Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

10 NÖGRÄD TW55. július 18. vasárnap Tudomány — Technika — Tudomány — Technika — Tudomány Különleges járművek Telefon — kagyló nélkül Az utóbbi években a technika fejlődése oly­kor elkápráztató eredményeket hozott. Vajon ezek után lehetséges-e egyáltalában valami rendkívüliről beszélni a gépjárműtechniká­ban? Ha rendkívüli újdonság nincs is, nap­jainkban mégis számos olyan különleges gép­járműről adtunk'hírt, amely nehéz feltételek, például tönkretett úthálózaton, rossz terepviszonyok közepette is megállják a helyüket, az ipar és mezőgazdaság legkülönbözőbb ágaiban. Ezek a járművek csakugyan különlegesek és meg­érdemlik, hogy közelebbről is szemügyre ve­gyük őket! Kiváló terepjáró tulajdonságával tűnik ki a háromtengelyű flexomobil. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy az alvázkeret a kö­zépső tengely körül elforgatható és így két mozgatható, egymással csuklóval összekap­csolt részből áll. A menetközben felmerülő akadályok leküzdésére mind a jármű elülső, mind a hátulsó része a vezetőülésből hidrau­likus szerkezet segítségével, felemelhető s ezáltal a jármű vagy az elülső és a közép­A háromtengelyű flexemobil felemelt hátsó- résszel ső tengelyen jár felemelt farral, vagy a kö­zépső és hátulsó részt használjuk és így az elülső rész emelkedik fel. Harmadik lehető­ségként felemelt középső tengellyel is járhat a gépkocsi. Természetesen a flexomobil mind­három tengelyén is közlekedhet. A jármű felemelt elülső résszel meredek rézsüs árkokon, sőt 1,5 méter magas falon, törmelékhalmon is képes áthaladni. A jármű úgyszólván helyben is meg tud fordulni. Az összekerékmeghajtású, 3 tonna súlyú flexomobilt 2,5 tonna hasznos terhelésre szerkesztették. Igen könnyű a felépítményt cserélni s ezáltal a legkülönbözőbb célokra használható a jármű: pl. nehezen megköze­líthető építkezési helyeken, mint vontató. A flexomobil lényegében zajtalanabb járású, mint a hernyótalpas jármű és jelentősen könnyebb is annál, minthogy nincsenek her­nyótalpai. 120 lóerős benzinmotor hajtja meg, amelyet tízfokozatú hajtómű visz át a három tegelyre. Míg felületes szemlélő számára a flexo­mobil afanylag még „normális” képet mutat, a mocsárjáró külső megjelenési formája már csakugyan a különlegesség érzését kelti. Ez a jármű új kísérleti típus, amely nemcsak a ví­zen tud járni, hanem elsősorban a mocsara­kon történő átkelés céljára szerkesztették. Ezt a különleges járművet a hosszanti olda­lain elhelyezett két forgódob hajtja előre, amelyekre csigaformájú acélprofilokat hegesz­tettek. A jármű e csigák segítségével „fúrja át” magát a mocsaras területeken. Mivel ol­dalt elhelyezett dobok nagyságához mért fajlagos talajnyomás csekély, a jármű a lágy mocsárban is csak olyan mélyre süllyed, mint amekkora mélység a csigaprofilok kapaszkodásához feltétlen szükséges. A hengeralakú dobok egyben alkalmassá teszik a járművet arra is, hogy a víz felszínén ússzon. Az úszótesteket biztonsági okokból <ilyan műanyag habbal töltik meg, amely nem szívja be a vizet. így tehát a jármű akkor sem süllyed el, ha a dobokat kisebb sérülés éri. A dobok között helyezték el a teknőalakú hordfelületet, amely magába foglalja a 3,6 li­teres lökettérfogatú motort es az erőátviteli szerkezetet is. Ez a különleges jármű valami­vel több mint 1 tonna súlyú, hossza 4 méter. A prototípust 7 emberre vagy 500 kg teherre tervezték. A mocsárjáró jó utakon szintén közlekedhet, ez azonban az útburkolat megrongálódását eredményezné. E jármű főerőssége, hogy olyan nehéz, mocsaras területen is tud halad­A különös alakú mocsárjáró ni, ahol a kerekes és hernyótalpas járművek sorra csődöt mondanak. Mocsárban 16, vízen 12 óra/kilométer a jármű sebessége, csúcsse­bességét pedig, amely 32 óra/kilométerre tehe­tő, éppen a legmélyebb hóban éri ell L. L. Odesszában, a Marx Károly utcában szabályos üvegfalú nyilvános telefonfülke áll. A telefonautomata is a lehető legszabályosabb, csak ép­pen — nincs hallgatója. Az arrajárók egylke-másika, aki siettében nem veszi észre a figyelmeztető feliratot, bosz- szús legyintéssel megy to­vább, azt hívén, hogy a ké­szüléket megrongálták. Hol­ott tévedés: a telefon műkö­dik, csak be kell dobni a kétkopekes pénzérmét, majd a búgó hang hallatára fel­tárcsázni a kívánt számot, s máris kezdődhet a beszélge­tés. Az automatába érzékeny mikrofont szereltek, a vonal másik végéről érkező válaszo' kát megafon közvetíti. Ilyen készülékeket szerel­tek fel az odeszai interur- bán telefonközpontban is. Az új készülékek különösen jó szolgálatot tesznek ak­kor, ha egész család kíván részt venni a beszélgetésben, például egy anya gyermekei­vel. Mindannyian egyszerre hallják az apa hangját, nincs szükség rá, hogy a hallgatót kézről kézre adját, s a vonal másik végén is egyszerre hallani, amit a feleség és a gyerekek mondanak. Jól be­válik az újítás hivatalos te­lefonbeszélgetéseknél is, ami­kor közben feljegyzéseket A mezőgzadaságban kézi- erővel végzett munkák meg­könnyítésére az utóbbi idő­ben egyre fokozottabban ke­rül sor a különböző vágó szerkezetek, elsősorban ollók gépesítésére. Hazánkban a mezőgazdaság idényeit fi­gyelembe véve nemrég kezd­tek pneumatikus működteté­sű ollók fejlesztésével fog­lalkozni. Ezek az eszközök a szőlő- és gyümölcstermesztő, valamint az erdőgazdaságok­ban az élő növények — fák, bokrok, cserjék, sövények, szőlő, oltványok, dugványok, csemeték — fás részeinek metszésére alkalmasak. A pneumatikus olló három 85 részből áll: a foganytyú­kell készíteni — hiszen nem kell tartani a hallgatót. Az újdonság az odesszai vezetékes rádió központjának műhelyében készült. David Safer mérnök és szakember- csoportja javaslatára. Az újí­tók tökéletesítették a falusi úgynevezett duplex telefon­vonalak rendszerét is. Pneumatikus metszőolló ból, ollószerkezetből és a ve- zérlőtolattyút is magában foglaló munkahengerből. Az emeltyű behúzásával nyílik a vezérlőszelep, mire a sűrített levegő a hengertéribe áramlik, melynek hatására a gumigyű­rűvel tömített dugattyú elmoz­dul, s a dugattyúszárhoz csuklósán csatlakozó moz­gókést az állókés mellé bef or- gatja, s megtörténik a met­szés. Az emeltyűt elengedve, rugó hatására a dugattyú, s ezáltal a mozgó kés is vissza­tér alaphelyzetbe, miközben a hengerből a sűrített levegő — a szintén alaphelyzetbe kér rült vezérlőszelepen keresz­tül — a szabadba távozik. A vágható ág átmérője 20 mm lehet, a pneumatikus metszőolló alkalmazásával nemcsak az igen fárasztó fi­zikai munka válik könnyeb­bé, hanem jelentős teljesít­mény növekedés is elérhető. További előnye a nagy vá­góerő. Olyan ágak is üzem­biztosán lemetszhetők, me­lyek a kéziműködtetésű ol­lóknál elképzelhetetlenek, így általában külön fűrészt nem kell használni. A pneu­matikus metszőolló késeinek élettartama igen nagy, mint­egy tízszerese a kézi ollóké­nak. Hit „üzennek" a kirgiz barlangrajzok? Forgácsolás A szerszámkészítők manap­ság sokszor szinte leküzdhe­tetlen nehézségek elé kerül­nek. Mert nemcsak olyan, nagytkeménységű fémek pon­tos megmunkálását kell meg­oldaniuk, amelyeknél a szo­kásos módszerek csődöt mon­danak, hanem olyan kemény és rideg anyagokét is, mint például kvarc, szilícium, ter­mészetes és mesterséges ipa­ri drágaköveik. A korszerű technológia fontos kérdése ma az ilyen anyagok nagy­üzemi és nagypontosságú megmunkálása. A nagykeménységű fémek­nél alkalmazzák a robbantásos alakítást, ami azonban csupán bizo­nyos mérethatárokon felül al­kalmazható, és nem vihető át az említett egyéb, nem fé­mes anyagokra. Érthető te­hát. hogy szüntelen kísérle­tek folynak az új forgácsolá­si eljárások kidolgozására. Ezek közé tartozik pl. az ún. szikraforgácsolás is. de ez csak az anyagok egy szükebb körében használható fel — p jó elektromos vezetőképes­séggel rendelkezőknél első­sorban —, azonkívül még utólagos megmunkálást is igényel. Üjabban az ultra­hang-forgácsolással kísérle­teznek. Ez az említett külön­legesen kemény és rideg anyagok finom mérettartó megmun kálása zempont.iából ked­vezőm: ■ mutatkozik. Ilyen megmunkálás során ultrahanggal nem az ultrahang — a hall­ható hangok határán túli hangrezgés — dolgozik- Az elnevezés onnan ered, hogy a szerszám maga ultrahang rezgéseket végez. A szerziám rendkívül szapora ütemben ütögeti a megmunkálandó fe­lületre szórt csiszolóport. Ezek behatolnak az anyagba és parányi kis darabkákat hasítanák ki belőle. Mivel a műveletben igen so(k ré­szecske vesz részt, e módszer segítségével a kemény, rideg anyagok is csiszol hatók, vág­hatok, lyukaszthatok, marha­tok sto. A szerszám rezgési üteme, rezgésszáma termé­szetesen igen nagy, másod­percenként kb. 25—30 ezer, a csiszolópor is állandóan morzsolódik úgy, hogy azt gyakran cse­rélni kell. A csiszolópor kop­tatja a szerszámot is. Mi­vel a kemény anyagból ké­szült szerszám jobban ko­pik, ezért viszonylag lágy, rugalmas anyagot, ezüstacélt, vagy rugóacélt használnak erre a célra. Ezt az új forgácsolási mód­szert csak ott indokolt alkal­mazni, ahol a szokásos eljá­rásokkal a műveletek nem végezhetők el, vagy csak igen nagy nehézségek árán. Ilyen pl. nagypontosságü ki­csiny kömyílások fúrása ke­mény, rideg anyagokba stb., de különösen akkor jelentős, ha a forgácsolásnak a meg­munkált felület finomszerke- otét nem szabad megváltoz­tatnia­a Kétezer évesnél régebbi barlangrajzokat találtak nem­rég Dél-Kirgiziában, a Pamir és az Altáj hegység nyúlvá­nyain. Röviddel azelőtt az archeológusok e barlangok körzetében köbaltákra buk­kantak. A kirgiz archeológu­sok által felfedezett barlang­rajzok a Közép-Ázsiában ta­lált első, úgynevezett pik- tografikus, tehát képjelekkel készült írások. A jelek a barlang szikla­falán vastag zuzmóréteg alatt voltak. E réteg lefejté­se után tűnt elő a piktog- ram, amely összesen mintegy két négyzetméternyi felüle­tet foglal el. Szomszédságá­ban még néhány kisebb pik- togramot fedeztek fel. E „rajzos üzenetek” áb­ráinak elemzése érdekes eredménnyel járt. A piktogra- mokon tátott szájú kígyókat, a Nap>ot jelző köröcskéket, a lakhelyeket és a mezőket fel­tüntető négyzetes alakzato­kat látni. Kitűnt, hogy ezek­kel az ábrákkal az egykori őslakók totemjeikhez, patró- nusaikhoz, a kígyókhoz fo­lyamodtak segítségért. Arra kérték a kígyókat, védenék meg lakóhelyüket és földjei­ket a tűző napfénytől, s kül- denének esőt a szomjazó vi­dékre. A piktogramok megfejtésé­nél nagy segítségükre vol­tak az ősi kínai és egyipto­mi hieroglifák. Az üáenetek, helyesebben a segélyt kérő folyamodvá­Közismert dolog, hogy a kutyáknak jó onruk van. Bebizonyították, hogy nme­ként még 9 molekula vajsa­vat is észrevesznek. Ezt a tel­jesítményt egy halfajta, és­pedig az európai angolna „túlteljesíti”. Ezek az állatok bebizonyíthatóan mm3-ként 2 molekula feniletilalkohoLra is reagálnak. Ez olyan hígí­tásnak felel meg, mintha pl. a Bódeni-tó 58-szoros víz- mennyiségébe 1 cm3 illatos anyagot helyeznénk. A kísérleteknél a fiatal an­nyok abból az időkből va­lók, amikor több évszázadon át nem volt ezen a vidé­ken csapadék, s szinte állan­dósult a szárazság. Aligha­nem ekkoriban történt, hogy kiszáradt az az ősi és tekin­télyes méretű csatorna is, amely a Zeravsan folyóból merítette vizét. A folyót ere­detileg gleccserek táplálták, ezek méretei azonban abban az időben lecsökkentek. Uk­rán tudósok adatai szerint ebben az időszakban a Dnyepr is annyira kiszáradt, hogy könnyűszerrel át lehetett lábalni rajta. golnákat olyan aquáriumba helyezték, ahol az ott levő csövekben — alaptermészetük­nek megfelelően —, elbújhat­tak. Minden csövön tiszta víz áramlott keresztül, egyet­len kivételével, melybe rend­kívül kis (2 molekulányi) mennyiségű illatos anyagot kevertek. A halak csak ebben a csőben tartózkodhattak, mert a többiekből állandóan elűzték őket. A 250- kísérlet után az állatok csak az illa­tos csőben bújtak el, a többit figyelemre sem méltatták. Képünkön: a piktogramok és cikkünk szerzője, V. Csej- litkó archeológus Az angolna szaglása

Next

/
Oldalképek
Tartalom