Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-19 / 264. szám

1964. december 19. szombat NÖGBÁD 5 Termelőszövetkezeti asszonyok a szocialista címért HÁROM ÉVE, a nóg­rádi Béke Termelőszövet­kezetben egy asszony cso­port vállalta, úgy dolgozik úgy él, hogy elnyerje a ki­tüntető szocialista címet. Az azóta eltelt idő alatt több száz termelőszövetke­zeti asszony, de az állatte­nyésztésben, traktoros bri­gádokban dogozó férfiak is követték a példájukat. A napokban megtartott szo­cialista brigád és munka­csapat vezetők megyei ta­nácskozásán már 95 szocia­lista címért versenyző bri­gád és munkacsapat veze­tője adott számot tevékeny­ségéről. Az asszonyok elmondot­ták, felajánlásaikat éppen olyan elvek alapján tették meg, mint a gyárak, bá­nyák dolgozói. A nádujfa­lui Gecse Györgyné, akit a tanácskozáson küldött­nek is megválasztottak az országos értekezletre, el­mondotta, a Béke munka­csapat a korábban szerző­dött 30 hold kapás helyett 41 hold cukorrépát, bur­gonyát és kukoricát kapáit a nyáron. Az asszonyok lelkiismeretes munkáját a megnövekedett termésered­mények dicsérik. Nagybátonyban a tehenész munkacsapat 100 tehén­től 98 egészséges bor jut nevelt fel. A sóshartyáni Szóké Vilmosné, a Tyeres- kova szocialista munka­csapat vezetője a tanács­kozáson arról beszélt, hogy az asszonyok valamennyien rendszeres látogatói, olva­sói a községi könyvtárnak. Eredményeik jelentősek, pedig a legtöbb szocialis­ta brigádnak, munkacsa­patnak igen sok akadály- lyal kell megküzdenie. Já­ratlan úton indultak. Kö­zömbös vezetők, megnö­vekedett igényű, de gon­dolkodásban még elmara­dott szövetkezeti tagok, áporodott, régi szokások ellen kell hadakozniok az újért, valamennyiük bol­dogulásáért. ANTAL FERENCNÉ, a hugyagi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetke­zet kertészeti munkacsa­patának vezetője arról szólott, szövetkezetük ve­zetői mostohagyerekként bánnak a szocialista mun­kacsapattal. Munkát per­sze többet kérnek tőlünk, nyolc hold dohány. A szö­vetkezet vezetősége szinte természetesnek vette, hogy a szocialista munkacsa­pat majd megműveli. Hét hold dinnyével hasonló­képpen történt. Nos, An- talné munkacsapata el­vállalta ezt is, azt is. Ha­nem annak idején közgyű­lési határozat született, hogy a többtermelés fele az asszonyokat illeti majd, de most, amikor a fizetésre került a sor, a tizennégy asszony heves szócsatákat vív a vezetőséggel a já­randóságért. Hasonló gondokról be­szélt Fazekas Jánosné, a magyamándori II. Rákóczi Termelőszövetkezet ba­romfi tenyésztője is. A baromfitenyésztő munka­csapat 24 ezer csibét már felnevelt. Most újra 12 ezer apró jószágot gondoz­nak az asszonyok. Tízez­reket hozott az idén a ma- gyarnándori szövetkezet­nek a baromfinevelés, a szocialista munkacsapat bátor vállalkozása. Az asz- szonyok még sem kapják meg munkájukért a szak­munkásoknak járó díjat. A gondos gazda módján... Mintha „dagasztották” volna, olyan a nagyoroszi termelőszövetkezet ma­jorjának udvara. Tenge­lyig süllyed a kocsi a sárba. Dehát itt még nem tellett az udvar betono­zására. Nehéz az út a takarmányosoknak a meg­pakolt kocsival a szecska- vágótól a tehénistállóig. Pedig naponta többször fordulnak. A határt már hó borítja, a jószág a já­szolban keresi a nyári zöldet, a takarmányt. Ezért aztán a szecskavá­tík az éhes gépet, a szecs­kavágót. — Mindig annyit vá­gunk, hogy az alilatok frissen készített takar­mányhoz jussanak. Na­gyon kell ügyelnünk, hogy az állatok megtartsák ere­jüket — tekint fel a gép mellől Kovács János. A szecskavágóban csak apróra vágják a takar­mányt. A mennyiséget a keverőben „állítják” ösz- sze. Mezőhegyi Józsefné már tizenöt éve itt dolgo­zik. Segítő társa Juhász Mezőhegyinéék ezt na­gyon jól tudják. Mint a patikában pontosan, gon­dosan merik az adagokat. Nem lehet az sem több sem kevesebb, mint amennyit megállapítottak. — Még az ősszel meg­egyeztünk, hogy a tel fo­lyamán egy tehén napon­ta 10 kilogramm takar­mányszálat, 30 kilogramm répaszeletet, 2 kilogramm pillangós szénát, félkiló melaszt, 2 kiligramm teje­lőtápot, félkilogramm ku­korica darát, 4 kilogramm szövetkezetben hozzáláttak a víztároló teljesítéséhez, hogy ne legyen za az állattenyésztő telep vízellátásában a fagy os, téli napokon sem Ipolyvecén traktoros bri­gád küzd a szocialista cí­mért. Most az ősszel úgy dolgoztak, hogy még az esőzések előtt október 9-ig elvetették a kenyérgabonát. Robotgép vezeti a vonatot November vége óta a Moszkva és Kiin közti 90 km-es szakaszon elektro­nikus géppel irányított vo­nat közlekedik. Az első fordulók azt mutatták, hogy a robotgép vezette vonat eltérése a menet­rendtől nem haladja meg a tíz másodpercet. Az em­beri beavatkozás a kísér­leti vonat irányításába az automata ki- és bekapcso­lására szorítkozik. Két kis szekrénybe az egész automata irányító rendszer belefér. A gép két programmal dolgozik: az egyik a vonat megállás­nélküli közlekedésre ké­szült, a másik pedig elő­irányozza a megállást min­den állomáson. Noha a mozdonyvezető minden funkcióját az elek­tronikus rendszer végzi, a gépész mégsem hagyta el az irányító fülkét. A spe­ciális vezérlőtáblán elhe­lyezett mérőműszerek le­hetővé teszik az embernek, hogy bármely pillanatban ellenőrizze a robotgép munkáját. Ha majd a .szovjet szak­emberek végérvényesen meggyőződnek az automa­ta kifogástalan működésé­ről, csak akkor engedik meg, hogy önállóan dolgoz­zék. mint általában a szövet­kezeti tagoktól, a megbe­csülésből mégis kevesebb jut nekik, mint a szövet­kezetben bárkinek. Úgy látszik, egyes vezetők úgy vélik, a szocialista mun­kacsapat csak arra jó, hogy dolgozton, kirántsa a kátyúból a szövetkezet szekerét. A tizennégy asz- szony a nyáron sem csu­pán a kertészetben dolgo­zott. Cukorrépát, kukori­cát is kapáltak. Gazda nélkül maradt például Száll a füttye a kopár ágak között. A műúton lépeget, a vállán ezüst lap. — A fenét ezüst, bádog. Megy a bádogos ember, fütyül. Ki figyeli hogy mit? Senki. Megáll, kiffúja magát. Ilyenkor megnézi, hogyan gurulnak mellette az aranyrögök le a töltésről a vizesárokba. A homokrö­gök. Azt is hallja, hogy mintha gyíkok futkosná­nak, neszezve roskad a hó. Délfelé enged. Más­képp kemény hideg van, mint a... Barna kucsma van az ember fején, szeméig húz­za. Az út mellett vele egy irányba fut a távfű­tés épülő vezetéke. Két szál. Egy darabon már fényes bádog fedi. De még kinyúlik itt is, ott is az ezüst alól a rozsdabarna nyersszínű cső. Nem a fagytól ilyen, a vas nem fagy meg. Legfeljebb az ember tenyere, ha hozzá­ér. Futnak a vezeték szálai, mint a tekergő kígyók. A füstölgő erőműtől indul­tak, másik végük már be­ért a télies pára-fedte vá­rosiba. befúrta magát a BÁTRAN, ŐSZINTÉN tárták fel a tanácskozá­son a szövetkezeti asszo­nyok a munkájukban meg­lévő hibákat, gondokat is. Mert a szocialista munka­verseny eredményéit ma már itt a megyében sem tagadhatja egyetlen szö­vetkezeti vezető. De mennyivel eredménye­sebb lehetne a szocialista brigádok. munkacsapatok tevékenysége a mezőgaz­daságben is. mennyivel több cukrot, burgonyát, húst, tejet jelentene ez, ha a mostaninál többet törődnének velük. házak közé. Ott kanyarog az udvarokon, a roslcatag tetők, meg az üveg-beton paloták mellett. Ahova majd viszi, ha elkészül, a forró vizet, a meleget. Hideg van, bár olvad. Ballag az úton a fiity­työs ember, fene kedvé­vel, hátán az alumínium- ezüst lap, mellette a ve­zeték, amelyen társai se­rénykednek, állványozók, hőszigetelők, bádogosok. — A nyavalyát könnyű, nehéz az állványozás, csú­szik a talaj, hiába szór­ják be homokkal. Lassab­ban halad a munka. Félszáz ember van az építkezésen, a Gyárké- ményépítő Vállalat mun­kásai. Fut a vezeték vízszintesen. — Még jó, hogy nem az égbe. Ott van még csak szél, a magasban. Leszedi az emberről a ru­hát. A var gó megállás nélkül zúg, apróra vágja a kukorica szárat, a rétiszénát, amire ráöntik a melaszt, megke­verik cukorrépa szelettel és „lakmározhat” a szarvasmarha. — Naponta 15 mázsát viszünk innen a szecska- vágóból a takarmányke­verőbe — mondja Bede Ferenc fogatos. Kovács János és Szej- bert János egész nap ete­Ez se gyerekjáték, ez a munka télen. — Nem. Jégpáncél, dér vonja be a csövet. Fél centis jégkéreg van a két szál csövön, azért olyan szép fényes. Ahol a hőszigetelők be­fejezték a munkát, egy­szerre ott vannak a bádo­gosok. Mennek egymás után. Sziszegnek az olajlám­pák lángnyelvei a fényes, kemény délelőttben, nyal­dossák, melengetik a je­ges csövei, olvasztják ró­la a jeget, szárítják, Meg­annyi láng, meleg tüzeso- kor. Kékes, mint az ibo­lya. Nézi őket a bádogos ember, rájuk pislog, és csak megy. Fázik-e. nem lehet tudni. Csak megy, fütyül rendületlenül. — Hónapja itt dolgo­zunk, nemrég bővült a létszám. Most öt parti József és most újabb se­gítséget is kaptak Lipták Józsefné személyében. Ré­gi állattenyésztők mind, szeretik a jószágot és tud­ják,. hogy télen rajtuk múlik, megtartja-e a szarvasmarha az erejét, súly át. — A ttod függ a tejter­melés. hogy itt, hogyan készítik el a takarmányt — magyarázza Tóth János, az állattenyésztési brigád vezetője. van, tíz bádogos. Kint a vonalon. A műhelymun­kával jól állunk, ott nincs egy ember sem. Kiszabtuk méretre, amennyi kell, egyenlőre elég. Csak fel kell rakni, fedni kell. Van még pár ezer méter. Elkapja a szél a füty- tyét, viszi. A fák törzsére szórja, mint a cukrot, az ágakra akasztja, vagy ép­pen a csövekre ejti. A töb­biek majd befedik bádog­gal ezt a füttyöt is. — Bejártam az országot. Egyszer le is közölték a fényképemet egy újságban, meg a brigádot, valami tartályt. fedtünk éppen. Hogy újévre készülnék? Nem készülök. Csak vá­gunk egy malacot, meg bort iszom majd, vöröset. Hogyan fogja majd ez az■ ember a poharat, úris­ten? Hiszen akkora a te­nyere, mint egy óriásé. Pecsenyepiros nagy tenye­re van. összeroppantaná talán a vasat is. Megy az úton. bandu­kol a fényes bádoglemez­zel. A melegre gondol, a vörösborra, vagy még másra is? A vezetékre? Eny ember fütyül. Tóth Elemér sörtörkölyt kap — ma­gyarázza a brigádvezető. Ezt a mennyiséget bizto­sítani tudjuk a tehenészet­ben egész télen át. — Az igénynek megfe­lelő a készletünk. Rétiszé­nát 20 vagonnal takarí­tottunk be, a pillangósból 23 vagonos készletünk van. Takarmányszalmából 15 vagonnal rendelkezünk. Lédús takarmányból 7500 mázsa, csöves kukoricából 1100 mázsa és 100 mázsa árpa egészíti ki a készle­tet. Az áflatálomány nagy­ságát figyelembe véve határoztuk meg a napi adagolást a takarmány­nak. Arra pedig dolgozó­ink nagyon vigyáznak, hogy egy szál széna, egy szem kukorica ne vesszen kárba, — mondja Szalai József, a szövetkezet fő- aronómusa.' Körútra indulunk az állattenyésztő telepen. A nagyorosziaknak szép, nagy. új tehónistállójuk van. Egy kicsit módosíta­nak í-ajta. Szűkítik a le­folyót, hogy nagyobb he­lye legyen egy-egy állat­nak. Valóban jól táplál­tak. gondozottak a tehe­nek. Büszkesékük, a 104-es Ági friss fejős, napi 25 liter tejet ad. Hinger József gondozza. Azt mondják, jó tejelő állat az istálló mind a 99 „la­kója”. A napi fejési ál­lag 9,8 liter. Ebben az esztendőben javult meg a nagyoroszi termelőszövetkezetben az állattenyésztés. A tehén - állományon már meg « látszik. Ha így foglalkoz­nak vele továbbra is az állattenyésztéssel, no vek vő hozamok jelzik a fej­lődést. B. Gy. i Egy ember Jütyiil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom