Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

NÓGR A T> jűBrts S. ssembat Imbert kész távozni, ha A Viktoria börtön 384 foglya Sonto Domingo, (UPI, Reuter): Imbert tábornok, a domi­nikai katonai junta vezetője csütörtökön televíziós beszé­det mondott. Kijelentette, hogy „kész távozni” az álta­la vezetett kormány égéről, ha biztosítékot kap, hogy az ország mentess lesz „az anarc­hiától, a kommunizmustól és a zsarnokságtól”. A tábor­nok szerint erre a legfőbb biztosítékot a hadsereg je­lentheti — valamint a sze­rinte — „demokratikus” po­litikai pártok. A tábornok az AÁSZ-bi- zottságról szólva kijelentet­te, hogy annak feladata csu­pán közvetíteni a két fél kö­zött, A bizottságról érkezett hír szerint a háromtagú csoport csütörtökön újabb megbeszé­lést folytatott Caamano al­kotmányos elnökkel. Az AASZ emberi jogok bizottságának egyik tagja, Abranches brazil professzor közölte, hogy a Santo Domin­gan Victoria börtönben 384 politikai foglyot zsúfoltak ősze az imbertisták, ez há­romszor annyi, mint a börtön rendes befogadóképessége. Nem lehet tudni, hány politi­kai foglyot őriznek a főváro­son kívüli börtönökben — mondotta a brazil jogász, aki elismerte, hogy Imbert juntá­jának erői számos atrocitást követnek el. A% algériai politikai helyset még mindig nem vált világosabbá Részletek a hatalomátvétel véres eseményeiről = Nasszer szóvivőjének cikke az új rezsimről Algír (MTI) A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Algériában általában nyugalom uralko­dik — közben pedig eg5rc több részlet válik ismeretessé a Bumedien hatalomrajutását követő eseményekről A Reuter Annabában (Bo­né) járt tudósítója árról ír. hogy ebben a kelet-algériai ki­kötőben még mindig acél­sisakos, géppisztolyos ka- a katonák tüzet nyitottak minden utcasarkon, páneélkocsik cirkálnak nehéz - géppuskákkal egész éjszeka. A középületek és bankok be­járatát ejtőernyősök őrzik. A Reuter tudósítójának a város lakói elmondták, ho®' Ben Bella letartóztatása után legalább harminc ember halt meg, amiké-- a katonák tüzet nyitottak a tüntető tömegre. Június 21-én. a tüntetések harmadik napján a tisztek a katonati laborba hívták a íiatalok egy csoportját a helyzet megvitatására Ami­kor azonban az ifjak észre­vették, hogy a tábor kapuit bezárták mögöttük, attól tar­tottak, hogy csapdába estek es megtámadták a katonákat, azok pedig fegyverüket hasz­nálták. Nem lehet tudni, há­nyán haltak meg. A halain s- ház egyik alkalmazottja ko zolte, hogy mind a harminc hely „foglalt volt” de számos holttestet a roko­nok és barátok az utcai- <1 esetleg egyenesen haza­vittek. Bone — írja a Reuter tu­dósítója — ma ismét nyűgön tabb, és nem lehetett a fe­szültség jelét látni a Cons- tanti-be vezető úton sem, a tunéziai határ közelében azonban ismét oyugtalansag •volt tapasztalható. A fala­kon számos helyen Ben Bel­lát éltető feliratok jelentek meg. Az algériai politikai helyzet nem vált világosabbá: a forradalmi tanacs össze­tétele még mindig isme­retlen. Az algériai vezetők számára problémát jelent a rendszer külföldi elismerésének kérdé­se. különösen azután, hogy a brit nemzetközösséghez tartozó kilenc afrikai or­szág bejelentette, nem hajlandó elismerni az új kormányzatot. Érdekes cikk jelent meg a kairói A1 Ahramban Heikal- nak, a lap főszerkesztőjének tollából. Heikal, akit Nasszer elnök szóvivőjének tekintenek, cikkében állást foglalt Ben Bella politikája mellett és visszautasítja az ellene Algé­riában és Szíriában felhozott vádakat. Heikal, aki hangoztatja, hogy nem táplál semmiféle előítéletet a jelenlegi algériai vezetők ellen és hisz közülük „egyesek” jóakaratában és őszinteségében, vitába száll Bumedien ezredessel Ben Bella politikájának értékelé­sét illetően. Heikal hangoztatja, hogy ha az új algériai vezetők ké­pesek megoldani a mai Al­géria alapvető problémáit, a forradalom és az állam, to­vábbá az állam és a hadse­reg viszonyának kérdését, ak­kor Ben Bella elvesztése csupán egy egyén eltűnése, vagy egy hős tragédiája len­ne. Végül a hírügynökségek Madridból közölnek egy al­gériai vonatkozású hírt: Fer- hat Abbasz, az algériai nem­zetgyűlés volt elnöke, akivel a hírek szerint az új veze­tők tárgyalásikat folytatlak és felkérték, vállaljon űira szerepet a politikai életben, üdülésre a spanyolországi Palma de Majorca szigetére érkezett Áz amerikai vezetés válsága Moszkva: A Kreml kongresszusi termében megtartott ünnepségen adták át a diplomát a Lumumba Egyetem első végzős hallgatóinak. Képünkön: Sz. Rumjanpev, az egyetem rektora beszél. Mell lette Koszigin szovjet minisz- ► terelnök « (Teleíoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Újabb tizenötezer katonát küldenek a vietnami „húsdarálóba" A dél-vietnami szabadság- harcosok 24 órán belül a har­madik rajtaütést hajtották végre amerikai légitámasz­pontok ellen, amikor a pén­tekre virradó éjszaka akna- tüzef árasztottak a Saigontól mintegy 130 kilométerrel dél­re, a Mekong folyó deltájá­ban levő Soc Trag-i támasz­pontra. A nagyobb vesztesé­geket az amerikaiak úgy tud­ták elkerülni, hogy a támadás megindulása után riadóztatták a helikopterek pilótáit és a gépek a legnagyobb gyorsaság­gal elhagyták a támaszpontot. A szabadságharcosok az egyik menekülő helikoptert lelőtték, a legénységnek ejtőernyővel sikerült kiugrania. Az amerikai hírügynökségek jelentése szerint a saigoni kormány felkérte az amerikai katonai hatóságokat, létesít­senek légi hidat Saigon és a partizánok álfal elvágott őrt tengerparti város között. A dél-koreai kormány pén­teken elhatározta, hogy egy hadosztályt és kiegészítő egy­ségeket küld Dél-Vietnamba. Á hírt bejelentő tájékoztatásü&y. miniszter szerint a döntést a nemzetgyűlés elé terjesztik jó­váhagyás végett. A minisz­ter nem közölte, milyen lét­számú lesz a Vietnamba kül­dendő egység, korábbi — nem hivatalos — jelentések szerint azonban 15 000 katonát szán­dékoznak a vietnami „húsda rálóba” küldeni. Nguyen Cao Ky tábornok- dél-vietnami miniszterelnök pénteken délelőtt fogadta an­nak a 36 dél-vietnami lapnak a képviselőit, amelyet a kor­mány egy hónapra betiltott. A tábornok megígérte a küldött­ségnek, hogy 20 lapot mente­sít a korlátozás alól és csupán azokra a lapokra tartják fenn a betiltást, amelyek szerkesz­tőit a múltban „különböző hi­bákért elmarasztalták.* AZ AMERIKAI LAPOKAT hoszabb idő óta foglalkoz­tatja az Egyesült Államok növekvő presztízsvesztesé­gének a témája, s ezzel ösz- szefüggésben az a kérdés, miért veszítette el az Egye­sült Államok vezető szerepét a nyugati világban? Már ön­magában az a beismerés, hogy aa Egyesült Állanaok elveszítette vezető szerepét, rendkívül jelemzö, de ennél talán még érdekesebbek azok a magyarázatok, amelyeket küJönbozö amerikai lapok és vezető politikai személyisé­gek fűznek ehhez a kérdés­hez. Legutoljára Walter Lipp- mann, az amerikai sajtó két­ségkívül legtekintélyesebb publicistája nyúlt hozzá eh­hez a kényes kérdéshez, még­pedig olyan személyes tapasz­talatok alapján, amelyeket legutóbbi nyugateurópai kőr­útján szerzett. Lippmann megállapítja: Nyugat-Európá- ban évek óta hanyatlik az Egyesült Államok tekintélye, jelenleg pedig közeledik a mélyponthoz, amit nem any- nyira a vietnami és domini­kai beavatkozás okozott, mint inkább az a mód, ahogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja ráerőszakolni befolyását ezekre az országok­ra. Tehát Lippmann vélemé­nye szerint nem az amerikai imperializmus lényege kelt bizalmatlanságot Nyugat-Eu- röpában, hanem azok a mód­szerek, amelyekkel az ameri­kai fölényt megpróbálják érvényesíteni. Ezek a módsze­rek részben dilettánsok, rész­ben pedig olyan erőszakosak, hogy ellenszenvet keltenek még' azokban a nyugati kö­rökben is, amelyek egyéb­ként fogékonyak az imperia­lizmus elvei és módszerei iránt A problémának ilyen mó­don való felvetéséről meg kell azonban mondanunk, hogy kizárólag az amerikai közvélemény megnyugtatásá­ra szolgál. Valójában azt igyekszik bebizonyítani: miért kell az Egyesült Álla­moknak állandóan erőfeszíté­seket tenni a nyugati szövet­ségi rendszer összetartásáért. A nyugati szövetségesek nem annyira az amerikai módszerek miatt zúgolódnak, mint inkább saját érdekeiket megpróbálják elébe helyezni az amerikai érdekeknek. Eb­ből a szempontból ugyanis az elmúlt években gyökeres változásokra került sor. KÖZVETLENÜL a máso­^Pintér 3slaátt: A SZÁZAD NEVEZETES stau jíáídfí­Írók a törvényszék előtt 108. — ön tendenciózusan cso­portosította a tényeket. Egyetlen elismerő szót sem tud mondani a nagybirtokos osztályról, holott ez az osz­tály a magyar gazdasági élet­ben jelentős szerepet tölt be es hasznot hajt- Mindig van­nak embrek, akik — akármi­lyen gondoskodást is tanúsí­tanak velük szemben, akkor is — a rosszabbikat választ­ják. — De nem ilyen tömegben. Családtagokkal hárommillió magyarról van szó. — Nincsenek hárommil- Uóan! — A statisztikai megálla­pítások ezt mutatják. Három­millió ember az év legna­gyobb részében munka nélkül van.-. Pattognak a kérdések, ha­tározottak voltak a válaszok. A rulp szellemi nyomoráról Féja Géza ezt mondta: — Én végigjártam az arzén- mergezéses ügyben szereplő családokat és azt láttam, hogy a sötétség, butaság eredmé­nyezte a bűnt... Itt van a me­zőgazdasági cselédtörvény, amely azt mondja, hogy min­den családnak kell szoba- konyhával rendelkeznie Meg­írtam, hogy Anyáson egy konyhában négy család szo­rong... A mezőhegyest urada­lomban is földes cselédszo­bák és konyhák vannak, hol­ott ez mdntagazdaság, amely­től el lehetne várni, hogy pad­lás szobát adjon. — A mezohegyesi uradal­mat is úgy tünteti fel, mint ahol a barmoknak jobb a dolguk, mint a munkásoknak. — Ezt tapasztaltam! — Hát ön azt gondolja, hogy ap, mint polgári iskolai tanár ugyanolyan jövedelmet érdemel, mint a béres? — Ásóknak is kell, hogy le­gyen rendes lakásuk, legyen ennivalójuk, legyen szabad vasárnapjuk- legyen néhány szabad napjuk az évben- A legtöbb helyen ott kei! hal­niuk az istállóban a barmok­kal.... A nemzetgyalázás vád­jára vonatkozóan pedig any- nyi-t, hogy egyetlenegy szót, amely bántó iehetne a magyar nemzetre nézve, nem írtam. — Csak az itteni viszonyo­kat úgy írta le, hogy itt szol­gabírótenyésztés van, tisztvi­selő-tenyésztés és hasonló-.. A mezőgazdasági munkásokon kívül az összes többi osztályt kedvezőtlen színben tünteti fel. — Bevallom, hogy hozzám legközelebb az elnyomottak állnak. A magyar írok a ti­zenhatodik századtól kezdve mindig a szenvedők, a szegé­nyek mellé állottak. — Ki nyomja el őket? — Elnyomja a hatalmas feudális rendszer, a mammut- brtokok sokasága, elnyomják a bankok, amelyek 33 száza- láteik szedhetnek kamatot. El­nyomja a kartellek uralma, és a parasztnak nincs kol­lektív tömörülése, hogy ezek­kel a harcot felvehetné. — ön éppen ezt akarja el­emi-.. — Kérem, én könyvem min­den adatát a statisztikai év- kön vek bői, helyszíni tapasz­talatokból szereztem, minde­nütt ellenőriztem.. Ezután az ügyész szólt köz­be,, bizonyításkiegészítést téve. — A vádlott munkája — mondta az ügyész — témáját nál fogva tele van konkrétu­mokkal, ténybeli adatokkal, statisztikai adatokkal és a helyszínen gyűjtött megfigye­léseikkel, tehát olyan felsoro­lásokkal, amelyek a jóhisze­mű olvasók előtt a munkának bizonyos hitelességet adni al­kalmasak. Az olvasó ezeknek a statisztikai adatoknak utá­najárni nem tud, ellenőrizni nem képes. Sőt, merem állí­tani, hogy a vádlott kompe­tenciája alá sem tartozik, hogy megállapítson bizonyos tényeket- Például, hogy me­részel megkockáztatni olyan állítást, hogy a nagybirtok adóztatása kisebb, mint a kis- birtoké? Honnan veszi ezt? Hogy meri ezt bedobni a köz- tudatba? És az ügyész hangja tovább dörgölt: — A vármegye területén le­vő magángazdaságra vonatko­zó adatai sem felelnek meg a valóságnak. Ezek a jelentések megcáfolják a csecsemőhalan­dóságra vonatkozó adatokat, es a birtokok jövedelmezősé­gére vonatkozó beállításokat is megvilágítják, hogy meny­nyiben rentábilisak az állami birtokok. Ezeken a hivatalos, adatokon kívül annak illuszt­rálására, hogy a vádlott köny­ve milyen visszhangot kel­tett a külföldi sajtóban és mi­lyen szolgálatot tett a ma­gyarságnak, becsatolom a Tc- mesvárott megjelent Lumea cfrnű, román nyelvű lap jú­nius 1-i és június 24-i számát, amely élén hozza azt a szerencsétlen il­lusztrációt, amely a vádlott könyvének fedőlapját díszíti, ezzel a megjegyzéssel: „íme, a revizionista Magyarországon a munkás teher hordozó állat. A kísérő rikk szerint — amelynek tartalmi kivonatát csatolom —, a magyar gró­fok és politikusok revizionis­ta mozgalma nem szolgál más célt, mint hogy elterelje a fi­gyelmet a munkások helyzeté­ről, akik valósággal jobbágy­helyzetben élnék A cikk idéz a vádlott munkájából. De nemcsak a román sajtóban volt ilyen visszhang, hanem * cseh sajtóban is. Elnök: Sót, a moszkvai saj­tóban is. Ügyész: És további illuszt­rálásul csatolom és kérem is­mertetni a Lidové Noviny egy közleményét, amely a rabszolgasorban sínylődő- IVIagyarorszaggal foglalkpziH, és idéz Féja Géza könyvéből. Egyéb bdzonyításkiegészitési indítványom nincs. Féja csak ennyit mondott: — gok ITÚlUé tonna van! Ár­adatok pedig hitelesek! (folytatjuk.) dik világháború befeiezéta után Nyugaton senki sem vonta kétségbe az Egyesült Államok vezető szerepének jogosultságát, hiszen gazda­ságilag egész Nyugat olyan mértékben függött az Egye­sült Államoktól, hogy nem is lehetett vitás, kit illet a vezetés. Közben azonban húsz év telt el, s bár kétségtelen, az Egyesült Államoknak nagy része volt Nyugat-Európa gazdasági megerősödésében, mégis csak az a helyzet, hogy megváltozott a világkereske­delemben az Egyesült Álla­mok és nyugati partnerei­nek részvételi aránya. Azok az országok pedig, amelyek húsz évvel ezelőtt még rá voltak utalva az amerikai se­gítségre, ma mint rendkívül aktív versenytársak jelent­keznek a tőkés világpiaco­kon. Ez azonban csupán az egyik oldala a dolognak és megmagyarázza, miért la­zult még a fegyelem a nyu­gati táborban. Az önálló gaz­dasági törekvésekkel bizo­nyos önállósági igények je­lentkeznek politikai téren is. Ez elsősorban Franciaország­ra vonatkozik, amely de Ga­ulle kormányra lépése óta mindinkább távolodik az amerikai koncepciótól és ma már de Guelle Franciaországa határozottan szembefordul az Egyesült Államokkal, tagadja az amerikai vezetés jogosult­ságát és olyan nyugati szövet­ségi rendszert igyekszik lét­rehozni, amelyben, ha nem is érvényesül teljes mértékben az egyenjogúság a szövetsé­gesek között, de legalább a nemzeti emberek szóhoz jut­nak. AZ AMERIKAI VEZETÉS szertefoszlásábán szerepet ját­szik még egy fontos tényező. 1945 után néhány évig az Egyesült Államok monopol- helyzetben volt az atomfegy­verek területén, s ennek kö­vetkeztében az egész hideghá­borús koncepciót amerikai irányítás alatt hozták létre. Mint ismeretes, az atommo­nopólium nem tartott sokáig, de még azután is, hogy a Szovjetunió megtörte az Egyesült Államok atommono­póliumát, az amerikaiak az­zal érveltek nyugati szövet­ségeseik előtt: a Szovjetúni* nem rendelkezik azzal a tech­nológiával, amely lehetővé tenné az atomfegyverek nagy tömegekben való előállítását és szállítását. Áz első szput- nyik egy csapásra végzett ezekkel az érvekkel és a nyu­gati világ szembetalálta ma­gát egy olyan helyzettel, amely ellentmondott az egész hidegháborús koncepciónak. Kiderült, hogy a Szovjetunió ezen a téren megelőzte az Egyesült Államokat Az amerikai vezetés vál­ságának mélyebb okaira mu­tat rá Arnold Toynbee ismert angol történetfilozófus, aki­nek a Spengleréhez hasonló történelemszemlélete sok vi­tára adott már okot és ami általában vitatható is, de két­ségtelen, a nyugati világ nagy szellemi tekintélye. Taynbee egyik legutóbbi ta­nulmányában azt fejtette ki, hogy „Amerika jelenleg egv világméretű ellenforradalmi irányzat vezetője”, amelynek egyetlen célja, hogy védel­mezze a gazdaságok érde­keit a szegényekkel szemben, akárcsak egykor Róma, amely a világ minden pont­ján a gazdagok érdekeit vé­delmezte a szegények ellen — s ezen is ment tönkre. MA AZONBAN az atom- és rakétafegyvgrek korában, akármilyen erőfeszítéseket te­gyenek is a legerősebb im­perialista hatalom képvise­lői; képtelenek olyan katopai fölényre szert tenni, gmi akár átmeneti időszakra is biztosítaná számukra a fö­lényt. Korunk történetének nagy fprdqlopontja az volt. grpikor az Egyesült Államok elveszítette az atomfegyve­rek monopóliumát, amivel az egész monopolista rend­szeren halálos rés keletkezett, Paál Fenmc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom