Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

fees: faiíus f: esatSrtsß Nehéz helyzetben vein az űj algériai kormány Algír, (MTI): Algírban a keddi nap nyu­galomban telt el, este sem volt semmiféle tüntetés. A kulcsfontosságú helyekre ki­rendelt rendőrséget is vissza­vonták röviddel éjfél előtt. Hivatalos közlés szerint utasítást adtak ki arról, hogy a rádióamatőrök azonnal szüntessék be adásaikat. Buteflika algériai külügy­miniszter magához kérette az Algériában működő nagykö­veteket, hogy közölje velük: „Algéria nem engedi meg, hogy bárki is be­avatkozzék belügyeibe”. A külügyminiszter által ösz- szehívott nagykövetek listája nem került nyilvánosságra, diplomáciai körökből annyit meg lehetett tudni, hogy a francia és az amerikai nagy­követ nem volt jelen a fi­gyelmeztetés közlésekor. Az algériai forradalmi ta­nács, amelynek összetéte­lét eddig még nem hozták nyilvánosságra, 15 tag­ból álL s ezek között 11 katona, a négy civil pedig a következő négy miniszter: Buteflika, Medeghri, Belkaszem és Bu- maza. Lehetséges, hogy köz­reműködésre kérik fel Fer­hat Abbaszt, az algériai ideiglenes kormány volt el­nökét és Rabah Bitatot, Ben Bella első kormányának volt miniszterelnökhelyettesét, Ferhat Abbasz azonban — folytatja a francia hírügynök­ség — politikai feltételeket szabott közre­működéséhez, amelyek a következők: többpárt­rendszer és választások megtartása. Az új kormány nehéz hely­zetben van, mert a burzsoázia olyan vezetőinek együttmű­ködését, mint amilyen Ferhat Abbasz, csak az egypárt- rendszerről való lemondással biztosíthatja, de ha kitart mellette, ezzel egyes balolda­li erőknek, elsősorban az al­gériai szakszervezeti szövet­ségnek a jelentőségét csök­kentheti. A vietnami háború eddigi legnagyobb akciója — a mocsarakban Kétezer amerikai, nyolcszáz délvietnami és a később hoz­zájuk csatlakozott nyolcszáz ausztráliai katona tovább folytatja a vietnami háború eddigi legnagyobb méretű ak­ciójának beharangozott kom­binált hadműveletét a Sai­gontól mintegy 50 kilométer­rel északkeletre kezdődő úgy­nevezett „D” övezetben, ahol korábbi jelentések szerint a szabadságharcosok nagyobb erőit vonták össze. Az őserdő-mocsaras tere­pen az átfésüléssel meg­bízott egységek igen las­san haladnak előre, harci érintkezésbe csupán ritkán kerülnek a vietcong utóvédjeivel. Több tudósí­tó szerint a hadművelet alig­ha éri el célját, a szabadság- harcosok nagyobb erőinek be­kerítését, mivel azok a dzsungel mélyébe vonultak vissza a kombinált hadmű­veletek megindulásakor. A délvietnami szabadság- harcosok „Felszabadulás” hír­ügynökségének jelentése sze­rint június 25-én a szabadságharcosok Cho- lon tartományban, Caru Bac mellett egy ütközet­ben teljesen megsemmisí­tették a kormánycsapatok 49. ezredének 3. zászlóal­ját, harcképtelenné téve 250 ka­tonájukat és három amerikai „tanácsadót”. A partizánok nagymennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak, Á kairói értekezlet hírei A kairói sajtó első oldalon közli a „kis csúcs” híreit és kommentálja «annak jelentő­ségét. Az Ál Ahram Suband- rio indonéz külügyminiszter nyilatkozata alapján közli a szerdai tanácskozás három fő kérdését: az afro-ázsiai szolidaritás az imperialista és kolonialista erőkkel szem­ben; az afro-ázsiai államok gazdasági fejlődése; az afro­ázsiai csúcsértekezlet előké­szítő bizottságának határoza­ta az értekezlet elhalasztá­sáról. Husszein Hasszán szomáli miniszterelnök kedden más­félórás tanácskozást folytatott Ali Szabrival, az EAK mi­niszterelnökével. A szomáli miniszterelnök sajtóértekezle­ten számolt be az EAK veze­tő személyiségeivel és Csou En-Laj kínai miniszterelnök­kel Kairóban folytatott meg­beszéléseiről. E tárgyalásokon — mondotta — felismerte, hogy az, ami Algériában tör­tént, belügy, és nem vala­mely külföldi beavatkozás eredménye. Csou En-Laj kínai minisz­terelnök . kedd este Sukaeirit, a Palesztinái felszabadítási szervezet elnökét fogadta. A megbeszélésen az afro-ázsiai csúcsértekezlet elhalasztásá­nak körülményei, az afro- ázsiai vezetőknek az imperia­lizmus elleni harcban betöl­tött szerepe került szóba. Mőzlemény a KCr^T végrehajtó bizottságának leningrádi ülésszakáról Leningrád (TASZSZ). A KGST titkársága közle­ményt odott ki a KGST vég­rehajtó bizottságának Lenin- grádban megtartott 18. ülés­szakáról. A közlemény szövege a kö­vetkező: A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának végrehaj­tó bizottsága 1965. június 25- től 29-ig Leningrádban tartot­ta 18. ülésszakát­Az ülésszakon részt vett Sz. Todorov, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese,O. Simu- nek, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság miniszterel­nökhelyettese; P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhe­lyettese; Apró Antal, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökhelyette­se; D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettese; H. Meuser, a Német Demokra­tikus Köztársaság Állami Tervbizottságának elnökhe­lyettese; G- Radulescu, a Ro­mán Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyette­se és V. Novikov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Az ülésszakon Apró Antal magyar megbízott, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese el­nökölt. A végrehajtó bizottság meg­hallgatta a végrehajtó bizott­ság irodájának tájékoztató­ját, amely összegezte a KGST tagországok előzetes elgondo­lásait népgazdaságuk és gaz­dasági kapcsolataik fejleszté­sére vonatkozólag az 1966— 1970 közötti időszakban; meghallgatta továbbá az iro­da összefoglalóját a KGST tagországok között lefolyt kétoldalú konzultációk ered­ményéről. A KGST-tagorszá- gok között 1966—1970 évi népgazdasági terveik össze­hangolása érdekében lefolyt kétoldalú konzultációk le­hetővé tették, hogy a KGST-országok előre meg­egyezzenek kölcsönös áru­forgalmukban, megállapodja­nak a gazdasági együttműkö­désük olyan egyéb kérdéseit illetően, amelyek nagy jelentő­ségűek a gazdasági fejleszté­Széljegyzet A víg özvegy ''Pintér 'JstnAn: A SZÁZAD NEVEZETES szau j>údé: bűnügyei írók a törvényszék előtt 106. Mindez, persze, az első vi­lágháború második esztende­jében történt, amikor már a magyar fiatalok tízezrei hul­lottak el oktalanul, céltalanul a királyért, az uralkodó osz­tályokért. .. Babits Mihály önérzetesen válaszolt: „Bár mindenkinek joga van megjelent versei­met tetszése és tehetsége sze­rint magyarázni,' senkinek a jogát nem ismerem el arra, hogy ártatlan verssorok rossz­indulatú kommentálásából ta­nári ténykedésem megrágal- mazására, vagy éppen az egész magyar tanárság meg- gyanúsítására terjeszkedjen ki.” A sajtó egyre többet foglal- 1- zott a Babits kontra Rákosi i gyei, mesterségesen szítot- * 'k a közfelháborodást Babits Mihály ellen. Megindult a vizsgálat. Babits Mihályt fe­gyelmi úton berendelték a Budapest-vidéki Királyi Tan­kerületi Főigazgatósághoz dolgozni, de aztán ismét ta­nári beosztást kapott a Mun­kács utcai gimnáziumban. Nemsokára azonban újabb incidens következett. Megje­lent a Nyugatban a Fortissi­mo című vers: És ha hasztalan ima, sírás: — mi káromkodni tudunk még, férfiak! Ma már hiszünk káromlani — érdemes alvó magasságot a Sorsban. Hányjuk álmát a kopogó bestemmiáknak jégesőjét! Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van? Tagadjuk őt, talán fölébred!... A Nyugatnak ezt a számát elkobozták, az ügyészség pe­dig istengyalázás címén vádat emelt a költő ellen. Négyhó­napi fogház a büntetés! Ba­bits ekkor az iskolai hatósá­gok zaklatásai elől nyugdíj­ba vonult. Csak a Tanácsköz­társaság idején, 1919 májusá­ban kezdett ismét tanítani, ekkor a budapesti tudomány- egyetem a modern magyar irodalom és a világirodalom professzora lett. József Attila többször is állt a „tekintetes királyi törvényszék” előtt — mindannyiszor a fennálló társadalmi rendet ostorozó verseiért. Először 1924 janu­árjában indult ellene bírói eljárás a Lázadó Krisztus cí­mű verse miatt. „Éppen ma beidéztek a rendőrségre — írja 1924. január 29-én nővé­rének —, ahol megtudtam, hogy az ügyészség istengyalá- zásért pörbe fogott a Lázadó Krisztus nyomán...” 1924. július 10-én tárgyalta a büntetőtörvényszék dr. Schadl Ernő tanácsa József Attila porét. Rövid volt a ta­nácskozás és a tárgyalás — bűnösnek mondták ki isten- káromlás sajtóvétségében. Nyolchónapi fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélték. József Attila ekkor 19 éves volt. Az ítélet után írta Galamb Ödönnek, Volt taná­rának: „Istenkáromlás. Vers­ben. Tizenkilenc évvel. Hiszen még ezt a tizenkilencet is el­lopták tőlem! Vétettem én evvel nekik? Különben a tör­vény: törvény. Csak azt nem tudom megérteni, hogy mi­után az ügyész is elismerte a vers tendenciájának nemessé­gét és a jóhiszeműséget fel­tétlenül, de a vádat továbbra is fenntartja, akkor akad bí- bíróság, amely marasztaló íté­letet hoz, és abban nyolc hó­napra elitéi egy 19 éves fiatal­embert, enyhítő körülmény­nek véve fiatal korát és sú- lyosbítónak a gyalázkodó ki­fejezések egész halmazát.” József Attilának — mint ez levélben kiderül — még vol­tak ekkor illúziói a „tekinte­tes király törvényszék” iránt. De rövidesen rá kellett jön­nie, és magatartása, versei mutatják, hogy rá is jött; nincs kímélet azok Iránt, akik a kapitalista rendszert támad­ják. A „Döntsd a tőkét, ne siránkozz’’ című kötetének egyik versét az ügyészség inkriminálta; a bíróság elma­rasztaló ítéletet hozott, és a verskötet valamennyi pél­dányát elkobozták. Ugyanek­kor egyik Villon-fordítása miatt szeméremsértés cí­mén indult ellene bírói eljárás. Ügyvédje vissza­emlékezéseiből érdemes idézni néhány sort: „A költő, akit végzete arra ítélt, hogy meglássa, meghallja, megérez­ze. és kimondja azt, amit má­sok legfeljebb sejtenek, aki­nek lelkében felfokozottan él embervoltának tudata és az ezzel járó felelősség, az elkö­vetkező esztendőben még két­szer állt a bíróság előtt. A ha­lálbüntetés elleni röpirat alá­írásáért újabb pénzbüntetést kapott. Egy nyomtatásban meg nem jelent, kéziratban cirkuláló verse miatt ismét pénzbüntetéssel sújtották... A halálbüntetés elleni röpirat ügyében, amelyet kívüle még öten írtak alá, könnyű véde­kezése lett volna. EÍeg lett volna anftyit mondani, hogy a kifogásolt részek utólag, az ő tudta és hozzájárulása nél­kül került elő. De József Atti­la kijelentette a bíróságon, akár az 6 aláírása előtt, akár utólag íródtak a kifogásolt mondatok a röpiratba, azokat ő helyesli és magáévá teszi...” Igen, József Attila vala­hányszor a bíróság előtt állt, mindig büszkén vállalta azt, amit írt, vállalta annak nem­csak betűit, hanem szellemét is... si terveik további kidolgozá­sa szempontjából. A végre­hajtó b'zottság megállapítot­ta, hogy létrejöttek a szük­séges feltételek az említett időszakra szóló hosszúlejára­tú kereskedelmi és más gaz­dasági egyezmények megköté­séhez. A végrehajtó bizottság meg­vitatta a KGST deviza és pénzügyi kérdése'Jcel foglal­kozó állandó bizottságának tájékoztatóját a. gazdasági együttműködés nemzetközi bankjának 1964-ben végzett tevékenységéről- Ebben az év- t ben először alkalmazzák a gazdasági együttműködés | nemzetközi bankja kereté­ben a KGST-tagországok kö­zött átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolá­sok rendszerét. A bank a KGST tagországok között átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások központjává vált és 1964-ben körülbelül 23 mil­liárd átszámítási rubel érté­kű külkereskedelmi elszámo­lást és egyéb fizetést tett le­hetővé. A bank megkezdte a betétek gyűjtésére és el­helyezésre vonatkozó művele­teket, valamint a szabadon átváltható valutában történő hitelóperáciőkat is. A végrehajtó bizottság meg­vizsgálta azokat a javaslato­kat, amelyeket a KGST gép­gyártási állandó bizottsága terjesztett elő a textilipari gépek és felszerelések gyártá­sának szakosítására és az 1966—1970 közötti időszak­ban történő kölcsönös szállí­tására vonatkozólag; megvizs­gálta továbbá az erdőgazdasá­gi gépek és néhány nagyfon­tosságú faki termelő gépfajta gyártásának szakosítására és kölcsönös szállítására vonat­kozó javaslatokat. A végre­hajtó bizottság több mint 200 fajta textilipari gép és fel­szerelés, valamint több mint 30 fajta erdőgazdasági és fa­kitermelő-gép gyártásának szakosítására vonatkozólag fo­gadott el ajánlásokat. Az ülésszakon tájékoztató hangzott el arról, hogyan hajtsák végre a KGST 15- ülésszakának határozatait, amelyek a KGST tagorszá­gokban 1970-ig építendő ten­geri szállítóflotta hajótípusai­ra vonatkoztak. A tájékozta­tót megvitatta a végsehajtó bizottság megállapította, hogy a KGST gépgyártási és köz­lekedési állandó bizottsága az 1962—1964 közötti időszak­ban jelentős munkát végzett a KGST tagországok tengeri szállítóflottájának hajótípusai kérdésében. A végrehajtó bizottság ülés­szakán megvizsgálták a gaz­dasági együttműködés folyó kérdéseit is, s ezekkel kapcso­latban megfelelő javaslatokat és határozatokat tagadtak el. Az ülésszak a testvéri ba­rátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében folyt le. (folytatjuk0 mm Ez a szép hölgy a jóvágású, barna fiatalember karján, nem más, mint Marina Nikolajev- na, a Kennedy elnök meggyil­kolásával vádolt Lee Oswald özvegye. Illetve most már nem özvegy, mert a „külö­nös” módon elhallgattatott Os­wald bűnössége mellett” ta­núskodó” Marina férjhez ment a mellette álló Kenneth Jess Porter-hez és a kép, amit látunk, éppen egy perc­cel az esküvő után készült. Könnyen lehetséges, hogy er­ről a párocskáról még kide­rül egy és más. Köztudomá­sú, hogy Marina Oswaldnak. a „vád tanújá"-nak amerikai szélsőjobboldali körök több- százezer dollárt gyűjtöttek össze és a súlyosan pszichopa­ta kalandor egykori feleségé­ből igen hamar gazdag, víg özvegy lett. És mert Marina — úgy látszik — el akarta dobni az özvegyi fátyolt, dal­lasi tántogatói szereztek neki egy alkalmas férjet is. A „te­livér” texasi családból szár­mazó Kenneth Jess Porter csak névlegesen technikus: amerikai lapok is arról írnak, hogy „egész életében három dolgot cselekedett: lovagolt, lövöldözött és ivott.” Csinált azonban egy negyedik dolgot is, néhány éve megnősült. Fe­leségét, a szépnevü- és szép hozományú Wanda Aurorát azonban egy éve olyan dur­ván megverte, hogy az asz- szony ma is kórházban fek­szik. Ha Porternek nem vol­nának támogatói, nem úsz- hatta volna meg az ügyet bör­tön nélkül. De megúszta. Sít, egy dallasi „házibuli”-n — amelyet a dallasi rendőrség egyik főtisztviselője rendezett — Marina és Kenneth „vélet­lenül” megismerkedtek egy­mással. A texasi Courths- Mahler storynak házasság lett a vége. Porter mester, akinek volt felesége kórházban van és akinek két gyermekét az anyai nagymama neveti, be­költözött abba a szép villába, amit Marina a „nemzeti gyüj- tés”-böl építtetett. „ Hiába, vannak még regények a vílá­gon„ — ag — TÚRA 28 férfi kerékpár ára: női kerékpár ára: TIHANY 26 férfi kerékpár ára: 1350,' női kerékpár ára: MÁTRA 28 férfi kerékpár ára: női kerékpár ára: 960.— Ft 1020,— Ft Ft 1370,— Ft 1159.60 Ft 1219.60 Ft OTP HITELAKCIÓBAN IS VÁSÁROLHATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom