Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
ismBBfimnrr'i ” tut 6 nögrad »<55. áprCHs 4. va/>ám»f» A közéleti ember Sitirs1 bácsi Ja váb a n ____j b eszélgetünk, amikor két idősebb ember lep a partiroda- ba. Kezet nyújtanak, aztán leülnek .Hallgatják Imre bácsit. Amikor a katonaságtól való hazatérésének viszontagságos időszakaszát eleven képekkel fűszerezve befejezi, a két vendég felé fordul. — Nem tartom helyesnek, hogy ti. mint vezetők, nem voltatok ott a taggyűlésén. — Nagyon sürgős dolgom akadt — mentegetődzik az egyik. — Tudjátok, hogy csak rendkívüli esetekben lehet távol maradni. Van ilyen indokotok? — Nincs. — De Imre bácsi — próbál magyarázkodni az előbbi. — Higgyétek el akármit mondtok, nem tudom elfogadni. Mentegetőzni én is tudok. Gondoljatok arra, nagy húsz év nagy idő a mi életünkben ... Na, nézzétek és keressétek meg az okleveleteket — mondja most már valamivel enyhébb hangon Csábi Imre az Öblösüveggyár pártbizottságának titkára. — Ne haragudj. Imre bácsi — mondja távozóban Schink Ferenc. — Ami igaz az igaz, neked pedig most igazad volt Imre bácsi— mondja utána a másik. A pártbizottság titkára úgy Ismeri kollégáit, munkatársait, barátait, mint a tenyerét A gyárban nőtt fel, itt lett emberré. Dolgozott mindenütt: a kazánháztól kezdve a kemencéig. Csak a finomcsiszolóban nem. Ameny- nyiben a hivatalos teendők nem szólítják a városba, útja egyenesen az üzemrészekbe vezet. Hol itt. hol ott tűnik fel testes alakja. Egyszer a normát panaszolják fel neki, máskor a keresetről váltanak vele szót, de előfordul, hogy családi problémákban kérik segítségét. Amit lehet tud. elintéz, de van amikor ő is nemet mond. Egyik nap azzal fogadták az üzemben: — Igaz-e, hogy általános normarendezés lesz? — Ki mondta? — Azt sustorogják. — Lesz, csak nem általános. Ott. ahol elszaladtak a normával. — Pedig nem nagy a kereset — jelenti ki az egyik. — Mennyit kaptak havonta? — 2300 forintot Másnap a | következőket mondta a méltatlankodók hangadójának: — Palikám, tegnap nem mondtál igazat. Sajnos nincsenek itt a többiek, hogy ők is hallanák azt amit most mondok. Egyezzünk meg: ha legközelebb tévedsz a különböze tét nekem adod. Ugyanis a bérlistán, nem 2300, hanem 2700 forint szerepel a nevednél. Vagy nem te írtad alá?™ — Ne haragudj. Imre bácsi — próbál magyarázkodni a „feledékeny” munkás. Imre bácsi nem haragszik. Előfordul ez mással is. Bohurát István brigádvezető is azzal hozakodik elő, hogy kevesebbet keres mint tavaly. Imre bácsi nem jön zavarba a válaszadásnál. Felcsapja mindentudó kis noteszét és olvassa: 1964. januárjában 27 műszakra 2821 forintot kaptál, 1965. januárjában pedig 3009 forintot. Ügylátszik, feledékeny vagy az utóbbi időben. Sok ilyen és ehhez hasonló dolog tarkítja napi munkáját. Amit lehet helyben az üzemrész vezetőivel old meg, ha pedig feljebb kívánkozik az ügy intézésé ott hallatja kérő, vagy figyelmeztető szavát Fülébe jutott, hegy egyesek azt mondogatják: az automata gépesek az idén is biztos, hogy megkapják a szocialista brigád elmet, mert Imre bécsi patronálja őket. — Húsz évvel ezelőtt én is ott dolgoztam. Mi tagadás, szívem odahúz. Most is itt van a legtöbb gond, baj. Évi tervünk 40—46 százalékát biztosítják ezek a gépek. Tavaly rosszul ment a brigádnak. Sokszor nem is az ő hibájukból. Mégse kapják meg a szocialista címet és oklevelet így döntött a kollektíva, így helyes... Szófcimondása közismert. Ezt tanulta Sulyok Sanyi bácsitól. Vincze Miska bácsitól, akikkel együtt dolgozott annakidején. De meleg, érző szíve és segítőkészsége is tiszteletet ébreszt az emberekben. Immár húsz éve szolgálja a közösséget Szakszervezeti bizalmiként kezdte még 1945-ben. Együtt verejtékeztek a zöldüveg- gyártó gépnél Balogh Józseffel, aki ma a Nógrád megyei Vízmű Vállalat igazgatója, Virág Lászlóval, Selmeczi Jánossal és Selmeczi Józseffel, akik katonatisztek lettek, Makovszky Vilmossal a Karcagi Üveggyár igazgatójával, Papp Gyulával, a gyár jelenlegi vezetőjével. Tevékenykedett mint igazgató a Nagy- kanizsai Üveggyárban, de szíve visszahúzta a Karancs- völgyébe, az övéihez, ahol minden fa neki zöldell, ahol minden virág neki illatozik, ahol keblére ölelheti övéit, fogadhatja barátait, ismerőseit, ahol a negyvenes évek jóképességű futballistáját, az egykori kis Csábit, ma már tisztelet és megbecsülés övez és a gyár Ina-e bácsija lett. Ünnepélyes alkalmakkor pedig kabátja hajtókáján két sokatmondó kitüntetés díszeleg: a Munkás-Paraszt hatalom emlékérem és a Munka Érdemrend bronz. % immár a legúlabb. a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Venesz Károly Jlíai paióeák — Legenda, bérem. Legenda. Ha a palóc len aózna, cseppet se különbözne másoktól. — Nono! — A szociológusok régen megcáfolták már •at a tévhitet, hogy a palóc agytekervényei sajátosak. — Olyan a palóc, ntónt az erdélyi góbé. Csavaros eszű, huncut. És mindezt megnyerő jámborsággal álcázza. — Nem, kérem. Éppen ezt vitatom. Csava- BOBeszű. huncut emberek nemcsak a palócok és székelyek soraiban találkoznak... — Csak nem akarja a palócot összehasonlítani a kunokkal, vagy jászokkal? Micsoda száraz és komor emberek azok a lágy és lírai palócokkal szemben! — A palóc csak nyelvjárásban és népviseletben különbözik más tájak embereitől! — Ha ez így lenne, akkor Mikszáth becsapta a világot Pedig Mikszáth palócfigurái éltek. De még mennyire éltek! A kis társaság méla egykedvűséggel kísérte a vitát, amely mind hevesebbé, pattogóbbá vált A Karancs-szálló újdonatúj teraszán friss szél söpört végig és lágyszemű port hintett asztalokra és vendégekre. Kászonyi Albert. a korosodó ügwéd a szeméből törölgette a gyilkos szemcséket. — A fáraók sírját évezredei?: alatt igv temette be a homok — mondta. — Lehet, hogy egyszer ezt a nagy szállót is korom és por tünteti el? __„ A társaság fanyar mosolya kísérte a megjegyzést. A vitatkozó felek egyike az elmélkedő ügyvédhez hajolt: _ Berci bácsi, neked mi a véleményed? V an palóc észjárás, vagy nincs palóc észjárás? Kászonyi kiegyenesedett és tenyérrel a derekát masszírozta. — Szerintem a palóc az palóc — mondta némi tétovázás után. — Van palóc észjárás. A másik vitázó fél felhorkant a megjegy- aésre. — Ezek szerint a Cserhát, a Mátra, a Narancs és a Bükk vidékén megállt az idő. Csupa babonás, ravaszdi és maradi ember él itt. Az idős ügyvéd közbevágott: — Ezt nem mondtam. A palócok sem társadalmon kívül élnek. Mások bizony, egészen mások, mint Mikszáth ideiében. Talán egy történettel illusztrálhatom legjobban. * Volt nekem egy kliensem: magas, vörös. szeplős ember, aki megjárta már a megyei ranglétát felfelé is, most meg éppenséggel lefelé halad. Amikor a járási tanácstól is kikopott. megválasztották tsz-elnöknek. Abban az évben ismerkedtem meg vele. Valami zavaros ügye volt. Állítólag a nagyobb év végi bevétel érdekében megegyezett az állatforgalmi vállalattal, hogy elad száz tenyészállatot készpénzért, de nyomban vissza is vásároia őket l?özéplejáratú hitelre. A szövetkezet jól jár. mert lesz pénz. amit kioszthatnak munkaegységre. az állatforgalmi vállalat is 161 1ár. mert megtakaríthatja a szállítási költséget. Hiszen minden marad a régiben, csak a Nemzeti Bank fiókjában okoznak némi gondot a könyvelőknek. Ezt az ügvét firtatták éppen, amikor szüksége lett rám, a jogászra. A szövetkezet gyengén zárt és a járási tanács osztályvezetője maga elé citálta az én tsz elnökömet: — Vegye tudomásul. Bátort elvtárs — mondta az osztályevezető (mert Bálint Gyulának hívták a delikvenst!) — vegye tudomásul. hogy ez az utolsó kísérlet. Ha az idén sem állja meg a helyét, a járás többé nem támogatja. A tsz-elnök eleinte nagy fegyelemmel és szigorral látott munkához. A fellángolás azonban nem tartott sokáig. Körülvették újból a borbarátok és naphosszait a kocsmában töltötték idejüket. S ha oda a fej. nem halad a láb. A tagság is úgy gondolta: ha a vezetőségnek nem sürgős, akkor ők is ráérnek. Hanyagoltak a munkát. Mindezek tetejébe egymást érték az elemi csapások: korai aszály, Valóban második otthon Beszélgetés három elégedett emberrel Ha a kapun lévő tábla nem figyelmeztetné a belépőt, hogy a Kőbányai Porcelángyár III. telepén jár. üdülőheynek nézné ezt a földszintes épületekben elhelyezett kis üzemet. Balassagyarmaton, a Pozsonyi út 30. szám alatt. A kert közepén röplabdapálya. Az épületek körül virágágyak várják a tavaszt. A kis melegházban már kinyíltak a virágok, kikeltek a palánták. Az egyik virágon ablakon át beszökött méhek gyűjtik a mézet A szomszéd épület falánál „Juci”, a három éves szelíd kis őzsuta sétál. Nem csoda, hogy az emberek úgy tekintik a gyárat mint sajátjukat Mészáros Lászlómé különösen jól érzi itt magát — Mert Itt dolgozik a férjem is. Fűtőnek vették fel annakidején, mikor a gyár alakult. de végez asztalos-kertész munkát is. Mindent ami a kezébe akad. — Ezermester — erősíti meg a feleség állítását Harcos Mátyás. a telep vezetője. — Egyszerűen képtelen arra. hogy rendetlenséget tűrjön maga körül. Az üvegházat is Mészáros bácsi tartja rendben és még rengeteg mindent, arpi nem tartozik a munkaköréhez. Nem kell szégyenkeznie a felesége miatt sem, Ugyanolyan szorgalmasan és jól dolgozik ő is. — Ez az első munkahét Vera. Két fiunk van. és amíg fel nem nőttek, otthon maradtam, miattuk. Most mind a kettő katona. Laci. a nagyobbik, aki civilben nyomdász, az Ősszel már leszerel. A kisebbik adminisztratív pálvát választott, ő most nem rég vette magára az angyalbőrt. Nem voltam már fiatal, mikor idekerültem, de Máriának hívták és tizenhat éves volt mindössze. — Hat órát dolgozhattam akkoriban naponta. Ennyit engedélyezett korom miatt a Munkatörvénykönw. Nagyon szeretem munkámat. Három éve vagyak itt és ezalatt az idő alatt minden gyártási folyamatot megismertem. Jelenleg egy új gyártmányt készítek munkatársaimmal. Az első időkben sokat anyáskodtak fölöttem. hiszen úgyszólván gyerek voltam. Meg is sértődtem nem egyszer, de ma már látom, hogy majdnem mindig Hasznomra váltak a tanácsok, amelyeket időseuu munkatársaimtól kaptam. Az őszön házasságot kötöttem. Férjem a bútorgyártó vállalat anyagbeszerzője. Egyelőre a szülőknél lakunk. Jól érezzük magunkat, megértjük egymást, semmi sem zavarja az összhangot, de azért egyszer mégiscsak lesz majd egy önálló lakásunk. Most a berendezésre gyűjtünk. Szabad időmben tanulok. A munka, a szórakozás mellett jut arra is időm. így osztottuk be a férjemmel. A dolgozók gimnáziumába iratkoztam. Az idén még többet kell végeznem, mint az elmúlt években. Júniusban érettségizek. — Hová szeretnék menni éretségl után? — Sehová! Itt akarok marad ni ebben az üzemben, ahol dolgozni tanultam. Semmi kedvem íróasztalt követelni azon az alapon, hogy középiskolát végeztem. Maholnap ez már az általános intelligencia alapvető követelménye lesz. amelyre a munkásoknak épp úgy szükségük van. mint az adminisztranagyon megszerettem ezt a műhelyt. A forrasztást is. meg a munkatársakat. El se tudnám már képzelni, hogy csak a háztartásomban dolgozzam. Izsák Pálné. a fiatal generáció egyik legjobb dolgozója. Mikor idekerült, még Piatrik tív dolgozóknak. Magam látom hasznát annak, hogy tanultam. mindennapi munkámnál a munkapad mellett. A kész ellenáll ásókat ellenőrző műszer mellett fiatal, barna asszony. Varga Lászlóné ül. Q talán még társainál is jobban értékeli munkahelyét, hiszen másutt is dolgozott már, s így különbséget tud tenni. — Inkább úgy mondanám, hogy ugyanitt, ebben az épületben dolgoztam, csak akkor még betonáiugyár volt. Azt hiszem nem kell sokat beszélnem arról, mennyivel jobban kifárasztott fizikailag az akkori beosztásom. Bizony sokkai nehezebb munkát végeztem és kevesebbet kerestem- Ezer-ezerszáz forintot kaptam havonta. Most elérem aa 1300—1400 forintot is. A kisfiam mái tizenkét eves nem mindegy, hogy mennyit viszek haza. — Mégsem ez a fő különbség. El sem tudom mondani, milyen ió érzés olyan közösségben dolgozni, ahol az emberek törődnek ^egymással. 1964ben a II. műszeres brigád, amelynek tasia vagyok, elnyerte a szocialista brigád címet. Az hogy a munkában segítjük a fiatalokat, nem újság már nálunk. A kertet is úgy csináljuk ilyenkor tavasszal. minden évben Mészáros bácsi irányításával, hogy a sajátunkat se különben. Gyakran járunk szórakozni is együtt. Moziba megyünk talán a legtöbbet. A filmekről azitán elbeszélgetünk és így többször is felelevenítjük élményeinket. Gyakran összeülünk vasárnaponként a klubteremben is. A társadalmi munkánkon túl érzem, hogy társaimat egyéni problémáim is foglalkoztatják. A közelmúltban lakást vásároltam az OTP-tőL A férjem Budapesten dolgozik és ilyenkor mindig adódik megoldásra váró probléma. Nem kis gond az ilyen nagy befektetés, bármennyire örülök is. Öíyan jó volt összeülni az asszonyokkal és megbeszélni, miként is csináljam, hogy sikerüljön. Elégedett. kiegyensúlyozott emberek. Megértik, segítik, támogatják egymást. Munkájukat gondosan, lelki ismeretesen végzik. Selejt alig akad. Ez a gyár valóban második otthona a dolgozóknak. Mátéffy Zottta •vári jégverés, mezei pockok tizedelték a termést. A rosszal takanmánvoaott jószágok leromlottak, kevés a tej, a gyapjú. A Cserhát hegyvidékére korán rátört a tél, a kukoricaszem nem tudott beérni és örüitek, hogy az abraknakvaló egy részét megmenthették silónak. Bálint Gyula, a tsz-elnőfc kezdte kellemetlenül érezni magát. A főkönyvelő, aki már a nyáron jelezte a katasztrófát, mindemért az elnököt tette felelőssé. Mindennapossá vált a veszekedés. De ettől még egy huncut fillér sem került a szövetkezet „egyszámlájára.” Egyetlen mentség maradt: az erdő. Az elnök engedélyt szerzett 150 köbméter ipari fa kitermelésére és elrendelte 1500 köbméter fa kivágását. Ezt kétszeresen hasznosnak találta. Az ipari fáért ugyanis jó forintot kap a tsz, viszont a viszamaradt tüzelőt ki lehet osztani a tagságnak, ami által ugyancsak növekszik a tagok jövedelme. Csakhogy az egyik napon különleges bizottság jelent meg a szövetkezetben, a bizottságot egv erdőmérnök vezette. A szövetkezet szántóföldiéit már tagosítoták. ez a bizottság az erdők ügyét igyekezett elrendezni. Térképen mutatta az erdőmérnök: — Ez a 411-es tag. egybefüggő tölgyerdő, szerves része az erdőgazdaság erdeiének. Jogos tehát, hogy az erdőgazdaság vegy^..kezelésbe. — Jogos — hagyta helyben a tsz-elnök. — Ez a 113-as tag pedig, ugyancsak tölgyerdő — folytat-a az erdőmérnök — egybefügg a szövetkezet erdeiével. Területe ugyan nagyobb. mint a másik tagé. de hadd járjon jól a szövetkezet! A tsz-elnöknek ez ellem sem akadt ellenvetése. Felvették tehát a jegyzőkönyvet, mely szerint az erdőgazdaság a 411-es szám alatt feltüntetett erdő ellenében átadja a tsz-nek a 113-as szám alatt feltüntetett erdőrészt.. E napól kezdve a két megegyező fél a ieevző- könyvbem szereplő erdőterületeken fakitermelést nem folytat, amíg egy másik, erdőrendezőkből álló bizottság az erdőket át nem adja, illetve át nem veszi. Ezt követően pedig az új tulajdonosoknak telekkönyvezrk a megillető érd (készt. Másnap felkeresett munkaközösségi irodámban Bálint Gyula tsz-elnök. Szeszgőzt lehelt és ádámcsutkája különös táncot járt. — Tanácsért jöttem, ügyvéd úr. — Mi baj van megint? — Baj az nincs, csak szeret *z ember fim- tán látni. — Mondja akikor. Csak bátran. — Mi szabja meg a törvény szerint a tataidon viszonyt? — A telekkönyv. — S ha a telekkönyvben még nem vet.*ték át a dolgot? — Akkor az adásvételi szerződés. — S ha nincs szerződés? — Akkor csak a telekkönyv. — Ez biztos? — Biztos. — De ha elmondja a tényállást, konkrétabb választ adhatok. — Nem, ez nékem bőven elég — mondja a tsz-elnök és gyűrött kalapját a fejébe vágva sürgősen eltávozott. Utóbb tudtam meg. hogv Bálint az erdőgazdaságnak szánt 411-es csereerdőből még mintegy ezer köbméter fát kttermeltetett. Javában folyt a fadöntés, favágás, amikor megérkezett az erdőrendezőkből álló szakértő bizottság. Vakarta is a fejét a tsz-elnök. Mert a fűrészeket ugyan leállítohaitia. de a kidöntött és felszabdalt fát nem szállíthatta el az erdőből egyik pillanatról a másikra. Különben is úgy felázott az erdei út, hogy a fagy beálltáig ló, vagy traktor be nem mehetett oda. A gyalogosok is csak az erdei csapáson tudlak közlekedni. — Gyerünk ki a helyszínre! — sürgette a tsz-elnoköt a bizottság elnöke, egy kis. fekete, zömök ember. — Az nem olyan egyszerű — csóválta a fejét az elnök. — Előbb be kell fogatni a hintóba. A kis, zömök ember a térképre bökött. — De hiszen egv kilométere sincs innét • 411-es! — Helikopteren — mondta magabiztosan az elnök. — De a tsz-nek egyelőre nincs hetókem» 1
