Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRAD AZ. MSZMP N QG R A D MEGYEI B 1 ZOTT S Á G A ÉS A M f G Y Ej T. A N ÁCS LÁP.) A XXI. ÉVF. iH9. SZÁM. f Kétszer ad, aki gyorsan ad ÁRA: 80 FILLÉR 1965. JÜNIUS 27. VASÁRNAP Nógrádi egyetemisták • ».,» « * t 8 A hatalmas erejű ár több mint kilencven napja nyaldossa, rágja az életet védő töltéseket, teszi próbára az emberek ezreinek küzdőképességét, szüli a hősöket, és időnként szedi áldozatait. Az egyébként békésen hömpölygő Duna, amelynek hátán vígan ringatóztak a csónakok, hűs habjaiban kerestek enyhülést az emberek tíz és százezrei, most mint valami bőszült ellenség, ugrásra készen áll, hogy kilépve medréből kárt és szenvedést okozzon. Vele szemben emberek tízezrei feszítik meg erejüket, azzal a nagy elhatározással: megzabolázzuk.... Mert a veszély óráiban is az élniakarás diktálja az élettempót, az életrimust és a távlatokat, ad bátorságot az újrakezdéshez, a víz okozta pusztítás helyrehozásához. Az élet nem hagyja magát megfojtani. A veszély még nem múlt el, de már megmozdult az egész társadalom. Iparmedencék munkássága, dicső hagyományaihoz méltóan az elsők között sietett a károsultak segítségére, kapcsolódott be az árvízvédelmi munka segítésébe. Elsőnek a Bányagépgyár és a megye téglagyárainak dolgozói jelentették ki: egy napi bérüket ajánlják fel az újjáépítéshez. Azóta mint a vízbedobott kő körül, úgy gyűrűzik tovább a segíteni akarás egyre nagyobb rétegeket megmozgató hulláma. A kezdeményezőkhöz csatlakoztak a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Székvölgyi aknaüzemének dolgozói, a Nagybátonyi Anyagellátó Vállalat kollektívája, a Nógrád megyei Fémtömegcikk Ipari Vállalat, a Nógrád megyei Építőanyagipari Vállalat, a megyei tanács ipari osztályának dolgozói, akik egy napi keresetüknek megfelelő bért ajánlottak fel az árvízkárosultaknak. De gyors segítséget jelentett az Acélárugyár soronkívü- li küldeménye is: tízezer laoát és négyezer csákány a gátakon küzdőknek. Jólesik ez a sokat szenvedett, nagy megpróbáltatást kiállt embereknek és a támogatás nyomán, ahol elvonult az ár, mindenütt újra éled az élet. Igaz, a sebeket máról holnapra begyógyítani nem lehet. Mert vannak olyan családok, amelyeknek csak egy váltás fehérneműjük maradt, edényeiket, háztartási gépeiket, bútoraikat tönkretette a soha nem látott erejű árvíz. Pótlásuk nem lesz könnyű még akkor sem, ha az ország minden tájáról, ki-ki tehetségéhez mérten adományokkal próbálja envhíteni a gondokat. Egyedüli gyógyszer a gyors talp- málláshoz az alkotó munka. Csak ennek nyomán lesz új otthon, lesz új berendezés, válnak újra derűssé, mosolygóvá, a ma még sok fájdalmat, mértéktartó kétségbeesést tükröző arcok. És hogy ez mielőbb megtörténjék, sokat tehetnek mesvénk üzemeinek, vállalatainak, hivatalainak dolgozói, műszakiak, fizikai munkások és adminisztratív dolgozók. Azt tartja az egyik magyar szólás-mondás: kétszer ad, aki gyorsan ad. Élve a gondolattársítás jogával, tegyük még hozzá: saját magunknak adjuk, önmagunkon segítünk. Ha pedig ez így van, márpedig ezt senki sem vitatja, akkor azt is kár tagadni, hogy mi itt Nóarádban is érezzük az árvíz káros hatását. Gondoljunk csak a bevetett termőterületekre, ahonnan kenyérnekvalót vártunk, a gyümölcsösökre, amelyek bőséges termést ígértek, a zöldséges kertekre, amelyek az olcsó bevásárlási lehetőséget biztosították, a takarmányföldekre, amelyeknek nagy szerepe van a jobb húsellátásban, a tej és tejtermékek bőségének további fenntartásában. Innen most bizony kevesebb áru jut a tervezettnél. Emiatt nemcsak itt, hanem az ország minden területén egy kicsivel kevesebb kerül a családok, s ennek következtében a népgazdaság asztalára is. És ha ehhez hozzávesszük azt a tengernyi anyagi erőt, amelybe a védekezés került csak egy következtetésre juthatunk: (óbban, okosabban, takarékosabban kell dolgoznunk, mint eddig. Mert bizony a takarékosság gondolata még nem vált mindannyiunk vérévé, napi feladatává Még sokszor meggondolatlanul, ga- valléroskodunk a közösség kasszájából. Nincs a napnak olyan órája, hogy valamelyik üzemből, vállalattól ne kapnánk hírt, hogy a rossz munkaszervezés miatt állnak a gépek, hogy a hányaveti munka miatt nő a selejt, romlik a termékek minősége, növekszik a reklamációk száma. Pedig a takarékos gazdálkodásban nagy lehetőségeink vannak. Ma már milliárdokkal és százmilliókkal számolnak üzemeinkben. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányáiban, ha csak I százalékkal csökkentik a felhasználást, két millió forintot takarítanak meg. Az Acélárugyárban 1 százalékos anyagbetét-csökkenés egy milliós megtakarítással jár. A Tűzhelygyárban, az Öblösüveggyárban, a Síküveggyárban a minőség további javításával, a selejt csökkenésével újabb százezrekkel növelhetik a nyereség összegét. Mindezekről azért szólunk, mert egyedüli módszerként kínálkozik a nehézségek legyűréséhez, a gyors talpraálláshoz, a gondok csökkentéséhez. És ha erről elfeledkezünk, épp az ellenkezőjét érjük el: tovább szaporítjuk gondjainkat. Ha ezt tudjuk, akkor miért nem cselekszünk másképpen, kérdezhetnék egyesek. Talán azért, mert úgy gondoljuk, a műszakfelajánlással, az egynapi bér megadásával letudtuk ezt a kötelezettségünket is, ami emberileg ránk hárul. Pedig ennél jóval többről van szó: az egész társadalom gyarapodásáról, tehát az egész közösség boldogulásáról. Mert gyáraink hiába ajánlanak fel árvízműszakot, ha a tégla minősége olyan, hogy alig lehet belőle házat építeni, ha a Tűzhelygyár kályhái a legnagyobb hidegben mondják fel a szolgálatot, ha bármelyik gyárunk elmarad exportkötelezettségével, s emiatt elveszítjük azokat a piacokat, amelyek egy-egy üzemrész folyamatos termeléséhez szükséges, alap-vagy segédanyagok beszerzéséhez biztosítanak devizát. Ezért a nagy népi bölcsességet kifejező szólásmondást: aki gyorsan ad, kétszer ad, akkor értelmezzük helyesen, ha az árvíz- károsultak segítésén kívül, óráról-órára, napról-napra több és jobb árut, terméket termelünk. Csak így tudjuk igazán és gyorsan begyógyítani az árvíz okozta egyéni és társadalmi bajokat. V« K. Az öreg erdész (5. oldal) A cipő (3. oldal) Irodalmi melléklet (8-9 oldal.) Takarékoskodjunk a vízzel (12. oldal) Kincs Zoltán és Gyimesi Tibor salgótarjáni ötödévesek még szintén a szigorlat i - í vannak. Mögöttük a Kőrózsi. (Riport az 5. oldalon) Még mindig bizonytalan az afro-ázsiai csúcsértekezlet megtartása Á kínai szóvivő cáfol — India kompromisszumot javasol — Izgalmat keltett a bombarobbanás John Stennis ( } , á Néhány órával a külügyminiszteri értekezlet megnyitása előtt még mindig a legnagyobb bizonytalanság uralkodik Algéria fővárosában az afro-ázsiai csúcs sorsát illetően. Pénteken már kétségtelennek látszott az elnapolás, főleg azt követően, hogy a hat országból álló csoportnak az értekezlet elnapolását indítványozó határozati javaslata elkészült. A javaslatot a csoport udvarias formában az algériai kormány tudomására hozta. Algéria azonban továbbra is szorgalmazza az értekezlet megtartását. A külügyminisztérium szóvivője pénteken bejelentette, hogy az afroázsiai csúcs anyagi- és technikai előkészületei befejeződtek. A szóvivő hangsúlyozta, a legutóbbi fejlemények nem befolyásolják a csúcsértekezlet jelentőségét. Az értekezlet megnyitásával visszavágnak az imperialisták mesterkedéseire, amely az értekezlet aláakná- zását célozta. A kínai küldöttség, amely pénteken úgy látszott, hogy hajlik a többség elhalasztást mérlegelő álláspontja felé, újból erőteljes akcióba lépett. A kínai küldöttség szóvivője nyilatkozatot olvasott fel, amely cáfolja azokat a híreszteléseket, hogy Kína a csúcsértekezlet elhalasztásának híve lenne. A külügyminiszteri értekezletnek szombaton meg kell kezdődnie. A kínai külügyminiszter széleskörű tanácskozást folytat és szorosan együttműködve a többi afro-ázsiai ország küldötteivel, mindent meg fog tenni, hogy a második afroázsiai értekezlet összeülhessen — jelenti ki a nyilatkozat. Az értekezleti körökben a kínai álláspont megerősítése után olyan hírek terjedtek el, hogy hét arab ország — Kánikula idején az üzemekben Nyolcvan fok a kemencénél — Füst és por nehezíti a munkát — A forrósság miatt csökken a teljesítőképesség — Fokoz ott gondoskodás a munkásokról A néhány nap óta tartó kánikulát nem mindenhol üdvözölték olyan kitörő örömmel, mint a vízpartokon nyaralók. Különösen a meleg üzemekben szenvednek sokat a munkások ilyenkor. A meleg üzemek közül is a legmelegebb talán az ötvözetgyárban van. Itt, ahol a szállongó füst, por más évszakokban is megviseli a munkásokat — hiszen a korszerű elszívó berendezés beépítése még mindig késik — ezekben a napokban, amikor a külső hőmérséklet a harminc fok fölé emelkedett, a kohók mellett szinte elviselhetetlen a forróság. A kemencékből három méterre nyolcvan fokos a hőség. A kohó-munkásoknak, akik a kemence gyomrát táplálják, ennél közelebb szinte csak másodpercekre szabad menniök. Amikor pedig a mangán gyártás van soron, még nagyobb óvatosságra, balesetvédelmi rendszabályokra van szükség, a csapolónyílásoknál, s még inkább a pódiumon megszoruló mérgező gázok erős fejfájást, hányingert okoznak. A kínzó meleget a munkások próbálják a pódium öntözésével enyhíteni: több helyen a falat is kibontották, hogy a levegő áramlását elősegítsék. Időről-időre egymást is lelocsolgatják, mert ilyenkor úgyszólván semmit sem használ, ha a védőitalként szolgáló szódavizet isszák. A kánikula napjaiban csökken az üzemi termelés is. S ez nemcsak azért van, mert a nagy melegben megcsappan az emberi teljesítőképesség, de azért is, mert a transzformátorok — különösen délután — erősen felhevülnek. A fel- melegedés mértékét óránként ellenőrzik, s mikor az eléri a nyolcvan fokot,' azonnal csökkenteni kell a terhelést, máskülönben robbanás következhetne be. Áz Ötvözetgyárhoz hasonlóan nagy » meleg az öblösüveggyár több üzemében. A zöldüveg üzemben, az automata gépek közelében ötvenhatvan fokra is fölszökik a higany szála. A kemencéknél hetven fokos a hőség. A ballon fúvóknak, ha néhány másodpercre is, de az üveg merítése közben nyolcvan fokos forróságot kell elbírniok. A teljesítményeknek természetesen itt sem használ a végletes időjárás. Az üvegesek vízfogyasztása ilyenkor óriási. így próbálják pótolni a verítékezés miatti folyadékveszteséget A fokozott ivás viszont a szervezet elgyengüléséhez vezet. Ezekben a napokban többen kénytelenek néhány napos betegszabadságra menni, hogy erőt gyűjtsenek a további munkához. Az Acélárugyár kovácsológyára is híres arról, hogy kánikula idején egyes munkahelyeken a külső hőmérsékletnél negyven foknál is melegebb van. Legmelegebb pontként a szántóvas-hergert és a villa-hengert tartják számon. De a csavaranya-sajtói ónál is mértek már hatvan-hetven fokot. Az üzemvezetőség átérzi a munkások fokozottabb igénybevételét. Jól tudják, hogy a jelenlegi helyzeten csak egy nagyteljesítményű elszívó berendezés segítene, amelynek a beépítése a jelenlegi tetőszerkezet avitt- sága miatt lehetetlen. Eltelik még egy-két év mire e gyökeres változás az üzem napirenden lévő felújításával bekövetkezik. Addig is több újabb ventillátor felállításával segítenek. Az üzem vezetői, a művezetők ígéretet kaptak, hogy azokat pár napon belül megkapják, azonkívül a munkásokat figyelmeztetik: óránként tartsanak rövid pihenőt, levegőzzenek. Erre annál is inkább szükség van, mert ezekben a napokban már megfigyeltek néhány rosszúl- létet. Az időjárás megnehezíti még sok más üzemben a munkát: az acélárugyári öntödékben, a Síküveggyár több üzemében. Dolgozói!? általában becsülettel helytállanak. Az üzemek vezetői pedig a szokottnál is nagyobb gondot fordítanak egészségük óvására. Azonban ismét fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy több melegüzem szellőző, elszívó berendezései nem felelnek meg a munkásvédelmi követelményeknek. Tunézia és valószínűleg Marokkó kivételével — támogatja az algériai kormánynak a csúcsértekezlet zavartalan megtartását célzó fáradozását. Számtalan magánbeszélgetés folyt le pénteken a késő esti órákban a szállodákban és a nagykövetségeken a különböző miniszteri- és diplomata-csoportok között. India a hírügynökségi jelentések szerint döntő szerepet játszott a sokrétű megbeszélésekben. Ezek eredményeként állítólag kompromisszum született meg, amely elfogadható lehet Algéria számára is. A kompromisszum lényege: 1. a csúcsértekezletet elnapolják későbbi időpontra, de ezt az időpontot pontosan megszabják; 2. a színhely Algír marad; az értekezlet helyére vonatkozólag az algériai kormány abszolút feltételként kötötte ki, hogy Algír helyett nem kerülhet szóba más főváros, Kairó, vagy például Addisz-Abeba. Nyugati hírforrások jelentései szerint — amelyeket az algériai sajtóügynökség is megerősít —, pénteken este az Algírban tartott diáktüntetésekkel egyidőben robbanás történt a fővárostól néhány kilométernyire fekvő Club Des Pins épülete közelében, ahol az afro-ázsiai külügyminiszterek értekezletének kell megkezdődnie szombaton. A robbanás elég heves volt és színhelyén rögtön utána lángok törtek fel. Értesülések szerint öt személy meghalt és körülbelül tizen megsebesültek. Több mentőautó érkezett a helyszínre, a sebesültek ápolására. Az Algírból a Club Des Pins-hez vezető úton a rendőrség minden autót megállít és megvizsgálja az utasok okmányait, átkutatja a pogv- gyászokat. Az ellenőrzés alól nem mentesek a külügyminisztérium autói sem, amelyeket az értekezlet szervezőinek rendelkezésére bocsátottak. Magában Algírban motorkerékpáros őrjáratok cirkálnak • és itt is ellenőrzik a késői járműveket. A Hotel Aletti- ben, ahol az értekezletre érkezett küldöttségek laknak, a robbanás híre „bizonyos izgalmat” keltett. Az AFP közlése szerint William Porter, az Egyesült Államok algíri nagykövete a hét folyamán két ízben kereste fel Buteflika külügyminisztert és biztosította öt kormányának arról az óhajáról, hogy továbbra is fennmaradjanak a „szívélyes kapcsolatok” a két ország között
