Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
4 NÖGRÄD 1965. május 16 vasárnap A szakmák nyelve ^-g*alócok földjén—s Idestova harminc éve, hogy egy vékony, középmagas fekete hajú fiatalember járta ennek a tájnak „szélfújta dombtetőit” és „kamatra gyötört” völgyeit. Előfordult, hogy volt autóbuszra pénze és akkor mellőzte a kerékpárt, vagy az apostolok lovát Kopott ruhája és repedezett cipője mindúntalan feltűnt jegyzőknek, papoknak — de főleg a rend kakastollas őreinek, akik rögtön megorrontották, hogy ez a soványarcú, kicsit lázasszemű fiatalember nem az állam kenyerét észt Meg kell hagyni, érzésük nem csalt: egy népéért égő, „kóbor” szociológust „lepleztek le”, aki a Palócföld munkásságának, parasztságának, értelmiségének akkori megrázó, reménytelen, kiúttalarmak tűnő helyzetét tárta a világ elé Cifra nyomorúság című könyvében. Nyomában indulok — immár a mai táj a munkások, parasztok, értelmiségiek mai anyagi, társadalmi, kulturális viszonyait kutatva. Kazár írni-olvasni tudó, magyarul beszélő emberek vagyunk. Közmondásunk azt tartja: Szóból ért a magyar ember. Nos, hát akkor figyeljünk! (Rejtvényfej tők előnyben 1) „A jelenséget a szinkronleválasztó fokozat hibája okozza. Lehetséges azonban, hogy a soreltérítő egység alaposzcUlátoranak frekvenciája változott meg, ez esetben még a kifogástalan szink- ronozó jelek sem képesek a szinkronizmust biztosítani.” Érti ezt valaki? Pedig helyesen szerkesztett magyar mondatokról van szó. És még a három idegencsengésű szó sem teljesen ismeretlen. Sőt, a sorok írója szándékosan közérthetőségre törekedett. Persze, ezíért a tv-szerelő szakemberek értik. Ugyanis az ő szakmájuk „nyelvéről” van szó. Hát külön nyelvük is van? Nem hiába akar tehát manapság szinte minden fiú híradástechnikai szakember lenni! No persze, ha csak a nyelv volna a vonzó, akkor könnyű volna a szülők és pedagógusok pályaválasztással kapcsolatos munkája. Nem hiányozna a falusi cipész sem, hiszen az ő mesterségének is megvan a saját szakszókincse (csoport- nyelve) Igaz ugyan, hogy szak« nyelvi szavai (kaptafa, ár, faszeg, tű, kalapács stb.) már beolvadtak a mindennapi beszólt nyelvbe (köznyelvibe), és ezzel elvesztették szaknyelvi jellegüket. Egyébként minden foglalkozási ágnak megvan a maga sajátos szókincse. Ezeket a jellegzetes szakmai szavakat az azonos foglalkozásúak általánosan ismerik. A nyomdászok például ezt a cikket is petit antikva betűtípusból szedték, közben kursiv kiemeléssel (dűlt betűs szavak) találhatók, a cikkek aláírása pedig petit fett típusú betűkből áll. A két hasábos, húsz cicerót (sorok hossza) cikket öldalbahe- lyezés előtt a korrektor a kézirat szerint korrigálta. (A sajtóhibákat javította). A „nyomdász nyelv” szavait a dűlt betűk jelzik. Az értelmezéshez szükséges orvosi-, biológiai szaknyelv ismeretének hiánya miatt nehéz a vírusok és átöröklési Emelkedik a fal. tetőt kas a csarnok. Ém'tenek a Zaevva- ftálfalvt Bánva"ét>"várban. Miért érdekes ez? Annak, aíki itt. dolsozik naivon is érdekes. Ehhez azonban néhánv dolaot nem árt felidézni. A volt bánvai iavító műhely máról-hol na óra tört fel annak ideién. Gvár lett. elég na"v terveke*. kaoott. Az idén má- 150 millió forint értéket kei’ termelnie Ennek ellenére kocerái maradt ahoev az idegennek tűnik kívüről. és ahoev érzik munkásai a "vár- kaoun belül. No a félreértések elkerülése vésett nem terme1 ő berendezéseire gondolunk Modem véneik vannak szón cynmmal tehát van mivel evárt-Tii a báovák számára sói r . írtra is a szükséges eszközöket berendezéseket Az Is van aki "várita kiváló tmunkásgárdáia. Csak valn- ho"v elfeledkeztek róluk hosz- szabb időn keresztül. A követel mén vek ^növekedtek. Mindii" többet kértek és ők adtak. Az énii 1 etek marad fák zsúfoltakká váltak azután az udvarra mind több dolgozó került. A lehetetlen köfolyamatok összefüggéseit vizsgáló írás alábbi sorainak megértése: „A vírusok — amelyeket sokáig csak mint elpusztítandó kórokozókat vizsgáltak —, jelentősen előrevitték az örökléstani kutatásokat... Az eddigi kromo- szómás genetika helyett a vírusgenetika igen kedvező kilátásokkal kecsegtet.” A filmesek szaknyelviből valók az alábbi szavak, kifejezések: 1. premier plan (közelkép, első sík, előtér): olyan felvétel, amely a film mondanivalója érdekében pl. a színész arcát vagy szemét sáyan közelről fényképezi, hogy a felvéted a teljes képmezőt betölti, 2. montázs: a film nagy jelentőségű kife- jezéseszköze, a vágás, 3. panoráma: vágás nélküli képváltozás, a tárgyakat, tájakat úgy veszik fel, ahogy a valóságban egymás mellett állnak, 4. átkopírozás: a környezetváltozás elbeszélést pótló átmenetéként az egyik képet átkopírozzák a másikba. A szakszókincsek nem külön nyelvek. Amikor például műszaki nyelvről vagy mozgalmi nyelvről beszélünk, csupán sajátos szakszókincsekre gondolunk. Azaz olyan szavak összességére, amelyek leginkább egy-egy foglalkozásra jellemzőek. Külön nyelvvé tevő nyelvtani rendszerről természetesen szó sincs. A szakszóietnesek nemzeti nyelvünk hasznos ágazatai. Fejlődésük csak hasznára van nyelvünknek, sőt népünknek. A termelés fejlődése nem volt lehetséges fejlett műszókincs nélkül. A tudomány és a technika, az emberi gondolkodás szakadatlanul fejlődik, új tárgyakat, új jelenségeket hoz létre. Állandó tehát az új műszavak születésének szükségessége is. A szakszókincsek szavad idővel beáramlanak a köznyelvbe, sóit egyre inkább helyet követelnek az irodalmi nyelvben is. Ezzel csak gazdagodik népünk szókincse. A szakszókincs szavainak használata szóban és írásban egyaránt helyes; a megértés nehézsége, a szakszó elterjedtségének foka azonban óv az átmenet nélküli túlzásoktól. rülménvek a szociális követelmények minimum- sokszor szereneit a szakszervezeti i ee vzőkön w ekben az értekezletek bszámolóiában és nem egyszer szellőztette laounk U, Sokai" foivt a vita tovább a kelleténél hoev uevan költ- senek-e ró? Érdemes-e beruházni? Elavult már korsze- rűsítése többe Kerülő« mint eev úi "vár. A.ztán döntöttek. ho"v úi bánva "ér "várt, létesítenek akkor mes azért maradtak el a szociális . létesítmények Végre, ha késve is. de ráiöttek hoev az úi "vár mellett szülés«5« lesz a résire is Ezért lehet, kü'nr üdvözölni az emelkedő úi falakat Az úi Bánvaaénovár őnítési munkálatai már ez évben megkezdődnek Félmillió forintot irányoztak elő erre az évre. Amis elkészül addis azonban'idő kell. és addis a régi zsúfoltságot nem lehet envhiteni. De lehet tenni mégis valamit Az idén 7 millió 700 ezer forint beruházási keretet biztosítottak a Zaevvanál falvi Bánvaeénevár számára. Ezenkívül több mint két millió a „A hasad nem látják, de a farod igen” — járta a mondás ezelőtt harminc, de még tizenöt évvel is Kazáron. S , . ob családból való lánynak is volt legalább egy öltözet ünneplője, egy pár fényes szárú csizmája, amiket ha magára öltött, szégyenkezés nélkül állhatott társai mellé a templomban. Könyve írásakor Szabó Zoltán fegyelmezni igyekszik gondolatait, fékezi tollát: „A telepiek olvasottabbak, járatosabbak a világ és bánva dolgaiban, másként is dolgoznak a bányában, mely számukra pálya, mint azok a falusiak, akiknek nem több a bánya, mint kenyérkereseti lehetőség. Ha falujuk szomszédságában követ lehetne tömi, követ tömének, ha utat lehetne építeni, utat építenének, de minthogy szenet lehet fejteni, tehát szenet fejtenek. Nem meggyőződéses bányászok, hanem kényszerű munkások, tehát nem igazán munkások. Viszont már bányában dolgoznak, tehát nem is igazán parasztok. E felemás réteg két életforma: a parasztélet és a bányászélet között vetődik ide-oda, mint egy ladba két ütő között és voltaképpen sehol sem tud megállapodni. A kényszerűség hajtotta őket a bányába, a szegényparasztság életének egyre silányabbá való . nyomorúsága és nem szándék”. Olykor azonban képtelen megmaradni a hűvös szociológiai stílusnál, s föltör belőle egy-egy sikoly, amelyik éppen annyira sajátja, mint népéé, így történik ez akkor is, mikor — hosszú hónapok múltán — a kazári emlékekhez ér: — Mikor ezernyolcszázhatvanhatban apáink itt, Kazáron megkapták a földet, éppen csak nyolc íöldtelen zsellér felújítási keret. Ezzel már lehet kezdeni valamit Naevon takarékosan az összes lehetőséget figyelembe véve készült a 400 személyes fürdő költ.só:tése. Nem kerül e"v millióba, és kész lesz év vesére. Hoev mát jelent ez a dolgozók számára? Igazan csak a eén"váriak tudiák értékelni Azért lesz ilven olcsó mert besegítenek a munkába A szekrények már megvannak. sőt a kazán is. A "ér"váriaknak sem kel! azután munkás ruhában hazaiam i fürödhetnek, zuhanyozhatnak. A daraboló részére — a föle" télen egészségtelen — fa- harak helvett téglából éníte- nek csarnokot Fedelet kan a hengerelt árútér. Készül e"v exnortraktár is Az éoítést az ÉM. 22-es számú Boítőioari Vállalata végzi de az énületek csővára háziba" készül. Ebben az üzemben a megkezdett énítkezés iókedvre deríti a dolgozókat Nem csoda, régen várták már számukra készül le’rik lesz iobb B. J. maradt, a többinek mindnek volt mibe akasztani az ekét — mondja Szabó bera Péter, hetvenkét éves nyugdíjas bányász, nyugdíjas tsz-tag és aktív tsz dolgozó. Megtörni a pipáját és töprengve nyomogatja benne a parazsat: A nagy ég tudja, hogyan lehetett ez: apám mesélte, hogy még nem is olyan régen (.nyolcvan, száz év «lőttre gondol) mindenki megélt a földből... A nyolc zsellér is kapót? felibe, háza volt, ökre, lova, szinte a magáén élt... Pedig akkor még nagybirtok is volt itt1 előbb a Janko- vichok, utóbb a Zsoldosok... Aztán egyszerre csak szűk lett a határ! Tizenkilencben megpróbáltuk1 mindenkinek legyen földje; negyvenötben megpróbáltuk: mindenkinek legyen földje... Hiába Pedig a földosztáskor tizenegy holdra egészítettük mindenkinek a telkét, a bányanyugdíjaso- két hét holdra. Mégis, mikor tizenhat évvel később megalakult a tsz, már csak nyolc család volt, amelyiknek nem kellett bányába menni ahhoz, hogy megéljen. így volt. A föld csak osz- lódott, osztódott, és nem adott megélhetést. A földet össze kellett csapná. Külön-külön azokban a keskeny csíkokban már csak sínylődött. Ez az idő szava — mondja és tisztafényű tekintetével rámnéz, ...Mikor 6 a század elején legénysorba került, a szurdo- ki bánya már régen egzisztált. Apja odaküldte: „Menjél, fiam, nem szégyen az, ott is csak emberek dolgoznak”, ősszel, télen a bánya; tavasz- szal, nyáron a föld. Aztán volt úgy is, mikor — háborúk, gazdasági konjunktúrák idején — éjjel a bánya, nappal a föld. — És megérte? — kérdezem. összehúzott szemmel néz rám. Sokáig nem szól. aztán egészen másról kezd beszélni. A felszabadulás másnapján ő lett a községi bíró. Ezért tudja, hogy akkor körülbelül 380 ház volt a faluban. Most hozzávetőleg a duplája, de úgy kell elképzelni, hogy az akkori házak kétharmadát is újjáépítették már. Ezelőtt húsz-huszonöt évvel még kettő, három, négy család szorongott egy portán. Az ő nős fia például tizenhét évig lakott nála. Újabban viszont divatba jön az a szokás, hogy az új párt lakás várja. Persze, az esetek többségében még nem, de egyre inkább így van: Szabó bera Péter ez:: tartja jellemzőnek. A tsz-ben viszont — 680 hold szántón — 80—100 ember dolgozik. Asszonyok, meg nyugdíjas bányászok. Az Alföldről jönnek ide fiatalok, traktorosnak, fogatosnak, állatgondozónak. De alig melegednek meg, már átmennek a bányába. Munkaerőhiány a tsz-ben, minkaerőhiány a bányában. Pedig nagy a gépesítés mindkét helyen és a munkavállaló is sokkal több a faluban, mint húsz évvel ezelőtt. A mai bányász viszont már arra se nagyon hajlandó, hogy vasárnap délelőtt beleüsse a kapát a kerti földjébe. — Ellustultak az emberek? — Megjött az eszük — válaszol csendesen Péter bácsi. — A demokrácia megadta nekik az emberi életet nyolc órai munka után, akkor pedig minek gyötörjék magukat? Pihenni is kell: élni, enni, szórakozni,! 2. Hegedűs bácsi, nyugdíjáé kántor, felül van a nyolcvanon, de ma is élénken emlékszik arra, hogy mikor jó ötven évvel ezelőtt idekerült, egyszer vendégségbe hívták, löltöttkáposztára. Ünnepi eledel. Fente is rá a fogát, s talán ezért érte nagy csalódás: az étel íztelen volt, ehetetlen, egyszerre kemény és szétpor- ló. Csak omlott szét, ahogy a burkát felnyitotta. Alig evett. Szégyen az ilyesmi vendégségben, de nem tudott mit tenni. A buzgólkodó háziasz- szony aztán a részét réeiő szakolta, mikor hazafelé indult. S ez nem egyedi eset volt: Kazáron „a régi-jó Ferenc József időikben” a gazdaházaknál is kukoricadarával töltötték a káposztát, kevés hússal, még kevesebb zsírral. És nem tudtak főzni. Az öregek bevallják, hogyha — lakodalom alkalmával például meginvitálta a papot, a jegyzőt, akkor „főzőasszonyt” hívtak és az külön készített ételt az uralmak, amit külön, csak azoknak tálaltak. Hegedűs bácsinak azt a bizonyos ehetetlen töltött káposztát egy erősen vitatható tisztaságú rongyba csavarta a szívélyes háziasszony, mert papír nem volt a háznál... ötven, de még tizenöt-húsz évvel ezelőtt is a kazári házak belülről nyomasztó hatást tettek: sehol egy csipke, egy váza, terítő. Az apró ablakokon kevés fény hatolt be, s így a sarkokban, zugokban kényelmesen megbújt a szemét, ami hetek, hónapok alatt piszokká merült. Hegedűs Mária tanítónő, a nyugdíjas kántor leánya elmondja, hogy ha manapság meghívják vendégségbe, szégyenkeznie kell, mert ő a tanítói fizetésből nem tud olyan „fogadásokat” rendezni: — Szinte hihetetlen az a változás, ami itt az utóbbi tíz-tizenöt évben végbement A válogatott fogásokat, a dobos, puncs, csokoládé tortákat olyan természetes mozdulattal teszik az asztalra, mintha nagyanyáik receptjéből tanulták volna a készítését. És minden étel ízletes, eteti magát!... S milyen természetesen, beleszületetten járnak a legmodernebb ruhákban! Húsz évvel ezelőtt még föl nem vették volna a városit: gyűlölték. Az ötvenes évek első felében divatba jött, hogy a modern szabású ruhához csizmát, vagy cipőt használtak, vastag gyapjúharisnyával. Ezek kitűnően mentek a népviselethez, a szűkszoknyával párosítva azonban siralmas látványt nyújtottak. Elég volt pár év, s a velük született stílusérzék megsúgta nekik, hogy mi illik, mi nem. Elmondott még egy érdekes dolgot Hegedűs Mária: a lányoknak hétköznap otthon jó a tíz év előtti divatú ruha is. Vasárnap a faluban leginkább ballonkabátot hordanak — de ha ugyanaz a lány Tarjánba megy, akkor föltétien tűsarkúba, orkánba öltözik. Az emberi élet megérkezése, a' földhajsza megszűnése nem csupán az életben, ruhában, lakásban változtatta meg a kazári{ életnormákat; az új házak nagyobb ablakain bezúduló napfény nemcsak a sarokból, ágy alól űzte ki a szemetet: valami ügyes, a tudomány által még pontosan föl nem derített módon kezd rendet teremteni a kazári fejekben. lelkekben is: Pár éve halt itt meg egy ember, akiről faluszerte köztudomású volt, hogv ördöge van — bábú képében, ami egy vásárban, tömegben ragadt a nagykabátjához. Hazahozta, megbecsülte, szolgálta, s az mindenben segítette őt; bányában, szántóföldön, mindenütt szerencsét hozott neki. A falusiakat ebben a hitben egyáltalán nem zavarta, hogy az az ember velük pontosan egyforma szegénysorban volt, hogy ő is csak a felszabadulás után kapott földet, s hogy ő is a bánya- nyugdíjból élt. — Görcsösen ragaszkodtak a misztikumhoz... Alig múlt tíz éve, hogy Hegedűs Máriának egy nyolcadikos fiú konok fejtartással azt mondta: „Akárhogy is agitál, boszorkány van!” Szegény tanító néni csak elhűlt, lesújtotta a felelet, hiszen az osztály egyik legértelmesebb tanulója volt... Ma mérnök, s ha. a faluban találkoznak néha, a fiatalember már messziről nevet és felemelt kezével nemet integet... S nem csupán a fiatalok vannak így. öreg nénik, akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt még a világ minden kincséért sem tették volna tojásra a kotlóst. ha előbb a különböző hó- kusz-pókusizokat meg nem csinálják vele — ezek az asz- szonyok most szégyenlős mosóitól emelik szájuk elé a kezüket, s másra terelik a beszédet. ha a rontásra, a mor- kolábra meg egyéb ilyenekre fordul a szó. Nagyböjt idején a vígsá- got tiltó szálkás annyira be- idegzett, hogy a házasodni készülő párok több-kevesebb türelemmel várták a Húsvé- tot. S most tavasszal is több esküvő volt a faluban. Többek között egy öreg, kazári viszonylatban tehetősebb gazdának a legkisebbik fia vett el egy bányászcsaládból való lányt. (Húsz évvel ezelőtt ugyanez a gazda azt mondta legidősebb fiának: „Mi megélünk a magunkéból. Mikor hajtottalak én a bányába?! Neked az első legények közt a helyed, és ne is álmodj arról, hogy a vakondnépségből hozol ide magadnak feleséget!. > Meg ne tudjam, hogy azzal a lánnyal mégegyszer!..” A legény nem bírta az apai tilalom és a szerelem kettős terhét. Fennhangon ugyan mindenkinek azt mondja, hogy szerencsétlenség érte, de csendesen megsúgják, hogy öngyilkos lett. Ezt abból is gondolják, hogy az apja meg se nézte a ravatalon és ki sem kísérte a temetőbe...) — Édesapád nem ellenezte az esküvőtöket? — kérdem a fiút. Rám néz, szemében egy pillanatra dac lángol föl, de a hangja már csendes: — Hiába próbálta volna. Egyébként — nem is próbálta. Maga is segitett a fiatalok házának építésénél. A lakás az új telepen áll, hasonló villaszerű építmények között. Most vettek bele szobabútort. Kedvükre való konyhaberendezést v'szont nem találtak Tarjánba. Majd Pestre utaznak választani. * — A fiatalok tőlünk nem mennek el — mondja Szabó bera Péter. — Nem, mert be se lépnek.. .Kicsit bánatosan néz szét az új tsz-major udvarán, ahol vasárnap is számosán szorgoskodnak: a tavaszi munkák kén ■''szerit ik őket a pihenőnap feláldozására. — Azt mondják a mai fiaté1 ok, hogy akkor se haffvnák ott a bánvát, ha itt a duplául1 kannák.:. Ez persze nem bizonyos. Az azonban világosan lát- "zik, hogy a kazáriak. akiket birrp’ne évvel ezetótt még kőtrá-vú vonzás rángatott hof tóé. hol oda. mostanra s—ínte e"v tömbkőn rv‘rtoltak- tvínnáhez — rögtön mikor Vtóorf'lt. "z hint "a tőtalane*- mr«it S a—t tícwni ol Vo.11 tolni — o"——V—+ ó. —f'i —1. — oV rní-s o"" iík rtn-ót a föld felé tor-hi 1 , Kunszabó Ferenc Tóth Imre Fájó sérelmet orvosolnak /r Építenek a Bányngépgyárhan
