Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

1965. július 3. srzomba?.' NÖGRÄD 3 Egy kis magyarázat Salgótarján as idegenforgalom vérkeringésében — Nézze, én üzemvezető vagyok, elbíráló is, azonkívül bronzérmes kiváló újító. Amúgy nem mai gyerek. Szóval ismerem a rendelke­zéseket, törvényeket. Tisztá­ban vagyok azzal, hogy velem szemben törvénytelenül jár­tak el- Azt mondtam az igaz­gatónak: adjon egy nyilatko­zatot, hogy az újítási díjat nem fizeti ki, vagy, hogy az újítás nem jó. Akkor ón me­gyek a bíróságra Azt felelte az igazgató, ne izgassam fel magamat, az ügy rövidesen el lesz intézve és rám nézve na­gyon méltányosan. Aztán el­ment szabadságra. Most se nyilatkozat, sem újítási díj, sem igazgató. Ami viszont az újságcikket illeti, legyen szí­ves, keressen valami más té­mát- Engem hagyjon ki a já­tékból. Nekem családom van. Gyermekeim, akiket fel aka­rok nevelni. És..- van nekem enélkül is elég bajom, nem igaz? Én magát nem akarom megbántani, de maga elmegy és megírja a cikket. Én meg itt maradok. Nem magával, velem fognak kitolni- Nem, nem, tudom én azt jóL Nem emiatt fognak visszalőni. Nem így szokták. Finomabban. Majd valami más miatt. Majd keresnek valami okot- Aki keres, az talál. De Ívsz ma­gának nem kell magyarázni. Persze, igaza van, ezek után azt is megírhatja, hogy gyá­va vagyok. Ha mindenáron rosszat akar nekem, írja meg. Pedig látja, nem vagyok én gyáva. Volt már nekem perem a vezérigazgatósággal- Igen, az is újítási ügyből ki­folyólag. Meg is nyertem. Ha az embernek igaza van, és már másként nem megyen semmire, a bíróságon kivere­kedhet! a maga igazát Per­sze, elég szomorú dolog ez. Hogy a ember kénytelen a saját vállalatát perelni. De- hát én mór erre is felkészül­tem lelkileg is- Látja, össze­állítottam magamnak egy kérdés-felelet játékot. Nézze csak: „Elfogadták az újítást? *— Igen. Bevezették az újí-’ kást? — Igen. Érkezett.-e mi­atta reklamáció? — Nem. Az újítás következtében esök- kemt-e az önköltség 1964-ben? — Igen. Kéll-e fizetni az újí­tónak? — Igen- Mit nevet? Hogy ez gyerekes dolog? Kér­dés-felelet játék! Pedig kár nevetni. Ezen sírni kéne. A kérdések logikusak? Igen. A feleletek? Igen- Mások is ezt mondták. Az igazgató mégsem fizet. Pedig a bevezetéstől számított egy év az idén feb­ruár 1-én lejárt. Amikor az újítást elfogadták os bevezet­ték, az újítási díj összegét a megtakarítás öt százalékában állapították meg A megtaka­rítás kilencszázhatvannégy­ben százhatvanezer forint. Ez­után járna nekünk az az öt százalék- A törvény szerint a bevezetéstől számított egy év lejárta után tizenöt nappal a díjat ki kell fizetni. Az ujján is kiszámíthatja, hogy azóta nem tizenöt nap telt el. Meny­nyi? No látja, öt hónap. És az igazgató szabadságra ment.-, l edig én is úgy gon­doltam, hogy azt a pénzt, ami jár nekem esetleg, sza­badságra költőm. Elmegyünk a családdal valami szép hely­re. De az is lehet, hogy beru­házásra adtam volna: ruhát, cipőt a gyerekeknek, felesé­gemnek, magamnak, mit tu­dom én. Ne higgye, hogy panaszkodom. Jól keresek én. Nem arról van szó, hogy ha ma nem kapom meg az újí­tási díjamat, holnap mehetek koldulni. Fenéket! De azért az a néhány ezer forint éppen olyan jól jött volna nekem, mint másnak. Talán anyagias volnék? Szeretem én a pénzt, annyi biztos, nagyon szere­tem- Ha most adna nekem húsz forintot, hogy egy bol­hát hajtsak le a nagyállomá­sig — megtenném. De ha azért adná a húszast, hogy a bolhát tegyem a kollégám in­gébe, hadd csípje — nem tenném. Pedig az könnyebb, ugye, mint egy ugráló bolhát két kilométeren eldirigálni. Amivel csak azt akarom mon­dani, aki énrám azt mondja, hogy azért követelem az újí­tási díjat, mert anyagias va­gyok, az hazudik. Megmon­dom én a szemébe is, akárki legyen. Mert én sem pénzért, sem ingyért ártani senkinek nem tudok- Az újításon ta­lán azért spekuláltunk, hogy nyolcezer forintot kivegyünk az állam zsebéből? De hiszen egy év alatt beletettünk száz- hatvanezreU Világos, hogy ezért újitásd díj jár. Ezt. tud­juk. De hogy a százhatvan- ezerből nekünk hány száza­lék jár, azt nem mi állapítot­tuk meg. Hanem a törvény. És mert ezt a törvényt éppen azok nem tartják meg, akik­nek vigyázniok kellene a sérthetetlenségare, az engem el­keserít. No, nem úgy, hogy most már aztán mindenre le­gyintek, dehát egyáltalán nem lelkesítő az ilyesmi- És ha én velem ezt csinálják, kép­zelje el, mi van, ha egysze­rű munkásemberekkel cselek­szik ugyanezt. Akik talán azt sem tudják, hol, s miként keressék a igazukat. A legtöbb nem is keresi. Mit gondol, mit tesz? Legyint. A fene se újít többé! Megmondja mun­katársának is: „Komám, ne újíts, úgysem fizetnek-..” De ide figyeljen, mindezt nem azért mondtam el magának, hogy riportot írjon belőle. Ha­nem, mert a múllkor olvas­tam egy cikkét, amiben ar­ról ír, hogy nem érti, mosta­nában miért kevesebb a gyá­rakban az újítás. Megsajnál­tam magát. Gondoltam, meg­magyarázom a dolgot Most már érti? No, hálistenek! Akkor a viszontlátásra! A m ízser fai bányák terü­letén egyre inkább a vé­konytelepek művelésére kell rátérni. A meglévő és tröszti szinten jónak mondható mű­szaki mutatók tartása csak a művelési mód korszerűsítésé­vel tarthatók. Erről és általá­ban a vékonytelepek fejtés­technológiájának a problé­máiról Józsa Pál, az üzem főmérnöke tartott előadást a bányász műszakiak ankétján. Az előadásnak csak egy részletkérdésével, a széngyalu alkalmazásával szeretnénk foglalkozni. Mizserfán is hosszabb idő óta törekednek a tömegterme­lő munkahelyek kialakítására, a fejlettebb technológiák al­kalmazására, a korszerű biz­tosító anyagok adta lehetősé­gek kihasználására. Az acél- támok és süveggerendák al­kalmazásával sikerült kialakí­tani, a támmentes fronthom­lokot, megteremteni s jó- vesztés gépesítésének az alap­ját. Erre a széngyalut vá­lasztották. A széngyalus fronton a Schwarz-támokat és lengyel A KARANCS SZÄLLÖ vendégkönyvéből kiderül, hogy Salgótarjánban az el­múlt fél évben minden eddi­ginél magasabbra emelkedett az idegenforgalom. A szálló­ban 6300 belföldi vendég fordult meg. Növekedett a külföldi vendégek forgalma is. Az elmúlt fél évben 530 külföldi vendég szállt meg a hotelben. A vendégek tartóz­kodása is meghosszabbodott. Amíg a múlt évben a város­ban tartózkodás 1,1 nap volt, az idén 1,9 napi átlagra emel­kedett. Egyébként a megnöveke­dett idegenforgalom lemérhe­tő a szálló fél évi bevételének alakulásával is. Az előirány­zott kétmillió négyszázezer forintos fél évi forgalom há­süveggerendákat használták biztosításra, amit fűrészfog­szerűén helyeztek el. A gé­pes mezőkben a süveggeren­dák helyett hat méter hosz- szúságú síneket használnak, hogy biztosítani tudják a folyamatos üzemeltetést. Az om lasz tás kezdetben kézzel történt, majd házilag gyártott könnyű rabológépekkel, azon­ban ez a módszer nem vált be. Mióta HRV—6 típusú ra­bológépeik vannak, azóta az omlasztási munka folyamato­sabb, nagyobb a teljesítmény. ötéves tapasztalat igazol­ja, hogy a gyalus frontfejtés technológiája a legalkalma­sabb arra, hogy a vékony te­lepeket gyorsan, gazdaságosan lefejthessék. Ezt egyébként számadatok is igazolják. Ha összehasonlítást teszünk az acéltámos páncélkaparós és az ugyancsak acéltámos gyalus front között azonos telepvastagságot alapul véve az utóbbinál nagyobb a ter­melés, az egy főre eső fej­teljesítmény, gyorsabb az elő­rehaladás, és kevesebb rob­banóanyag fogyj rommillióra emelkedett. A Karancs Szálló ezzel az or­szág legforgalmasabb szállo­dái közé lépett. A szálló vezető személyze­te orosz, francia, német, an­gol nyelvtudással rendelke­zik. A kiszolgáló személyzet közül is beszélnek idegen nyelveket. A vendégek jó el­látására korszerűsítették a belső kiszolgálást. Megszün­tették a bárt, helyette zenés presszót nyitottak, ahol Bu­dapestről szerződtetett éne­kesek működnek közre. A he­tenként megrendezett KISZ- fórum-klub keretében művé­szi csoportok lépnek fel. A legutóbbi KISZ-fórumot például fodrászversennyel kap­csolták egybe. A mozgalmas szállodai élet A teljesítmény mutatók mellett a gazdaságosság is kedvező, hiszen a gyaluval termelt szén önköltsége több mint 60 forinttal olcsóbb, a páncélkaparós fronténál és csaknem 100 forinttal ol­csóbb a fabiztosítású kamra­fejtésénél. Kistelek példája Igazolja ezt legjobban, ahol 1963-ban kezdte a széngyalu a munkát, és annak ellenére, hogy a Il-es telep termelési aránya megkétszereződött, az ossz- üzemi teljesítmény csak 4 százalékot esett vissza. A bá­nyafa és robbanóanyag fel- használása pedig csökkent. Józsa Pál előadásában meg­állapította, hogy pillanatnyi­lag a széngyalus művelési módot tartják a vékonytele­pekben a legmegfelelőbb technológiának, bár hozzá­fűzte: még nem érték el a kívánt eredményi A gép helyes telepítésével még ja­víthatók az eredmények. Jobb munkaszervezéssel állandó­sítani lehetne a napi két mé­teres előrehaladást annál is inkább, mert ezt már több­ször elérték. B. J. a kulturált szórakoztatás, a. változatos ellátás, a szálloda jó hírnevének növelése mel­lett, Salgótarján hírnevét i» növeli. AZ ÉV ELEJÉN hat hetet töltött a városban 28 lengyel műszaki ember. Azóta is ér­deklődtek: mikor jöhetnének Salgótarjánba egy még na­gyobb lengyel turista-csoport­tal. A tavasszal két napot töltött Salgótarjánban 120 amerikai turista. A váróé kör­nyéke ragadta meg őket, ahol több órát időztek. A szálló­ról, a kiszolgálásról nagy el­ismeréssel beszéltek. Különö­sen a népizenekar műsoráról. Távozásukat megelőző este vacsora után a presszóban szórakoztak. Amikor az ét­terem bezárt, meghívták a személyzetet és viszonzásul a jó kiszolgálásért műsorral kedveskedtek nekik. Különö­sen a csoport színesbőrű tag­jai jeleskedtek tánccal, ze­nével, dallal. Nemrégen 130 osztrák fia­taltól volt hangos a Karancs összes terme. A múltkoriban egy hatvan év körüli öregűr állí­tott be a szálló portájára, öltö­zéke egyszerű, személyi pogy- gyász nélkül francia nyelven szobát kért. A szállóban rit­ka a poggyász nélküli, fran­ciául beszélő vendég. Gyana­kodva fogadták. Bemutatko­zott. F. Boscus úr volt, a híres kerékpáros világjáró. Négyezer kilométer volt mö­götte. Ütban Csehszlovákia felé szállt meg Salgótarján­ban. Rögtön az érdeklődés középpontjába került. A ke­rékpárja a régebbről nálunk is ismert Vastagtömlő6. A leg­szükségesebb holmit a cso­magtartóra kötözve hordozza végig a világon. Hatvan éves, és napi 100 kilométert kere­kezik. A Karancs e heti vendége Stér József, a negyvenes évek végén Salgótarjánból elszár­mazott ausztráliai főpincér. Nem tud betelni a várossaL A KÜLFÖLDIEK MEL­LETT a hazaiak, különösen természetjárók a leggyakoribb vendégek. A második félév­ben még nagyobb idegenfor­galomra számíthatunk. Salgótarján belekerült az idegenforgalom vérkeringésé­be. B. Gy. SHiiiHtmiiiiiiiiiimiiiiniiiiimimtimiMimiiiiiminnmiiiiiiiiiiiiinii limtlHIimilltmilMllllillimtiiiiiiiiiMimiHiiiimmiir —csizi— Termelékenyen, gazdaságosan A széngyalu sikere Mizserfán d Ihíiltáf alfán III. Régi kérdés a gyengén gazdálko­dó tsz-ekben, hogy miért nem dol­goznak szorgalmasabban, fegyel­mezettebben a tsz-tagok. Felsőtoldon is felvetődött ez több alkalommal, és másképpen foglalt állást a veze­tőség, másként a tagság. A tagok azt mondják, hogy ha a tsz-ben többet ér majd egy munkaegység, akkor nem kell majd agitálni a munkára őket. A vezetőség viszont azzal „lőtt vissza”, hogy a munka­egység értéke és a tsz-tagok jöve­delme csak akkor növekedhet, ha minden egyes tsz-tag a tőle telhe­tő legjobb és legserényebb munkát végzi a közös gazdaságban. Az ef­féle viták, amelyek alkalmasak ar­ra, hogy megbontsák vezetők és ta­gok egységét, egyidejűleg arra is rá­mutatnak, hogy az eredmények és a nem csökkent, közepes jövedel­mek ellenére sincs minden rendben a Május 1 Tsz-ben. A VEZETŐSÉG A tsz-ek egyesítésének egyik fon­tos előnyeként emlegetik, hogy le­hetőséget ad a vezetés megszilárdí­tására, hiszen csökkenteni lehet a függetlenített vezetők létszámát, s ugyanakkor tapasztalt és gyokorlott szakemberekkel tölthetik be a brigád­vezetői tisztségeket Is. A vezetés tehát szakmailag és politikailag meg­erősödik. A felsőtoldi tsz-ben azonban az újonnan választott vezetőség a hár­mas egyesülés első évében még nem váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket. A megnövekedett feladatok nagy próbatétel elé állították a vezetőséget, nem tudtak megbirkóz­ni a bonyolultabb szervezési fel­adatokkal, kihasználatlanul marad­tak az egyesülésből fakadó lehető­ségek. S mint az utólag megállapít­ható, a vezetőség összetétele sem segítette a szilárd, határozott ve­zetés érvényesítését, a vezetőség egyes tagjai nemcsak megfelelő nagy­üzemi gyakorlattal, de a megkívánt emberi tulajdonságokkal sem ren­delkeztek. Vezető beosztásuk elle­nére gyakran figyelmen kívül hagy­ták a közösség érdekét és azokat a helytelen álláspontokat támogat­ták, amelyeket egyes tsz-tagok kap­zsisága sugallt. Így például több­ször is előfordult olyan eset, hogy a vezetőség egyes tagjai a vezető­ségi üléseken szembefordultak a függetlenített vezetőkkel, minthogy pillanatnyi egyéni érdekeiket előbb- revalóbbnak ítélték a közösnél. így történt meg például, hogy a köz­gyűlésen tavasszal jóváhagyott pre­mizálási feltételeket sutbadobták és támogatták a tsz szorult helyzetét kihasználó, demagóg követeléseket. Pedig éppen a jövedelem növelését előtérbe helyező igények mutatják, hogy a közös gazdaság érdeke, meny­nyire a tagság érdeke is. Valószínűleg ez a megosztottság idézte elő, hogy a vezetőségi ülé­seket nem tartották meg rendsze­resen, alaposan eltértek az alapsza­bály előírásaitól. Nemcsak a veze­tőségi ülések száma csökkent, ha­nem az egyes vezetőségi ülések tor­zsalkodások közepette zajlottak le. Az egyéni sérelmek és kérdések háttérbe szorították a közös gaz­daság ügyeit. Később már a meg­hirdetett vezetőségi üléseket sem le­hetett megtartani a vezetőségi ta­gok részvétlensége miatt. A vezetés megosztottsága azzal járt, hogy a függetlenített vezetők szakmai utasításait nem, vagy csak hiányosan hajtották végre. Előfor­dult, hogy az eligazításokon a bri­gádvezetők tudomásul vették a más­napi munkák helyét, minőségét, a gyakorlatban azonban más helyütt és másféle munkát végeztettek, mint amelyre utasítást kaptak. S nem egy­szer a korábban elfogadott mun­kadíjazást is önkényesen megvál­toztatták, ami a fegyelem lazulásá­hoz vezetett, S a vezetőség nem tudott egységes és határozott ál­láspontot képviselni a fegyelemsér­tőkkel szemben, A TAGSÁG Csak a vezetőség határozatlansá­gával magyarázható, hogy a dolgo­zó tagok száma az egyesülés után 248-ról 221-re csökkent. Mert bár a betervezett munkaegység értéke egy gyengének minősített tsz-ben valóban nem lehet eléggé vonzó, az új helyzetnek mégis a tagság bi­zalmát, munkakészségét kellett vol­na fokoznia. S talán még tovább is romlik a helyzet, ha a pártszer­vezet a kommunisták mozgósítá­sával nem siet a vezetők Segítségé­re és nem segít a tsz-tagok buzdí­tásában. Különösen sokat jelentett, hogy a tagság és a vezetés problé­máinak megtárgyalásakor a taggyű­lésre pértonkívüli tsz-tagokat és ve­zetőket is meghívtak. Említést érdemei a patronáló Üzem, a Pásztói Állami Gazdaság támogató-készsége is, amiért nemcsak szakmai tanácsadással, hanem a na­gyobb munkaidényekben gépekkel is segítette a szövetkezetét s ezzel némiképpen pótolni lehetett a tá­volmaradó tsz-tagok munkáját. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy megnyugtatóan megoldja a kérdést, legfeljebb csak csökkentet­te a terméskieséseket. A szőlőmun­kákat például szinte a metszéstől a szüretig egytől-egyig megkésve végezték el a tsz-ben s ezáltal 15— 20 hektóliterrel csökkent a ter­més, pedig a Bablevesi-pusztán ta­lálható szőlőtelepítésre alkalmas te­rület, a szőlő szakszerű és lelkiis­meretes kezelése esetén, talán a tsz jövedelmezőségét alapozhatná meg. Furcsa dolog, de még a családi művelésre elvállalt burgonyaterüle­tet sem kapálták meg az alsótol- di tagok, de a krumpli-kapálást a tsz egész területén késve végezték el. a második kapálást pedig tel­jesen elmulasztották. Ugyanez a helyzet alakult ki az uborka kapá­láséban is. Mindkét esetben csök­kent a termés. A széna betakarítá­sánál pedig egyes megtévedt veze­tőségi tagok rokonszenvét is élvez­ve, a tsz-tagok olyan érthetetlen igényekkel léptek fel. hogy később már „mindiben” sem vállalkoztak a rétek kaszálására, nemhogy harma­dában, vagy felében. Mintegy hetvenre tehető azoknak a tsz-tagoknak a száma, akik távol­maradtak a munkáktól, pedig tá­volmaradásukat semmi sem indokol­ta. Ebben a számban ugyanis nin­csenek benn az idős és munkakép­telen tsz-tagok. A vezetőség az idén szigorú szervezettséggel, körültekintő szer­vezéssel és az Ösztönzőbb jövede­lemelosztási formák alkalmazásával igyekszik a munkafegyelmet meg­szilárdítani. A nádudvari mód­szert alkalmazzák a helyi vi­szonyok figyelembevételével, s Igye­keznek több támogatást és na­gyobb jogkört biztosítani az ellen­őrző bizottságnak és a fegyelmi bi­zottságnak is. P1LUNTÁS A 3ÓVÓBI A Cserhát alján, a virágzó aká­cok árnyékában tehát még mindig forr. alakul az élet. Herédl Sándor, a tsz-elnök nem titkolja a nehézsé­geket. mégis bizakodással beszél a jövőről. Szerinte a felsőbb szervek közvetlenebb támogatásával meg le­het szüntetni a nehézségeket és ki- lábolhatnak az átmeneti bajokból. Már az magában sokat segítene, ha mielőbb korszerű állatférőhelyeket építhetnének, hiszen az istállók, ólak hiánya miatt a szakosítást nem tudják végrehajtani. Jól tudják, hogy mindez nem mehet egyik napról a másikra, elismerik, hogy már ed­dig is jelentős anyagi támogatásban részesültek, amit a többi között a megépült 32 vagonos magtár is bi­zonyít, mégis azt váriák, hogy rend­kívül nehéz helyzetüket a járási S2akirányító szervek soronkívüli se­gítséggel méltányolják. A távolabbi jövő pedig azt kíván­ja, hogy határozzák meg újból a tsz profilját, s jövedelmét biztosí­tó üzemágak. az állattenyésztés, a szőlő- és gyümölcstelepítés irányé­ban fejlesszék az egyesült Május 1 Tsz-t. Természetesen elsőrendű kérdés - tsz-tagok és a vezetőség vis20ry nak rendezése is, mégpedig szí' elvi alapokon. Lakos Györgj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom