Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-01 / 248. szám
4 NOr.RAD 1*84 december 1. kedd. Tízéves a Diafilmgyárté Vállalat JH e üktől a iz&eio q rá (iáig A* egyenlítő hosszának egynegyede, vagyis tízmillió méter nem neVezhető kis méretnek: s ha ez a hosszúság diafilmekből készült, különösen elgondolkoztató. A most jubiláló Diafilmgyártó Vállalat tízéves termése a több mint tízmillió méterré növekedett sok-sok filmtekercs. A mesefilmek, az ismeretterjesztő, szakoktató, és ;skolai oktató filmek legváltozatosabb témáiból válogathat a néző. Az Évfordulók sorozatban, a Szőnyi István festőművészről, Sha- sespeareről, Galileiről készült filmek éppen olyan t! dekesek, mint például a I: iimlet ' Madách-Színházi felvételei, vagy a „Világhírű képtárak” egy-egy ines filmje az Ermitázs, a Louvre, a drezdai Zwinger. a madridi Prádó, vagy a firenzei Uffizi legszebb kincseit színesen bemuta- :ó értékes alkotások. Az ..Akik életünkért harcoltak” sorozat az orvostudomány nagyjainak: Koch- nak, Semmelweisnek, Pas- teurnak, Mecsnyikovnak, Hőgyes Endrének állít emléket. s bemutatják korunk két nagy tudósát, Salkot és Sabint is, akik a nagy járvány a gyermek- paralízis ellen vették fel sikeresen a küzdelmet. Hazánk legszebb tájait, történelmi nevezetességeit, műemlékeit, népviseleteit színes diafilmeken vihetik magukkal a külföldiek: kiválaszthatjuk a filmekhez a négynyelvű szöveg közül a legmegfelelőbbet. Nagy sikerük van mindenütt ezeknek a kis alkotásoknak, főleg a Budapestről, a balatoni tájakról, a Dunakanyarról, Sopronról, Szegedről, Kecskemét-Bugacpusztáról, a világhírű Aggtelek-Jósvafő cseppkőbarlangjáról, és nem utolsó sorban a legkisebb magyar városról, Kőszegről készültek. A filmgyár munkatársai az idén olyan alkotásokat is készítettek, amelyek országunk iparának fejlődéséről adnak számot. A Dunai Cementműveket, az Alsózsolcai Épületelemgyárat, a Hungária Vegyiműveket gyártási folyamat közben mutatják be a képkockák; de a Törpeóriások, a miniatürizálás eszközeinek kialakításáról szóló, vagy a Láthatatlan parányok nyomában, az atomok észlelési módszerét és alkatrészeinek érzékelését bemutató filmek is igen népszerűek. A jubileumi év , sok meglepetést szerzett a diafilmkedvelők nagy táborának. Elkészült a Párizsi kommün, Szép városok és terek, A vitaminok szerepe életünkben, A mélység meghódítása című diafilm. A mezőgazdaság dolgozóit is bőven ellátják a szakmai előadásokat szemléltető diafilmekkel, mint amilyenek például a talajelőkészítést, a konyhakerti növényeket ismertető, vagy a mélhészkedés- hez tanácsokat adó filmek. A sokféle téma közül még a szakszervezeti, oktatást segítő filmkockák sem hiányoznak. Az elmúlt napokban az ezerötszázadikkal ünnepelték a Diafilmgyártó Vállalat munkatársai gazdagtermésű tíz esztendejük jubileumát. A jubiláris diafilm a híres Afrika- vadász, Széchenyi Zsigmond legújabb afrikai vadászkirándulását idézi fel, a házaspár eredeti felvételeiből. De nemcsak e rangos témájú filmek kerülnek az ünnepekre a vásárlókhoz. Elkészül addig másik negyven — elsősorban szakoktató film is. Ezek között szerepel majd a mezőgazdasági szakosítást állattenyésztést, méhészkedést, dömperkezelést — szemléltetően népszerűsítő diafilm is. A dömperkezelést bemutatók ángol, német és orosznyelvű mellékletekkel is megjelennek majd az exportra kerülő dömperekhez. Az eredményes évtized után újabb szép tervek megvalósítása következik. Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából. Mi építettük címmel szinesfilm készül hatvan kockán bemutatva hazánk legnagyobb és legszebb új létesítményeit. A Régen és most az ország népének megváltozott életét dokumentálja. A fel- szabadulási jubileumhoz méltó film lesz a Magyar egészségügyi húsz éve is, bemutatva a csecsemő- halandóság felszámolását, a tbc megszűnését, a kórházak, szülőotthonok és más egészségügyi intézmények fejlesztését. A magyar könyvtárak gyarapodásáról is készül film és a Húsz év képzőművészeti eredményei című kétrészes színes film a festészet, szobrászat, grafika két évtizedes fejlődéséről ad majd számot. V. A. Vladimir Minac: Sohasem vagy egyedül Vladimir Minac a háború utáni szlovák próza egyik legkiválóbb képviselője. Nevét, munkásságát hazánkban is jól ismerik, a közelmúltban jelent meg nemzedéki triológiája magyar nyelven, az Élők és holtak, a Hosszú várakozás és a Reggelre szól a harang. Ezúttal érdekes iker-novellája, a Sohasem vagy egyedül jutott el hozzánk a Szlovákiai Szépirodalmi és az Európa könyvkiadó közös gondozásában. A mű legfőbb mondanivalója: merjük vállalni önmagunkat. Olyannak, amilyenek vagyunk. Nem jónak és nem rossznak. Egyszerűen csak — embernek. Akiben együtt él a jó és a rossz. A két hős, Marina és Zsorzsik jellegzetesen mai fiatalok, akik nemcsak élik az életet, de megpróbálják a maguk képmására formálni azt. Minac merész feladatra vállalkozott: a mai fiatalság erkölcsi és érzelmi életének ábrázolására, helyének megkeresésére a szocialista társadalomban. Marinának két „bűne” van. Az egyik származása: apja jegyző volt. A másik: szeretett egy orvostanhallgatót, akivel a nyári építőtáborban ismerkedett meg. A szeretője lett. Igaz szerelemmel. De a fiú megtagadta. Mert rajtakapták őket. Gyáván elmenekült. S Marinát, mint aki vétett a szocialista erkölcs ellen, kizárták az egyetemről. Élete ettől kezdve szenvedés. De megtartja szocialista hitét. Mert hiába volt jegyző az apja, ő már a mi világunkban nevelkedett. Eszmélése a szocialista ember eszmélése. Ám nem hisznek a lány tisztaságában. Csak az egészséges, szemrevaló nőt látják meg benne, a „könnyű prédát”, akinek engedelmeskednie kell. De Marinát kemény fából faragta az élet. A bukások nem szegik kedvét, a hitét erősítik. őszintén hiszi, hogy őneki semmi köze a szemére vetett tegnaphoz, ő minden idegszálával a mában él, a máért dolgozik, bármilyen nehéz posztra is állítja az élet. És Marina hite — a ma igazsága. Mert a szenvedések napjaiban sincs egyedül. Mert aki hisz a ma boldogságában és aki tenni is kész ezért, az társakra lel. Zsorzsik, az építészmérnök alakja csupán fel-felvillan az ikernovella első részében, az író a rokonszenvesen ábrázolt fiatalemberben mégis megsejtette az olvasóval: ő lesz, aki végre egyenesbe kormányozza Marina hányódó életét. Zsorzsik élete nem köny- nyű, ő mégis bátran vállalja a nehézségeket. És mer kételkedni abban, amiről úgy érzi, hogy túlhaladott és előrelendítés helyett gátja a szocialista építésnek. Még akkor is van bátorsága a kételkedéshez, amikor szembekerül néhány hivatali emberrel. A fiatal mérnök kis híján elbukik. De a mi társadalmunkban soha nincs egyedül az ember — hirdeti az író és igaza van. Ha olykor nehéz és megpróbáltatásokkal teli is a szocializmus építésének útja, a Zsorzsikok és Marmák igazsága mindig győzedelmeskedik P. P. 28. Abba a szobába, amelyet Rajski főhadnagy engedett át az őrnagynak, bevezették Jan Napiórkowsikit. vagyis Kabátujjat. Udvariasan köszönt a rendőrtisztnek és rögtön megjegyezte: — Látom, hogy az őrnagy úr fog most velem beszélgetni. Hm, hm, Ka- bátujjnak nő az ázsiója. Egyre nagyobb rangúakkal van dolga. — Hagyjuk a pojácás- kodást. Kabátujj. Azt akarom hogy komolyan beszélgessünk. Segíthet nekünk, és ha nekünk segit, ezzel magának is használ. Kabátujj hallgatott. — őszinte és nyílt leszek magához. Aztán már g maga dolga, hogyan alkalmazkodik majd hozzám. Első kérdésem: maga támadta meg és maga némí- totta el a joggyakomokot, az ügyészség dolgozóját? Második kérdésem: Maga vette el a fontos iratokkal teli táskáját? — Én nem tudok senkiről, és semmiről,- őrnagy úr. — De azt remélem tudja, elegendő bizonyítékom van arra, hogy magát legkevesebb tízegynéhány esztendőre ítéljék. Nem kell egyéb, minthogy az ügyész vádiratában a büntető törvénykönyv 225. paragrafusára és a 23. első cikkelyére hivatkozzék, ez az, amelyik a szándékos emberölés kísérletéről szól. Ehhez még nagyon jól illik a „banditákról” szóló cikkely is a 259-es. Mindez együttvéve nagyon egyszerű. és magát a rögtönitéló bíróság elé lehet állítani. — Néhány órával előbb a főhadnagy úr is megfenyegetett — válaszolt komoran Kabátujj. — De én nem fenyegetem; én segíteni akarok magán. A mérleg egyik serpenyőjében van a rögtönítélő bíróság és a súlyos ítélet, a másik serpenyőben én, azaz, hogy kész vagyok segíteni magán. Ezt úgy is értelmezheti, hogy nem a 225. paragrafus szerint járunk el, amely gyilkosságról szól, hanem a 237. szerint, ebben az esetben pedig az ítélet legfeljebb két esztendő lehet, magánvádin- dítvány alapján. Sőt, talán sikerül rábírnom Kalin- kowski joggyakomokot, hogy ne is tegyen feljelentést. Elvégre is csak hat napig feküdt kórházban, és már egészséges. — Ilyen jó ember maga, őrnagy úr? Spiclit akar Kabátujjból csinálni? 1 — Nem vagyok jó, csak egyszerűen sajnálom magát. Bolonddá tették. Maga ül, ők pedig a markukba röhögnek. Tudja, mi volt abban a sárga táskában? — Nem tudok semmiféle sárga táskáról. . — Rendben van: ha nem akar, nem beszél. De én beszélek. Volt abban a táskában egy papír szelet, aminek az értéke 8 millió zloty. Most akinek ez a papír a birtokában van, tele van pénzzel, magának viszont marad a rögtönítélő bíróság és a kilátás arra, amit majd a mokotowi cellájából láthat Tehát: fej, vagy írás? — Az őrnagy úr igazat mond arról a 8 millióról? — Tiszti becsületszavamat adom, hogy a beszélgetésünk alatt egyetlen egyszer sem hazudtam, és valóban szeretném magát kihúzni a csávából. Kabátujj nem felelt. Látszott, remeg a keze. Az őrnagy cigarettával kínálta. Mohón szippantott néhányszor, még egy pillanatig hallgatott, aztán elszánta magát a beszédre. — Rendes gyerek maga, őrnagy úr. nem olyan, mint a főhadnagy, aki azt gondolja, hogy mindent kipréselhet az emberből. Kabátujjnak is megvan a maga becsülete és becsüli az intelligenciát az embereknél. Mindent elmondok, de azzal kezdem, hogy nem sokat tudok. És egy feltételem is van: — velem volt az egyik barátom, ő nem csinált semmit, csak falazott, tehát ártatlan nem szabad belekeverni az ügybe. — Rendben van, egyezett bele az őrnagy —, semmit nem tudok róla és nem is érdeklődöm utána. — Ez igen! Maga ember! Nem olyan, mint a főhadnagy. Pedig mióta együtt működünk! Még azt a csillagot is miattam kapta, mikor elcsípett az Elektoralna utcád támadáskor. Neki köszönhetek öt évet a sitten. Es így bánik velem, régi ismerősével! Az őrnagy, bár szeretett volna nagyot nevetni a tolvaj filozófiáján, nem szakította félbe egyetlen szóval sem; Kabátujj folytatta: — Amikor elvittek, három és fél esztendeje ennek, a Mokotow utcában egy nagyobb cellában ültem. Az ügyeletes, aki nem tudta, mi mindennel bosszantson, egy frájer cellába rakott. Ülök ott és velem együtt csupa igazgató, pénztáros, vezető, egyetlen rendes tolvaj sem. Néhány nap után már meg akartam vesztegetni az ügyeletest, hogy vigyen másik cellába, hát egyszerre csak kinyílik az ajtó és egy fiatalembert engednek be. Cfolytatjuk) JÖNNEK: a Szerelem bolondjai A Déryné Színház új darabjáról Vereckey Zoltán vállalkozott arra, hogy színpadra alkalmazza Jókainak egyik legfordulatosabb regényét, a Szerelem bolondjait, A Déryné Színház új darabja gazdag abban, amiben az eredeti mű: a romantikában, — de szegény is abban, amiben eredetije: a jellemek szinességében. A figurák — ha szabad ezzel a hasonlattal élnünk — merített, ódon papírból készült figurák. A színen a Jókai szemével látott Bach-korszak emberei ep ekednek; vívnak tőrrel és sziporkázó szóval; küzdenek önkényuralommal és aszály- lyal: fizetnek bűneikért boldogtalansággal, pénzzel, élettel és karrierrel; a szívükben tiszták pedig jutalmul boldogságot, sikert nyernek. Az alkotás — minden jószándéka ellenére — kissé idegen a ma emberének. Sostarics Zsuzsa szellemesen üde, egyszerű díszletei között pereg a valóban izgalmas cselekmény. A játék egységes stílusát a Budapesten látott előadáson Földeák Róbert rendezőnek még nem sikerült megteremtenie. Deésy Mária, Tassi Béla és a személyiségében s szerepében egyaránt rokonszenves Lukács József alakítása a számunkra már korszerűtlen pátosz felé hajlik: a spekuláns Lem- minget bravúrosan megformáló Bihary Zoltán és a titkár Komlós Róbert igen mértéktartó szí-1 neszi eszközökkel dolgod zott. Ugyanezzel dicsérhetjük Kovács Máriát, aki egysíkúnak megírt szerepben is sokat nyújtott. Szilárd Sándor jól érzékeltette Harter Elemér jellemének formálódását; bár érzésünk szerint — «! harmadik felvonásban — kissé lágyabbnak kellene lennie. Reményi József hajlékonyán sima intri-1 kusa, Szaiay Károly egyszerű Marcija, Tassi Tamás bumfordi finánca megérdemelten kapott sok tapsot. Igen tetszett a vándorpojácát alakitó Puskás Tibor; de nem> hallgathatjuk el, hogy szerepét dramuturgiai szempontból fölöslegesnek tartjuk. Rimanóczy Yvonne térj vezte a sallangtalan, de éppen ezért modem jelJ mezeket. A Déryné Szín-> ház gazdasági vezetőségéi helytelenül alkalmazott takarékossági törekvésének véljük, hogy több szereplő (a darab szerint) éveken át ugyanabban a ruhában jár. A szegénynemes Világosi Ilonka esetében ez még úgy- ahogy megmagyarázhatóJ — de miért koldúskodik a darab szerint nagyjövedelmű Gierick mindvégig ugyanabban a zöld' gúnyában? A százezer forintról nagylelkűen lemondó Harter Elemérről sem hihető, hogy ugyanabban a csizmás öltözékben mutatkoznék kényes szalonban és alföldi kúrián. — borváré «-• I
