Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-06 / 253. szám
NÖGRÁD ÜNNEPI MELLÉKLETE HAJNALI FELTÁMADÁS T íz nap dörgótt az ágyú.,. Mérkőztek életre-haláJra a Boforczok és Katyusák. Csaholtak, acsarkodtak; szórták egymásra az átkot A Hortobágy terében már eldőlt a viadal s most Itt verették egymást a szembenállók, a csaták zord istenei: a tüzérségek. Dobó István földjén, az egri—hatvani térségben. Tíz nap óta, Vesztegelt a front, Előre sem, hátra sem. A pincékbe, ólakba bújt falu azt hitte, most robban, pattan szét az egész deres vliág, mint szappanbuborék. Három ágyúállásban tartották magukat konokul, dühöd- ten a németek. Az egyik kint, a Tészta? pusztai majorban, a másik kettő a falu szívében, kél magaslaton: Bakó Sós Gergely kúriája s Kubinyi Miklós kastélya alatt. Agyúikra Apc irányából jött a felelet, jelezvén, hogy a szovjet frontszakasz ott sűrűsödött meg Amikor Svella János az ágyúzás pillanatnyi szünetében felmerészkedett a verem védelméből, már sebet kapott Bagó Sósék kúriája s égett — messziről látszott a Teszlag pusztai major. A nehéz- fegyverek megint bömbölni kezdtek, Svella otthagyta a látványt. Minek kikezdeni a sorssal, ha nincs más veszteni valója a puszta életnél. Uradalmi cselédnek nincsenek javai: lábas, lábatlan jószágai. Főjön azokért a gazda: Kubinyi Miklós feje, az ő gondja, hogy lesz; megmarad avagy pocsékká válik, elhamvad, megsemmisül, Neki az asz- szony a gondja, a két gyerek, semmi több a világból, Viíiszabűit a verem melegébe, az oltalmazó vakvilágba, mint a vakond, s várta aminek még történnie kell. Kint már órák óta nem hallatszott semmi. Megszűntek a tíz utolsó nap megszokott dörrenései, a föld talpalatti remegései. Vaksötét honolt a veremben s a verem száján kint, a világban is. Ez a teljes némultság is - félelemmel bénított. Svella, hogy lerázza magáról tűrhetetlen állapotát, megint szabadba botorkált.. De a vermük szélén földbe nőtt mindkét lába. Ott álltak előtte füstösen és marconán. Sárosán és cselekedni kész fegyveresen. A ruszkik... — villant át Svellán a felismerés. Itt vannak hát. Heten vannak. Valahogy megértette a tört magyarságot, a für- készkérdést, 'hogy van-e germán szóidét, hogy leselkedik-e veszedelem a verem mélyéből? Svella a fejét rázta, ném-riem, — mondta izgalomtól megdagadt nyelvvel, ahogy tudta, hogy zsenya van meg klapecek Egyikük elem fényével szurkálta meg az üreget s mondott valamit, Svella nem értette. A réten vették útjukat a falunak le a dombról. Svella állt a verem tövén. Zsebórájáért nyúlt, megnézte a halványuló holdfényben, hajnali három óra volt. Máig emlékszik rá. — Teszlag pusztán voltak a németek. Egv ágyúállással meg a kastélynál, a mostani iskolánál. Lőttek szakadatlan. A re- jeszt? Adtunk nekik. Sápülők is szüntelen iöt- rosak voltak, fáradtak, tek, úgy, hogy november éhesek. Nézték, nines-e 30-tól már pincében él- német, elmentek. Az óra tünk, habár belövést ta- akkor ütötte a hajnali hárít sry az emlékezők közül. Id, Svella János, a volt uradalmi cseléd, a mai tsz-nyugdíjas Ián hármat vágj’ negyet kapott ez a falu. M észáros Imre így idézgeti tovább az emlékeket: — Hatodikára virradón nagy csendesség lett. Azt mondja egyik szomszédom, pincevendégünk: elmegyek, megnézem a lovakat. Én is, hogj’ kimegyek a kapuhoz. — Te, itt vannak az oroszok. — Liátom, mondom rögtön. — Két-három orosz jött. Persze, be a házba. A gyerekek mikulást ünnepeltek, alma volt az asztalon. Kérdik, hogy: mai Aztán . utánpótlás csapatok, de azok sem állapodtak meg... S megint újabbak. Én addig a. Hangya boltvezetője voltam, ott ütötték fel az élelmezési raktárt, irodájuk meg itt volt a házunkban. Valami magasrangú tiszt lakott nálunk, a nevét nem tudom. Két nagyon szép disznót vágtam akikor, hozzánk jártak kosztolni, meg a szomszédban: Nagy János Károlynál vágtunk nekik két üszőt. De nem maradtak huzamosan ők sem. Csak jöttek-jöttek szakadatlan Kökényes felől, s meniék Vanyarc, Bércéi irányába. Nagyobb ütközetük is csak Bercelen volt, a németek Magyaros ousztán vetették meg lábukat. Dancsok György ma 73 esztendős, de még mindig melege lesz a tarkója körül, ha a Teszlag pusztai napokra gondol. Pedig húsz éve annak, bukat. Kocsisgazda minősítésben Schaffer György birkán szolgált. A pusztának pedig alaposan kijutott a tüzérségi veretésből, olyannyira, hogy meg nem maradt ott senki, akit parancs nem kötött. A kocsisgazdának Schaffer jószágai” parancsolták a megmaradást. Tíz napig nem volt éjjelc-nappala a tűzValaha uraság! kastély volt, hamarosan allami gondozott gyermekek boldog ott- esőben, amelyben lángot hona lesz vetett ami éghet: ól, istáiZsebóra a faion ELÁLLT a lélegzetem, amikor az utcán Kár- möczibe botlottam. Szíjjal a vállára vetve egy falióra fityegett az oldalán. Látva bámuló képemet, hadaró magyarázkodásba kezdett. — Pár hónapja elromlott ez az óránk és ugyanakkor vesztemre a zsebórám is felmondta a szolgálatot. Mindkettővel rohantam az órajavító szövetkezetbe. De a javítás után sem jártak jól. Visszavittem, mindkettőt, persze a helyzet ezután sem változott. Egy este levettem a faliórát, hogy megnézzem, mi is lehet a baja. A zsebórámat is beigazítottam a pontos időre. Ámde szórakozottságból ezúttal a zsebórát tettem fel a falra, a faliórát pedig az éjjeliszekrényen hagytam. No, mit gondol, mi történt? Reggel mindketten hajszálpontosan mutatták a rádió szerinti időt.!... Akkor egyszerre világosság gyűlt gz agyamban. Rájöttem, hogy az órajavító vállalat munkabeosztásában lehet a hiba. — Hogy mondja? — álmélkodtam. — Hát még mindig nem érti? Nem profilíroznak. A faliórát annak adták ki javításra, aki azelőtt, maszek korában, kizárólag zsebórákkal foglalkozott; a másik viszont olyan ember kezébe került, aki annak idején faliórákra specializálta magái. — Lehet — mondtam tétován. — Lehet, hogy igaza van. Az én karórámmal is van valami, baj. Nemrég javíttattam, s aznap, hogy átvettem az órái felmentem a hegyekbe kétheti üdülésre. Amíg ott tartózkodtam, az óra kifogástalanul járt. de amióta ismét itthon vagyok, egészen megbízhatatlan Körmöcti összeráncolt homlokkal nézett rám. — Hol lakik maga? — kérdezie »»mi töpreno- után. — A Fényház. ulca 7-ben. — Emelet? Földszint? — Földszint. — Na látia! — kiáltotta diadallal, — Egyszerű és világos itt minden. 4 maga óráját olyan ember javította, aki azelőtt kizárólag toronyórákkal foglalkozott. . . RÁNGATTAM a fejem Körmöczi furcsa okfejtésén, Mielőtt még bármilyen megjegyzést, tehettem volna, ismét szóáradaiba kezdett. — Éppen ezért többé nem is viszem, vissza óráimat. A zsebóra odahaza állandóan a falon fiina ezt a nagy órát pedig mindég magammal hord -m Házonkíviil ez mutatja a pontos időt, De tudta jel kép és fegyver is ez a kezemben. Mert ugyebár ie’- képe annak, hogy milyen fontos szerepe van a gazdasági életben a kellő munkabeosztásnak, s egyszersmind fegyver is. mert. a profilirozás m.egvaIó-itá-n- ért harcolok vele minden vonalon. Sokan. megkérdezik ugyanis, hogy miért hordom magommal ezt a monstrumot. Erre rögtön rámutatok a munkám0vetr(<• szakosításának döntő fontosságára. Nem bírtam tovább. Kezet nyújtottam. Mielőtt elváltam volna a. szakemberek megfete’ő foglalkozta - tásának apostolától, még megkérdeztem hol dotgo~~k, — Egy hangszerkészítő szövetkezetben — hangzott a válasz. — Hol? Hiszen maga. világéletében vegyész volt! Tudtommal ez a tanult mestersége. — IGEN. igen — mondta kissé zgvartan Körmöczi. — Mehettem volna vegyipari vállalathoz is De tudja, ez a. hangszerüzem. közelebb van a lakásomhoz. így kényelmes a közlekedés, és azonkívül itt többet is tudok keresni. .. Heves Ferenc ló, magtár. Dancsok is majdhogy ott égett szénné a krumplispince mélyén. December 5-én délután — így emlékezik — megszűnt a bábéi. A német üteg izgatottan sze- delőzködni kezdett s eltűnt a korán leszálló estben. Néhány cselédé maradt kormos és vérző sebeivel a puszta. Mikor a szovjet tankok a majorromokhoz dübörögtek, hajnali hármat jeleztek a remegő csillagok Emberáldozat nélkül jött meg a téli nap, hogy utat jelezzen a páncélosok seregének a mai Falu járók útján. * A tanácstitkárnőnek. Nagy Ilonának kevés emléke lehet a falu sorsfordulójáról. Alig idősebb a szabadság születésénél. Már csak történelmivé vált nevek számára közössége életében az olyanok, mint Tóth Kálmán, az első kommunista párttitkár és téesz-elnök, aki ma Pesten dolgozik, Tóbiás Pál| az első községi bíró, a mai téesz-állatte- nyésztő, a földosztó bizottság tagjai: Ungi Miklós. Liptai Gyula, Mészáros János. akik a zsellér Svelláknsk tulajdont adtak, élni tanították társaikat a szabadsággal. Nagy Ilonának mar csak történelmi nevek. Ő a jelenben s a jövőnek él. Ami ma ez a falu s amivé növekedhet. Mert növekszik szemlátomást, mindenfajta értelemben Az öreg teesznek, a Szabadságnak 12 embere volt 49-ben. A mainak, a November 7-nek 142 gazdája. közöttük a régiekből is jónéhányan: maga az elnök, Bartos István is, aztán: Táborszlci Pál Dancsok József, Veizer Gábor, Piri József, Ora- vecz Sándor, Táborszki András. Dancsok Józsi bácsi a maga 73. esztendejével már nyugdíjasa a szövetkezetnek, de munkaegysége úgyis felette a kétszáznak. S nem csoda. Az idén például 35 forintot ér minden egység, ez éppen hét forint eredményjavulás a tavalyihoz. K ereken húsz ér, s 1965 április 4-en az erdőkürti községi tanács falán emléktábláról hull le a lepel. A fal- irat történelmi tényt örökít márványba: „Ezt a községet szabadították fel Nógrád megyében elsőként, 1944. december 5—lián a Vöröshadsereg hős harcosai” Bare* Tífeer
