Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-06 / 253. szám
if ÖGRÄD >AjA ~r dee. 1 P) % Gerencsér Miklós: I Nevető lányok súgta Ilon anélkül, hogy Meg tartott az arataa, amikor Fodor Ilon hazaid«; a .faluba. Este megmutatta magát a főutcán, reggel mór fel is ült Korsós Karcsi szekerére és a búzaföldek felé robogtak vele az almásderes kancáik. A legénynek jobb volt így, hogy nem kellett beszélnie. Egyenesen előre nézett a lovak ütemesen mozgó háta fölött, nyugodt arca fénylett a hamvas reggelben. Bámészkodás nélkül is elég baja volt érzéseivel. Kifárasztotta az a kínos-gyönyörűséges élmény, hogy beléje kapaszkodik a leány, akivel most egészen addig száguldana, amíg össze nem rogynak jó lovai. Ilon semmit sem gyanított meg a legény kínlódásából, figyelmét lekötötte a saját ujjongása. Karcsú derekát frissen nyújtotta 3d, feszülő mellét a szél elé tartotta, lehúnyt szemmel élvezte a frisseséget, amely hűvös kezével becézte fehér arcátDe amint beértek az erdőbe, Karcsi megrántotta a gyeplőt és a szekér zörejét felváltotta a csengő csend. Hűvös némaság szivárgott ki a szilfák ritkás lombja alól. csak a kancák mohó fujtatása hallatszott. Ilon fehér arca még szebb és még távolibb lett az ijedt csodálkozástól. — Miért álltái meg? ... Karcsi mintha mogorva lett volna. Komor pillantását végiglegeltette a leányon; majd megint a mesz- szibe nézett a lovak háta fölött. — Csali . •. — mondta csendesen. Formás, erőt sugárzó fejét megemelté,' talpát a saráglya rácsához vágta és mozdított egyet a hajtószáron. A lovak e parányi buzdítástól ismét megtáltosodtak, álló helyükből mindjárt vágtába kezdtek. 0 Korsos Karcsi lomhán támasztotta hátát a sarok - oszlopnak, lábát keresztbe rakta, pörölynyi ökle a zsebében pihent. Nyílt tekintete végigvallatta a kavargó sokaságot. Megtalálta Ilont városi udvarlója oldalán. Kísérte őket szakadatlanul. Az idegen volt a legelegánsabb, acélkék ruhájában. Karcsi reménytelennek Iá tta helyzetét. Az oktalan szégyentől kapkodta a tekintetét. A zenészek belefáradtak a csárdásbe, a hegedűket sorra lerakták a cimbalomra, a bőgőt is pihenőre támasztották és elvonultak sörözni a prímás vezényletével. Ilon visszatért a leányokhoz, gavallérja meg az öreg Fodor mellé ült beszélgetni. Amikor visszatértek a muzsikusok, néhány percnyi bizonytalan cincogás után rázendítetek a Kék- duna keringőre. Elsőnek Ilon, meg az a soproni ember pördült ki a deszkaporondra. Nem is léptek, de úsztak. Széles íveket írtak le, Hona nekihomorította hátát az idegen karjának, így hajlongott álomszerű könnyedséggel a keringő dallamára. 0 Következő vasárnap búcsú volt a szomszéd faluban. Karcsi átballagott és a kocsma előtt ott látta a piros motorkerékpárt. Nem lepődött meg, számított rá. Azt is tudta, hogy ezúttal sincs valami sok reménye; de eszébe se jutott visszafordulni. A kocsma nagytermében leült a hideg kályha mellé, bort rendelt magának. Megint itt voltak a leányok, akik szívesen kinevetik, de még szívesebben ülnének melléje, ha hívná őket. De Karcsi egyikért se akarta befogni a lovait. Ilon kellett neki, akibe öt éve szerelmes. De Ilon megint olyan önfeledten táncolt azzal a soproni legénnyel, mintha Karcsi a világon se lenne. Észrevette, persze, hogy minden mozdulását számon tartják, csakhogy ezt nem árulhatta élKarcsi viszont megelégelte a türelmet. Kalapját a kályhára tette, borát félre tolta és a táncoló párok sűrűjébe tolakodott Fül- hasogatóan fújta a foxot a rezesbanda. A terem közepén megállt. Egyszerűen, magabiztosan. Semmi izgalom nem látszott rajta. Ha a táncosok neki ütőd- tek a lendülettől, visszapattantak róla, olyan szilárdan tartották szétvetett lábai. Várta, mikor érkeznek a közelébe llonék. Most nem a leányt, hanem az idegent figyelte. A soproni legény ezúttal csokornyakkendőt viselt, a ruhája is más volt. Fekete, mint a vőlegényeké. Romantikus rajongással hajtogatta fejét, szemhéját félig csukva tartotta, így hipnotizálta Ilont. De fölébredt, mert észrevette, hogy Karcsi ott áll a terem közepén. Gyorsan irányt változtatott. Karcsi utána törtetett, hangosan rászólt; — Szabad? Mintha nem fogta volna föl a szó értelmét a soproni, tovább akart táncolni. A második lépés után azonban újra hallotta a követelő hangot, még erősebben : — Szabad?! Kicsit ijedten, kicsit megvetően nézett vissza az idegen. Engedte, hogy lecsússzon a tenyeréről a leány keze. Udvariasan mosolygott, így mondta kedveskedve, mintha hízelegni akart volna; — Kérem ... tessék ... Ilon kötelességszerű közönnyel fogta meg Karcsi vállát- Oldalra nézett és szándékosan másképp lépett, mint ahogy kellett volna. Karcsi nem törődött ezzel. Hatalmas tenyerét gyengéden pihentette a leány rugalmas derekán. ránézett volna. A szó mellé durcásan megrándította magát. — Nem hagylak — felelte Karcsi egykedvűen. Ez volt az egész, amit mondtak egymásnak. Miután a rezesbandát kimerítette a falrepesztő rivall- gás, úgy váltak el, mint a haragosok. Karcsi fogta a kalapját és odahagyta a mulatságot- Alig lépett a küszöbre, utána gyöngyözött a leányok nevetése. Ilon is velük nevetett. Fejét hátra szegte, haja a hátán ringott Az udvarló boldog volt, biztatta a leányt, hogy koccintsanak. Ilon gondtalanul kötélnek állt, barna szeme tisztán csillogott, míg itta a bort. Már csak egy korty volt a pohárban, amikor hallotta udvarlója szavait; — Mondd, kicsi: ennek az ürgének nincs semmi önkritikája? A leány elemelte a szájától a poharait. Nevetése mosollyá szelídült, a mosoly is fogyni kezdett, végül úgy osont szívébe a szomorúság, ahogy a hűvösség szokott kisampo- lyogni a verem ajtaján. — Mára elég volt... — mondta. — Akkor menjünk haza! — ajánlotta készségesen a csokornyakkendős gavallérFél perc múlva mór berregett a motor. A reflektor folyosót hasított magának a falu emberekkel teleszórt utcájába és alig fordultak utánuk, máris elhagyták a szélső házat A leány dideregve gubbasztott a hátsó ülésen. Most is olyan görcsösen kapaszkodott, mint annak idején Karcsiba. Alig várta, hogy maguk mögött tudják az éjszakai országutat, amely most egészen idegen volt, eperfái ismeretlenül komorlottak elhagyott őrhelyükön. Néhol kőrakást látott Hon az eperfák tövénél. Egy ilyen kőrakásnál megállt a motor. Fényszórója kialudt, sötétbe borult az út imént még fehérlő pora. A férfi leszállt, kis ideig hallgatózott, aztán minden izgalom nélkül mondta a leánynak: — Szálljál le te is, tündér ... Ilon meg se mozdult a helyén- A nyugodt felszólítás pánikszerű ijedelemmel töltötte el. Fázott a háta. Gyámoltalanul bor- zongott. — Eszembe sincs... menjünk, késő van már ... — sürgette a legényt. De a férfi nem vette komolyan a sürgetést. Kesztyűjét lehúzta, s a leánnyal együtt megemelte a motor farát, lábával kiszabadította a tartóvillát; és erre helyezte vissza a súlyt- Most már szabadon léphetett Ilonhoz. Megölelte a sötétben. Az első dolga volt, hogy a leány mellét keresse. Mihelyt megtalálta, olyan hévvel kezdte csókolni Hon fedetlen nyakát, hogy a leány kénytelen volt arcul vágni. — Hagyjon! — kiáltotta Ilon könyörögve. A férfi megsértődhetett, mert alább hagyott mohósága és szemrehányóan panaszkodta a sötétben: — Mit gondolsz, tündér ... hónapok óta kísér- getflek és még mindig semmi? Gyere hát, iparkodjunk egy kicsit... — újra a leánynak esett, buzgóbban, mint az imént- Ilon hadonászva kapkodott levegő után. Csak úgy szabadulhatott az erőszakoskodástól, hogy levetette magát az ülésről. Az árok oldalára pottyant A férfi nyomban utána ugrott, föléje hajolt, de Ilon térden rúgta. Rémülten talpra ugrott, futásnaik eredt. Soha ilyen szokatlannak nem érezte a szaladást. Lába furcsán könnyűnek tűnt, mintha még sohasem érintette volna a földet. A halk járású, törékeny Fodomé lekvárosbuktát hozott be a szobába és egyszerre langyos kemenceillattal telt meg a dohos levegő. Az asztal egyik végén Karcsi, a másikon a városi gavallér ült. Ilon kettőjük között állt s biztatta őket: — Tessék fogyasztani. A két kisebbik leány, Ilona testvérei a díványon nyug lankodtak egyre vidámabban. Tetszett nekik a két legény ellenségeskedése, játéknak vették az indulatok vibrálásátKarcsi nyugodtan, megszakítás nélkül nézte az udvarlót. Az csak ritkán nézett vissza, de ilyenkor súlyos utálattal volt tele a pillantása. Közben békésen illatozott az asztalon a lekvárosbukta. Karcsi lassan elmosolyodott. — Te miért nem nevetsz? — kérdezte Hontól, mintha csakugyan hiányzott volna neks Hon nevetése. A leány feijebb emelte finom arcát, de apró ujja» továbbra is a sárga abroszon matattak. — Eleget nevettem —< válaszolta minden hangsúly nélkül. Megfogta a süJ teményes tányért, Karcsi1 elé húzta. — Egyél hát, amíg meleg .. • Karcsi otthonosan nyúlil a bukta után. Először a leányra nevetett, aztán jó- ízűt harapott. A soproni legény ugyancsak nyelt. Mérget. Most ő érezte szorosnak az inge nyakát, mint Karc» az aratóbálon. 0 Hullámzóan jajomgott a cséplőgép. Ha új kéve hullott a dobba, mélyült a bőgés, hogy aztán megint vékony vonyitássá emelkedjen. Hajnaltól tartott ez a váltakozás, az egyik asztag már el is fogyott. Az öreg Fodor még mindig frissen vagdosta át a kévék kötelét az élesre fent kaszadarabbel. Gyakran lenézett az etetőhelyről Ilonra- A leány körül zsákoló emberek szaladgáltak, odament hozzá a szövetkezet tagbaszakadt elnöke. Belepi-Uantott a jegyzetbe, kíváncsi volt, mennyit nyomnak a zsákok. Aztán megkérdezte: — Na, hogyan ízlik itthon? Ilon gondtalan nevetéssel szegte fél a fejét és igyekezett túlkiáltani a masina bőgését: — Jól! Az elnök odébb állt, ő pedig tovább serénykedett a mérlegnél kék nadrágjában. Menyecskésre kötött kendőjét lekapta fejéről, hogy kirázza belőle a port Amíg újra felkötötte, rákacsintott a leányokra, akik mellette szaladtak el a pelyvával. Épp új számot alkart Érni az oszlop alá, amikor látta, hogy Karcsi almásderesei előbukkannak a kazal mögött. A legény magasan a kocsi tetején állt, szétvetett lábaikkal tartotta magát egyensúlyban. Délceg alakja alatt zsongva rezegtek a búzakévék. Amikor üresen jött vis®- szafelé, megállt kevés időre a mérleg közelében. Ültében a térdéire könyökölt, közben a feje körül csapkolódott a lovak farka. A pelyvahordó leányok meglátták, de most nem az ő szemébe, hanem Honra kacagtak. Karcsi akkor vette észre, hogy a leány máskép nevet rá, mint azelőtt- <5 erre másképpen, sóhajtott Szdlajul széttárta karját, talpát olyan erővel vágta a saróglyának, hogy az egész kocsi végágreme- gett. Az ijedt lovak magukkal ragadták a tarlók felé. A masina dobja most1 egyformán sírdogált. Fodor a száguldó szekeret nézte. Akkor ocsúdott, amikor rákiabáltak a kévehányók: — Hé, Mihály! Nyessed, hadd panaszkodjon a gép. Azt a legényt nézheted még eleget. Az öreg Fodor nem szólt, de annál serényebben nyúlt a ké>rék után, amelyek már derékig betemették. (Gonda Zoltán rajza)
