Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
1965. április 18. vasámao NÓGR A D 7 KIO! KI Ő? .4 hirdetőoszlopon: Kio. A niatűr Színházban kisebb epi- hogy turnéinak kilométerföldalatti lépcsőjén: Kio. A zódszerepeket, villámtréfákat hossza többször is átérné már Népstadionban: Kio. Rádió, játszottam. Később átmentem a földet. Fia, Igor, s felesége — az egész család együtt dolgozik a sikerért. televízió, újság: Kio. Ki ö? — A mester pihen, egy kis türelmet kér. Egyelőre hát marad a plakát: fekete háttérből éles szemüveg, mögötte titokzatos szempár. „Kio.” De hirtelen megmozdul — ajtó nyílik: a szoba homályából hajlott hátú, idős férfi lép a Városliget délutáni fényébe. A szemüveg mögött kérdésre váró szempár, az arc sminkelve. — jelenésre kész. Most csend a cirkuszba, premierem a Csinyireli Cirkuszban, a kupola tetejében, a trapézon volt. Légtomászként kezdtem — de leestem ... Kudarc is érte már? — Megijedt? — Volt. Csak olyan embert érhet, aki dolgozik. De ha voltak is bukásaim, ahogy — Elég volt. Eszembe ju- mondani séokás: mindig szá- tott az a bizonyos varsói il- razon kerültem ki belőle, lúzionista műsor. Mi lenne, Egyszer például egy ládával ha én is megpróbálnám? De léptem a közönség elé. Kinem úgy, mint az a bizonyos vettem belőle egy zsákot és bűvész. Mert a bűvészet és megmutattam mindkettőt a az illúziókeltés: két különbö- közönségnek, sőt kértem, néz- böző fogalom. A bűvész kéz- zék meg kivül-belül: ürevan a porondon. Két előadás zionista pedig eszközeivel, fel között, a szünetben kérdem: — Mikor határozta el, hogy illuzionista lesz? — Nagyon régen. Már elfelejtettem. Az biztos, hogy negyvenöt éve dolgozom a cirkusz porondj ín. ™tLrlaSZM>a elUmerést:' ZtteLáeuYaggl választottak és kitüntettek a éppen ezt a pályát? — Először akkor gondoltam erre. amikor mint fiatalember, Varsóban végignéztem egy két részből álló illuzionista műsort. Nagyon nem tetszett. — Ügy érezte: „én ezi jobban fogom csinálni1” — Nem. Egyszerűen az nem tetszett benne, hogy misztikus ködbe burkolta, a produkciót. Azóta már tudom és vallom — a mi célunk a szórakoztatás. — Mindig illuzionista akart lenni? — Először a moszkvai Miügyességgel dolgozik. Az Hiú- sek-e. Közben kezemet, lábamat összekötözték, be a ládába. Leszögeztek, még spárgákkal is átkötözték a ládát. S én azt mondtam, hogy ha hármat számolnak, előbújok a közönség soraiból. Minden , , . . így is történt volna, ha... Nekem az utcán kellett futnom. Azonban éppen akkor szakadt ránk egy nagy zivatar, a sárban elcsúsztam. Pillanatok alatt határoznom kellett. Gyorsan ruhát cseréltem, s végül mégiscsak megjelenhettem a terem egyik sarkában. szereléseivel, segédeivel együtt dolgozva kelt illúziókat a nézőben. — Miről érdeklődne az én helyemben? — A ott kaptam meg a legnagyobb Ómig az Antigonéig eljutott... Negyed század a munkás színpad szolgálatában mágusok val. Aranydeszka díjáA cirkusz- és varietémüvé- szek világszervezetének központja Koppenhágában működik. Innen ítélik a legérdemesebb cirkuszművészeknek az aranyérmet. Három művész kapott ilyen kitüntetést, s huszonöt éve: senki sem. Es nemrégen — negyediknek — a szovjet cirkuszi varázslót, Kio mestert érte a magas elismerés. 1921-ben lépett először porondra, s azután bejárta az egész világot. Annyit utazott, Kio a Városligetben estéről estére elbűvöli a közönséget. Fia, Igor belép az egyik telefonfülkébe. s előbújik a másikból. Csinos asszisztensnőjét oroszlánná varázsolja, Andrjusa bohócot törpévé zsugorítja, s „elégeti”, majd vizes kannából előhívja ugyanazt az asszisztensnőt. Békés Attila A megelevenített Reymont-i figurák ifi + hox r •/ Érdekes és színvonalas Idái litás nyílt meg a budapesti Lengyel Kultúrában. Magyar művész vállalkozott arra, hogy az, egyik legnagyobb lengyel írónak, Nóbel-díj.jal kitüntetett művét, a Farasztok-at illusztrálja. Szlovák György, a nagyetehetségű grafikus rajzaiban kitűnő lengyel atmoszférát teremtett. A dráma . minden fontos mozzanatát életre keltette. Érdeme éppen az — írja a kiállítás katalógusának előszavában Pogány Ö. Gábor —, hogy a barázdált arcokban, a görcsös mozdulatokban, a végtelenbe vezető síki tájon általános társadalmi és történelmi tanulságokat látott meg rajzai révén, Reymont koncepciójához, objektív világtükrözéséhez közelít ábrázolásaiban, illusztrációsorozatának együttes jelentésével. .. Látomásos parafrázis egy remekmű témájára, végül pedig vallomás. Vallomás egyik képzőművészünk, kitűnő képességű barátunk, Szlovák György tehetségének természetéről, mely a nagy élmények befogadására, a nép ügyének kifejezésére, a szabadság után vágyódó lélek megértésére mindig kész. Mihállyfi Ernő a kiállítást megnyitó beszédében méltán állapította meg: Szlovák a Parasztok legkitűnőbb fordítását végezte el a rajz nyelvére. A tárlatot látogató lengyel képzőművészek egyöntetű véleménye, hogy Szlovák György jellegzetesen lengyel és reymonti figurákat teremtett és rajzai leginkább a világhírű lengyel grafikussal, Kulisiwicz-csel tartsanak rokonságot. A minegy 100 illusztrációt tartalmazó kiállítás máris jelentős visszhangot keltett itthon és Lengyelországban. <U. J.) Üzemében, a Salgótarjáni Acélárugyárban a pénzügyi osztály vezetője, a nagyobb nyilvánosság előtt ez a foglalkozás már mellékessé szorul. Vertich József neve a városnak az acélárugyári kultúráiét egyik mozgásban tartóját jelenti. Az üzem immár .több, mint 75 éves színjátszásának egyik motorját. Nevét a rendezői tisztségben olvassuk időről-időre a színlapokon s nem túlzás, hogy közreműködése fémjelzője a produkcióknak. De ki hinné, hogy a nagymúltú, háromnegyed század eredményeire tekintő együttesnek kerek negyed százada kapcsolódik egybe Vertich József nevével. És olyan korszaka, amelyre joggal lehet büszke. — Igaz hát, hogy már 25 esztendeje?... — kérdezem. — Pénzügyi ember vagyok s lehet, hogy a számok hűvösek, de feltétlenül tárgyilagosak. Igen, 1939-től 65-ig éppen: 25. De ez, így, önmagában, csak évek múlását jelzi s nem a megtett út eredményeit. Azt hiszem, a lényegesebb, hogy mit végeztünk, mire jutottunk? — összegezzük hát az eredményeket. — Amikor az első rendezői munkát rámbízták, már „öreg” színjátszója voltam a csoportnak. Az előbbi rendezők azt mondták: ők kimerültek, vegyem át a stafétabotot. Akkoriban fiatalodott meg az otthon egész vezetősége s talán ennék alkart hangsúlyt adni első műsorom is, amelyet 39 decemberében Helyet az ifjúságnak címmel mutattunk be. — Milyen változást jelentett az új rendező munkája a csoport életében? — Felszabadulás előtt a színjátszók tevékenysége általában évi egy-két bemutatóra terjedt. Elsőnek a színjátszó kör életének rendszerességét teremtettük meg. Az összejövetelek, az önképzős rendszerességét. Szakkönyveket szereztünk be, azokat tanulmányoztuk nagy igyekezettel, hiszen akkor még nem állt olyan módszertani központ az öntevékeny mozgalom mellett, mint például a Népművelési Intézet ma, — önmagunkra voltunk utalva. — Milyen volt a válogatási igényűk? — Igyekeztünk a rendelkezésre álló művek legjavát adni. Bemutattuk az Ember a híd alatt című drámát, egy állástalan fiatalember történetét, a japán tárgyú Roninok kincsét, amelynek kosztüm- terveit a Debreceni Nyári Egyetem japán képkiállításán lestük el, Babay József—Budai Dénes: Csodatükör című kedves mese játékát. Szervezett életünk fejlődési eredménye volt, hogy tanulmányútat tettünk gyári autóbusz- szal Budapestre, tanulmányoztuk a Nemzeti Színház technikai munkáját. — Rengeteg bajunk volt az iskolánkívüli népművelési bizottsággal, mely a bemutatókat engedélyezte. A Roninok kincsé színrehozására nem volt engedélyünk, részletes ismertetőt kellett adni a darabról. Az engedély kéréshez beírtuk tehát: az ismertetést lásd: Bisztray Gyula, ilyen és ilyen című könyvének ennyi és ennyi oldalán. A bizottság a kérelmet a kultuszminisztériumhoz továbbította s ott nem más, mint Bisztray kezébe jutott. A ma is élő irodalomtörténész, — aki akkor a minisztériumban tisztvise- lősködött, — elmosolyodott a kérelmen. Na, ha rám hivatkoztak, — jegyezte meg — igazán engedélyezni kell azt az előadást. — Hogyan indult a felszabadulás utáni élet? — Felszabadulás után az acélárugyári művelődési házban a szakszervezet felkarolta a Munkás Olvasó Egyletet, ezzel a színjátszó társaság is új erőre kapott. Az első esztendőkben rengeteg klasszikust játszottunk: Shakespearet, Moliéret, Gorkijt, Csehovot. Moliére valósággal „háziszerzőnk” lett; bemutattuk tőle többek között a Tartuffe-öt, a Férjek iskoláját, a Kényeskedőket, játszottuk a Kénytelen házasságolt, a Scapin furfangjait. Gorkijtól az Éjjeli menedékhely szerepelt műsorunkon, Shakespearetől a Lear király, Csehovot egyfelvonásosofckai igyekezetünk megismertetni, játszottunk Shaw és Rostand műveket és később, természetesen, új magyar és küflöldi alkotásokat is. — Mire emlékezik közülük legszívesebben, legbüszkébben? — A legprecízebb teljesítményünk talán Rostand: Regényesek című darabjának bemutatója volt. A felszabadulás előtt a Roninok kincse, aztán később a Tartuffe, a Lear király és az Ilyen nagy szerelem a közelebbi múltunkból — Eredményeinknek tartjuk, hogy kapcsolatot építettünk írókkal, rendezőkkel, színházi szakemberekkel: itf. Mahoveo: NEOTOMIZMUS (Kossuth Könyvkiadó, 1965.) A katolikus egyház, — hogy ellensúlyozza a modern tudományok materializmusra nevelő hatását, s befolyásolni igyekezzék a legújabb kor értelmiségét — a múlt század vége óta igen erősen terjeszti a XIII. században élt demi- nikánus szerzetes, Aquinói Tamás középkori skolasztikus sen vallásfilozófiai tanításait. Aquinói Tamás az egyházi hierarchia által „szentesített” dogmákat Arisztotelész logikai eredményeivel „erősítette meg.” Ez a „megerősítés” azért kívánkozik idézőjelbe, mert a formális logikában járatos, s azzal valóban mesterien bánó Aquinói Tamás alapjában tudománytalan tégi és űj tomizmus lényeges hiának nem is tetsző) engedsajátossága. ményeket téve harcol azért, A cseh szerző tömören is hogy a katolikus dogmákat — igen sokat mondó, a neoto- természetesen csak látszat mizmus „klasszikus dogmatiz- szerint — „összhangba hozza” mus”-a ellen meggyőző érve- a legújabb kor legújabb léssel küzdő tanulmányában szükségleteivel, széles társadalmi áttekintéssel A neotomdzmus még legindokolja, miért oly különö- tehetségesebb művelőinél is fontos ma, a szocialiiz- játék a szavakkal, a fogal- mus hatalmas térhódításának makkal, és nem lehet komoly korában az egyház számára, vitapartner tudományosain az „észérvekkel” hatni akaró megalapozott filozófia számá- neotomizmus. Megismerteti ra. Világosan kiderül ez Ma- velünk az irányzat olyan — hovec gondolatokban gazdag elsősorban jezsuita — kép- — és élvezetesen megírt — viselőit, akik akár el is hagy- könyvecskéjéből. Ugyanakkor hatnák a „neo” szócskát, hi- azonban a szerző óva inti a szén Aquinói Tamásnál sok- marxista kutatókat és agitá- kal síkerületlenebb módsze- torokat attól, hogy a neoto- rekkel hadakoznak nemcsak mistákról és az egyház más telek — isten léte, minden- a marxizmus^ hanem Voltaire áramlatairól fölényeskedően hatósága, a lélek örökkévalósága — „bizonyítására” használta fel a formális logikát. Tudománytalan elképzelések tudományos „megtámogatása’’ — és a pozitívizmus ellen is. szóljanak. Érdekes és tanulván viszont olyan neotomis- ságos a szerzőnek az a meg- ta, mint például Jacques Ma- állapítása, hogy „vannak ritain, aki nemcsak igen vá- olyan neotomisták is, akik köntösű lasztékos stílusban, hanem szeretnének komolyan segíte- ez a ré- bizonyos (az egyházi hierarc- ni az embereken, hisznek az istenben, mint igazságos és jóságos lényben, maguk pedig nem akarnak vaskalaposak lenni... Sokan ezek közül — folytatja a szerző — egy idő múlva merevekké, az absztrakt egyházi dogmatika sematikus képviselőivé válnak. De sokaknak még meg lehetne magyarázni, hogy embertársaik segítségére irányuló törekvésük tiszteletreméltó, ám mindezt nem a lcataliciz- musban találják meg.” Példákkal bizonyítja a tanulmány, hogy emberek, akik sokáig éppen a neoto- mizmusban vélték megtalálni nemcsak a polgári anarchikus életérzés stabil, „a harmónia teljességét és a teljesség harmóniáját” nyújtó ellenpólusát, hanem a katolicizmuson belül jelentkező misztikus áramlatok ellen is itt kerestek menedéket, végül hosszú, kínos, de győzelmes úton — eljutottak a marxizmushoz. Mottóként lehetne idézni a tanulmány utolsó mondatát: „Mindig az a kritika a leghelyesebb, amelyik nemcsak a tévedéseket leplezi le, hanem az embereket a tévedésektől az igazság felé felé vezeti”. Földes Mihállyal, Dobozi Imrével, Dévényi Róberttel, Török Tamással. Ez utóbbitól kaptuk meg péládul a Dél keresztje szövegkönyvét. Tanácsokkal segítette munkán kát Lendvai Ferenc, a miskolci színház mostani igazgatója, jól ismeri munkánk,', l és többször járt látogatóban nálunk Major Tamás. Segített bennünket az Ilyen nagv szerelem színrehozása idején a budapesti Vígszínház; tőlük vettük át magnetofonra a darab külső zajait, hangkulisz- száit, a Madách Színházban a Romeo és Júlia színpadépítését figyelhettük végig. — Milyen összegezést adhat az, eltelt huszonöt év bemutatóiról? — őszintén szólva nem számoltam, de felette van az öt- vennek. — S a bemutatók helyéről? — A megye legkülönbözőbb helyein kívül jártunk előadásainkkal Budapesten, Csepelen, Szolnokon, Diósgyőrben. Ózdon, Borsodnádasdon, Miskolcon, Hatvanban, Siófokon. Dunakeszin, Kiskunhalason, határainkon túl: Füleken, Ra- gyolcon, Losoncon. — Eredményeink alapjának a módszeres képzést tartottuk mindig és ma is azt tartjuk. A szakmai és általános műveltséget kifejlesztő iskolázást, jelenleg az üzemi Vasas Akadémia keretében, annak tagozataként. — Hogyan látják helyüket a megye kulturális centrumévá növő város életében? — Itt még útkeresés folyik. Sok körülménnyel kell számolnunk, többek között például a televízió mind növekedőbb hatásával. Egyet azonban világosan látunk: a 75 éves csoportnak tovább is élnie kell. Lehet, hogy a hagyományos formát követve, lehet, hogy változott 'formák között, de élnie s egy-egy kimagasló produkcióval hasznosan kapcsolódhat majd az új megyei művelődési otthon programjaiba. Ennek eleget tenni nem reménytelen a helyzetünk; az olyan biztos veteránok mellett, mint Somoskői István, Csics György az utánpótlás színjátszó fiatalokban egészen biztató. Vannak feladataink az üzem dolgozóinak általános művelésében is. Reggeliző idő alatt például a KISZ ismeretterjesztő sorozatában már tartottunk ismertetőt a színház belső életéről, szervezetéről s az érdeklődés, az igény azt mutatja, hogy ezt a tematikát a továbbiakban szélesítenünk kell. Vertich József 58-ban Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott, csoportja egy éve elnyerte a Kiváló Színját.s~ő Együttes címet. Hogyan látja eredményeik tükrében most az eltelt negyed századot? Ez a válasza: — Azzal az idővel, amelyet rendezésre, színjátszók nevelésére, képzésére s velük ezen a téren a magam képzésére fordítottam, vígan elvégezhettem volna a közgazdasági egyetemet, szakmámban tudtam volna előbbre menni. De nem bántam meg, amit vállaltam, úgy érzem, érdemes volt. Nem bánta meg. érdeme'- volt. S ki tudná megmondom melyik voltaképpen „szakmái” közül az igazi?! Mindkettőben becsülettél helyt áll. A közvetlen jövő terveiről így beszél: — Nagy bemutatóként 5sz- szel az Antigonét szeretnénk színpadra hozni. Valóban nagy vállalkozó- Ha más helyről hallanánk, talán mosolyognánk a váll a’ kozáson, de az acélárugv színjátszóktól megszokó már, hogy mindig nagy fa' vágják fejszéjüket Vertic' József neve, 25 év nagy bemutatóinak sora garancia, hogy sikerrel. Barna Tibor
