Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

4

vflr.Rín

tMS. fßnfns ti. yp&&cítTi&&.

s— Palócok

Idestova harminc éve, hogy egy fiatal szociológus, Szabó Zoltán járta ezt a tájat, s a Palócföld munkásságának, parasztságának, értelmiségének akkori reménytelen, kiúttalannak tűnő helyzetét tárta a világ elé Cifra nyomorúság című könyvében.

Nyomába indultam, —immár a mai tájat, a mai emberek anyagi, társadalmi, kul turális viszonyait kutatva.

Salgótarján: Az igazi különbség

i~A rimái ember külön fogalom Saleótariánban Köz- használatú értelme szerint ez a szó jó munkást, a többiekénél lénveeesen iobb bért takar ... Tudásuk munkaK-pesséaük üffvesséeük. ellátottságuk alaDián tulaidonkéDDen oélda lehetnének arra hoev müvemnek kellene lennie a maevar mókásnak, ha ha mindennek nem az lenne az ára. hoev kasztszerű elkülönültségben kell élniök. s ha fegyelmük. műveltségük,

munkakénességük szabad, önálló feilödés eredménye lenne” — íria kömwében Szabó Zoltán;

— Tizennégy éves koromban. amikor elvesztem a négy Dolgárit aoám beszerzett

a szegcsomagolóban. Nagy

kePv volt ez: nem akárki fiáit vették fel. Apám szerszámkovács volt 50 évig az Acélárugyárban. és tizenhatban már élőmunka W kerültem be — emlékszik Ráeső Béla. nvugdíias szerszámlakatos, kiváló úiító. a Munkaérdemrend Bronzfokozatának tulai- donosa. a Mewei Néüi Ellenőrző Bizottság taeia.

*— Reggel hattól este hatig markoltuk két kézzel a rozsdás. olaios szögeket vertük a hasunkra kötött bőrhöz vaev DakundeklPhez. Az ütés. rúgás akkor olvan természetes volt. mint most az hogy a ióldoleozó brigád elnveri a szocialista címet... Több mint félévig voltara ott. és sírtam is eleget, hogv akkor minek iártam nolg-i-óia. a többi iskolatársam már kényelmesen álldogál valamelyik Dúlt mögött a főutcán — de aDám ilyenkor mindig leintett: ..Ne nicsoei. mert te rimái ember leszel. szakmunkás!” Ezt olyan áh 1 attal mondta, mintha most valakiről azt említ- 1ük. hogv Kossuth-díiat kaDOtt.r

— Oda a szegcsomagol óba eliártak a gvár többi felügyelői. mesterei is. Ha valamelyik beütötte az orrát, akikor

— A felszabadulás előtt is úiított?

— A harmincas évek végén maidnem elkövettem ezt a marhaságot! A .rúdhúzóban voltam akkor szerszámlaka- tos. Akartam e<rv olvan készü- téKet csinaim, aminek segítségével egyszerre két rudat lehetett- volna húzni. Nem sokáig iutottam a kísérletezésben, mert mikor Szlivka

Arnold a mesterem megtudta. hogv mit akarok odaiött. a készülő szerkezetet szétrúe- dosta engem leköDködött. s azt ordította, hogv ha én okosabb akarok lenni mint ő akkor meniek egyetemre, de minél előbb, és vegyem ki a munkakőnvvemet.

— Dekát miért?! Mert hasznot haitott volna a vállalatnak?

— Az elv nem engedte. Az az elv. hoev a hűséges szolga lehet jó munkás, de a gondolkodó, alkotó munkásból nem lesz jő szolga...

Igv volt - Az államosítás után. az Acélgyár első munka«’ gazgatóia volt a-* első a világ összes igazgatói közül, aki kezet fogott veűirn. Es

megkért, hogv töriem már a feiern. le"vek szíves; próbáltam megoldani az idomvasak húzás közbeni darabolását... Negwenkilene április huszonhármad ikán mutattam be a magam szerkesztette profilírozó gépet, aminek a „lelke’' a repülő olló volt. amelvik az idomvassal ervütt mozogva vág... Ott volt az igazgatóm, a gvár mérnökei, a pártbizottságtól többen.; Körülfogtak. a kezemet szorongatták, a hátamat veregették. .

A hangia rekedtté válik, köhint Folytatni akarta, de csak úi torokköszörülés lesz belőle. Feláll, kimegy az előszobába:

Ekkor kanta a Munka Érdemrendet. A miniszterlnök

fog vele kezet a Sportcsarnokban. ünneplő ezrek színe előtt. Aztán itthon is díszgyűlés, beszéd, felköszönf öldjéü-^- xxxXXXX'vXXXXXXXWOOeCSXSV'Ovv

tő. Sőt beszédek, felköszön- t.ők. mert a további évek során — egész 1963-ig a nvugdíiig — úiabb kitüntetéseket jutalmakat. kap sorozatos újításaiért, észszerűsí- téseiért.

— Az alkotás mindig örömteli. Nézze, megmondom úgv. ahogv van: mikor valami munkafeladatot kellett megoldani. én jóformán még azt is elfelejtettem. hogv azt nem nekünk csinálom, hanem a kapitalistáknak.

— Tehát annál maradunk, hogv a negyvenkét évből tizennyolcat dolgozott maguknak.

— Igen. És még egv: a

felszabadulás óta érzem embernek magam! Addig nem voltam az, éppen ácsért, mert

alkottam — most n»’'1» éppen azért becsülnek meg amiért azelőtt lenéztek Itt a különbség!

Elgondolkodva sodorgatia

ujjal közöt a cigarettát:

— Húsz év- Tudja: a télén képe egészen megváltozott. Legalább annvi lakás épült, mint amennyi azelőtt összesen volt. Meg a gvár is: nemcsak úi irodaház épült, hanem csarnokok is. Minden üzemrész modernizált, eevik- másikra rá sem lehet ismerni. mint például a hideghengerműre..

Rágyújt, leszívja a füstöt és elfelejti kifúini:

— Azelőtt mintha gyarmati kolónián éltünk volna de nem mint gyarmatosok, hanem mint gyarmatosítottak:: Kasztokra voltunk osztva: taipnyalosor, kéménymögöttiek. beiárók. Megosztottak bennünket iövedelem szerint és rang szerint, de mindnvá- ian gyarmatosítottak voltunk.;. Ma? Szinte minden családból vannak már értelmiségiek A törzsgárda-osalá- dok gverm^kei tanulnak. a melvik-melvik tehetsége

vaev hadarna szerint lesz kovács. esztergál vos lakatos, technikus vagv mérnök — és nem aszerint hogv az aoia mi volt vagy a felügyelők mire szemelték ki. Érvényesül a természetes kiválasztódás. Az én nagyabbik fiam is

tervező technikus Pesten.^

S a természetes vonzódás is érvényesül: a fiatiaOek nagyobbrészt már nem a kolónián belül házasodnak mert

az urak ezt is megkívántak. Szóval, nemcsak a régi ko- ióniabe járattól tűnt el a sorompó hanem a leiekből is. es a gyaioii ueiuii csoportok közül is. S összeolvadunk a vár"«sal: A felszabadulás

előtt az acélgyári fiatal nemigen ment le a városba mert a kolóniában modernebbül iciszeieu, Kiubot, irony varrat, spirípályát talált. Na meg, hova is ment volna hiszen talált három másik kolóniát, és a város közepén szinte semmi csak az üzletsor s a szeaénves. többnvire földszintes bérházak: ha ám vas fasort, hűvös ligetet szép házakat akart látni az acélgyári, akkor „itthon ’ maradt.

Elnvomia a cigarettavéget, és megieazítia a szemüvegét:

— De azért, tudia. épülhetne gyorsabban is e* a mi Salgótarjánunk. Hogyan? Megmondom: Ha a

kapitalistáknál egv munkás selejetet csinált, vagy anyagot

pazarolt akkor vagv pénzbüntetést kapott, vagy hazaküldtek pár nanra s kiesett a keresetből Ha annakide- ién egv öntő kért hat magtámaszt. akkor kapott ötöt. és húsz szög helvett tizenhetet Most kikér mindjárt

tizenkét magtámaszt meg negyven szöget — hadd le- gven. Aztán belekeveredik a homokba, és másnap újat kér

helvette. És szó nélkül adnak neki:. Az igazság persze az hogy jobban megbíznak bennünk: amennvi anyagot kérünk. annvit adnák, aztán: ha pazarlunk, akkor sem ordítanak ránk. Az is igaz, hoev a húsz év alatt megnőtt igényekkel és önbizalmunkkal nem mindig tartott lépést öntudatunk. Tudom

nem a nrol etárd i k ta t úra forog kockán csak a gyorsabb előrelépés, és ez a „csak” az

ami az élet értelmét. sóiát

ráta .

Elégedettnek lenni a megtett úttal, s köziben eev kicsit mindig elégedetlennek lenni a lépés ütemévé) — ez az az alapvető tulaidrmság ami Racskó Bélát s vele a városban sokszáz a* országban nedi g sokszázezer alkotót jellemez:

Kunszabő Ferenc

Lássuk a suksük-nyelvet!

A legáltalánosabb nyelvi betegség kétségkívül a suk- süközés Pedig semmiféle

annyian. A suksüköző „felszólaló” szinte mindenütt fel- sPisszenésre késztet néhány fejlettebb nyelvérzékű hallgatót. A sok-sük mégis terjed, és néha egyenesen úgy érezzük, hogy ki'rthatatlan nyelvi gyomnövénnyel van dolgunk.

Lássuk csak, mi is az a „suksük'’-nyelv! Persze, inkább hallani lehet ilyen Lile felszólalásokban:

„Mi mindig meghallgassuk az előadásokat, mert tud- has suk azt, hogy könnyen csak úgy tanulhas suk meg az anyagot, ha már az előadásból megérthes s ük a lényeget. Ha meg nem értjük, az előadót meg is kérdezhessük. Utána meg a magyarázó filmet is megnézhes s ü k.”

A „szónok” az idézetben csupán közölni akart. Nem parancsolgatott, nem szólított fel cselekvésié, tehát csupa kijelentő mondatat mondott. A mondatok végére ezért nem felkiáltójel, hanem pont került

A kérdéses igék tehát nem felszólító módban vannak. Velük a beszélő kijelentett, közölt. Méghozzá úgy, hogy az igékkel kifejezett cselekvések határozott tárgyát is megnevezte. Ez esetben azonban úgy kellett volna fogalmaznia: meghallgatjuk az előadásokat; — tudhat juk azt; — tanulhat juk az

anyagot; — megérthet jük az előadót; — megnézhet jük a filmet

Tárgyas ragozású igék ezek, határozott (ismert) nyelvtani tárgyat fűztünk hozzájuk: előadásokat, filmet sth.

Többes számú, első személyi! alanyról van szó, (Mi

meghallgatjuk, mi megérfc- j ü k stb).

Az tgetőhöz tehát -juk,-jük ragot kellett volna fűzni: megtanulhat-juk, megkérdezhet-jük. E helyett-suk, -sük végződést (személyragot) kapcsolt a suksüköző az ige- tőhöz.

Nos, ezekről a -suk, -süteök- ről neveztek el e hibás nyelvi jelenséget, azért beszélünk suksük-nyelvről.

Kétségtelen tény az, hogy a suk-süközés tájnyelvi eredetű, de éppen ezért nem mondható a népi nyelv általános jelenségének, hiszen a nyelvjárások miatt a népnyelv nem egységes.

A nyelvjárás nem „romlott” nyelv. Azokból (de nem egyetlenből:) alakult ki a köznyelv ,az irodalmi nyelv. A művelt ember nagyjából egységes élőbeszéde (a köznyelv), és írónk, költőink nyelve (az irodalmi nyelv) sohasem vette át a swtesükö- zést.

A suksük-nyelvnek tehát nincs létjogosultsága, Kerülendő, kiküszöbölendő nyelvi hiba. Sérti a magyar nyelvhelyességet.

Az „általános fel szisszend«?” az egészséges nyedvérzókű közvélemény suksüköizést elmarasztaló ítéletét jelzi. Remény van tehát e csúnya nyelvi hiba elterjedési körének szűkítésére.

Erre szükség is van. Hiszen a megértést is veszélyezteti a suksük. Figyeljük csak a következő szerkezeteket: látjuk a filmet — lássuk a filmet. Az első azt fejezi ki, bogy a vetítés megkezdődött. (látjuk a filmet.

A m ásodik éppen a retétés megkezdését követeli. (Lássuk a fűmet!) Nem keverhetjük össze az egyszerű köziért és a határozott parancsot

A címben helyesen, felszólító módban ezt kértük: — Lássuk a anksük-oyatvetf R

cikk után pedig megértért remélve kijelentő módban közöljük: — Látjuk a suksük nyelvei.

Tóth Imre

mée naevobb buzgalommal ráztuk a szögeket: Tudtuk.1

hogy mustrára jön. Ott sze- (

méltók ki. how melvikünk, lesz ió kifutónak, irodaszolgának. Mondom, engem egy jó félév után vittek el ilyen küldöncnek. Aztán újabb félév ] múlva vettek fel tanoncnak Miiven szakmára?. Apám1 szerszámkovács volt. hát ke-l rülhettem- én más szakmára?

Node, nem ezt akarom' részletezni. A felszabadulás' előtti életemről még csak! annyit, hogy augusztusban

iöttek a liba toll ások és elvit-, ték a vezetőinket börtönbe/ köztük PrisJca Dezsőt, a mes teremet. aki direktóriumi elnök volt. Engem mee sok más társammal effvütt. kirúgtak. Sokáiv tekeregtem Pes-1 ten is, itthon is, több munkahelven dolgoztam, és csak, huszonhétben kerülhettem, vissiza ag yárba. De akkorra!

na gvon megváltozott itt a vi-i iáé!..

És különben sem volt itt minden fenékig teiföl negyvenöt előtt, ahogy esetleg ma |

egvesek elképzelik: Ténwaló. ( hogv a taonvalók. a besúgók meg az ügves szakmunkások' iobban éltek, mint más gyárakban. De azok is miért? (

Nemcsak azért, mert több( bért kaptak, hanem azért is. mert kicsi volt az ieénv. A1 két háború között nagvon so-i kan még vasárnap is munkaruhában fapapucsban iártak. ebéd után egv-egv csoport’ fosott egv csomag kártvát1 meg egv üveg pálinkát, ki-i mentek az erdőszélre és estig, ott fiíóztak. .. Én-e? Én nem... Mindig szerettem olvas-1 n: és mindig szerettem va-i lamin tömi a feiern.

ítHhjif (úriul d&kÁnyjWi

— Sohse sajnáld, |

Marika! Nem érdemli meg.

— Nem volt rossz ember.

— Neem? Aki ott tudott hagyni négy kicsi gyerekkel?

— Az a nőszemély a vétkes.

— Nem érted te ezt. A házas ember fizet, meg jól tartja a titkot.

— Miért jobb az nálam?

A ház előtt a hazatérő csorda haladt boldog bőgőssel. A felvert port bezúdította a szűk ablakon át a kis szoba homályába. A meggyötört, vékonyka Győri Sándor- né arcát elöntötte a könny, zokogás rázta meg és fel- csuklott, mint aki halottat búcsúztat.

— Nem élem túl — kesergett.

— Sose sajnáld! — hangzott a monoton vigasz.

— Dolgos ember volt. Itthon is segített. S úgy szerette a négy kicsi apróságot! Mire megyek egyedül?

— Te is találsz magadnak. Ha az a nőszemély talált.

— Nekem a gyerekeim apja kell.

Az ajtó üvegét fekete tömeg árnyékolta be. Csak egy rövid csonkon ülő fej és széles váll sötét vonalai rajzolódtak ki.

— Megjött — mondta halkan Kotkodákné, és mintha ,az ördögöt látná, oly félénken pattant fel helyéről.

—Sanyi! — kiáltott fel Győriné.

A nehéz, lomba tért belódult az ajtón és megtorpant a szoba szűkös előterében. Győri Sándor szótlanul állt ott és a félhomályhoz szoktatta mélyenülő szemét.

— Én megyek is akkor — mondta zavartan Kotkodákné.

— Maradj csak — szólalt meg akkor Győri — Nekem nincsen titkom. Tudom, hogy elítéltek. Én is elítélem magam. De nem tudok márt tenni. Nem tudok meglenni másképp.

— Nem végleges ez — mondta nagyon nyugodtan Győriné — Hamar elmúlik.

— Már nem — mondta a férfi — Hat éve járok hozzá.

— Hat-éve? Hiszen mások is jártak.

— Tudom — hajtotta le fejét a férfi — Most már nem járnak. Megígért».

—Hát akkor?

— Az ingeimet, meg az alsóimat add ide. Más nem kell. Elszegődtem az állami gazdasághoz. A pénzt a gyerekek után megkapod rendesen...

Elengedte a

gyermeket az iskolába. Hulladékot vetett az aprójószágnak.

— Szép csirkék — hangzott egy mély, erőteljes hang a kerítés magasából.

—Jó reggelt, tanító «21

Szádecki Vilmos, a falu egyik legkomorabb embere, mosolyt erőltetett arcára.

— Hány éves maga, Győriné?

Az asszony felvetette fejét és kisírt, vörös szemét a markáns arcon nyugtatta.

— Harmincöt.

— Ha nem lenne a négy gyerek, el se hinném.

— Bizony négy — mondta nagyon szomorúan az asz- szony.

A tanító egészen felkönyökölt a kerítésre, és bizalmasan előrehajolt.

— Beszéltem a tanácselnökkel. Helyet csinálnak a napköziben. Ha akarja, beadhatja mind a négyet.

— Kicsi most már az én jövedelmem.

— Kicsi a díj is — győzködött a tanító — Meg így maga is munkát vállalhat. Elmehet a tsz-be.

— Nem volt nekünk földünk soha. Az uramnak is bognár a mestersége.

— Munkát lehet találni

— mondta az igazgató-tanító, és búcsúzóul még odavetette

— Gondolja meg, Győrinél Én jót akarok magának...

Szürke kis élete volt eddig Győrinének. Szült, gyereket és jószágokat nevelt, a férjét várta meleg étellel, akinek a falu szélén volt a műhelye. Ha végigment a falu főutcáján, nesztelenül suhant aprócska lábain, és mintha látha tálán lenne, alig vette észre valaki. Az igazgató-tanító is csak biccentett a köszönésére. Igaz, nagyon magába- néző, szótlan ember, amióta gránát tépte szét a réten két, tízévesnél idősebb fiát. Valami új, megtisztelő van abban, hogy most annyira sorsába nyúlt, de Győriné szíve bánata elszürkített most minden más érzést Öröm, büszkeség? Éppen most nincs semmi oka rá.

A boltba is csak megszokásból indult eí.

Kihalt ilyentájt az út, csak a szövetkezet szekerei vonulnak szénával tetejezve és néhány idős, beteges asz- szony haj kur ásszá libacsapatát

— Marikám, igaz? — állotta útját a görnyedt Godó Pálné, akivel soha nem állt eddig beszédes viszonyban.

Győriné eres, napszítta kis kezét tördelte.

Brcsak visszajönne. Olyan jó ember volt

— Fiatal vagy még. Ne bánkódj!

— Áldani fogom a napot, amelyiken viszajön.

Már ment volna tovább a bolt felé, de Godóné a karjába kapaszkodott.

— Érik már a ropogós cseresznye — mondta — Küldjed el a gyerekeket. Szedhetnek, amennyit akarnak. Eltenni is nagyon jó.

— Köszönöm.

— Akár egy ruhás kassal is szedhetnek. Mi már öregek vagyunk. Mit kezdenénk vele.

A bolt előtt népes csoport állt. A teherautót fogták

körül, amely háttal teljesen az üzletajtónak tapadt és elzárta a bejáratot Az udvaron az italboltba sörösládákat cipeltek egy másik kocsiról a hátsó, személyzet bejárón át A söröskocsi mögött, az utca felől, a fölckmű- vesszövetkezet ügyvezetője beszélgetett a boltossal.

Bodó Ignác, a boltos félbeszakította a beszédet és odaszólt Győrinének.

— Jöjjön már közeleMS, Marika!

Máskor utoljára

szolgálták ki a boltiban is, a tolakodók és szemtelenek kihasználták csendes szerénységét. Bodó se tett úgy, máskor, mintha észrevenné. Most meg éppen őt szólította.

— Marika! Jöjjön hát! — ismételte meg a boltos.

Könnyű nylonkendőjét

szorosabbra kötötte az álla alatt. Egyszerű, fekete pa- pucscipöjében a szolítókhoz közeledett.

— Ismeri az ügyvezető elvtársat — jelentette ki a boltos.

Az ügyvezető kezet nyújtott.

— Palotai. Hallom, maga nagyon ért a szárnyasokhoz.

— Igen-igen — helyeselt a boltos.

— Sok a gyerek — mondta Győriné — Kell a csirke, tojás.

— Libát is tart?

— Libát is. Rajnait. Meg

japán kacsét.

Kis szünet következett. A