Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
4 ffÖÖRÁÖ Í965. Július 29. csütörtök. Tátraiúto ♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ «»-♦ • Csupán egy kis takarékosság Elkezdődött a takarékoskodás. Jön tölti szabadságának egy Bizonyára lemondtak néhány moziról, kevesebb lett a fodrász-költség, s a papa sem megy ki minden labdarúgómérkőzésre. Gyűlik a pénz, gyarapszik a takarékbetétkönyv összege. Elhatározta ugyanis a család, hogy külfölEgy kis Budapest. Hajnali hat óra. A város épphogy csak ébredezik. A Nagykörúton, mint minden nyáron, most is ostromállapot uralkodik, javítják az úttestet. Az utasok a Nyugati érkezési oldalán kezükben szorongatják részvételi jegyüket. Már ott várakozik a farmotoros IKARUS 55-ös. A két gépkocsivezető sürgölődik a hatalmas kocsi körül. Órámra nézek. Még csak pár perccel múlt hat. A találkozót meg hét órára jelölték meg. Micsoda friss emberek! Hisz már teljes létszámban együtt van a csoport. részét IBUSZ társasutazással. így kerültek ők is, nevezzük Nagy-családnak — akárcsak jómagam — az IBUSZ .létnapos cseh-lengyel-tátrai utazási csoportjának harmincát utasa közé. incidens mondanivalóját. Bemutatkozott majd folytatta: — Minden kedves utasunkat szeretettel köszöntjük, reméljük, jól érzik majd magukat! A helyeket természetesen gén visszavándoroljon gazdájához. Kérdés, hogy azután vajon jóízűen fogja-e elfogyasztani? A gyomrokban már valóságos forradalom. Igaz is, elmúlt egy óra. És sokan reggel öt óra óta nem ettek. Befutunk Kassára. A fejek ide- oda fordulnak. Próbálnak valamit elkapni a városból. Tizennégy emeletes, hatalmas szálloda előtt fékezünk. Hotel Hutnyik. Hipermodern homlokzat, belső építése is minden igényt kielégít. Irány Jenő bácsival, — ő a csehszlovákiai vezetőnk — sok időnk nincs, mert az éjszakát Besztercebányán töltjük. Azért megnézzük RáNézegetik egymást: „Vajon ki lesz a szomszédom? Kivel kerülök egy szobába?” Megérkezik az IBUSZ-kisé- rő. Névsorolvasás. Megkezdődik a beszállás, és az első incidens. No, nem komoly — csak amolyan magyar specialitás. A hiba talán nem is az utasokban, hanem az IKARUS-buszok tervezőiben lehet. Mert akárhogy is próbálnak egyszerre négyen beférni az aránylag keskeny ajtón, sehogy sem sikerül. S mivel a falak nincsenek gumiból, szuszogás, nyögés, fészkelődés után végülis kénytelenek visszalépni. Aztán szépen, egyesével. — hisz mindenkinek jut ülőhely — ki-ki beszáll. Igenám, de ugye senkinek sem mindegy, hogy elől, vagy hátul ül! Ekkor lép akcióba Nogga Nóra. az idegenvezető. Felemeli a mikrofont, csavarint egyet az erősítő gombján, megkocogtatja a membránt, s aztán teletüdővel kiabálni kezd. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy a mikrofon már az első kocogtatást sem bírta. Ez a jelenség aztán végig is kisérte az utat, mert néhány percnél tovább egyszer sem volt jó a mikrofon. De Nóra frissen, jólképzett hangon mégiscsak eldörögte Hidasnémeti. Magyar-csehszlovák határállomás. A busz szinte olvad. A nap kegyetlenül tűzi a tetőt. Menet közben elviselhető, dehát a vámőr mégsem végezheti a munkáját mondjuk a busz mellett, futva. Apropó. Lelkiismeret. — Mi ez. kérem? — mutat egy húsbolt-vezető bőröndjére. A drótkötélpályán 2000 méter köz menet közben cserélgetjük, hogy mindenki ablakhoz is, előre is kerüljön. És mégegy: senkinél sincs több valuta a megengedettnél? Lelkiismeretűnk nyugodt? Akkor jól van. — Hát, szalámi — hangzik a lakónikus válasz — Azt látom, de egy. kettő, három rúd meg a buszban is? Azt gondolják talán, hogy nem kapnak az úton enni? A húsbolt-vezető magyarázkodik egy kicsit, aztán békésen továbbmegy. Csak a szalámija marad Hidasnémeti ben, hogy majd az utazás vémagasba mentünk, ég és föld kóczi Ferenc rodostói házának pontos mását, majd a hírhedt kassa; börtön pincéjét: hatalmas láncokon függnek a 15 kilós vasgolyók, amelyeket a rabokra láncoltak, hogy mozdulni sem tudtak. A kinzó- kamra a fekete középkort idézte. A zeg-zugos kis kassai utcák hangulata a mi öreg Óbudánkra hasonlít, kiskocsmák, söröspincék, mindenfelé. A város szélén pedig már a modem kor új Kassája emelkedik. Tíz-tizennégy emeletes toronyházak. J égesamokok. ahol a híres nemzeti sport, a jégkorong és a műkorcsolyázó utánpótlást nevelik. Szédületes tempóban fejlődik Kassa igazi modern nagyvárossá. Három rúd szalámi, meg a többi.. Mintha tükörben nézegetné magát a havas tátrai csúcs, úgy csillog a napsütésben a Csorba-tó víztükre. Á hóhér padja Lőcse. Jókai híres fehér- rsszonyát is meglátogatjuk a besztercebányai éjszakai pihenő után. Mintha filmvárosban iárnánk. megannyi műemlékház. barokk-templomok, rokokó-díszek. A lőcsei templomban Jenő bácsi rámutat egy székre és így szól: fiatalember, próbálja meg abból a "ékből nézni a főoltár csőri 'latos faragásait. Beültem. Valóban tetszett •-z elém táruló kép. Csak "mikor megmondta, hogy az volt a mindenkori hóhér padja. hökkentem meg egy kicsit. a társaság nagy nevetését kiváltva. A lengyel határon percek-'i a11 végeztünk, majd teljes Kossésgel előre: irány Zako- áne. Persze az igazsághoz ’artozik, — és ezt semmiféleképpen sem hallgathatom el — ez a teljes sebesség a tátrai hágókon olykor nem haladta meg az öt-nyolc kilo—-l--méteres óra átlagot. Szegény, jó öreg IKARUS-unk inkább csak kocogott, mint száguldott. Mondták is gépkocsivezetőink, hogy rég elérte már a nyugdíjas kort szgényke. de úgy látszik, hogy a MÁVAUT négyórás munkára alkalmazta. Az öreg masina bizonyára azt gondolja: ezért a pénzért ő ugyan nem megy gyorsabban. Azért elértük a híres Tengerszem-tavat. Felhők takarták és ha csak percekre is mutatta meg szépségét, el - gyönyörködtetett mindany- nyi unkát. Legnagyobb mélysége eléri a 70 métert. Itt hógolyózott először a társaság, 1700 méter magasan a tenger szintje felett. A csúcson Zakopane. Nem véletlenül világhírű. Mint ékszer, úgy ragyog, csillog a hajnali fényben. Megbújik a 2000 méteres hegycsúcsok ölében széltől védetten. Hangulatos faházikói százezreket vonzanak évente. Az ellátás itt is kitűnő. Már mindenkinek szűk lett a ruhája. Majd ledolgozzuk! — nyugtatott meg mindenkit „Ibuszka”, akit közfelkiáltással így kereszteltünk el. Bájos fiatalságával elbűvölt mindenkit, soha nem volt fáradt. mindig mosolygott, gondoskodott rólunk. Intézkedett, sürgött-forgott: az utazás lelke volt. — Reggel korán kelünk, és drótkötélpályán megyünk a havas csúcsra. Általános izgalmat váltott ki a bejelentés. Ég és föld között 2 kilométer magasságban, csak pár szál dróton lógva. No, ezt mégis csak meg kell gondolni! 1500 méter magasan átszállás. Többen szép csendesen „lemorzsolódtak”’. Pedig akik felmentünk, nem bántuk meg. Köröskörül minden hófehér. Júliusban a csúcsok tövében síelnek. Mindössze négy fok van. Bizony, fázósan húzzuk össze magunkon Nemecka, a lángnyelvet szimbolizáló emlékmű. az orkánt. Jól esett a csésze forró tea. Az erős levegő hamar elfárasztja a csoportot és estére csak a legfiatalabbak indulnak felfedezni a város szórakozási lehetőségeit, no, meg a csinos lengyel lányokat. tőkemencékben elégették. Hamvaikat szétszórták a szlovákiai lankákon. Most, ahány túrista elmegy az oszlop előtt, kegyelettel adózik a mártírok emlékének. Késő este volt mire megérkeztünk a kiindulási pontra. Történelem Krakkó. Szépsége minden várakozást felülmúl. A Wawel, a lengyel királyok palotája és vára eredeti fényében tündököl. Báthory István trónterme csupa arany és ezüst. Trónszéke nemesfából készült, arannyal átszőtt nehéz bársonyhuzat fedi. A falak árasztják a történelmet. határában megálltunk. Hatalmas fehér obeliszk emelkedett a magasba előttünk, körülötte virágok. A falucskát Nemeckának hívják. Ahol most ez a jelképes lángoszlop áll, német fasiszták nyolcszáz hazafit gyilkoltak Sajnos, Pesten is zuhogó eső várt bennünket, de ez sem tudta elrontani az utasok jókedvét, mert sok és szép élménnyel gazdagodva értünk haza. A búcsúzásnál fogad- koztak a túra résztvevői: jövőre ismét IBUSZ-utazáson találkoznak. Irta és fényképezte: A koronázó templom főoltára 14 méter magas. 12 méter széles, egy darabból faragták. Nincs ott még véletlenül sem szögnek nyoma Krakkó főterén húzódik keresztül, a 400 méteres híres nevezetes posztóház. Itt, a régi céhek hagyományait őrizve, mindenfajta ipari cikk vásárolható. A főtéren szelíd galambok százai esznek a sétálók kezéből. Felcsendül a Mária templom 105 méter magas tornyából a kürtös hangja, éppúgy, mint hétszáz évvel ezelőtt, amikor az ellenség közeledtére fújta a riadót. Most este 7 órát jelez. Á nemeckai obeliszk Az utolsó nap gyorsan elszalad. Még néhány apróság, emléktárgyvásárlás Zakopanéban és egy kiadós erő. Bő rig ázva érkeztünk vissza ; szállodába és ekkor derült ki. hogy autóbuszunk esernyő nélkül éppúgy elázott, mini az utasok. A reggeli órákban léptű! át ismét a csehszlovák határ' A Magas-Tátrából leereszked tünk az Alacsony-Tátrábs Közben megcsodáltuk a Lom- nic-csúcsot. Ótátrafüred ú.j meg és az egykori mészégeRegős István szállodasorát. Egy kis község Krakkói galambok.
