Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
1865 ÜWHt'í 4. vasárnap.' zeé Szólásainkról Arany János művészi nyelvérzékkel alkalmazta azokat a beszédünket is szemléletessé (képszerűve) bevó állandó szókapcsolatokat, amelyeket szólásoknak nevezünk. PL: Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek, Harmadnapja már, hogy min denütt kereslek, Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet'... (Arany János: Toldi IV. ének) Eszem a .lelked! Így köszönt rá Bence, a hű szolga a nádasban bujdosó Miklósra. A kifejezés más nyelvre (legalábbis betű szerinti hűséggel) lefordíthatalan. A szó- kapcsolatban (az eszem a lelked) e- zen mást Jelent, mint a Icát szó külön-külön. Eredeti jelentésük teljesen háttérbe szorul, a szókapcsolat jelentése mégis érthető, egységes és szemléletes. Ugyanúgy roppant kifejező a tűvé tette (mindenütt kereste, végtelen türelemmel és igyekezettel átkutatta) szólás jelentése, kcpíeremtő ereje. Szólásokban más népek nyelve is gazdag. És ezek a szólások gyakran rámutatnak az egyes népek gondolkodására, szemléletmódjára is. A magyar ember például a pénzt keresi, az angol csinálja (To make money), a francia nyeri (Gagner de T argent), a német megérdemli (Geld verdienen). A szólások a mindennapi élet tapasztalataiból születnek, később azonban eredeti jelentésük jelentésátvitel (változás) miatt elvész. Leginkább egyes szavak (fogalmak) helyett használjuk őket. Pl.: Aki lassan-lassan már boldogul, az zöldágra vergődik. Aki felesleges munkát végez, az Dunába vizet hord. Nálunk • nemvárt kérőt sem utasítják ki üres kézzel a lányosháztól. Sőt (nyilván kárpótlásként), kosarat kap. A fösvényt nem csúfoljuk zsugorinak, csak (tárgyilagos hűvösséggel) megállapítjuk, jogához veri e garast. Ha két haszontalan ember azonos valamilyen előny ií len tulajdonságban, vagy helytelen cselekedetben, azokat sem szidjuk, csupán kijelentjük, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. (tehát egyformák). És ha rájövünk, hogy valamilyen közös rosszban sánti- Itálnak, akkor így rójuk meg (talán túlzott tapintattal is) okét; egy gyékényen árulnak. Egy villanásra felmerül ugyan tudatunkban a valamikor vásári portékák alá terített gyékény is, amelyről valóban árultak a vásárokon, de a kettős jelentés pillanatnyi szellemi tornája nem zavar. Sőt, ez a tudatalatti fejtörő még értékesebbé, s végeredményben megfoghatóbbá teszi a szólások jelentését. Természetesen sok olyan szólásunk van, amelynek az eredeti jelentése teljesen elhomályosult. Ha pl. valaki igazán okosat mondott, akkor a fején találta a szöget szólással dicsérjük meg. Hallásakor talán a kalapács és a szög képe villan fel a szólás ma már elsődleges Jelentése mögött. Pedig a nyelvészet e szólás eredetét mással magyarázza. Azzal, hogy a régi katonai céllövő táblát középpontjában egy szeggel erősítették fel, és ezt találta fején a mesterlövész. A kettős kárt vagy egyszerűen a szegénységet néha a se pénz, se posztó szólésmondáseal fogalmazzuk meg. Itt Is gondolunk ugyan a posztóra és a pénzre, de a mondás eredetére aligha. Pedig szomorú történelmi tény szülte. A végvárak katonáit Mátyásig pénzzel és posztóval fizették. Utána a királyok mindkettőről megfeledkeztek. Csupán nyelvünk gazdagodott egy szemléletes szólással. A szólások közismert állandó szókapcsolatok. Használatuk képszerűvé és Ízessé teszi beszédünket. Stflusélénfldtő hatásuk igen »agy, de helytelen használatuk „képtelen képeket“ eredményezhet Használjuk tehát helyesen saólásmon dósainkat! Tóth Imre Vasötvözetgyár Romantikus környezetben termelik az ország acélgyártásából nélkülözhetetlen ötvöző anyagokat. (Gora József felvétel«) Dinasztia a gyárban AMIÓTA LÉTEZIK Jó! is Antallal váltogatjuk a szót Ferenc után két évvel később került a gyárba, 1935-ben, amikor 14 éves volt. Tanítója az Acélárugyár, annak pedig lassan 100 éve, azóta a bérjegyzékekben a Buda asalád nevével mindig lehet találkozni A nagypapa a gyár születésével egyidejűleg kaís megy a soruk, annak lett semmi, alig vártam, N ß.. ' időnek embertelenséggel hogy álomra hajthassam te- ^ ^oof taSj^tovább. terhes emlékét kitörölni egyi- J«11 ~ emlékezik vissza. Efc- ^ kük sem tudja. tor 15 ^ a no'~ arba, és a gazdasági Sándor a legidősebb. Sae- szer«. készítő üzemrész- dolgozni megyek — válaszoirény, csöndes, a mama tér- ben.-^ • üt, mint melegítő, * akkor. _,a -- mészetét örökölte. Nem tu- Ebben az lddben már népott belépőt a volt Rimamu- dóm, hogy szóra tudja-« bir- 1005 apaír^tot'''0 sZun" gyen keltek harangszóra a rányi Vasfinomító Részvény- m, aggályoskodtak a testvé- t*lon * proletárgyerek erejét családban, hogy hatra a gyártársasághoz. Fia, Buda Sán- rek, amikor megemlítettem, — Nem volt más vé’aszdor, az egykori vöröskatooa. hogy vele is beszélek majd. tásom, kellett a pénz, cmár csak nagy nehezen Ju- Talán megérezte a róla al- ség veit a keresőre — mondtat* munkához. kötött véleményt, s ha nem Ja Buda Sándor. Fialt, ahogy felcsepered- *»"» *****Jelenleg az «UM, «vnifta« _______ t ék, úgy lopkodta be a gyár- bepillantást engedett életének gyérrésziet snetszámraktárá- először kapta mag egy-egy mozzanatába. , ,, , , • szocialista címet. Azóta ban dolgozik mrat rablónké- már ötször tüntették ki őke* — Sokszor annyira fáradt szítő. Azért került ide, mert oklevéllel. De Buda Antal sem maradt el mögöttük. Birtokosa a Munka érdemrend — Nem tudok tanító bácsi, mert totál a pénz odahaza, ba érjenek. Tizenkétóráztak. Most pótolja azt, amit ékkor elmulasztott: a gépipari technikum második évének kohász tagozatára jár. 0 volt annak a brigádnak a ba. Amelyiket lehetett mellé vette. Kellett a kereset, Nagy volt a család, ha* voltam, hogy alig tudtam lába nem bírja a megerőlte- éhea gyerekszáj várta oda- hazatámolyogni, úgy estem be tést A Buda név becsületét haza. Azóta fial családos az ágyba. Hába mondta édes- emberek lettek, a bármilyen anyám: egyél fiam. Nem kelA z első osztályos gimnazisták dolgozatot írtak Salgótarjánról. A dolgozatok kifogástalan tárgyi ismeretről, megfigy előképességekről tanúskodnak. Szinte hajszálpontosan leírják a ©á- ros nevezetességeit. Az új, ki tudja hány ezres transzformátort, az üzemeket, amelyekről szólva néhányon büszkén megjegyzik, hogy az apjuk kenyirkereső helye. A technikumot, a rendőrséget, a megyei tanácsot, mindent leírnak, ami új. Szépen, melegen, büszkén vallanak szülővárosukról. Megragadja őket is az átalakulás lüktető üteme, nagyszerűsége. Hálásabb témát nem választhattak a gyerekeknek. Olyan fejlődésen, mint Tarján, az elmúlt húsz esztendőben, az országban talán egyetlen város sem ment keresztül. Dolgozott valamikor a vágóhídon egy öreg lakatos. Elek Istvánnak hívták. A huszas években Pestről származott ide. Már hozzátartozott a városhoz. A felszabadulás után valaki megbántotta őt, összepakolt és visszaköltözött Pestre. A szive azért csak visszahúzta. Szerette a hegyeket, a keskenyre zsugorodott utcákat, de legfőképpen ezeket a nyers, de csupaszig munkásembereket. Néhány évvel ezelőtt itt járt. Botra támaszkodva, öregesen. Eltévedt szegény, ö a megyei tanács épülete helyén a föld- birtokos Szilárdi sárból döngölt majorját tudta, ember- magatságnyi viskóival, tenyérnyi ablakaival. Egyetlen cAmi a dú lg&zo thél kimaradt verandáé épület emelkedett ki, az ispáné. A rendőrség helyén pedig a földbirtokos kúriája állt, lakhelye a rekedt, szívnélkiÚi agglegény uraságnak. Egy hozzá hasonló öreg embert keresett, Sulyok Jánost, aki Szilárdi cselédje volt. Kocsis. Sulyok egyszer megbetegedett, fel sem bírt kelni. A hajnali három órakor őrjáratra induló földesúr, mert nem találta az istállóban, elment a lakására és görbe botjával erélyesen megzörgette a közös konyhából nyíló ajtót: „Kelj fel gazember ...!” Sulyok csak nyöszörögni merte, hogy beteg. „Berúgtál disznó ..." Sulyok sosem ivott. Tüdőgyulladással vitték a kórházba, ahol Elek is feküdt, itt melegedtek össze. Mikor Sulyok visz- szajött a kórházból, már nem volt olyan riadt-tekintetü, inkább láng volt a szemében, Elekhez pedig hűségesen ragaszkodott. A keserűségben, az életért való küzdelemben így fonódtak itt össze emberi sorsok. A Salgó Étterem és a többi új ház helyén vásártér volt. örökké portó, fekete salakkal feltöltött vásártér, amely nemcsak « lacipecsenye tengő. vásári örömök helye, hanem az árverező kalapács utolsó kioppanásával egy-egy család élet* összeomlásának színtere fe ©olt Vasárnaponként levente foglalkozáson készítették fel a fiatalságot a háborúra. Itt volt ez a kenyereden Tarján kellős közepén. A tiltakozók, a sorsuk ellen lázongók pedig ott, a patak- parton, a föszolgabíróságon magasra tartott kézzel • fal mellé állítva, ütlegektől görnyedve szenvedték osztályrészüket. Itt volt a város szívében, amelyet az iskolai dolgozat, mint zöldpázsitos, szökőkutas parkot, új városrészt és égre törő modern építészeti remeket említ. T öbb«« it akadtak ban Elekek, akik szították a hamu alatt szunnyadó parazsat. Nem lehetett őket feltartóztatni. Ha valaki kidőlt, jött helyette más a gyárkémény alól, a bányából, az uradalmi udvarból. Jöttek, dacolva mindennel, erőt gyűjtve a mára, hogy húsz év után elkészülhessen az idézett iskolai dolgozat. Megrokkanva élte át u háború viharát ez a város is. Átugorható patakok hídjait robbantgatt* a menekül* ellenség. A Tűzhelygyár mell éti lakik egy törzsén vánszorgó ember. Szállót bácsi Acéláru- gyári munkás pofi, Untai*lí lopakodott a mozi mellett, amikor a Md felrobbant. Mindkét lába tőből leszakadt. És azok a névtelenek, akikről semmit sem tudunk ... T Kihűlt kemencékkel dideregtek a nekünk életet jelentő gyárak. Némán bámultak a bányák. Se fény, se meleg tűzhely... így maradtunk...! A pusztaságban szomjúságtól vánszorgó utas tudja igazán, mit jelent egy korty víz. Nekünk ennyit jelentett az a segítség, amit felszabadítóink adtak. A kenyereden Tarjánban új élet kezdődött... Még csak hajnalát éltük a szabadságnak, amikor a vásártéren, magasan a nyomort rejtő Winter-házak fölé megépült az első bérház, a mi építményünk. Nem szép, nem szabályos, mégis örök emlékezetű lesz, mert az első volt. A sörnyitó, amelyet száz és száz követett A z a szerény épület egy ij korszakot nyitott A magasra törő torony- házak építésének korszakát. A kenyereden, eárbatiport Tarján megfiatalodásának korszakát Nincs azon kivetni való, j hogy Elek bácsi eltévedt A régit kereste De csak az újat találta, mint a dolgozatot író gyermekeit. Babéi Gyula pedig két sztahanovista és két kiváló dolgozó oklevéllel öregbíti Testvére, Buda Ferenc ugyancsak a gazdasági szerbronz fokozatának, a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetésnek. Ezenkívül két A Saakma Kiváló Dolgozója, két Kiváló Dolgozó és két sztahanovista oklevelet őriz árukat készítő gyárrészle^ben octeílaza- tewékenykedlk. mint párttit- Es a legfiatalabb, és művezető. Derűt és kár megelégedettsége* sugároz szeme, pedig van elég tennivalója. Régebben 120, pér hónapja pedig 260 munkás- társénak gondja nehezedik a vállára. A irányítása alatt termelő üzemrész januárban és februárban is túlteljesítette tervét Amikor szóba hozam, miként tudja összekapcsolni a pártmunkát a művezetéssel, így válaszol: JÓL Míg fizikai munkás voltam, nem tudtam úgy segíteni a Plata? Annak idején eiszöhőtt s leventéből, amikor megtudta, hogy édesanyja gaiysae- dés közben eltört« a lábát Segíteni már nem tudott, de tulajdonképpen 6 hozta haza a mamát, aki azóta is vi- raM az akkori baleset következményét — Másnap behívattak az irodába és felszólítottak számoljak le. Innen egy kárpitos mesterhez mentem. Tizennyolc hónapot dojgozgazdasági munkát mint most tam nála. maid úira vissza- ^ jöttem. Itt is maradok — ma| A NÉGY FIÚTESTVÉR [ evarázxa a legfiatalabb Hilda. Munkaköre végrevizor, közül egyedül ő halad a pa- szintén htnok«, * Kiváló pe nyomdokain, már »ni a kitüntetésnek, családok számát illeti. Hat gyermeke közül három még A legifjabb Búd« kicsi, egy pedig középiskolás, között nincs aeélárt’gyári neki viszont nincsenek oíyan várományos. gondját mini annakidején r——■■—------é desapjának voltak. Ki tűn te- | ŐZ UNOKÁK MÁSUTT tósei; a Nehézipar kiváló próbálnak szerencsét Ám, dolgozója a kiváló oklevelek, ha nem találnák meg; akkor számszertnt négy, mind azt a gyár befogadja őket bér- blzonyítják, hogy ő sem ho- mikor. Ajánlólevelüket édeazott szégyent a Buda névre, apjuk jó hírneve, jó munkáA dróthúzóban találkozom elkészítette. a másik két testvérről Előbb V 'i.
