Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

NŐGRAD 3 1965, június 8. kedd A szerveseit oktatás becsülete Egy lakógyűlés jogos igényei Tanácstagi beszámoló volt nemrég Salgótarjánban, a Pécskö utcai új lakótelepen. Számos javaslat hangzott el, — amelyek éppen, mert a vá­rosrendező illetékes szerve­ket nem állítják megoldhatat­lan feladatok elé, — feltétle­nül figyelmet érdemelnek. Szó esett többek kozott a lakónegyedben uralkodó egészségügyi, köztisztasági állapotokról, vailamint az építési menetterv fogyatékos­ságai között arról, hogy a né­pes gyermekhad részére el­feledkeztek itt megfelelő ját­szótérről gondoskodni. Mint­egy kétszáz apróságot s ve­lük nagyszámú aggódó szülői érint ez, mert a gyermekek a házközök járműforgalmában állandó veszélyben forognak s kamaszok bántalmazzák a kicsinyeket. Nem megoldha­tatlan a kérdés: ideiglenes játszótér kijelölése — az örök­lakások mögött —, ahol az idősebb nyugdíjasok szívesen vállalnának állandó, rend­szeres felügyeletet. A tavasszal megkezdett te­reprendezés, parkosítás ered­ménye érdekében a negyed lakói szükségesnek tartják az épületek közötti töltés cse­réjét, mert a köves, törmelé­kes földréteg alkalmatlan füvesítésre, növények telepí­tésére. Ezt a munkát is szí­vesen elvégeznék társadalmi munkában a lakók. Seprényi Gyula, a Haaafias Népfront területi bizottságá­nak elnöke a kereskedelmi ellátottság hiányosságait ki­fogásolta. A pécskői boltban néha csak dél tájon hozzák a tejet, s nagy szüksége lenne a negyednek legalább egy ideiglenes jellegű zöldségbolt­ra, ami a szűkös városi pia­cot is tehermentesítené. Többen felhívták » figyel­met a rendkívül gyenge köz- tisztasági állapotra, amely részben a közvilágítás tel­jes hiányának tudható be. Ejfél körül még duhaj, trágár emberek zavarják a pihenni kívánók nyugalmát, leszólít­ják, sőt nem ritkán bántal­mazzák a békés járókelőket, főleg a nőket. Kérése a ne­gyednek, hogy legalább az esti órákban, — 10-től 12-ig, 2-ig rendőrjárőrök ellenőriz­zék a környéket. Jogos igénye a Fécskő ut­caiaknak olyan megfelelő út, amely sürgős szükség esetén — orvos, mentők, tűzoltók — akadálytalan bejutást biztosit az épületekhez. barna A napokban újszerű fal­ragasz jelent meg Salgótar­ján utcáin. — Tájékoztató a felnőtt dolgozók általános iskolai tanulásáról — hirde­tik a betűk. Jelentkezés má­jus 15-től június 15-ig, to­vábbá augusztus 25-től szep­tember elsejéig. A következő tanév ered­ményessége szempontjából tehát rendkívül fontos idő­szakhoz érkeztünk. Ezekben a napokban dől el, hbgy azok közül, akik még nem rendel­keznek általános iskolai vég­zettséggel, szeptemberben hányán kezdik el a tudomá­nyok alapjaival való is­merkedést. Nógrád megyé­ben, sajnos, még a 15 évnél idősebb lakosság 70 százalé­ka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. A fenti statisztikai adat­ból azonban kiderül, hogy sajnos kevesen élnek a kínál­kozó lehetőségekkel. A szo­cialista társadalom igénye a kiművelt emberfők sokasá­ga. A sokaságot egyének al­kotják. Egyének, akik segítsé­get várnak és kapnak a tár­sadalomtól, de szívesen elfe­ledkeznek a társadalommal szembeni kötelességükről. A tanulás pedig hovatovább er­kölcsi kötelessége válik, hi­szen a további fejlődés tö­retlen menete függ tőle. Gyorsan fejlődő iparunk és mezőgazdaságunk évről-*évre több szakmunkást igényel. Csupán a termelésbe belépő fiatalokkal ez a probléma nem oldódik meg. A felnőt­tek továbbképzésére van szük­ség. Ehhez azonban először az alapot kell megvetni. Arra is kevesen gondolnak az álta­lános iskolát nem végzettek közül, hogy az üzemek auto­matizálásával, a nagyfokú gépesítéssel egyre kevesebb úgynevezett „segédmunkára" lesz majd szükség. De tovább menye, vajon megoldott-e azoknak az em­bereknek a további művelő­dése, akik az ismeretek mi­nimumával sem rendelkez­nek? Sok helyi üzemben a reggelivel párhuzamosan szerveznek ismeretterjesztő előadásokat. Dicsérendő kez­deményezés, hiszen egy-egy üzemrész valamennyi dol­gozója „kénytelen” végighall­gatni az előadót. De vajon értékes lehet-e egy ilyen kö­zépfokú akadémia, ha a hall­gatóság nagy százaléka szá­mára teljesen ismeretlen dol­gokról esik szó? Nyilvánvaló, hogy nem. Sőt még a szakmai tanfolyamok is kétes érté­kűek, ha a részvételt — mint egyes üzemekben tapasztal­ható —, nem kötik általános iskolai végzettséghez. Mind­ebből következik, hogy ha még az ismeretek passzív be­fogadása sincs biztosítva, ak­kor a népművelés különböző ágazataiban való aiktív rész­vételről szó sem lehet. Sorolhatnánk még tovább azokat a káros következmé­nyeket, amelyek az alulkép­zettségből fakadnak. A fe­lelősség elsősorban az egyént illeti, aki kényelemszeretet­ből, „a kalapácsot mindig megtalálom” elv alapján nem hajlandó megérteni, hogy saját és az egész társa­dalom közös érdeké kívánja meg, hogy beiratkozzon az általános iskolába, illetve befejezze az ottani tanulmá­nyait Azt mindenki tudja, hogy nem könnyű nyolc órai munka és legtöbbször néhány órás utazás után az iskolapad­ba ülni és az új ismeretek halmozásával megbirkózni. De megéri a fáradtságot! Vannak egyéb tényezők is, amelyek közrejátszanak ab­ban, hogy az általános iskolát végzettek száma nem kielégí­tő. Némelyeket például az tart vissza a tanulástól, hogy rossz példát látnak maguk körül. Nem egy olyan fele­lős beosztásban lévő vezető van még ma is, aki jól ér­vényesül a munkaköre be­töltéséhez szükséges képesítés nélkül. Az ilyen embereknek nincs erkölcsi alapjuk, hogy másokat inspiráljanak. Van­nak olyan üzemek, ahol nem teszik lehetővé a műszakcse­rét, zsörtölődnek a tanulmá­nyi szabadság miatt, az üzemben való felvételnél pedig nem egyszer bemondás alapján írják be az iskolai végzettséget. Különösen elha­nyagolják a nők képzését, amelynek gyökerei szintén az elmúlt társadalmi rend­szerből táplálkoznak. Az egyéni meggyőződés mellett tehát az egyes üze­mek szemléletváltozásra is szükség van ahhoz, hogy az iskola, a művelődési intézmé­nyek, a tömegszervezetek, és a szakszervezeti bizottsá­gok együttes munkája sikerre vezessen és a beiskolázási időszak a Dolgozók Általános Iskolájában eredményesebb legyen, mint az elmúlt évek­ben. Csongrádi Béla Amerigo Tot, Olaszország­ban élő magyar származású szobrász egyik alkotásának címe — Rómában látható —: A föld füle. A mű — nem minősítés ez, csupán egyszerű megállapítás — nem minden­kit ragad el. Keresem a föld száját Sal­gótarjánban, a hegyeit szo­rongatta szűk utcákon. Kora- délelőtt. Hegyekből zúduló szél fényesíti szorgalmasan a fák lombját. Fényesre mosta már a városi kórház meletti zöld gyepet is. A padokon is­kolás fiúk, lányok kaparász­nak, a hegy oldalában sötét nyilas, a föld szája, amely a föld gyomrába vezet, A föld gyomra itt múzeumot rejt, a föld szájánál bányászlámpá­val, kék overallban fekete sze­mű férfi áll, a múzeum őre. Es idegenvezető. — Kedves gyerekek! Ilyen múzeum Európában három van. Egy N yugat-N émetor­szágban, egy Prágában, egy pedig Salgótarjánban. A.z előbbi kettőt külön múzeumi célra vágták a földbe, olyan földalatti bányászati mú­zeum, amely korábban szén­szállító bánya volt, csupán egy van Európában. Ennek bejáratánál álltok most. Valahogy így kezdi az ide­genvezetést, ki tudja hány csoportnak mondta már el ezeket a szavakat? Tóth László tudja: — Egy hónapja nyílt mega múzeum., eddig több, mint kétezer látogató kereste fel, köztük külföldiek, német és szovjet vendégek is. S reiir geteg díjak. (Az Idegenforgalmi Hiva­tal tájékoztatása szerint négy idegenvezető, Tóth László múzeumőr, Lévai József, Lip­tai Jenő és Liptai Jenőné teljesít „szolgálatot” a mú­zeumban. Német és angol nyelven a hivatal egyik mun­katársa kitűnően beszél, al- kalma-nként ő is kalauzolhat.) A múzeum előtti park pad­jain zajongók ezúttal nem az ország távoli sarkaiból, csu­pán Zagyvapálfalváról jöttek, hetedikesek. Egy csoport már be is lépett a föld szájába, hófehér „bányász-sisakot” raknak a fejükre, a múzeum látogatásának időtartamára ilyen sisakot is kapnak a lá­togatók. — Romantika kedvéért? — Gyakorlati haszna is van. Helyenként alacsony a bánya, kisebb „baleset” is előfordulhat. Valaki az ácsolatba ütheti ellen véd. a fejét. Ez Mi minden látható ebben a különös, Európában egyedül­álló múzeumokban, ki írhatná le? A múzeumőrrel beszélget­nék, de csak elvétve akad né­hány pillanat ideje, kíván­csiak nagyon a látogatók, akiket most ő vezet „titkot” nézni. Az idegenvezetést a földbe nem tanfolyamon ta­nulta, hanem az életben. — Negyven és fél év kel­lett hozzá. Nagyjából megta­nultam a „titkot”. Ennyi időt töltött a bányá­ban. Ennyi ideig kutatta nap, mint nap akaratlanul is a „titkot”. De miféle „titokról" van szó? — Több, mint negyven évig, gondőlhaja, minden ze- gét-zugát ismerem, engem már nem érhet meglepetés. Aztán másnap egészen más lehet minden. A bánya órán­ként változhat, nehéz megta­nulni a „titkát, egész ponto­san nem is lehet. Csalhatatlan érce Homokterenyei tapasztalatok az egységes parasztság alakulásáról A tavalyi zárszámadás jó alkalomnak kínálkozott arra, hogy a közös gazdálkodás eredményeit mázsákkal, hek­toliterekkel, forintokkal bizo­nyítsák Homokterenyén is. A szövetkezet több kukoricát, burgonyát, cukorrépát ter­melt a tervezettnél, több húst, tejet a népgazdaságnak, mint egy évvel ezelőtt. A termés én a termékhozam növelésé­ről, szövetkezetünk erősödésé­ről szívesen beszél a szövet­kezet elnöke és a ta­gok is. Azokra a változások­ra azonban, amelyek a szö­vetkezeti tagok tudatában végbemennek, nincsenek ilyen mértékegységek. Hogy ez a bonyolult folyámat megindult, hogy alakulóban van a nagy­üzemekben az újarcú, szocia­lista erkölcsű, műveltebb, a közösség érdekeiért dolgozó parasztság, arra mondotta el Varga Istvánná, a szövetkezet párttitkára a következő tör­ténetet. Nem éleződik az osztályharc Dolgozik a gazdaságban egy fiatalasszony. Csapatvezető. Az irányításával tevékenyke­dő asszonyok negyedik esz­tendeje megérdemelt, jogos viselői a szocialista címnek. A fiatalasszony édesapja har­mincöt hold földet birtokolt. A család erejét meghaladta a nagy terület, a sok állat, így napszámosokkal is dolgoztat­tak. Nevük felkerült a nagy­gazdák fekete listájára. A család a legmódosabbak egyi­ke volt Homokterenyén, han­gyaszorgalommal gyűjtöget­tek, raktak félre minden fil­lért. S most az asszony egyik legderekabb tagja a közösség­nek. Becsületesen dolgozik, az elmúlt négy esztendő alatt az által vezetett saooialista mun­kacsapat mindig ott segített, ahol már-már úgy látszott, nem tudnak megbirkózni a termivalók sokaságával. Az asszony nagyszerű példáját adta annak, az egyén önző érdekelt hogyan váltja fel a közösség iránti felelősség­érzet. De más ember lett a szö­vetkezetben Varga Istvánná is. Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondta volna neki, a közös gazdaságban együtt kapál majd egy volt 35 hol­das nagygazda lányával, bi­zony az illető alapos leckét kapott volna a lenini hármas jelszó „helyes” értelmezésé­ről. Akkor bizonyára elmon­dotta volna, hogy elég volt a napszámos-sorból, eleget Itt a „titkot” grafikonok, tablók, kőzetgyűjtemények próbálják magyarázni. S az ember által leigázott anyag, a súlyos föld s a kőzet, a szén születésének dokumentu­mai fogadják a látogatót. S Tóth László múzeumőr, nyugdíjas bányász érces han­gon magyaráz. A múzeumot az egykori Jó­zsef -le jtaknában rendezték be. Az itteni szénmezőt 1879-ben kezdték fejteni. A József aknában a szénbányá­szat 1937-ben indult meg. Vibrálnak a neoncsövek, nyoma sincs már az egykori faácsolatnak, fejünk felett a biztos, kicsit „verejtékes" be­ton feszül. S a vitrinekből elértje bukkan a múlt. Tóth László 1917-ben lett bányász, 1958 januárjáig dolgozott. Most beszél, beszél. Ez a munkája. — A harang, amelyet a be­járatnál láttunk, a munkaidőt is jelezte, de azt is, amikor valaki elment közülünk. Lé­lekharang is volt. Az a gyö­nyörű bányász diszegyenruha a 18. században volt „divat”, akkor még Nógrádban nem is bányásztak. Ebben a vaslá­dában őrizte a bányász a matyóját, ezzel vándorolt... dolgoztak a kulákokmk, meg­lesznek ők a szövetkezetben nélkülük is. S most ez a Vargáné — nemrégiben a Munkaérdemrend bronz foko­zatával tüntették ki —, jó ba­rátként, önzetlen segítőtárs­ként dolgozik együtt a közös­ben a volt nagygazda lányá­val. Ma már meggyőződése: a termelőszövetkezetben an­nak a szocialista elvnek keli érvényesülnie, hogy a tagokat ne korábbi osztályhelyzetük, hanem a közös munkában ta­núsított helytállásuk, érdemük szerint ítéljék meg. Kevesebb korlát — gyorsabb fejlődés Mert azzal, hogy Homokte­renyén az apró nadrágszíj parcellákból nagyüzem jött létre, a Volt szegényparasz­tokból, középparasztokból és az új helyüket megtalált nagygazdákból kialakul, for­málódik a szocialista tulajdon alapján álló parasztosztály. A szövetkezeti tagoknak, volt szegényparasztról, közép­parasztról, vagy egykori nagy- gazdákról lévén is szó, egy­aránt érdeke, hogy erősödjék, gyarapodjék a gazdaság. Et­től függ jövedelmük, életük, boldogulásuk. Homokterenyén tavaly lényeges változás kö­vetkezett be a gazdálkodás­ban. A korábbi tekintélyes hiányt, több mint 700 ezer forintot, bepótol iák. A közös­ség vagyona az év végén megközelítette a 6 millió fo­rintot, s mintegy 800 ezer fo­rintot fizettek ki a tagoknak részesedés, meg föfldjáradék- kér.t. Ez a magyarázata, hogy megváltozott a tagok viszonya a közös munkához. Mindjob­ban magukénak érzik a gaz­daságot és az embereket néni mércéje a munka lett. Asze­rint becsülik a tsz-tagot, hogy lelkiismeretesen dolgozik-c, a szövetkezetbe. Az emberek megítélésének csalhatatlan aszerint osztályozzák maguk között, mi volt korábban, föl­det hozott, vagy anélkül jött vagy nemtörődömségével, ha­nyagságával csak kárt okoz a közösségnek. A, homokterenyei példa nem egyedülálló a megyében. Még számos olyan esetet sorakoz­tathatnánk, amelyek mind azt bizonyítják, hogy egyre in­kább feloldódnak a faluban a korábbi vagyoni rétegező­dé® merev korlátái. A közös ben közel kerülnek egymás­hoz az emberek érdekei. A mindennapok munkája, gond­jai közelebb v'zik egymás­hoz az embereket. A zár­számadási és a tervtárgyaló Hangzik az érces szó a föld gyomrában, ö nem viselt so­ha díszegyenruhát, az ünne­peken a bányatisztek rakták fejükbe a hetyke csákót. Ö küszködött a földdel, meged­zette a harc. — Hogy itt valamikor ten­ger volt, azt bizonyítják ezek a tengeri kagylók. Sok kagy­lót hozott fel innen a mély­fúrás. Később meg trópusi klíma növesztette óriásivá a fákat, a növényzet több mil­lió éve bújt föld alá. Valami katasztrófa következtében. Nem mese ez, a gyerekek tudják is, tanulják az iskolá­ban. Valamelyik mondja is halkan. — Igen, így keletkezett a szén. Tóth László tovább beszél. Nekem egyik tabló szövege jár az eiszemben: „A szénmedence megindu­lás óta 1959 december 31-ig összesen 126 553 410 tonna szenet termelt. Ha ezt a mennyiséget 20 tonnás raksú- lyú vasúti kocsikba raknánk, 6 328 000 vasúti rakományt kapnánk, ami tehervonattá összekapcsolva 50 624 kilomé­ter hosszú vonatot képezne.” Amíg beszél Tóth László, s ragyog a szeme, arra gondo­lok: mennyi mindent nem tudunk mi még mérni semmi­féle mértékkel. Tóth Elemér közgyűlésen több szövetkezet! tag tett javaslatot Homokte­renyén is a munkaszervezés, a munkafegyelem megjavítá­sára. r Szűnő ellentétek Az előrehaladás tehát mindenképpen lényeges, azonban a termelőszövetke­zeti parasztság egységének kialakítását még néhány el­lentét fékezi késlelteti. Még mindig nem csitultak el teljes egészében a férfi­ak és a nők, a parasztasszo- nyoto és az ipari munkás- feleségek közötti ellentétek. Az ellentétek forrásává vá­lik esetenként a háztáji gazdaság és a földjáradék, de legfőképpen az, hogy az idén Homokterenye, Mátranovák és Nádújfalu egy gazdasággá egyesült Elvétve akadt olyan tag is, aki a szövetkezeti demokrá­cia szerepét azzal intézte el, minek mondja el vélemé­nyét a gazdálkodást, a ter­melő munkát illetően, úgyis az történik, amit a vezetők akarnak. Az elmúlt egy esztendő példája ettől függetlenül azt bizonyítja: a megna­gyobbodott gazdaság fejlő­désével a szocialista tudat is erősödik a tagokiban. A gaz­daság vezetői és a pártszer­vezet azon fáradozik, hogy valóban az a helyes elv érvényesüljön az egyesült szövetkezetben. hogy az embereket végzett munkád juk szerint ítéljék meg. A termelőszövetkezeti demok­rácia erősítése sokat segít ebben. A szövetkezeti tagok azt látják, hogy a közösség­ben azoknak van becsüle­tük, akik lelkiismeretesen dolgoznak, a szövetkezeti vezetők azoknak az embe­reknek a véleményére ..ad­nak, akik nemcsak beszél­nek, hanem a munkából sem hiányoznak. Az ilyen tagok egyre többen lesznek Homokterenyén, Mátranová- kon és Nádújfalüban is. Talajjavítás és vízrendezés a szécsényi járásban A szécsényi járásban áz idén a talajjavítás és víz­rendezés az elsőrendű felada­tok között szerepel. A ta­lajjavítási munkákat részben kémiai úton, részben pedig altalajjavítással végzik. A kémiai eljáráshoz tartozik a talaj meszezése. amelyet már a télen megkezdték. Most, miután a földeken megindult a munka, szüne­tel a meszezés, de addig is, míg a területek felszabadul­nak, a meszezésre kijelölt földek mentén tárolják a mésziszapot. A tervek szerint 1965-ben kémiai talajjavítást 300 ka- tasztrális holdon végeznek. Az altalajlazítást is szü­neteltetik a nyári időszak­ban. Ettől eltekintve az idén 600 katasztrális holdon vég­zik el az altalajlazitást, speciális gépekkel és ekék­kel, amelyeket j ólképzett traktoristákra bizlak. A vízrendezés során 86 ezer köbméter föld mozgatá­sét végzik el az idén. Már az elmúlt évben is jelentős területeken tisztították meg a patakok medreit, vezették le a belvizekét Az idén az ís je­lentős feladatot jelent, hogy a patakokból kiemelt földet el­egyengessék. Nagyobb részt mindenütt folynak a munkák és az év végére megvalósítják a tervet. A talajjavításra és talajvéde­lemre a járás egy millió 487 ezer forintot kapott, a víz­rendezésre pedig egy millió 535 ezer forint áll rendelke­zésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom