Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

3 1965. nví’vs '6 vasárnap nógrab Két község és mégis egy Séta a megnövekedett Nagybátonyban Egy tábla lekerül a falu és most már Maconka számá­széléröl. Eddig azt jelentette: Maconka. Ma már — bár hi- vaMlosan csak július 1-től — N agybátonyhöz tartozik. így Nagybátony lakosainak száma kilencezer fölé emelkedett, a község területe pedig megha­ladja a nyolcezer kataszteri holdat. A két község egybe­épült. Maconka lakói is túl­nyomó többségben a bányák­ban dolgoznak. A feladat, a gond azonos volt itt is, ott is. A Minisztertanács határozata ezért is talált megértésre. Talán egy éve, hogy sétára hívtuk olvasóinkat Nagybá- tonyba. Akkor sok újat tu­dott mondani Urbán István a községi tanács vb titkára. Most arra kértük, hogy a már megnagyobbodott Nagy- bátonyt mutassa be olvasóink­nak. Induljunk hát a sétára. A szó Urbán Istváné. — Kezdjük az utat. A ki­induló állomás az új tanács­háza. Régen bányairoda Hóit, most a helyi államigazgatás oi; hona. Végre megfelelő kö­rülmények között végezheti munkáját a községi tanács. Most még sáros ez az út. Az idén azonban a vasútállo­mástól egészen a régi tanács­házáig betonjárdát építünk, mintegy négyszáz méteren. S ha már a járdára terelődött a . szó, ‘mindjárt itt mondhas­sam el, hogy további utakon építünk új járádt. A műve­lődési otthontól egészen a fóldm.űvesszövetkezetig. Ezen a részen hét száz méteren, az új út mellett. Kisebb utcák­ban is eleget teszünk a lakók kérésének. A Szondi, az Aká­cos út és más utcákban össze­sen újabb ötszáz méteren épí- tünk járdát még ebben az évben. Ezekről talán ennyit. Menjünk tovább. A bánya­város akár egy virágoskert. hatvanezemtí több muskát­lit. kéknefelejcset és több más virágot ültettünk ki. Egész éven át mintegy két­százezer tő virág díszíti majd a várost. Azzal is dicseked­hetnénk, hogy a sártengert virág váltotta fel. Elvezet itt a séta, jól érzik magukat a munkában elfáradt bányá­szok. Nézzünk csak túl a bánya­város határán. A távolabb látható építkezés tíz millió fo­rintba kerül. Az Országos Vízgazdálkodási Főigazgató­ság beruházása Nagybátony ra is. Vízdúsíló létesül ott, S kilenc kút biztosítja majd Nagybátony vízellátását. A vízmű minden bizonnyal de­cember 31-re elkészül, s így az eddigi ezerkétszáz köb­méterrel szemben naponta kélezerötszáz köbméter vizet ad jó minőségben. És most lépjünk át a volt maconkai határon. Csak úgy gondolatban, hiszen ez a két község már régen egybeépült. Sok gondot jelent ez szá­munkra, de azt akarjuk, hogy az egykori Maconka is úgy. olyan ütemben fejlődjék, mint Nagybátony. Terveink máris adottak. A volt iskolából mintegy fél millió forintos költséggel huszonöt személyes óvodát létesítünk. Amint lát­ják. már dolgoznak is rajta. Felújítjuk a pedagógus la­kást. nyolcvanezer forintért. Járdaépítésre ötvenezer forin­tot költünk. A főútvonal men­ten tizenhat kő virágtartói helyezünk, el, s nem kevesebb mint hatezer virágot ültetünk ide is. Itt kell elmondanom, hogy az új Vízműből már az egykori Maconka is kap. Ez azt jelenti, hogy a későbbiek folyamán új közkutakát is lé­tesítünk éhben a körzetben, s 3-as megjelöléssel postafió­kot kívánunk létesíteni. A Séta alkalmat ad arra, hogy másról is szóljak. Ma­conka eddig alig 20 ezer fo­rinttal gazdálkodott egy év­ben. Költségvetésből és köz­ség fejlesztésből összesen. Most az összevonás során mintegy hatmillió forint áll a község rendelkezésére. • Ha a séta végén jelzőket lehetne használni Nagybá- tonyra, különösen a bányavá­rost részre, azt kelletve mon­dani: gyönyörű. Üdezöld min- defiütt. Virágok sokasága nyugtatja az ember szemét. De a két község egyesülésével csak nőttek a gondok, Abban azonban bízni lehet, hogy Maconka valóban testrésze lett Nagybátonynak. A ta­nácstagok továbbra is részt- tesznek a községi tanács munkájában — most már Nagybátonyban. És ez sok mindenre biztosíték. Arra is, hogy a törvények betartása, illetve betartatása mellett to­vább épül, szépül a megna­gyobbodott bányaváros. Egy tábla lekerül a falu széléről. Le kell kerülnie. Somoervári László Javult a vállalati gazdái kod ás _ ; Hogyan alakult népgazdaságunk helyzete? — Á takarékossági intézkedések első eredményei interjú, dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszterrel A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste dr. Tí­már jyúuyas pénzügyminisz­tert s a népgazdaság helyze­tével, az elmúlt hónapok ta­karékossági intézkedéseivel, Valamint a gazdasági építő munkában előttünk álló fel­adatokkal kapcsolatosan né­hány kérdést tett fel neki. Az alábbiakban közöljük a kér­déseket s a miniszter vála­szait. Í “ Mi jellemzi az állami vállalatok első negyed­évi gazdálkodását?-*• Az láöö. évi népgazda­sági terv fontos elhatározá­sokat tartalmaz, amelyek leg­főbb feladatként a munka és termékek minőségének, kor­szerűségének. a gazdálkodás hatékonyságúnak javításai tűzték ki. s a néDsazdasás mindén területén szigorúan megkövetelik az ésszerű taka­rékosságot. E célkitűzések a gazdálkodás vezérfonalául szolgálnak és meghatározzák az állami vállalatok tevékeny­ségét. Az állami ioar első neeve- dévi termelése 6 százalékkal Volt több. mént e«V évvel ko­rábban: a termelésnek ezt a szintiét 1.1 százalékkal na» evobb monk ás-és alkalmazotti létszámmal érte el az ioar. A termelési többlet tehát min­tegy 80 százalékban a munka termelékenységének i avulásá­ból származott. Ebből is kitű­nik: helyesek és indokoltak voltak azok a határozatok, amelyek a létszámgazdálkodás kérdésében láttak napvilágot. Megfelelő lépések történtek a normák felülvizsgálatára és korszerűsítésére is. A vállalatoknál intézkedé­sek történtek a szükségletre termelés, az ekport-imoort arány kedvezőbbé tétele érde­kében. Kedvező jelenség, hoav az import an vastakarékossági intézkedések lórésze nem ad­minisztratív iellesű. hanem a műszaki feilesztési tevé- kenvséabe illeszkedik. Mindez kedvezően hat a vállalatok költséggazdálkodására, nyere­ségének alakulására is. Az intézkedések hatékony­sága természetesen csak a gaz­dálkodás hosszabb időszaka alatt, a véarehaitás során bon­takozhat ki. Több területen még nem eléggé javultak az eredmények. nehézségekkel küzdenek a vállalatok. Szük­séges. hosv ezt a munkát ne kampányfeladatnak tekintsék, hanem folvamatosan szerez­zenek érvényt e célkitűzések­nek a gazdálkodás minden mozzanatában — Milyen intézkedé­sek támasztják alá a beruházások koncent­rálását? Hogyan való­sulnak meg ezek a gya­korlatban? Történt-e valami az állóeszköz­gazdálkodás megjavítá­sára? —Az 1963. évi állóeszköz- feilesztési terv kidolsozásá- sánál arra törekedtünk, hosv a rendelkezésre álló eszközö­ket a legfontosabb néosazda- , sági célok elérőére koncent­rál iuk. A terv az eszközöket a már folyamatban lévő. be­feleződő beruházásokra össz­pontosította. s csak kisebb mértékben kerül sor új beru­házások megkezdésére. A terv megvalósításának még csak kezdeti szakaszában va­gyunk. Számos intézkedés történt, hoav a végrehajtás igazodjék a terv célkitűzései­hez. Ezek közül a következők emelhetők ki: Az építmények határidőre történő megvalósítása. és a rendelkezésre bocsátott esz­közök koncentrálása céliá­ból az építőipar elszámolási és finanszírozási rendszere átalakul: megtettük a kezdő lépéseket afelé, hoav az épí­tőipar finanszírozásában a ..befeiezett énítménv” szemlé­let érvényesüljön. Ez annyit ielent: a kivitelező vállalat csak a létesítmény üzemelés­re kész átadása után iut hoz­zá tevékenységének ellenérté­kéhez. Az idén az 5 millió forint alatti építési szerződé­sek finanszírozása már eb­ben a rendszerben történik. Az eszközök tervszerű, kon­centrált felhasználása szük­ségessé ' tette a túlszer- ződési és túlteljerftési ieénvek elbírálásának meg­szigorítását. Ilven engedélyes kiadására — gondos vizsga - lat, után — akkor kerülhet csak sor, ha a túlteljesítéssel a tervben meghatározott fel­adatok megvalósítását, gyor­sítását. segítik elő. Ezek kö­zött fontos elvet foglalnák el a külkereskedélmileg fontos beruházások. — M3 a véleménye miniszter elvtársnak arról, hosv a felújítási eszközöket nem mindig megfelelően használják fel a vállalatok? — A tapasztalatok szerint a íelúiftási forrásból végzőit: munkák ellentmondásos ké­néi mutatnak. Eeves helyeken a fehl ittast alan beruházá­sokra történő i gén vbe vétele » műszakilag szükségen naav- 1 a Vf tá sok elha n va goi á sához vezet. Másutt — oótlásji lehe­tőségek hiányában — .elavult géneken végeznek naev rá­fordításokat ígénvlő de mi­nimális hatékonvságü felüti- lást. vagy elmulasztva a na­gyobb költséggel iáró esedé­kes felútftást. kisebb javítá­sokkal igyekeznek ideíg-órá- ie fenntartani az ilven gének üzemképes séffel. Sokszor az állóeszközök fenntartására igen sok erőt fordítunk, ugyanakkor vég­eredményben csak a techni­kát konzervál iuk. Észszerű­nek látszana a rendkívül munkaíffénves fenntartási te­vékenység csökkentése, rész­ben a evors leromlást akadá­lyozó rendszeres karbantar­tással. részben az erkölcsileg avult és fizikailag elhaszná­lódott. állóeszközök ki Cserélé­sével. Az állóeszköz-csere mérté­két természetesen a rendelke­zésre álló erőforrásaink hatá­rozzák meg Egyébként előre­haladott stádiumban lévő vizsgálódás folyik olvan fin- nanszírozási rendszer kiala­kítására ami az állóészköz­gazdálkodasnak — ezen belül a szóbanforeó témánknak — a korszerű követelményekhez igazodó továbbfeilesztésére törekszik. — Müven hatása mu­tatkozik az idén beveze­tett takarékossági intéz­kedéseknek? A vállalati gazdálkodással kapcsolatban már eddig több takarékossági vonatkozású kérdést is érintettünk. A to­vábbi intézkedések általában a reprezentációs költségek csök­kentéséibe a kiküldetések ala­posabb elbírálására az impro­duktív kéltségek (bírság köt­bér, kocsiálláspénz, büntetőka­mat reprezentatív irodabe­rendezések beszerzése stb.l csökkentésére illetőleg mec- akadélvozására irányulnak. A néngazdasáai hatást itt ma még nehezen mérhettük le. de előbb-utóbh feltétlenül jelent­kezik a oénzüevi mutatók ja­vulásában. A közületi kiadások mér­séklésére irányuló Intézkedés­ekre az a jellemző, hogy az­okat valamennyi szervnél egy­séges elvek alapján hajtották végre és kötelező jellegűek. Legnagyobb részüket az 1965. évi állami költségvetés már érvényesíti, és a végrehajtást a Pénzügyi annarátus folyama­tosán ellenőrzi. A7 intézkedések elősegítik a gazdálkodás keretekben meg­lévő tartalékok feltárását, ugyanakkor a költségvetési szervek biztosítani tu diák a szociális- és egészségijgyí va­lamint kulturális ellátás el» ért színvonalát. A fő feladatunk, ftoffv a ta­karékossági szemléletet, gon­dolkodásmódot a mündennant munkában megszilárdítsuk és az eddigi eredmények megtar­tását, tovább feilesZtését * kővetkező évek folyamán is biztosítsuk — mondotta befe­jezésül dr. Tímár Mátyás nén zü gvtnin iszi.er. (ü. u Négyszeresen Az asszony előrehaiolt 1 és megérintette a g pkocsivazető vállát: — Álljon már meg az elvtárs, legyen szíves! A gépkocsivezető egy kissé élcsodálko­zott, de aztán a járdaszegély mellé kormá­nyozott. Az asszony, karján az alig egyhe­tes újszülöttel, mocorogni kezdett, kiszállás­hoz készülődött. — Nyisd már ki az ajtót! — szólt a der- medten ülő férjre. — Istenem, már megint kezded, Maris­ka? — nyögött fel a férfi. — Hát nem meg­mondtam, hogy én ebbe nem egyezem be­le? Mit szólnának az elvtársak odahaza? — Ide figyelj. Mihalik! — az asszony mindig így szólította az urát sorsdöntő pil­lanatokban. — Ide ügyelj! Hogy mit szól­nak, megmondtam neked, nem érdekel. Az én gyermekemet azért nem hagyom elkér­hetni. így is gyötör a lel id i s m eretfurd alá s, amiért azt ígértem neked, ha fiú lesz csak névadót tartunk. De lány lett. És én meg- kereszteltetem. Addig innen el nem me­gyek. Mihalik kitekintett a gépkocsi ablakán. Látta, épp a templomnál álltak meg. Az asszony tehát megint túljárt az eszén. Most. mit csináljon? Hogyan akadályozza meg ezt a szörnyűségét. Ö, Mihalik Ignác, a községi pártszervezet oszlopos tagja,_ eltűr­je. hogy a gyermekét keresztvíz alá tart­sák? Megpróbálkozott még egyszer az asz- sZony léikére beszélni: — Ejnye, Mariska, hát volna szíved ezt a szegény kis porontyot kitenni a jéghideg víz hatásának. Még megbetegszik! Neked sem használ, ha hurcolod, járkálsz, pihen­ned kell most, édes Mariskám! Majd, ha megerősödsz, te is meg a gyerek is, majd később, akkor... — Nekem te hiába ravaszkodsz, Mihalik! Még, hogy „majd”, meg „később”. Ismertek. biztosítva... A kislányt most fogom megkeresztelni. A férfi hosszan, fáradtan felsóhajtott. Mi lesz ebből te rttagasságos...! Mentő ötlete támadt: — De Mariska, hiszen keresztanyja, ke­resztapja sincsen! Anélkül pedig... Az asszony türelmetlenül közbevágott: — Kell is nekem keresztanya! Az kell, hogy a lányom pokolra ne jusson. Nyisd az ajtót! A gépkocsi vezető, áld eddig unott kép­pel ült a volán mellett, megfordult és rá­mordult Mihalikra: ■— Kérem, nekem az egészhez semmi kö­zöm, de ha még sokáig vitatkoznak, magá­nak sokba fog kerülni ez a fuvar. Az idő múlik, a taxámért) jár... Mihalik csaknem elsírta magát. Még e2 is! rápillantott az órára: tizenhat forint. Máris. Pedig hol vannak még a Csanálok- től! Hirtelen megdühödve lenyomta a ki­lincset kikászálódott a kocsiból, aztán se­gített a t asszonynak is kiszállni. Az pedig, mintha nem is az imént hagyta volna el á kórházat, fürgén eltipegett. Egyenest a templom bejáratának. Mihalik ösztönösen utánamozdult, de aztán legyintett egyet, és nehéz mozdulattal ledobta magát a köcSi hátsó ülésére. A sofőr oldalról rálesett, az­tán Vigasztalóön megjegyezte: — Ugyan, he csináljon ebből olyan nagy ügyet! Mit számít, ha azt a kis vizet a fejé­re Öntik. De Mihalik nem válaszolt. Komoran né» zeit maga elé. Az asszony nem sokáig maradt el. Visszaült a kocsiba, | s folytatták útjukat hazafelé. Mihalik jó darabig nem mukkant... Azt. várta, hogy az asszony szólaljon előbb. De hogy az még el is szundikált útközben, s már közeledtek a faluhoz, Mihalik nem bírta tovább cérnával: — Es a névadóval most mi lesz? — mor­mogta a fogai között, rá sem nézve életpár­jára. — Mi lenne? Megtartjuk — vágta rá az asszony, mint aki csak erre a kérdésre Várt. Mihalik meglepetten nézett a feleségére. — Mit nézel? — csattant fel az asszony. — Vagy inkább ne tartsunk? Tőlem...! — megrándította a vállát. — De... hogyne... hát persze.., — hebegett Mihalik — szóval nem ellenzed? — Eddig sem elleneztem, miket beszélsz! Nem árthat az már az én kislányomnak úgysem...! Mihalik nagyot nyelt. — Éa ha megtudják, hogy megkeresztel­te ttetí? — Ahhoz meg kinek mi köze? És külön­ben sem kell arról tudnia senkinek.... Mihaliknak, ebben a pillanatban mázsás kő esett le a szívéről, Ha nem tudja meg senki a keresztelést, aa .ahmyi, mintha meg sem keresztelték volna. Éa a névadót is megtarthatjuk néhány hét múlva, ez a lé­nyeg. Szerencse, 'hogy így alakult, mert Ugyan mit mondott volna Galambos Ko­vácsnak, a községi titkárnak, aki már hó­napokkal ezelőtt bejelentette, hogy szívesen elvállalná ä névadó-apai tisztet. Mire ha­zaértele, Mihalik egészen felvidult. Tellek a hetek, f megkezdődtek az előkészületek a névadó ünnepségre is, s az előkészületek lázában Mihalik el 's feledkezett a városbeli kínos jelenetről, S ha néha mégis eszébe jutott, mind homályosabban. Egyre valószínűtle­nebb volt számára. Ügy tűnt, az egész meg sem történt. Aztán elérkezett az ünnepélyes nap. A felemelő percek a tanácsházán. Majd a névadó tiszteletére rendezett ebéd. Mihalik arca sugárzott az örömtől, s a tekintélyes mennyiségben felhajtott kupicáktól. Az asztalt kötülülő tekintélyes vendégsereg ovációja közepette elhangzott a már ki tudja hányadik tószt. És amikor az éljenzés tvéttány percre elcsitult, mindenki póliará kiürítésével lévén elfoglalva, megszólalt az eddig csendesen ücsörgő Verőn anyó, Mi­halik anyósa: — Én ugyan nem tudom — citerázta — mi szükség erre a felhajtásra! Hiszen én alig három hete, hogy Karancsoson megke­reszteltettem az én kis unokámat... A csendbe, amelyben eddig csupán a kortyintásek zaja hallattszott, bomba rob­bant. Mihaliknak torkán akadt a pálinka, hevesen köhögni kezdett. Aztán kínosan el­vi gyúródva anyósára vihogott: — He, he! Milyen jó vicceket tud mon­dani az én kedves anyósom! Akkor szólalt meg Mihalik szülőanyja, Juli néni: — Ne mond, anyukám! — fordult egye­nesen Veronához. — Én meg, két hete sincs, Bojtorházán keresztel tettem. ^ Na­hát...! Mihalik szeme előtt elsötétült a világ. Annyit még látott, hogy feleségének, Ma­riskának mozog a szája, s döbbenten mond valamit a két öregasszonynak, s a füléig eljuiott äz általános és elképedt óh és ah közepette, hogy a félkótya mezitlábos Dre- hács, akit mindenhová elvisz a fene, ahová nem kéne, felrikkant: — No, ezt a gyereket már nem érheti baj! Három keresztelő, egy névadó. Öe van biztosítva a szentem minden ellén! De akkor már ment is neki a Bereknek Mihalik. Hagy bújjék a bokrok, fák között, s ne hallja a vendégsereg hatalmasan fél­csattanó hahotázását. De mindhiába fogta be fülét, utána röppent a Galambos Ko­vács trombitahangja, aki egyébként min­denki között a legharsányabbart kacagott: — No, ezt jól elvégeztétek, Vince! — gur» gulázott jobbra, balra dőlve a széken. Később, amikor j Mihailt Visszafelé botorkált a házához már messziről fülelve rá, szól-e a muzsika, maradt-e a vendégség, azon töprengett, va­lójában olcsón megúszta azt a bizonyos taxi fuvart,. j Csizmadia Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom