Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-19 / 264. szám
4 WdGÄ AD 1984. decemfcer 19. ISTVÄNFFY GYULA Palóc népköltési gyűjteménye fij értékes swrzeménvek J Népművelési eredmények és tennivalók Taron A böaelmúltban jelent meg a miskolci Hermann Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványainak II. köteteként Istvánffy Gyula Palóc népköltési gyűjteménye. A mű az Istvánffy centenáriumra készült. Száz éve született Istvánffy Gyula a palóc népélet lelkes kutatója, aki a Néprajzi Társaságnak alakulásától kezdve tagja volt. Egész életét a szorgalmas gyűjtésnek, a Borsod- és Heves megyei palóc szellemi kincsek felkutatásának szentelte. A népi társadalom éleiének kutatása mellett Istvánffy mindig szívesen foglalkozott a palóc nép- költészet gyűjtésével. A most megjelent kötet a csak kéziratban ránk maradt népköltési gyűjteményét nvüjtja át az olvasónak. Hosszú lenne még csak felsorolni is a palóc népköltészetnek e könyvben közkinccsé lett gyöngyszemeit. Találós mese és kérdés 192. szerelmi fia) és ballada 189 van benne. Ha valaki tüzetesen átlapozza, elolvassa e kötetet, feltárul előtte a palóc nép színes szokásokban. dalban gazdag élete, hétköznapja. gondja és öröme, eeész gondolat- és érzésvilága, jellegzetes nyelv- és észjárása. Madarassy László, a palócok néprajzának egy másik neves művelője mondta annak idején Istvánffy Gyuláról: „Tele marokkal szedhette a vadvirágot olyan mezőkön, ahol előtte még nem járt senki. De akkoriban elszánás kellett ehhez is és ha ő meg nem menti ezeket a veszendő kincseket, melyek nem voltak elzárva és — uramfia — mégsem kellettek senkinek, csak egy szegény szürke Ián meg se volnának”. Istvánffy Gyula a maga lelkes szorgalmával észrevette, csokorba szedte ezeket a vadvirágokat, hogy mi és a még későbbi utókor is szemlélhesse őket. Talán nem leszek ünneprontó, amikor itt, az arra legalkalmasabb helyen, arról szólok, hogy a mi megyénkben, a nógrádi palócföldön is számtalan ilyen vadvirág akad. Sokszor talán észre se vesz- szük, úgy megyünk el mellette! Nekünk is kellene egy Istvánffyhoz hasonló odaadó kutató, feldolgozó, aki összegyűjtené és rendszerezné a mi palócaink életét valóságnak megfelelően bemutató népköltészeti gyöngyszemeket! Hátha még nem késő! A dr. Bodgál Ferenc szerkesztette Istvánffy kötet nemcsak megjelenésével példamutató, hanem abban is, hogy megőrizte Istvánffy Gyula beosztását. Az ízléses kiállítású könyv értékét fokozza, hogy nagy hiányt pótol: a századfordulótól mindez- ideig nem készült a pa- lócságról ilyen nagy terjedelmű és ilyen magas színvonalú munka. Ezt a könyvet élvezettel és haszonnal olvashatja felnőtt, ifjú és gyermek egyaránt. Madarassy László Istvánffy Gyula halálakor a kiváló tudós munkásságát méltatva azt kérte: „Hasznos munkásságáért fonjuk emlékére a hála és elismerés koszorúját” Istvánffy Gyula Palóc népköltési gyűjteménye megjelentetésével a Hermann Ottó Múzeum elkészítette a maga koszorúját. Köszönet érte a múzeum vezetőinek és külön köszönet dr. Bodgál Ferenc múzeológusnak a kötet összeállításáért. A Salgótarjáni Munkás- mozgalmi Múzeum az 1964-es esztendő során anyagában igen jelentős értékekkel gazdagodott. Különösen figyelemreméltó a helytörténeti anyag gyarapodása, amely Salgótarján múltjára vonatkozóan szolgál sok érdekes és ismeretlen adattal. Kiemelkedő a múzeum új szerzeményében dr. Dornyai Béla anyaga. Az idős tudós, a salgótarjáni múzeum megalapítója sok évtizedes fáradozásának eredményét bocsájtotta rendelkezésre kéziratok és fényképek százaiban. Sikerült megszereznie a múzeumnak a Kurta Pécskő fényképét, amely eredeti állapotában örökítette meg számunkra a később felrobbantott, ritka természeti képződményt. A gyűjtés során a múzeum tulajdonába kerültek lassan a feledésbe vesző használati tárgyak, munkásmozgalmi eszközök s mintegy háromezer kötetnyi múltszázadbeli bányászati és egyéb folyóiratok, sajtótermékek. — Ebben az esztendőben — közli Belitzky János igazgató — körülbelül annyit gyűjtöttünk meny- nyiségileg, tárgyi és kéz- irati anyagban, mint a múzeum egész eddigi állománya volt. Kutatást és gyűjtést végeztünk hazánk fel- szabadulásának 20. évfordulójával kapcsolatosan a Budapesten fellelhető 1044 TAR KÖZSÉGBEN Nagy Vilmos iskolaigazgató a művelődési bizottság elnöke. Fiatal ember, de úgy látszik, rátermett a ti szt-ség viselésre. Ügy áll kettős postaiján, a község iskolai és általános népművelési ügyei élén, mint magaslati pontom, »honnan az egész teret belátja. Beszélgetünk és mindenről tud, ami Tar életében történt és történik. A művelődési életről, az adottságokról s a lehetőségekről különös«! szívesen nyílik szóra — A korábbi évekhez mérten — kezdd — itt is rengeteget változott ma már az emberek gondolkodása, igénye. Eljutottunk oda, hogy a község szűknek érzi a régi művelődési otthont s elhatározta, hogy újat épít. A régi, 150 ülőhelyes filmvetítésen, egy- egy ismeretterjesztő előadáson kívül jóformán semminek sem mondható, mert hiányoznak az adottságai, hogy klubéletet, szakköri munkát fejleszthessünk ki. Nincsenek öltözőhelyiségei, így egy-egy műsoros rendezvény idején a szomszédos házakban, vagy az iskolában készülnek fel szereplésre a fiatalok. Ezen segítenünk kellett. A terv megvalósítása sok gonddal, bajjal járt, végül mégis jóváhagyták a 350 férőhelyes új otthon építését, mert a munkához sehonnan nem kértünk anyagi segítséget, mindent a községfe-jleszfé- si alapból és társadalmi munkával fedezünk. Elkészültünk az alapozással és 65-ben szeretnénk befejezni az egészet. AZÉRT MÉGSEM ment egészen simán a műTóth Katalin ' —45—46-os cmyaban is. 1 velődési otthon építési térszerelő nem írt valamit a gépen? Az asszony vállat vont. ff* ^ ff* fik' — Nekem nincs időm ViSLlJ 43 Az asszony kíváncsian nézett a rendőrtisztre. i— Mikor takarítja a szobákat? — kérdezte az őrnagy. — Pontosan négy órakor kezdem el, mikor az urak elhagyják az irodákat. Mert az ügyész urak néha estig itt ülnek. Akkor még szólnom is kell nekik, a takarítás végett; sokszor a jelenlétükben takarítok, vagy megkérem őket: kis ideig várjanak a folyosón. — Mindig be is zárja a szobákat? — Igen. — Ha néha az ügyész uraknak el kell hozmok valamit egy másik szobából, akkor hozzám jönnek kulcsért. Nekem minden szobához kulcsom ván. — Valamelyik ügyész vagy tisztviselő nem jött be tegnap vagy tegnap előtt a Kur ügyész úr szobájába? — Nem, senki sem jött be. — És idegenek? — Idegenek sem jártak itt — De hátha nyitva volt a szoba. — Az lehetetlen. Valahányszor takarítani jövök, mindig a kulcsommal nyitón} ki a szobát. Itt különben sincs sok takarítani való, meri Halina kisasszony nagyon rendes. Soha sincs papír ledobálva. a kisasszony maga törli le a port az íróasztalon és az írógépen. Az en munkám csak annyi: hogy feltörlöm a padlót és kész. Amikor pedig elmegyek a szobát mindig bezárom. — Tehát azt mondja, senki sem jött be a szobába? — Senki. Takarítottam és közben egy szerelő javította az írógépet. Nem sokáig tartott, mert még előttem elment. — Milyen szerelőről beszél? — kérdezte az őr-' nagy. — Az, aki az írógépeket szokta javítani, akit mindig az ügyész úr hivat. — Soha semmiféle szerelőt nem hívtam. Különben is nemrégen volt itt az állandó írógépjavító. — Az, aki itt volt, nagyon is csodálkozott, amikor megmondtam • neki, hogy néhány nappal ezelőtt járt nálunk az író- gépes, és megnézett minden írógépet. De a szerelő azt mondta: az ügyész űr telefonált, a cégnek, hogy elromlott a gép, és gyorsan meg kell javítani: ezért aztán őt küldték a kollégája helyett, bár neki más körzete van. — Mondja csak, az a kopogott ottan, de én takarítottam, aztán átmentem a szomszéd szobába, ahol az ügyész urak üldögélnek. Ott mindig nagy a rendetlenség. Csikkek szétdobálva mindenütt, még a szekrényeken is. Amikor visszamentem a szerelőhöz, megkérdeztem tőle, még meddig kopog a gépen. Erre azt felelte: „már is bezárhatja a szobát Ignasiowa asszony”. Még csodálkoztam is, hogy honnan ismer névről. De azt mondta: az „állandó kolléga mondta, ki takarít itten. Aztán köszönt, és elment. Fiatal volt, de nagyon udvarias. Én meg bezártam a szobát, és elmentem a folyosó másik részébe takarítani. — Emlékszik annak az embernek a külsejére? — Olyan fiatalka és sovány volt, de nem magas, nem is nagyon néztem meg közelebbről. Kék köpenyben volt. Aztán valahogy nem volt nagyon barna, pedig nyár van. Az arca igen csak sápadt volt. — Azt mondja, hogy sápadt? vének nyélbeütése. Az utak, hidak javítása talán várhat egy darabig, de az orvosi lakás, orvosi rendelő kérdésénél megakadtak. Hatvanhárom nyara óta nincs állandó orvosa a falunak. Akik korábban gyógyítottak, azzal mentek el, egészségtelen a lakás, közel a termelőszövetkezet istállója, rengeteg a légy. Természetes hált, hogy a tanácsülésen az egészségügynek is akadtak szép számmal pártfogói s fordítani akartaik az építkezés sorrendjén. A probléma- csomót végül úgy bogozták ki, hogy rendbehozták az orvoslakást, vízvezetéket vittek az épületbe s az űj év elejétől most már megint, lesz orvosuk. Vé- gülis 52 tanácstagból 50 leadta szavazatát a művelődési otthonra. De milyen az élet a jelenlegi művelődési-kulturális lehetőségek között? — Távolabbi időre gondolva már most fontosnak tartjuk a művészeti csoportok, elsősorban a színjátszó, táncegyüttesek megszervezését. Becsó Károly nevelő, a művelődési otthon igazgatója sokat fáradozik ennek érdekében. Sajnos, a KISZ-fiatalok megnyerése nem éppen egyszerű. Gátja a zökkenőmentes munka kialakulásának, hogy a nagyrészt üzembe járó fiatalok kettős-hármas műszakban vannak s nehezíti a munkát olyan tudati elmaradás is, ami a szülőkhöz nyúlik vissza. A színjátszók például műsorra tűzték Csiky Gergely: „A nagymama” című színművét, de egyik szülő ellenállása miatt nem adhatták elő a fiatalok; a darab leányalakjának gyermeke születik. Könnyebben ment az iskolai, gyermekszínjátszók munkájának megindí— Igen sápadt volt. Jól mondja, őrnagy úr. — Nagyon köszönöm — mondta az őrnagy — Csak még egyetlen kérésem van: senkinek se szóljon erről a beszélgetésünkről. — Isten ments! — mondta gyorsan az idős asz- szony. — Tudom én azt magamtól is. Megboldogult férjem, isten nyugosztalja, huszonhét évig dolgozott az ügyészségen. Mindig mondta nekem: ami itt történik, azt nem szabad senkinek tudni. Amikor az asszony kiment a szobából, az őrnagy csipkelődve megjegyezte: — Kiderül ügyész úr, hogy miindeniki, aki akar, bejöhet az ön szobájába, elég, ha kék munkásköpenyt vesz magára és levelet ír önnek a saját írógépén. Megérhetjük, hogy nemsokára, idejön néhány jól megtermett ember és a szekrényt is elviszik az aktákkal együtt. De hagyjuk a tréfát. Egy bizonyos: a „sápadt” nagyszerűen tudja, mi történik itt. Az ő lépései biztosak nem véletlenek. Csak egy ostoba tréfa kedvéért, nem kockáztatná, hogy idejöjjön. A levelet egy másik gépen is megírhatta volna. (Folytatjuk.) tása. Ok egy rrrmejániJtmr* tanultnak és januar végén mutatkoznak be nyiüvánoa- ság előtt. Tani Jóasefné tanárnő most szervezi az öntevékeny művészeit másik ágát, a táncegyüttest, s szeretnénk: elérné, hogy ac új művelődési otthon megnyitásának idejére megerősödhessenek. Az ismeretterjesztés lehetőségeiről és helyi feladatairól kérdezzük Nagy Vilmost: — EDDIG AZ ÜJ | művelődési évben — mondja — hat ismeretterjesztő előadásunk volt. Sajnos, a tart emberek között igen sok a civakodó«, torzsái kodás s az ebből kerekedő peres ügy, amely a bíróságokat foglalkoztatja. Ügy gondoltuk, hasznos lenne, ha ezekről nyilvánosan beszélnénk. Dr. Nagy Pál járási főügyész jogi előadást tartott a magánlaksértés, rágalmazás, tettlegesség kritériumairól s igen nagy volt iránta az érdeklődés. Nagyon érdekelte a községet Szabó Áron pásztói Iskolaigazgatónak a modem lakásról, lalkberendezke- désről szóló előadása is. Volt ismeretterjesztő estünk az űrhajózásról, beszélgettünk Madách életéről, munkásságáról és nagy érdeklődés kisírt az egészségügyi ismeretterjesztést is. — Ezek mellett haszne« része a munkának a Nőtanács kezdeményezésére indult háziipari tanfolyam, ahol Resch Gabriella tanár vezetésével 34 leány és asszony öltésformákat, palóc és torockói hímzést tanul. A szakköri képzést a nők kívánságára újabban kulturális programmal gazdagítottuk s a foglalkozások keretében folytatásos olvasás ad színt, hasznos tartalmat az eltöltött óráknak. — A falu népművelésé-1 ben nagy jelentősége van a dolgozók iskolájának. Három évre vissza tekintve szép fejlődést mérhetünk. A 62—63-as tanévben megindult nyolcadik osztályt 63—64-ben ötödik, hatodik, hetedik osztály egészítette kn, amellett analfabéták alapfokú oktatása is kezdődött. | A MŰVELŐDÉSI otthon és a termelőszövetkezet kapcsolata? — Sajnos, ezzel nem dicsekedhetünk. Vállaltuk termelőszövetkezeti akadémia megindítását. Az akadémia október 5-én kezdődött volna, a tsz vezetősége azonban az esőzésekre hivatkozott. Nos, az időjárás valóban redkívül megnehezítette a betakarítást, de azóta hónapok teltek el s még mindig nem lehet összehozni az embereket. Pedig a programot a község sajátosságai szerint állítottuk össze s hasznos szolgálatot tehetnénk a korszerű mezőgazdasági ismeretek, lehetőségek feltárásában. Feladatunk betöltéséről az érdektelenség ellenére sem akarunk lemondani s a téli hónapokban feltétlenül megkeressük a járható utat a gazdák szakmai műveléséhez. Barna Tibor
