Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

2 NÖGRAn ft65. június 27. vasárnap Saigonba már behallatszik az ágyútűz és a gépfegyver- ropogás. Nyugati hírügynök­ségi jelentések szerint a fel- szabadulási harcosok szomba­ton a hajnali óráikban nagy­arányú támadást kezdemé­nyeztek Dúc Hoa helység el­len, ami csupán 24 ki lomé ter­nyire fekszik a fővárostól- A Saigonban működő sajtótudó­sítók elmondják, hogy a tüze­lésből jól kivehető, amint a partizán-osztagok egyre in­kább közelebb nyomulnak célpontjukhoz. A Saigontól délnyugati irányban fekvő Dúc Hou környékén egy dél-vietnami zászlóalj-parancsnokság is ál­lomásozott. Ezt amerikai be­jelentés szerint a Felszabadí- tási Front harcoló egységei lerohanták. A várostól észak­keletre egy dél-vietnami tü­zérségi egység a reggelt órák­ban még tartotta magát. A déli órákban a 25. dél-vietna­mi szárazföldi hadosztály pa­rancsnokságának is szállást adó Dúc Hoában hevesen folytak még a harcok. Saigonban fokozódik az ide­gesség, kapkodó, egymásnak ellentmondó közléseket adnak ki az érintett hatóságok ar­ról a robbanásról is, ami pén­tek este történt egy saigoni úszó étteremben, az amerikai katonatisztek kedvenc tartóz­kodási helyén. A tettesek kézrekerítésére nagyarányú nyomozást, a REUTER iroda megfogalmazása szerint való­ságos embervadászatot kezd­tek, egyelőre minden ered­mény nélküL A REUTER szerint 35 halálos és 52 se­besült. az AP szerint 38 ha­lálos és 75 sebesült áldozata volt a robbanásnak. Amerikai katonai repülőgé­pek a pénteki nap folyamán 13 bombatámadást hajtottak végre a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen, s a kalózgépek a fővárost, Hanoi külvárosait is veszélyeztették- Mint a Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, a néphadsereg főparancsnokságának összekö­tő bizottsága péntek este üze­netet intézett a nemzetközi számolt a rendkívül súlyos cselekményekről. Közli az üzenet, hogy a légvédelem öt amerikai gépet lelőtt és töb­bet megrongált Szüulból érkezett REUTER jelentés szerint ismeretessé vált, hegy a dél-koreai kor­mány hajlandó 15000 főnyi harctéri bevetésre kész had­osztályt küldeni a dél-vietna­mi katonai rendszertámogatá­sára. Ért a dél-vietnamd jun­ta kérte. A dél-koreai kor­mány a kérésnek engedett, s most a parlamenttel akarja döntését jóváhagyatni. Isme­retes, hogy már most is 2000 főnyi dél-koreai „műszaki” alakulat állomásozik Dél- Vietnamban. A dél-vietnami kormány egyébként szombaton hivata­losan is értesítette Francia- ország nagykövetségét arról, hogy megszakítja Párizzsal a diplomáciai viszonyt- And­ié Mattéi követ a francia ügyvivő néhány órán belül el­repül Saigonból. Idegesség, kapkodás Saigonban Megszakította a diplomáciai kapcsolatát Franciaországgal a débvietnami kormány ellenőrző bizottsághoz és be­A brit kormányfő tárgyalna. ha fogadnák*.• Wilson sajtóértekezlete London (MTI) Ä brit nemzetközösség II érán át tartó viharos záró­ülését követően pénteken a késő éjszakai órákban került sor Wüson miniszterelnök saj­tóértekezletére. A brit kor­mányfő könnyedén átsiklott az általa kezdeményezett „vietnami békemisszió” ke- resztülhajszolásának módsze­reit, a misszió jellegét és sze­mély szerint az ő vezető sze­repét érintő nyilvánosan ki­fejezett bírálatok felett. Azt állította, hogy a „21 tagállam közül 20 teljes szívvel jóvá­hagyta a missziót és azt Is, hogy ő vezesse a küldöttsé­get”. Wílson kijelentette, hogy a küldöttség Saigon, Hanoi és Washington felkeresésére ké­szül, ebben a sorrendben. Megjegyezte, a misszió űtnak­indulása attól függ, hogy „ele- sziótól való egyértelmű elha- gendő számú helyre látogat- tárolódást követelő párton hatnak-e el” vagyis hogy a belüli ellenzékét Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Délvietnami ^ misszió kilátásait tTl e- Nemzeti Felszabadítási Front t5en irányadónak tekinthető részéről hajlandók-e tárgyai- Ho Si Minh elnök pénteki ni a misszióval. nyilatkozata, amelyet a Daily Norker Hanoi különtudósító- Wilson egyébként sajtóérte- jának adott. kezletén megjegyezte: abban ,>Wllson miniszterelnök nem az esetben, ha Hanoi ném teljesítette megfelelően az hajlandó fogadni a missziót, 1954-es genfi értekezlet tár se L- — az irányelvek nem látsza- nőkéként ráháromló kötelezett- nak^ a VDK számára elfogad- ségeit. A brit miniszterelnök hatónak — „várnak, amíg megkísérelte támogatni az kedvezőbb válasz érkezik.” Ez Egyesült Államok imperialista a nagy „várakozási készség” agresszióját Wilson tehát nem megerősíteni látszik azt a kacsolódhat bele a béketár- meglehetősen általános londo- gyalásokba, miután személy ni véleményt, hogy a brit kor- szerint is támogatta az Egye- mányfő „békemisszíójának” sült Államok agresszív politi- életben tartásával igyekszik káját és a háború kiterjeszté- leszerelni az amerikai agresz- sét”. — hangzik a nyilatkozat Egy hét a világpolitikában Általános nyugtalanság jellemzi a külpolitikát Amint a szovjet békebizottság megállapította: „Az emberiségnek a nemzetközi feszültség fokozódásával kell szembenéznie.” Washington változatlanul beavatkozik más országok bel- ügyeibe s a népekre tőlük idegen rendet próbál rákény­szeríteni. Vietnam és Dominika helyzete éppen eléggé bi­zonyítja ezt. Egy sor más országot közvetve, vagy közvet­lenül imperialista meslerkedesek fenyegetnek. Algériában, a Bumedien hatalomátvétele után sok a homály. Viharos tehát a világpoliti­ka légköre. Wilsont a nemzet- közösségi értekezleten alapo­san sarokba szorították. New Yorkban, a tőzsdén, áresések fejezjk ki az üzleti világ nyugtalanságát. Szöulban és Tokióban heves tüntetések kárhoztatták a délkoireai-japán egyezményt, amely mindkét ország népére hátrányos és végső tokon jenki-érdekeket szolgál. A bonni államban a szükségtörvény’ körül folyik a huzavona. Maga a belügy­minisztérium dühösen rágal­mazza a szakszervezeti szövet­séget, mert ez elítéli a tör­vénytervezetet. Bizonytalanság Algériában Ami az algériai helyzetet illeti, ebben változatlanul a bizonytalanság és a növek­vő feszültség uralkod k. Bu- medáem hatalomátvétele óta egy hét telt el, de tömegtá­mogatás nincs, a szakszerve­zetek nem tettek hűségesküt, folynak Ben Bella mellett a tüntetések és a legnagyobb mértékben kérdésessé vált a VIT s az afroázsiai érte­kezlet megtartásának lehető­sége. Bár a nemzett torradal- mi tanács szóvivője már nyi­latkozott az új rezsim célkd­szerint rendkívül heves utcai harcok dúltak a pénteki na­pon a dominikai San Francis­co de Nacoris városban a felfegyverzett polgári lakos­ság és a jobboldali Imbert- junta katonái és rendőrei kö­zött. A város, amely • Imber- ték birtoká.han van, 30 kilo­méternyire fekszik a domini­kai SantiágótóL A felkelés hajnali három­kor tört ki, a felkelők birto­kukba vették a város főterét, majd géppuskaállásokat lé­tesítettek egyes középületen ken. Az Imbert-kormány ki­tűzései ről, ezekről mégsem al­kotható világos kép. Bunie- dien politikai nehézségei hatá­rozottan megnövekedtek. Egy bizonyos: az egész nemzet­közi sajtó éberen figyeli az események további alakulását Johnson vietnami politikáját mind többen és mind kemé­nyebben bírálják világszerte. Ennek ellensúlyozására Humphrey alelnök megje­lent Párizsban, átadta a Fe­hér Ház üzenetét De Caulle- nak, s mindent elkövetett a „Mosoly-offenzíva” sikeréért. Ez azonban éppen ügy nem sikerült, mint Wilson angol miniszterelnök „békemisszió­ja”, amelyről Johnson előze­tesen tudott. Wilsonnak sze­mébe mondták a brit nemzet- közösségi értekezleten: „Ha a nemzetközösség nem határolja el magát testületileg és egyér­telműen az USA vietnami politikájától, a küldöttségnek nincs erkölcsi-politikai alapja a közvetítésre. „Azaz: egy­részt támogatni az USA viet­nami vérengzését, másrészt a békeapostol szerepet vállalni — ez kéttakiság. Csak egy le­het az igazi célja: leplezni az amerikai agressziót. Amikor a „missziós” — terv néhány exponense mé­gis kísérletezett Moszkvában, Koszigin szovjet miniszterel­tonaí és rendőri erősítéseket irányított a helyszínre, köz­ben pedig a felfegyverzett csoportok a helyi katonai erő­dítményt és a rendőr-lakta­nyát támadták, de sikertele­nül. Számos halálos áldoza­ta van a csatározásoknak Santo Domingóbóa vizsgáló- bizottságot küldött a helyszín­re az AÁSZ. Vizsgálódásai azonban nem jártak ered­ménnyel, mert — mint az AFP közli — a helyi hatósá­gok nem adták meg a szük­séges felvilágosításokat. „Csak kihalt utcákat találtunk” — közölte egy AÁSZ megbízott. nők világosan megmondtat „Az lenne logikus, ha az Egyesült Államoktól követel­nék a fegyveres intervenció beszüntetését És hozzátette- „A vietnami helyzet rendezé­séről semmiféle tárgyalást nem lehet folytatni a vietna­miak — nevezetesen a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság és a dél-vietnami nemzeti felszabadítási front be­leegyezése és részvétele nél­kül..” Gyámhatóság Dominikában ? Egy másik „Békééért» apaságát az AÁSZ vállalta, noha a müvet Washington fabrikálta- Ez a „Béketerv” ideiglenes kor­mányt helyezne hivatalába Dominikában. Választásokat emleget, amelyek „tisztasá­gát” a dominikai nép mellé­nek szegezett jenki-szuronyok „garantálnak”. Előzőleg azon­ban „pacifikálnák” a „fegyve­res polgárokat”, vagyis az al­kotmányos és hazafias erőket. Persze, az Imbert-junta pri­békjeit nem háborgatnák. Caamano nem zárkózik el az ésszerű tervek megvitatása elől, Imberték annál inkább. Újabban aztán Dominika gyámság alá helyezéséről kez­denek beszélni a „békéltetők”. Mindezzel szemben — amint Fedorenko megírta a Pravdá­ban — Uruguay, Mexikói Chile, Peru, Ecuador és Vene­zuela diplomatái az AÁSZ törvénytelen, Dominika-elle- nes határozatait vagy nem szavazták meg, vagy pedig tartózkodtak a szavazástól. Dominika hazafias erői nem maradtak magukra. Saigonban Nguyen Cao Ky légimarsall alakított új kor­mányt. Első megnyilatkozásai­ból világosan kiderült: ameri­kai parancsra folytatni kíván­ja a vérontást, noha saját ka­tonái tömegesen átszöknek a szabadságharcosokhoz. Vesz­teségeinek pótlására elrendel­te az általános behívásokat és vésztörvényszékeket szervez minden ellenzéki megmozdu­lás megtorlására. Ez a mar­sall a „Vietnam megváltója^ címet adományozta önmagá­nak, s középkori stílusú nyil­vános kivégzéseket rendez. Közben élelmezési zavarok léptek fel, fantasztikus mére­tű az üzérkedés. Nguyen Cao Ky kormánya aligha marad órákig a helyén. Egyelőre erősnek hiszi magát és meg­szakította a diplomáciai kap­csolatot Franciaországgal. Az USA katonái ugyanekkor rá­jöttek, hogy Monszun tábor­nok nem ismer tréfát — s a szabadságharcosok még kevés­bé. Utcai harcok egy dominikai városban Hírügynökségi jelentéseik A SZÁZAD NEVEZETES bűnügyei Szálló JlíiAzlé •* 103. Már néhány percig ment, amikor véletlenül hátratekin­tett. Meghűlt benne a vér- vagy háromszáz lépésnyire mögötte Weiszkopf követte! Tehát mégis! Schneller agyán sok minden keresztülfutott, többek között az is, hogy futni kellene, és így eltűnni a detektív elől. De hová is menekülhetne itt, idegenben, üldözője elől? Weiszkopf félismerte őt. Ennek figyelmét az előtte haladó alakra összpontosította. A vo­natban akkor kezdte érdekel­ni a soha nem ismert utas, amikor a szavaiból arra kö­vetkeztetett, hogy valami meg­beszélt szöveget mondott tár­sainak. Szmetana ugyanis té­vedett, amikor azt hitte, hogy Veiszkopf felismerte őt. Ennek egyátalán nem volt gyanús egyik utas sem, a gyanút Schneller célzatos mondata éb­resztette fel benne. Ebből úgy vette ki, hogy az egyik Né­metországba utazik, a másik pedig Bécsbe, illetve Kür- schlagban akarja o társait fc-wvámi, ezért elhatározta. A zsebes hogy ez utóbbinak a nyomába szegődik és megfigyeli. Ami­kor Schneller Kürschlagnál leszállt, hirtelen ő is leugrott a vonat másik oldaián, éa úgy intézte, hogy észrevétle­nül követhesse a gyanús alakot Sdhnellernek késedelem nélkül döntenie kellett a to­vábbiakról. Ekkor a háta mö­gött autóbusz-dudálást hallott Még nem tudta pontosan, mit tesz, de máris beillesztette menekülési tervébe a gyorsan közeledő autóbuszt. Mint a villám, jutott eszébe egy ré­gi trükkje, amikor egyszer a legnagyobb szorultságban sü­ketnek tetette magát a várat­lanul előbukkant detektív előtt. Most is így tett. A gép­kocsi vezetője egyre csak du­dált rá, de Sshneller úgy tett mintha nem hallaná. Az au­tóbusz kénytelen volt az ő lépéseihez igazodni, mivel ki­térni nem tudott; Schneller ugyanis úgy rendezte, mint­ha helyet akarna adni a mö­götte haladó kocsinak, de ehelyett épp mindig eléje ka­nyarodott. Persze, egyszerűbb­nek látszott volna, hogy meg­állítsa az autóbuszt és felül­jön rá. De tudta, hogy Weisz­kopf figyeli, és ha meglátja, hogy felszáll, telefonál a vég­állomásnak és lefogatja őt. így aztán tovább játszotta a süke­tet. És egyszeresek felbuk­kant vele szemben egy posta- autóbusz. Amikor egészen k&- zel ért Schnellerhez, az is kénytelen volt lelassítani, mert a zsebtolvaj az út közepén imbolygóit. Ekkor a zsebes a két jármű közé kerülve, ahol az üldöző detektív már nem láthatta őt, hirtelen felugrott a szembejövő postaautóbusz­ra és elrobogott a detektív mellett A legközelebbi állo­másnál leszállt, aztán taxit fogadott, s ahogy előre meg­beszélték, Bécsbe utazott, a szállodába. Schneller tudta, hogy Weiszkopf leadta a személyleírását a bécsi rend­őrségnek, s ezért nem lesz munkából, mivel az ő sze­mélye a leggyanúsabb a de­tektívfelügyelő előtt, tehát minden jel szerint őutána nyomoz a rendőrség S bár mlndannyiuk lába alatt égett a talaj, mégis úgy döntöttek, hogy másnap, kora délelőtt egy nagy rajtaütést csinál­nak valamelyik bankban, aztán amilyen gyorsan csak lehet, „visszavonulnak”. Vak­merő volt at elhatározás, de azon a "számításon alapult, hogy a rendőrség nem i6 gon­dol arra, hogy a felismerés után is „dolgozni” merjen Bécsben a társaság, ellenke­zőleg, inkább a menekülési útjukat igyekeznek a detek­tívek elzárni. S valóban úgy is volt, a rendőrségen senki sem gondolt arra, hogy a nyílt helyeken keresse a zsebtolva­jokat Azok viszont másnap délelőtt ellátogattak az Opem- Ringre, az egyik nagy bankba. Egyikük — mint ügyfél — bement a bank péztártermé- be, és körülnézett. Aztán le­ült a csekkosztály elé a pénztárral szemben lévőpam- lagra. Elővette az újságját, és mint aki az unalmas vá­rakozás idejét akarja agyon­ütni, közömbös arccal olvas­ni kezdett. Ám a szemei für­készően vizsgáltak végig min­denkit, aki belépett a bankba, s alaposan megnézte; alkal­mas médium lenne-e az il­de kevés volt nála a pénz Mások viszont tekintélyes öszeggel távoztak, de a fi­gyelő zsebes észrevett raj­tuk valamit, ami azt súgta neki, hogy ezt ne....Végre egy­órai várakozás után úgy lát­ta, hogy elérkezett a kedve­ző alkalom: a személy is, az összeg is kecsegtető volt. Ma­gas, idősebb férfi állt a pénz­tárnál, és rengeteg százschil- lingest számolt. A zsebes kö­vette szemeivel a számoló ujjak mozgását, és konstatál- ta,hogy 150 ezer schilling a felvett összeg. Azt is látta, hogy a rengeteg pénzt az idő­sebb férfi két belső zsebébe teszi, megosztva, az egyik köteget a tárcájába helyez­ve, a másik csak úgy szaba­don. Amikor az idegen elin­dult a kijárat felé, a zsebes felkelt és követte, anélkül, hogy tovább már egy tekin­tetet is vetett volna a kisze­melt áldozatára. Egyszerre értek a főbejárat forgóajtó­jához. Jaska — mert ő volt a figyelő — udvarias mozdu­lattal maga elé engedte az idős urat, aki halkan megkö­szönte ezt az előzékenysé­get. Amikor a zsebes is ki­lépett a kapun, jobb kezével kissé megemelte a kalapját, mintha megigazítaná. (folytatjuk) Ebben az izgalmakkal teli nemzetközi helyzetben hang­súlyos jelentőségű a Pravda vasárnapi szerkesztőségi cik­ke. Ez akcióegységre szólít fel a kommunista világmozga­lomban. A világbéke hívei pe­dig teljesen egyetértenek a szovjet békebizottság dekla­rációjával: addig kell csele­kedni, amíg nem késő. És közösen kell cselekedni, hatá­rozottan, hogy sikerüljön megállítani az imperialista háborús gyújtogatókat A Pentagon nincs korlátozva kiállásaiban New York (TASZSZ) John Stennis (demokrata­párti szenátor, Mississippi ál­lam) a szenátus hadügyi al­bizottságának elnöke pénte­ken követelte, hogy az ameri­kai kongresszus az Egyesült Államok vietnami és domini­kai hadműveletei miatt hala­déktalanul növelje másfél­két milliárd dollárral a kato­nai költségvetést. Mint isme­retes, a kongresszus nemrégi­ben költségvetésen felül 700 millió dollárt megszavazott a vietnami háború céljaira. McNamara hadügyminiszter a szenátor követelésére pén­teken levélben adott választ és abban világosan értésül ad­ja, hogy a Pentagon egyálta­lán nincs korlátozva a had­viselési kiadások tekintetében és bármikor, amikor szüksé­gesnek tartja, rendelkezésére bocsátanak összegeket tanácsos nyilvánosan mutat- lető a lopásra? Am a feltéte- koznia. Izgatottan várta hát a lek ritkán egyeztek. Volt, társait a hotel halijában, aki kiválóan alkalmas lett Azok rövidesen meg is érkéz- volna figyelmetlensége köny- tek. Ügy döntöttek, hogy Sch- nyelműsége, tájékozatlansá- nellert kikapcsolják a további ga, gyenge testakata miatt, i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom