben 275 ezer forintból kell kijönniük. Ebből az első félévben a tervezett 117 ezer forint helyett 110 ezer 464 forintot használtak fel. Központi és helyi témák A gyár vezetői precíz, köz- gazdasági számításokkal megalapozott tervükben, egy-két új gép beszerzése mellett az erőket a gyártmányfejlesztésre és korszerűsítésre irányítják. A témák egy részét a központ írta elő, másrészt az üzem műszaki gárdája állította ösz- sze. A termelés folyamatosságának biztosítása mellett arra törekedtek, hogy egyúttal jó alapot teremtsenek a további fejlődéshez. A tennivalók két nagy témakört ölelnek fel: görgőgyártás gyorsítását, korszerűsítését. egységesítéséi, fel- szerszámozását, kísérleti darabok gyártását, valamint a szállítószalagok modernizálását Az űj gépekkel olcsóbb Kibővítették a görgőüze- met, hogy a Győri Célgépgyártól rövidesen beérkező hidraulikus golyóscsapágy és csapágyházsajtoló célgépet el tudják helyezni. Munkába állításával jelentősen meggyorsul a szerelési munka. A gép ugyanis a régebbi három műveletet egyszerre végzi el, a szükséges mennyiségű zsírt a norma szerint adagolja, _ ezzel a minőséget is javítja, egy-egy darabnál a várható megtakarítás 0,4 perc. Ez igen jelentős, ha figyelembe vesz- szíik, hogy az ez évi terv a különböző típusú görgőkből 500—250 ezer darab gyártását írja elő. A sikeres kísérletek céljából eddig már gyártottak 30 darab különböző alkatrészt. Ezzel egyidejűleg hozzákezdtek a zártciklusu termelés kialakításához is, ami előreláthatólag ebben az üzemrészben a gépek átrendezését, valamint új szerszámok készítését is megköveteli. A tompahegesztdt, másik fontos gyártmányuknál, a süveggerenda előállításánál használják. Beállításával azonban még nem szűnt meg az ívfényhegesztés. Es pedig azért, mert az ez évre előírt 27 ezer gerenda elállítását nem tudja megoldani a februárban beállított új gép Bár amióta működik a hegesztési munka ugrásszerűen meggyorsult, amit az is bizonyít, hogy 55,5 percről 10 percre csökkent az elkészítési idő. Előnye még, hogy megvédi a munkást & gáz, és a fény ártalmaitól. Emellett jelentős segédanyag megtakarítással is számolnak. A tapasztalatok arra ösztönözték a gyár vezetőit, hogy még ebben az esztendőben beszerezzenek egy ilyen gépet. A görgőgyártást a salgótarjániakra „profilírozták”. Ez azt jelenti, hogy kizárólag ők a gazdái ennek a gyártmánynak országszerte. Sajnos ma még 35 félét gyártanak. Mert más méretűt, típusút kér a Bányászati Tervező Iroda. megint mást a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézete, más elképzelése van a UVATERVNEK és a VEGYTERVNKK. Ezt az össze-visszaságo* akarják megszüntetni. Errói tárgyaltak a hónap eleién megtartott igazgatói tanácskozáson is. Az illetékes vezetők kimondták: a gyár vezetőinek sürgősen ki keli alakítani az országban mindenütt egységesen használható görgőcsaládokat. Érmek jegyében vezették be Ponyi László szerszámlakatos és Szakács Ferenc TMK lakatos újítását, aminek következtében a régebben használt öntöttvasból készült gör- gőagvakat, ma már lemezből készítik ei. A konstrukciós változás eredményeként alapvetően megoldódott az öntvénvbeszerzés gondja, ugyanakkor jelentős anyae- megtakarítással is számolnak. Az új konstrukciójú alkatrésszel a Nóyrádi Szénbányászati Trösztnél, Oroszlányban, Tatán és a borsodi hányákban kísérleteznek. A görgőgyártás fejlesztésében új színfoltot jelent a Mátraaljai Tröszt részére készített különleges k.képzésű, illetve nehéz üzemi szállítószalag-görgő. Az elkészült 400 darabot kísérletezés és bemérés céljából átadták a Bányászati Kutató Intézetnek. A kísérletek célja olyan görgőtípusok kialakítása, amelyek nemcsak a hazai igényeket elégítik ki, hanem elérik a világszínvonalat, és ennek következtében exportálhatok. Takarékosság ? A városi pártbizottság ipari osztályán, amikor a gyár- műszaki fejlesztését vitatjuk, a sok elismerő szó mellett a takarékosság gondolata is szóba kerül. Ennek kapcsán pattan ki a támgyártás históriája, azaz a Hungária A-tám és B-tám beállításának problémája. Pár évvel ezelőtt az illetékesek esküdtek rá, hogy ennél jobb, megbízhatóbb védő- berendezbés talán nincs is e kerek világon. Pár nappal ezelőtt pedig kézhez vettek egy levelet, melyben a többi között azt írták: beszüntetik a tárnok gyártásét. Ez azt jelenti, hogy veszendőbe megy 233 A-tám alsó része, mert a felső rész nélkül nem használható. Az Aktámból 2000 darabra szólt a megrendelés, eddig még egv, sem készült el belőle, az anyag azonban a raktárban hever, sőt a gyártással kapcsolatos új technológiát is kikísérletezték. Az így felhalmozódott több milliós értékű anyagkészleteit nem tudják értékesíteni, mert különleges méretűek, másutt nem igen használhatók. Micsoda takarékosság ez? Hol van a népgazdaság érdeke? Ki a felelős ezért? Ilyen és ehhez hasonló jogos kérdések váltogatják egymást a dolgozók között. Vannak akik azt mondják: a békát le kell nyelni. De kinek? A gyár vezetőinek és dolgozóinak, vagy annak, aki ebben az ügyben egyszer hideget, másszor meleget mondott. Azt hiszem az utóbbinak. A felelősségrevonás minden szinten dukál. Mert nem csekély összegről, és nem Írevés kárbeveszett munkáról van szó, amelyért a népgazdaság drága árat fizet. Venesz Károly 3Cöiig,ixck kö zött cl IdillijútdcöSAal Tulajdonképpen számíthatja létét az a könyvtár, amelynek immár 14 esztendeje Heckenberger Gyula a vezetője. Rendeltetésében tiszti és altiszti könyvtár volt, ebből vált a későbbiek sorén Salgótarjáni Acélárugyár Olvasó Egyletévé, a művelődési ház mai könyvtárává. i — Rég nem járt nálunk. Mi történt? — Most jöttünk viasza szabadságról . — Válogasson csak nyugodtan... A barátságos, halk diskurzus a nyári délután csöndességében családiasán közvetlen. A könyvtárosnak minden érkezőhöz akad kérdez- nívalója s nemcsak olvasmányát, igényét illetően. S ezekből érződik: ismeri szinte minden vendége gondját, örömét. Segít, tanácsol, javasol ezekben is. A kölcsönzés pillanatnyi szüneteiben beszélgetünk munkájáról: — Azt mondják. hogy Heckenberger • Gyulától nem lehet könyv nélkül távozni. Igaz ez? Nevetve felel a kérdésre: — Azt. ne higgyék: mert bőbeszíáű vagyok. A könyv életünk szebbik oldalának tartozéka. Nevel, tanít és szórakoztat. Persze, hogy kínálom; ez a hivatásom. Frázisnak hatna, amit mond, de a hely, a könyvek világa s ebben Heckenberger Gyula egész szerepe, tevékenysége hitelesen fémjelzi a szavakat. S hitélesítik azok az emléklapok, elismerő oklevelek is, melyeket a kölcsönző falán munkájáról olvashatunk. Szolgálataiért néhány éve megkapta a Szakszervezeti Munka árt kitűntető jelvény ezüst fokozatát is. Ilyen háttér kevés könyvtárosunk mögött áll. — Negyvenhárom éve léptem a gyár szolgálatába s most, lassanként a nyugdíj felé közeledőn 1954-től vagyok függetlenített könyvtáros. A könyvekkel való foglalkozást azonban jóval korábban kezdtem, társadalmi szorgalomból, mert két nagyon kedves gyönyörűségem van: a könyv és a muzsika. A könyv, az olvasás megszerettetése a- gyönyörűségen túl egyben fölavatásommá lett. Ügy érzem magam itt, mint valamiféle kincstárnok, aki boldogon kölcsönzi szét vagyonát. — Mennyi ki"casm Gyula bácsi? — mert így szólítják mind az érkezők. — Jelenleg valamivel tízezer felett. — És hogyan gyarapítja? — Az éves keret 16 ezer forint, ebből átlagban 700— 750 új kötetet vásárolhatunk. A fejlesztési összeggel szabadon rendelkezhetünk, háromtagú válogató bizottságunk dönt a beszerzendő művekről. Iskolai kötelező olvasmányokból 6—8, egyéb könyvekből általában 3—4 példányt rendelünk. Állományunknak mintegy 75 százaléka szépirodalmi, a többi ifjúsági, társadalom- és természettudományi mű, valamint műszaki irodalom mert gyárunk külön műszaki könyvtára mellett az alsó- és középszintű szakigényeket mi elégítjük ki. Az elmúlt félévben például 235 műszaki könyvet kölcsönöztünk. — Milyen a könyvtár egyéb igényű forgalma? Társadalomtudományi műveket 218, természettudományit 338, egyéb ismeretterjesztő írásokat 682 kötetben bocsátottunk olvasóink rendelkezésére a félévben. Szép- irodalmi kölcsönzésünk a központi könyvtárunkból 8743, a tizenöt letéti kölcsönzőnkből az üzemben 4342 kötet. volt. Ehhez járul még az ifjúsági és gyermekanyag háromezren felüli olvasottsága. Ha mindent összevetünk, az év eltelt fáHében több, mint 16 ezer kötet volt a forgalmunk. Könvtárosi tapasztalatairól érdeklődöm: kik szeretnek olvasni, van-e különlegesebb megoszlás életkor, rétegek, foglalkozások szerint s mik a legkeresettebb müvek? Az ember egészsége mindennél fontosabb Ilyenkor nyár ideién, mikor a legtöbb mezógazdasa- gt gép járja a határt, a paraszti munka legnehezebbjét végzik az emberek, a legkönnyebben fordulhatnak elő balesetek. S bármennyire is egészségesnek tűnik a mező- gazdasági munka sok az olyan terület, ahol a legkülönfélébb betegségekkel munkaártalmakkal kell számolni. A napokban dr. Homoki Lászlóval, az SZTK megyei ellenőrző főorvosával körutat tettünk a megyében, hogy megvizsgáljuk a mezőgazda Ságban dolgozó emberek egészségügyi, balesetvédelmi helyzetét. évente oktatják a tagokat is. De közülük is csak azoxat, akik gépekkel, vagy mérgező vegyszerekkel dolgoznak. S mi van a többiekkel? A oal- fcseti statisztika azt bizonyítja, hogy semmi, azaz dehogyis! Éppen azok közül kerül nek ki a balesetesek, akik nem részesülnek semmiféle balesetvédelmi oktatásban. Miklósik Ignác, a Szécsényi Gépállomás igazgatója örömmel veszi a látogatást és szívesen beszélget ezekről a kér désekről. Mindjárt az elején régi fájó probléma kerül „terítékre” — a traktorfülke. — Sajnos a meglévő erőgépeink hetven százalékán nincs fülke — panaszkodik az igazgató. — A korosabb emberek nem szívesen, vagy egyáltalán nem akarnak ráülni az ilyen gépekre. A fiatalok is inkább a fülkével ellátott, külföldi gépeket kedvelik. El is hiszem — folytatja — én is traktoros voltam, tudom mit jelent esős időben, fagyban, szélben ülni a traktoron. — Kész betegség — szól közbe a főorvos. — S vajon milyenek a traktorok ülései? — Az ülésekkel még az új gépeknél is baj van — válaszol az igazgató. — Túl merevek. Ilyen például az UTÓI?, a Zetor és a lánctalpas gépeké is. Emiatt is sok emberünk idő előtt kidőlt a sorból... Ezeket a gondokat helyileg nem lehet megoldani, mert elsősorban tervezési kérdések. Ehhez csak azt lehet hozzáfűzni, hogy már mindkét kérdés megoldásával foglalkoznak is illetékes szervek. De bennünket azok a körülmények is érdekelnek, amelyeknek a biztosítása helyi f eladat. Az állomás egészség- ügyi körülményei. Az igazgató szó nélkül kísér az udvarra. Mutatja az újonnan épülő szociális épületeket, a fürdőt, munkásszállót, — ahol külön betegszoba is lesz. — Ebben az évben fejeződik be a nagy átalakulás. Több mint hárommillió forintot fordítunk korszerű műhelyre, a dolgozók egészségét, jó munkakörülményeit biztosító épületekre. Az új szereiő— Az Acélárugyár könyvtárának június 30-ig 922 beiratkozott olvasóját tartjuk Számon. Kors zerrűi Jfíjiü k? azt eddiginél jóval áttekinthe • többé tesszük a kölcsönzőt s ez, ami olvasók számára némileg visszavetette eredményünket, bár a megyei könyvtár bezárása az utóbbi hetekben némileg növelte a kölcsönzést. Jelenleg olvasóink életkor szerinti megoszlása elég jó. Tizennégy éven aluli rendszeres olvasóink száma 110, a tizennyolcadik évig 83 olvasónk van, a többi 729 pedig 18 éven felüli. Egészükből 237 a munkás, 122 az értelmiségi, 144 a diák, 37 az ipari tanuló, a többi nyugdíjasokból, háziasszonyokból tevődik. csarnok már modern lesz, de a régi épületben is állandó a felújítási, korszerűsítési munka. Bejárjuk az állomás területét. A munkakörülmények jók, rend és tisztaság uralkodik a műhelyekben. A szűk fürdők azonban nem elégítik ki a dolgozók tisztálkodási igényeit. Hiába szereltek elektromos boylerokat a fürdőkbe, a túlzsúfoltság már önmagában egészségtelen. De akad itt más gond is. Az állomásnak elegendő és jó ivóvize van, viszont nagyon kevés az ipari víz. Egyelőre azon törik a fejüket a gépállomás vezetői, hogyan lehetne több vízhez jutni. Talán a község vízmüvétől kapnak, de ez egyelőre még bizonytalan. Korszerűbb lehetne a szennyvíz elvezetés is. Ehhez azonban pénz kellene. — Milyen a baleseti statisztika? — kérdezi a főorvos. Halálos balesetünk eddig nem volt, csupán kisebb sérülések — mondja az igazgató. — Főként a műhelyben fordulnak elő szúrások, zúzó- dások, vágások. Ezeknek oki legtöbb esetben a vigyázatlanság. Ilyen balesetek miatt a táppénzes állomány nem változik különösebben. Nálunk inkább az izületes megbetegedések a jellemzőek... A Szécsényi Gépállomáson működik egy hatvan tagú vöröskeresztes szervezet is. Az aktívák érdeme is, hogy rendben vannak az elsősegély-ládák. Az egészségügyi felvilágosítás azonban hiányzik. Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet főkönyvelője Viktor Ernő ugyancsak készségesen tájékoztat bennünket. Bár a termelőszövetkezetben lényegesen kevesebb történt a munkaegészségügy és a baleset- védelem jobb eredményei érdekében, mint például az előbbi gépállomáson. — Mi nem beszélhetünk szociális intézményekről, s az emberek felvilágos’'tása sincs megoldva — magyarázza a főkönyvelő. — Minden parasztember tudja mit kall tennie, mire vigyázzon. Talán rossznéven is vennék a kioktatást... Ejha! Persze embere válogatja. Biztos akadna egy-két ember, akik valóban „kioktatásnak” venné ti jószándékú és éppen az emberek érdekében rendezett oktatásokat — ha lennének. De nincsenek. Munkavédelmi felelőse van ugyan a közös gazdaságnak, de évente csak egyszer kap oktatást a járástól. Ugyancsak — az iáén egyetlen baleset fordult elő, tavaly viszont nyolc — mondja íél- hangon Homoki doktor, s tüzetesen megvizsgálja a nyilvántartást. — Két fogatodnak nak a lába. törött el műtrágya ment a szemébe. .. láb- zuzódás, a ló a lábára lépett..? megégette magát... Figyelmetlenség, vigyázatlanság. Ebből erednek a balesetek. S talán éppen azokat éri, akik hangoztatják hogy mindent tudnak, s rossznéven vennék a felvilágosítást. Hiába van vöröskereszics megbízott a tsz-ben az ő tevékenysége csupán az elsősegélynyújtásra korlátozódik. Különösebben senki nem törődik ezekkel a kérdésekkel De nemcsak a tsz-ben. Nagy szerep jutna a körzeti orvosnak is. Igazság szerint nincs olyan, aki felvilágosítsa a termelőszövetkezeti tagokat, hogy milyen ártalmakkal jár a munkájuk, s hogyan lehet ellene védekezni. Pedig különösen a kemizálás betörése a mezőgazdaságba egy sereg egészségügyi és munkavédelmi kérdést vet fel. Más gazdaságok vizsgálata után szerencsétlen apropóra érkezünk a Sziráki Állami Gazdaságba. Jelentik az igazgatónak, hogy baleset történt a szalmalehúzónál. A csuklós- szerkezet - rázuhant egy emberre. Cs. Nagy László igazgató, hallgat, majd elkeseredve kifakad. — Hiába beszél az ember, nem fogadják- meg. Itt . van ennek az embernek is. mondták, ne menjen oda. Nem hallgatott a szóra... Érthető az igazgató kifaka- dása. Nagyon sok az olyan ember, akinek nem lehet eleget beszélni. Az igazgató elmondja, hogy a szakszervezeten kívül alig-alig foglalkozik valaki munkaegészségügyi, balesetvédelmi felvilágosítással. A szakszervezet azonban szigorúan ellenőrzi a baleset- védelem szabályainak betartását és a munkaegészségügyi feltételek biztosítását. Egyedüli szervezet, amely a lehetőségeken belül megkísérel a legtöbbet segíteni. Szirákon meglátszik a gondoskodás. Tiszta minden, a konyhában igen jó ebédet főznek. De nemcsak ebben nyilvánul meg, hogy törődnek a dolgozókkal. Ha valakit baj ért a munkában és képtelen már ugyanazon a helyen dolgozni, igyekeznek köny- nyebb munkahelyyre tenni. A tapasztalatok ellenére mostohák, rendezetlenek a munkakörülmények, még sok helyen nincs szervezett egészségügyi felvilágosítás. Pedig ha valahol kell az éppen a mezőgazdaság, amely a forradalmi átalakulás folyamatát éli. Ezt az átalakulást sikerre vinni azonban csak felvilágosult, egészséges emberekkel lehet. Pádár András miket keresnek?... Erre bizony egy-két névvel, művel nehéz lenne megfelelni. Ber- kesitől Móriczon, Mikszáthon át Jókaiig mindent. Keresik Oravecz Paulát vagy Passut- hot épp úgy, mint Bihari Klárát, Veres Pétert, vagy Sántha Ferencet. Külföldiekből Gorkijt éppúgy, mint Balzacot, Flaubert, Thomas Mannt. Keresik, kölcsönziík az új magyar költőket. Hogy nemcsak gyárunk de az egész városnegyed életében feladatot töltünk be, bizonyság az is: könyvtárunknak már az év eddigi részében mintegy 3500 látogatója volt. Mind kedves barátaim ezek, akikkel a betű, a könyv „ze- retete kapcsol szoros szálon egybe. (barna) Kombájn arat a Szécsényi Tangazdaságban. Az árpáva! telt zsákokat vontatók szállítják a magtárba