Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
Í9SS május 1. szombaí NÖGR A O A Lenin-dij új kitüntetettje Sz. SZMIRNOV Szergei Szmimov nevét hűséges maradt. Mint a „Mu- nek hősi harcát fáradhatatlan küzdelmét lebilincselően jeleníti meg. Bár a fasiszta seregek úiabb és újabb rohamokat indítottak ellenük. Breszt katonái ellenálltak és óriási veszteségeket okoztak az ellenségnek. A bátor szovjet katonák hőstetteinek híre a naev szovietorszáe legtávolabbi zugába is eljutott, a szovjet emberek bátorítást erőt merítettek belőle. minden szovjet ember isme- zsesztvo” című katonaúiság ri. Neve. szárnyakat kanva. az munkatársa, tollával és feev- oi-szághatárokat is átrenülte. Ma már földgolyónk számos országában beszélnek róla. Az úi Lenin-díias író tolla *> Nagy Honvédő Háború viharában edződött acélossá. Később a béke teremtő napiaiverével harcolt a frontokon. Részt vett számos na ° vf öntess ágú ukrainai ütközetben. Aztán Románia és Magyarország felszabadításában. A Budapest felszabadításáért vívott harcokról számunkra is naSzergei Szmimov. a breszti erőd legendáshírű katonáinak fényesen csillogó emléket állított. Először 1957-ben. a moszkvai rádióban jelentkezett a vár katonáinak küzdelmét bemutató írásával. Sikere volt. de úiabb igényeket támasztott írásával szemben és az elkövetkező' évek folyamán átdolgozta művét. Érdemes volt: 1964-ben magasrantó művészi .alkotással lente meg a széles olvasóközönséget. Könyveit milliók és milliók olvassák. Csodálják Breszt hőseit és úiabb erőt merítenek belőle az alkotó munkához, a béke védelmezéséhez. Utazás — magunk körül Reneszánszát éli az útleírás. Hovatovább úgy tűnik, mindenki utazik, s mindenki könyvet ír tapasztalatairól. Rövid idő alatt hat vékomálja környezetét, aki a — népről, amely a legmostohább legérdekesebb. Magunk körül természeti körülmények kö~ utazunk — az emberi világot zott is melegszívű, nyílt és fedezzük fel, s ezért iut je- barátságos maradt, s amelyről lentős szerep e könyveknek, néhány nagyon bátor utazó nyabb, vastagabb kötet gyűlt Az asztalon sorakozó hat kö- nélkül ma is alig tudnánk va- össze az íróasztalon; nem- tét közül a legjobb példa er- lamint, Rasmussen több ezer csak írnak tehát, ki is adják; re Boldizsár Iván könyve, mérföldet tett meg kutyaszánéin csak kiadják, hanem Zsiráffal Angliában, (Magvető non, rendkívül nehéz körül- meg is veszik; s ha megve- Könyvkiadó.) A rendkívül menyek tt. Nem a kincsszik, elolvassák. Azaz ki- szellemes, élvezetes stílusú keresők álmai hajtották, nem adóink az igényekhez igazod- könyv látszatra impressziók is a hírnévre vágyó felfedező va jelentetnek meg ilyen csokorbagyűjtése, valójában makacssága; szerette az esz- nagy számban útleírásokat. azonban az esszé rangját éri kimókat, s még jobban akarta el: szókimondó körkép Ang- ismerni őket. A huszas évek Kl 11,11 .. liáról és — magunkról. Mert elején végrehajtott „thulei ** ft Iliit (t Ősi Helyett Boldizsár angliai utazásában utazás” hosszú hónapjai alatt is eszközt lát abban, hogy fel- az eszkimók legjobb ismerőmérje — mit ér az ember, ha jévé lett, találkozott olyanok magyar... igassag Mind jobban kiszorul e könyvek lapjairól a kaland. Egy időben „messziről jött ember azt mond amit akar” alapon sok minden belefért az útikönyvek fogalomkörébe. Ma már kevesebb a kaland, illetve a szó nemes értelmében vett kaland részesei vagyunk: egy országot, egy néA kereskedő és a tudós Boldizsár különben is toliforgató ember, mégpedig a szakma rangos művelői közül való, könyve erényeit mapet ismerünk meg a könyv gyarázhatnánk ezzel. Mivel segítségévei. Ez egyben a magyarázzuk azonban a „ke- másdk, minőségi változás jel- raskedő” sikerét? Jan Korí- zője is: a könyvek főhőseivé nek (Keresztül kasul Mázz emberek léptek elő. Nem rokkón) a csehszlovák külke- a vadak, nem az egzotikus reskedelem megbízottjaként táj, hanem az ember, aki ér- harmincöt évet töltött Északkal, akik most láttak először „fehér embert”, s olyanokkal is, akik véres árat fizettek azért, mert megismerték a — civilizációt... Rasmussen a tudós alaposságával vizsgálódik, jegyez fel s ellenőriz mindent. Könyve hű krónika, s ugyanakkor szenvedélyes érvelés az ember mellett. Fele-fele telmet ad a tájnak, aki fórban érlelte mes nagyszerű alkotásait. Közülük is kiemelkedik a ..Breszt erődje” című regénye, amelv eleven színekkel és a személyes élmény megjelenítő varázsával állítja elénk a breszti hősöket. Azokat a szoviet embereket, akik az alkotó munka sürgős teendőit szakították félbe, hogv kezükbe fegyvert fogianak és megállítsák a feiéiük zúduló fasiszta áradatot. A fasiszták ellen vérüket ontó szoviet katonák soraiban menetelt Szervei Szmimov is. a villamossági mérnök, akit az írás annvira vonzott. ho°v úiságíró lett. Kezdetben a Gudok cimű vasutaslao szerkesztőségében dolgozott. Onnan szólította el a kötelesség. De tollához a hadseregben is gvon tanulságos könwet írt. Amikor a béke meesz’’W.é- sónek híre 1945. máius 9-én az ausztriai Grázban találta, mellét már kitüntetések ékesítették. A háborút követő években Szervei Szmimov immár teljes erejét az írásra fordította, íraivalója bőségesen volt. hiszen az átélt vérzivataros napok élményei számára örökre feledhetetlenek maradtak. És ezek az élmények azóta számos nagyhatású könwben az egész szoviet nén közki nősévé, helytállásra nevelő erkölcsi fegyverévé váltak. Szmimov alkotásai közül a Breszt eródie című regény a legismertebb. A város védőiFéLe szöveg — fele fény- e részén, s a könyv, kép, így határozhatnánk meg tolla alól kikerül r I CSUKA ZOLTÁN A munka vérkeringésében De jó is benned élni, lüktető keringés, sodródni véled együtt, drága nép, és tudni azt: átgondolt terv, körültekintés számítja már ki cseppjeid helyét. Ha jő a műszak perce, mint a vérerekben, gyalog, biciklin, szét az utakon vonul a nép, ezernyi, hullámzó seregben, busszal, vonattal, száz kis motoron. Ha kél napunk, a fény s a nép közös dagálya duzzadva ömlik, árad szerteszét, a munka indul akkor gyárkürtök szavára, s akár a kórus, zeng ezernyi gép. Vagy dél után, ha összecsap apály dagállyal, és egymást váltva rendben elhalad, tudom, Hogy benn a forrva zúgó gyárban a gépcsoport simán tovább szálad. Csak egy csepp vagyok, csak egy e forgó áramlásban, s oly jól esik kopogni gépemen, sort sorra róni télben avagy forró nyárban, és tudni: végre megleltem a helyem. Afrika amely nemcsak szórakoztató olvasmány, hanem ismeretek hihetetlenül gazdag tárháza is. Körinek, a kereskedő alaposságával mérte fel a földdarab, s az azt lakó nép múltPethő Tibor—Reismann János közös könyvét. (A Balti tengertől a Baljkál tóig, Kossuth Könyvkiadó.) Eddig nálunk szokatlan kezdeményezés az ilyen, hiszen a képeknek jószerint csak az illusztrálás Ölein kárbaxreszetí munka... A kultúrcsoport vezetője így szólt hozzám műsor után: — Látod, ha semmi más haszna nem volna a munkánknak, any- nyit mindenesetre eredménynek könyvelhetünk, hogy ezekben a fiúkban, lányokban sikerült fellob- bantani a költészet, az irodalom iránti érdeklődést. A rendező a salgótarjáni ipaii- tanuló-intézet fiataljaival foglalkozik jónéhány hónapja már. Irodalmi színpadot szervezett a vállalkozóbb kedvüekből, s most, a kulturális szemlén eredményre vitte őket. Csoportjukkal ott lesznek a Sárospataki Diáknapokon s ez, a rendezvény igényességét tekintve nagy dolog. — Az a gyerek például — jelzett barátom a színpad egyik szögletébe — a „nehéz eseteink” közül való. Mégis, talán őrá vagyok jelenleg a legbüszkébb. Már általános iskolás korában féléjszakákat csatangolt a városban, odahaza nem birtak vele. Anyja még az asztalhoz is odakötözte a lábát, hogy tanuljon, mégsem boldogult a fiúval. Most nemrég találkoztam az anyjával; boldogan hálálkodott: szinte kicserélték a gyereket, mióta közénk jár. Megkomolyodott. Mellettünk egy tanárnő hallgatja a beszélgetést. Mosolyogva szól közbe: — Nálunk, az iparitanuló-iskolá- ban sem a legszorgalmasabbak közé tartozott ez a fiú. Egyszerűen kijelentette például, hogy nem érdekli a magvar, semmi szüksége nincs rá. Egy idő óta mintha kicserélték volna. Szorgalmasan jegyzetel, tanul, egész magatartásában fegyelmezettebbé vált. Korábban a bukás szélén járt, most jó közepes tanuló. Akiről így beszélgetünk, Sz. Gábor acélárugyári lakatostanuló. Harmadéves, most készül a szakmunkás vizsgára és komoly, figyelő arccal ül asztal mellé, hogy a színpadi próba rövid szünetében beszélgessünk. — Hogyan kedvelte meg ezt a munkát? Az irodalmi színpadot... vagy inkább a színjátszást? — Előbb a színjátszást — vallja. — Mint általános iskolás kezdtem játszadozni a Sztahanov úti iskolában. Vertich Józsi bácsi; mostani rendezőm figyelt fel rám s később, amikor az ipari tanuló-iskolába kerültem, tovább folytattam. Kedvet érzek a játékhoz s most már nemcsak a színjátszáshoz, de az irodalmi színpad feladataihoz is. Különösen mióta eredményt értem el. Két éve, Gyöngyösön az MTH- sok szavalóversenyén harmadik díjat kaptam. Büszke vagyok rá, hogy az intézeti kultúrmunka mellett tagja lehetek az acélárugyári Petőfi színjátszó szakkörnek. — úgy hallom, előbb a sport foglalkoztatta ... — Igen. atletizáltam. Egy fiatalnak a fejlődés érdekében szüksége van erre, de közbejött- egy törés s az érdeklődésem is a kultúrmunka felé tolódott el. — Minek tulajdonítja ezt? — Kicsit restellem, de én is írok verseket. Még csak próbálkozások, az olvasmányok hatására. — Tehát olvas. — Nagyon sokat. Modern költőket. Fiatalokat. Azokat szelhetem. — Soroljon néhányat. — Jobbágy Károly...Győri Imre... Általában a fiatalok... A legkedvesebb költőm mégis Radnóti, mély érzelmekkel tud írni. Nagyon szépen lehet mondani a verseit. — Tagja-e könyvtárnak? — Igen, már évek óta a megyei könyvtár tagja vagyok. — Miket kölcsönöz? — Most például Jobbágy Károly: A hó és a nap című kötete van nálam. — Prózai művek? — Azokat nem olvasok. Csak a verseket szeretem, de a költőket éjjel-nappal bújom. — Vannak-e saját könyvei? — Rengeteg a könyvem otthon. — Vásárolja? — Veszem is, kapok is nagyon sokat ajándékba, jutalomként szereplésekért, a szüleimtől is. De csak a verseket olvasom, a prózát inkább édesanyámék. — Miért tanul most szívesebből magyart, mint azelőtt ? Elmosolyodik a kérdésre, sejti, honnan fújhat a széL — Magyarból — mondja aztán — gyenge vagyok, tudom, de amióta a tanárnőnket, látom, hogy ott van rendezvényeken, versenyeken, bíráló bizottságokban, más szemmel nézem, több bizalmat érzek iránta, mintha csak a katedráról magyarázna. Muszáj volt nekigyűr- kőznöm a tanulásnak, s most már érdeklődésből is. — Mit szólnak otthon, hogy az együttesbe jár ? — Nagyon örülnek, különösen édesanyám. Azt mondja, kezd végre benőni a fejem, értelmes dologgal töltöm a szabadidőmet. Én meg csakugyan itt érzem magam legjobban. — És egyéb szórakozás, passzió ? — Minden érdekel, mozi, ha van : színház, irodalmi találkozó — ez, sajnos, elég ritka alkalom. — Mi volt ez a legutóbbi ritka alkalom ? — Két esztendeje a TIT-ben tartottak író-olvasó találkozót. Már nem emlékszem, hogy ki járt lent. ját, jelenét, azaz benyomd- szerepe jut a könyvben, dósai helyett a tényeknek adott minálni a szöveg dominál, elsődlegességet, s ezzel jó pél- Ez esetben azonban — sike- dát is arra, hogy az igényes résén párosították a kettőt, s útleírás . szerzőjének biztos amit nem mondott el a toll- anyagismerettel kell rendel- forgató, azt a fényképész igyekeznie, „otthon” lennie a kezett érzékeltetni, témáiban, mert a ma olvasó- A Szovjetunióban megtett jának már nem mond sokat útról szóló könyv mentes a a valóságot alig érintő imp- sablonoktól. A hétköznapokat resszió. igyekszik megmutatni, s a Jan Körinek művét a kézi- hétköznapok embereit. Sző- könyv rangjára emeli az ala- vegben is, képben is. A ki- posság és körültekintés, az sérlet nem teljes sikerű, de érdekes olvasmány rangjára a hiszen az út is — nálunk — minden lapján megtalálható alig kitaposott, csak Patkó humánum, ahogyan a marok- Imre—Rév Miklós két köny- kói emberekről, s amit ró- vére hivatkozhatunk, mint haluk ír. Korineket a hivata- sonlóra. Pethő Tibor tömör- los megbízatás juttatta el Ma- ségne törekvése olykor zsú- rokkóba, Knud Rasmussent foltságot eredményez, sok (Thulei utazás — kutyaszá- esetben lemondhatott volna a non az eszkimók földjén, számadatok közléséről. És Gondolat Kiadó) a megismer- ugyanakkor: nem lelkendezik, ni vágyás mindennél erősebb nagyon helyesen úgy értel- érzése. Rasmussen ma már a mezi dolgát, hogy a tények néprajztudomány klassziku- beszéljenek a szerző helyett, sa: könyve a tudós vallomása Reismann János ismert mű- a maroknyi népről, a néhány velője a fofografál ásnak. Hí- tízezemyi eszkimóról, arról a rét most sem cáfolja meg. témaválasztása sokrétű, nem fél a látszólag semmitmondó képektől sem, s éppen ezek között van több nagyszerű. A kinagyítások jobb megválasztása, s a túlzottan sötét tónusok fokozottabb kerülése még inkább jobbította volna a kötet képanyagát. — egy idős bácsi. — de nagyon érdekes volt. Jó lenne, ha ilyen alkalmakra gyakrabban kerülhetne sor. — Mik az igényei a város kulturális életében ? — A magam részéről például nehezen várom már, hogy a megyei könyvtár új helyiségbe költözhessek, ahol kényelmes olvasóterem lesz. Be lehet járogatni. — És még. — Kevés a fiataloknak való kulturális létesítmény. — Például? — Például: szeszmentes presszó húsz éven aluliaknak, ahol irodalomról, művészetről vitázhatnak. Oda meghívni írókat, táncdal együtteseket, esztrád műsorokat. Ebben a KISZ-nek kellene többet tennie. — És a Salgó presszó ifjúsági napja ? — A Salgó nekem túl előkelő. — Hogyan érti ? — Nézze, megmagyarázom. A Salgó egész héten elegáns hely, csak a hét egy napján, csütörtökön szeszmentes, ifjúsági. A hét más napjain elegáns és ez feszélyez, kellemetlen. Hogy nem nézik-e ki a kispénzű fiatalokat. Na, így. Megérti ugye ? — Most mennyit keres ? — Háromszáznyolcvan forint ösztöndíjat kapok. A szakmunkás vizsga után órabérem lesz. A terem túlsó szögletében szünet végét jelzi a rendező. Felemelkedik, mert kezdődik a próba, az új feladat egy őszi disznótoros irodalmi műsorban. —A vizsgaremekem egy menetmángorló lesz. — mondja vissza búcsúzóul. És már magamra is hagy a gondolattal: igaza van a rendezőnek, a kultúrmunka nem kárbaveszett fáradozás. Barna Tibor A hatból kettő.. A hat könyv — ezt már elöljáróban említeni kellett volna — pusztán kiadásaik egybeesésének köszönheti, hogy együvé került. Igaz, valamennyi útleírás, s hogy hatból három az, amit fenntartás nélkül dicsérhetünk, illetve a negyediket mint jő próbálkozást üdvözölhetjük, azt is bizonyítja, kiadóinknak nem kell restellkedniök a színvonal, a lefordított és kiadott művek értéke miatt. Két gyengébb is becsúszott: Jiri Jaeger könyve (Az eszkimók földjén) nem mond sokkal többet a személyes benyomások közlésénél, s bár a megértés hangján szól az eszkimókról, ezt a megértést nem tudja átplántálni az olvasóba, olvasmány marad pusztán, s nem azonosulásra ösztönző, érzelmi reakciókat kiváltó mű. Ugyanezt mondhatjuk Maria Rosseels belga újságfrónő könyvére is (Keleti koktél, Táncsics Könyvkiadó), amely nem több napilapok riportjainak könyvvé fűzésénél. Kicsit kapkodó, sok mindenbe belekezdő, de lényegében semmit végig nem mondó, elszórakoztató, de sokat nem adó — ennyi ez a könyv. A hat könyv elkerült az íróasztalról. Négyei gazdagabb lett a köewespotó kettővel — több... Mészáros Ottó
