Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

1965, május 1 eznmhaif NÓGRÍD 3 Munka, amelyből nem lehet kikapcsolódni Mánczos Józsefet — Józsi bácsit, ahogyan a gyárban ne­vezik — nem könnyű megta­lálni. Jó néhány percig tele­fonált a portás, míg végre si­került megtudni, hogy a min­tateremben muta.ja be a gyár termékeit a szállodaipari vál­lalat szakembereinek, akik a balatoni szállók részére vásá­rolnak üvegberendezést. — Pár perc türelmet leérek még — mondja, mikor szobá­jába érünk, de bizony ez a pár perc, amúgy borbély mód­ra hosszúra nyúlik, mert a telefon S2;inte állandóan cseng Józsi bácsi .asztalán. — Talán azzal kezdeném, hogy nagyon-nagyon boldog­gá tett a Munkácsy-díj, ame­lyet a közelmúltban kaptam. Harmincöt év munkája után jól esik az elismerés. Nem mintha eddig nem kaptam volna jutalmakat. 1961-ben, 62-ben, 64-ben csiszolt vázá­immal és készleteimmel az iparművészeti Tanács „Leg­szebb termék” pályázatát nyertem. 1963-ban a „Szocia­lista kultúráért” kitüntetést kaptam meg. körülmények miatt ebben a szakmában nem tudtam elhe­lyezkedni. A tarjáni üveggyár készíttetett velem pár próba­rajzot. Sikerült ée alkalmaz­tak. Két német tervezőt szer­ződtettek velem egyidejűleg, akiktől tanulnom kellett vol­na. de rövid idő után vissza­mentek Németországba. Az én rajzaim jobban tetszettek. Egyre jobban megszerettem az üveget. Akkoriban én vol­tam az ország egyetlen üveg- tervezője. A külföldi sikerek azt bizonyították, hogy mun- : k '• eredményes. A New­Ycrkban. Londonban, Lipcsé­ben Ankarában megrende­zett kiállításokon nagy tet­szést arattak a Salgótarjáni Üveggyár \ Részvénytársaság szervizei és díszműárui. 1963- ban, cseh, német és osztrák gyárakban jártam tanulmány­úton. 1948-ban az államosítás után piacunk bővült. Angliá­tól a Közel-Keletig a világ minden részéből kapunk ál­landóan megrendeléseket. Hogy a nyugati igényeket jobban megismerjem. 1958­vezett művészeti vezetőjévé, ami azt jelenti, hogy az aj­kai, karcagi, parádi, salgótar­jáni, tokodi üveggyárak ter­vező munkáját is én irányí­tom. — Az eredmények azil mu­tatják, hogy jól, hiszen üveg­gyártásunk 80 százalékát kül­földön értékesítik és a meg­rendelések az elmúlt két esz­tendőben tudomásom szerint nem csökkentek. — Sőt, azt lehet mondani, évről-évre szaporodnak az ér­deklődők. Ez talán a legna­gyobb jutalom, amit az em­ber a munkájáért kaphat. — Itt a gyárban bizonyára nagyon örültek az ön Mun'ká- csiy-díjának? Pillanatnyi csend, aztán egy nem egészen pontos kité­rő válasz. — A megyei pártbizottság első titkára nagyon kedves levélben gratulált kitünteté­semhez. — Szabad idejében, ha ugyan álcád ilyen, mivel fog­lalkozik legszívesebben? — Harmincöt évvel ezelőtt, mikor az üvegtervezést kezd­te. ez a foglalkozás még új volt Magyarországon. Miért éppen ezt választotta? — Mulatságosan hangzik talán, ennyi év munkáiéra visszanézve, arrit mondok: de véletlenül. Érettségi után a Budapesti Iparművészeti Is­kola bútortervező szakán vé­geztem. Az akkori gazdasági ban a lipcsei mintavásórra, 1.964-ben pedig Olaszországba küldött az ÉM Üvegipari Or­szágos Vállalat. A közbeeső éveket mint magánember használtam fel arra. hogv ivari szabadságom alatt a külföldi üreggvárak műhelyei­ben nézelődjem. Muszáj volt fejlődnöm, hi­szen 1963 óta az ÉM Üveg­ipari Országos Vállalat kine­Az újjászervezett Termelőszövetkezeti Tanács munkájáról Tóth István nyilatkozik a JSÓGRÁD-nah Az érsekvadker+1 Magyar— Csehszlovák Barátság Terme­lőszövetkezet elnöke. Tóth István taeia az Orszáaos Ter­melőszövetkezeti Tanácsnak. Megkértük, tájékoztassa ol­vasóinkat. miiven változások vannak az átszervezett Orszá­gos Termelőszövetkezeti Ta­nácsban. — Mi a különbség a régi és az ú.i Orszá­gos Termelőszövet­kezeti Tanács között? — A régi Termelőszövetke­zeti Tanács tizenöt évig funkcionált. Hasznos volt. de a megnövekedett feladatokat már nem tudta megoldani. Ugyanis a termelőszövetkeze­tekben naev politikai, gazda­sági feilődés ment végbe. A réai. a nagvlétszámú tanács- tagságnak a fele már nem dolgozik a termelőszövetkeze­ti mozgalomban. Uvenformár nem is ismerhette a termelő- szövetkezetek problémáit. Az újonnan megalakult Országos Termelőszövetkezeti Tanács közvetlenül a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozik. 56 tavia van és ezek termelőszö­vetkezeti elnökök, főkönyve­lők és agronómusok. Mind a tizenkilenc megyéből képvisel­tetik masukat a termelőszövet­kezetek. Az a ténv. hogy ter­melőszövetkezeti vezetők mű­ködnek az Országos Termelő­szövetkezeti Tanácsiban, bizto­síték. hocv előnyösen intézik a termelőszövetkezetek dolga­it — Az első ülésen miről tanácskoztak? — Határozatot hoztunk az Országos Termelőszövetkezeti Tanács ügyrendiére. Évente legalább kétszer tartunk ülést, de ha szükséges, termelőszö­vetkezeteket érintő országos problémáikat. agrárpolitikai kérdéseket soron kívül megtár­gyalunk. — Mint legközvetlenebb cél­kitűzést. a közös gazdaságok termelésének és tervezésének fejlesztését tűztük célul. Na­gyobb gondot kell fordítanunk a népgazdasági szükségletek ki­elégítésére. Jobban ki kell használnunk a mezőgazdasági áruk exportját, takarékosab­ban kell bánni a termelés fej­lesztéséhez. a tervek teljesíté­séhez az alapvetően szükséges anyagokkal és eszközökkel. Ja­vítani kell a termelőszövet­kezetek jogi ügyeinek Intézé­sét. Nagyobb gondot kell for­dítani a termelőszövetkezeti tagok kulturális és szociális ellátottságára, valamint a társadalombiztosításra. — Hogyan láti^ e célkitűzések megvaló­sítását a mérvében? — A megyei Termelőszövet­kezeti Tanács a közeli napok­ban álakul meg. Minden bi­zonnyal a termelőszövetkezeti mozgalom legjobb vezetői ke­rülnek a tagok sorába. Az első feladat lesz megvizsgálni a megve közös gazdaságainak helyzetét. Az országos irány­elvek alapján szeretnénk ki­dolgozni azokat a módszere­ket, amelyek megfelelnek a Nógrád megyei viszonyoknak. Különös gondot fordítunk a gyengén működő termelőszö­vetkezetek megerősítésére, a hegyvidéki termelőszövetkeze­tek gépesítésére. A szakembe­rek dolgát tekintiük a másik fontos feladatunknak. — A tagok anyagi érdekelt­ségének helves kiválasztása, a iövedelemeloszfás módszere nagyon foglalkoztatja a terme­lőszövetkezeti vezetőket a ter­melőszövetkezeti tagokat. Sze­retnénk kidolgozni egy olyan módszert, amely egyaránt elő­nyős és hasznos a közösség­nek és a tagoknak is B. Gy. — Látja, ez már sokkal ne­hezebb kérdés. Rengeteget utazom az ország egyik végé­ből a másikba és ha otthon vagyok, nem az történik, amit én akarok. A házban a ti­zenhat hónapos unokám az úr. Ha haza megyek, kezdő­dik a játék, amelyben én csak beosztott tervező vagyok, de a művészeti vezető ö. Azt szoktam mondani: egyik zűr­ből megyek a másikba. Per­sze csak tréfából, mert nél­küle nagyon üres lenne a ház. Négy gyermeket neveltünk fel. Hozzászoktam nagyon a gyermekzsivajhoz. Szeretem az operákat és a természetet. Hétvégeken gyak­ran megyünk kirándulni a családdal. Kell egy kis ki- kapcsolódás. De a pihenés csak addig tart — neveti el magát, — míg valamelyik fán meg nem látok egy pókot, vagy egy gallyat, mert vala­mi mindig akad, ami éppen beleillik a terveimbe. Ebből a szakmából nem le­het soha kikapcsolódni. De talán éppen ez a szép benne, hogy teljesen betölti az em­ber életét. Mátéffy Zoltán Petesházl József nyugdl­| ]as bányász mondja. r ahatossegéd lettem J-i 1910-ben. Akkor kez­dődött az életem. Addig nem igen történt velem semmi, de semmi. Az apám bányászem­ber volt, a baglyasi bányá­ban dolgozott. Ügy van az, hogy az apák nem akarják a fiukat az ő mesterségükre ad­ni. Az én apám is azt mond­ta, inkább iparos legyél fi­am, vagy valami más, bá­nyász ne legyél. Ezért Bu­dapestre kerültem lakatos inasnak. Tíz éve jöttem visz- sza Baglyosra, segédnek. Mon­dom, akkor kezdődött az éle­tem. Akkoriban az iparosság kü­lön réteg volt. Vasárnap az iparosok keménygallérban jártak, de ha a gépmesterük látta a kocsmádban őket, nem igen ittak meg egy pohár sört. Amikor Baglyosra jöt­tem inassegédnek, más világ­ba kerültem, legalábbis úgy éreztem a budapesti évek után. A fővárosban akkori­ban kicsit különbül bántak az inasokkal, a segédekkel, mint másutt. Baglyoson az idősebb segédeket is pofoz­ták, nemhogy a fiatalabba­kat: Három napja dolgoz­tam, amikor Svink gépmes­ter megpofozta a Filo Palit, pedig a Pali összetörhette vol­na annyival nagyobb ereje volt a Évinknél. Én a szom­széd padnál éppen egy le­mezt egyengettem, elmoso­lyodtam. Erre odanézett. Te mit röhögsz, hé! Kiáltotta. Rendkívüli feladat Kemény tárgyon koppan a kubikos csáká­nya. Még egy vágás és a látványtól megbé­nultak az emberek. Háborús akna hideg fémteste került elő a föld alól. A hír gyor­san bejárta az építkezést. A csatorna ásását azonnal le kellett állítani. Az építő vállalat értesítette a budapesti tűzszerészeket. Várták — nem jöttek. Száznegyvennégy lakás át­adása forgott kockán a Vörös Hadsereg úti építkezésen az ősszel. Ha az aknát nem távo- lítják el időben, nem készül el a szennyvíz- csatorna, nincs lakásátadás, s a vállalat nem teljesíti a tervét. Űjabb telefon a pesti tűz­szerészeknek. — Mikor jönnek? — Előjegyzésbe vettük — mondták .. De van még háromszáz másik bejelentés... sor kerül magukra is. Sovány vigasz. A Nógrád megyei Építőipa­ri Vállalat vezetői riadtan néztek össze. Min­den rendben ment az év során, s most itt vannak ezek az istenverte aknák... Banán­héj, ezen elcsúszni. Nem volt értekezlet, ahol ez szóba ne került volna. Hegedűs József művezető is hallgatta a riadt szavakat. Sza­ladtak a napok, a hetek, tűzszerészeknek még csak híre se volt. Az értekezleteken gyakran egymásra talált a művezető és igaz­gató tekintete. Hegedűs József vidám, köz­vetlen ember. De amikor az aknák szóba jöttek, látszott rajta, hogy töpreng. A katona­ságnál az aknavetőknél szolgált. Vállalta! • Az építésvezetőség irodájában ülünk vagy nyolcán. A félelmetes pillanatokat idézzük vissza. Hegedűs József szavain csüng min­denki. Kék svájcisapkáját hátratolja, s ahogy beszél, arcán ott ül most is valami abból az izgalomból, amit akkor érzett, ami­kor a csatornánál mint valami régészek a földet forgatták. — Két önként jelentkezőt kértem. Holman István és Zibula Pál lépett ki a sorból. Arc­vonásuk kemény volt — Tudjátok mit vállaltok? Némán bólintottak. A művezető végig gondolta az egészet, s mi tagadás, benne is megdermedt a vér, egy pillanat és furcsa vízió jelent meg a szeme előtt, csontokat- ruhadarabokat látott maga körül, vért. Mert elég lett volna egy kicsiny ütés. s az akna felrobban. A két akna már szabadon mutatta magát, de tudták, hogy többnek is kell lenni. Meg­beszélték a haditervet, s a nyolc méteres csatorna két végén kezdték meg a munkát. Aprólékosan dolgoztak, szinte centiméterről centiméterre haladtak. Lezárták a környéket, a nyolc méterre lévő házak ablakait kinyi­tották. A vállalat központjában állandóan ott ültek a telefon mellett, készenlétben volt az autó, mert el kellett készülni a leg­rosszabbra is. A művezető izgatott volt, de nem mutatta. Egyik fiútól a másikhoz ment. — Mit éreztek, mire gondoltok? — Semmire... Aztán következett az egyik, a másik, majd végül a harmadik. Ötöt találtak összesen. Amikor ládába rakták. Hegedűs József sza­vai szerint a „malacokat” , egyszerre elfogta őket a gyengeség, de ekkor már ott voltak a vállalat vezetői is. Kézfogás, gratuláció. • — Van családja? — Igen. örhalomban lakom, s van egy kisfiam is. — Elmesélte otthon? Nevet és bólint — A fiam úgy hallgatta, mint az ezopuszi mesét. S a feleségem? Hát ő nem a legszebb szavakat mondta. Minden voltam, csak uor- mális ember nem. — Miért vállalta? — Nézze, ésn már 48 óta dolgozom a vál­lalatnál. Törzsmunkásnak számítok, több ki­tüntetésem van. S ott, voltak a házak, a la­kások és a vállalat Mindenki értünk Izgult. Nehéz ezt megmagyarázni. • Nézem ezt a fiatal, harmineötéves embert, hangjából őszinteség árad. Csendesen be­szél, nyoma sincs annak, mntha nagy dicső­séget érezne. Pedig joga volna hozzá. Rosszra is fordulhatott volna a veszélyes vállalkozás. S akkor...? özvegyen marad egy asszony, apa nélkül a gyermek, három embert temet­nek- És mi történik a vállalat vezetőivel? Börtön, ök is tudlák ezt, de reménykedtek is a vállalkozás sikerében. És valóban sike­rűin Ismerem a véleményüket, ha mégegy- szer hasonló történne, nem mernék vállalni, s nem kérnének senkit. Az ilyesmi tiltott, törvénytelen. Ezt tudják a vállalatnál. Hege­dűs József is tudja. • Sokáig emlékezetemben marad ez a törté­net- s többször felmerül még előttem a mű­vezető alakja. Nem tartja magát hősnek, pe­dig amit tett, az nem volt mindennapi cse­lekedet. Miért tette? Sokféle érzés indította erre. A ma embere 5, akiben a félelmet el­nyomta a cél. S a cél az volt, hogy 144 em­ber lakáshoz jusson. Ilyesmire vállakozni pénzért nem lehet Hegedűs József is ezt mondja. —Ha ötvenezer forintot számolnak le előt­tem, nem vállalom. Ezt nem lehet megfizet­ni. Sajnos, hogy erről megfeledkeztek, fejen­ként száz forintot kaptunk.., A szó végét elnyeli. Megértem, Gulyás Ernő Kaphatsz egyet, ha nem ha­gyod abba és indult felém. Ide ne közelítsem a gépmes­ter úr — mondtam, nekem kalapács van a kezemben. Másnap kitették a szűrömet. Tp lí'ior kezdődött a má- d-J sodík életem. Amikor a gépmester kirúgott, a bá­nyába kerültem. Onnan is mentem nyugdíjba. A föld alatt 36 évet töltöttem, elég nagy idő ez. Nem mondom, vannak, akik többet. Én a föld alatt szabad ember vol­tam. Megszerettem a bányát. M it mondjak a májusok­ról? Az az igazság, hogy a régi időkről elég so­kat beszélünk, el is mondtunk majdnem mindent. Az az idő nem jön már vissza, nem is várja senki. Akkor a má­jusok is mások voltak, mi fia­talok voltunk. A legjobban az 1919-es esztendő májusára emlékszem. Ezt Pesten értem meg. Angyalföldön a Lehel- út és a Hungária-körút sar­kán a Pick Ede utódok roló­lemezgyárában dolgoztam. Ez elég kis gyár volt, százan- százhuszan ha voltunk benne. A május első napját együtt ünnepeltük. Ekkor elég nyu­godt volt a légkör Budapes­ten. Legalábbis, ha az 1918-as őszirózsás forradalomhoz ha­sonlítja az ember, amit szin­tén megéltem. Azt hiszem, soha nem volt úgy feldíszít­ve Magyarország fővárosa, mint akkor. Majdnem az egész várost bevonták vörös drapériával. A Nyugati pálya­udvar környékén az akikori Berlini-téren óriási szobrok­ra, transzparensekre emlék­szem, a Körúton, az Andrási- ilton annyi ember volt, mint a Dunában a víz. Alig tud­tunk eljutni az ünnepi nagy­gyűlésre, ahol Szamuely Ti­bor beszélt. Jó szónok volt, találkoztam vele a kalocsai ellenforradalom idején is. Reggeltől, késő estig mulatott a nép ezen a napon. Zsivány- pecsenyét sütöttek, szalonnát pirítottak. A tó mögött az erdős részen még akkor is égtek a tüzek, amikor az es­te leszállt. Arra emlékszem még, hogy a pékek ezen a napon egy öt kilós kiflit sor­soltak ki. Itthon rosszabb május el­sejékre emlékszem. Ezeket a májusa'cat lopva ünnepeltük. A baglyasi hegytetőn, azon a tájon, ahol most az em­lékük áll. ha lefeküdt két em­ber, láthatta az egész kör­nyéket, láthatott minden utat és mindenkit, aki az utakon, vagy a réteken felénk köze­ledett és előre jelezhette, hogy jön valaki, aki nem kö­zülünk való, aki spicli, vagy rendőr. Mire ezek az embe­rek odaértek, már üres volt a rét, meg az erdő, pedig sokszor százan is összegyűl­tünk a hegyen, sok sztrájk sorsa is eldőlt ott. rp n 1962-től pártmegbi­J-J zatásokat végeztem, a pártba 1945-ben léptem be. Ha azt mondanám, egyszerű volt a mi harcunk, hazudnék. De ha azt mondanám, a mos­tani harc gyerekjáték, akkor is hazudnék. Az öregekkel nincsen baj. Mi öregek az első nehéz lépéseket tettük meg, de talán sok minden egyszerűbb volt akkor, mint amit most az új generáció­nak kell csinálni. Ma sok minden bonyolultabb. Nem tudom, mások hogyan lát­ják. Én tanácsot adni nem tudok, akkor se tudnék, ha kérdeznék. A szigorúsággal, a fegyelemmel, úgy látom ki­csit baj van. Nemcsak a gaz­dasági életben. Aki ahol van. azt végezze becsülettel, dol­gozzon lelkiismeretesen. En­gem annak idején megbüntet­tek ha egy csille szénben 20 kiló palát találtak. Nem azt mondom, hogy hozzuk visz- sza a múltat de a munkára soha nem volt nagyobb szük­ségünk mint most. Csak ab­ból a tálból szedhetünk nyu­godt lelkiismerettel, amely­be mi is leszünk. De ez már úgy gondolom, nem tartozik a témához, a régi a legem­lékezetesebb májusokról be­széltem. Hatvenncgyedik éve­met taposom. Tóth Elemér .■miMemniMiM” Htiimmttm. Éljen és virágozzék 20 éve szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom