Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-29 / 270. szám

SÖ61ÍB 5 A napi feladatok és a látóhatár tettben is szakítsanak a ré­A JELENLEVŐK a munka- és üzemszervezés további javításáról vitat­koztak. Az alapgondolatot az egyik részvevő felszóla­lása adta: — Nálunk ez a munka még gyerekcipőben jár . . . — mondotta a többi között. Sajnos helyénvaló as előbbi megjegyzés, még akkor is, ha egyik-másik gyárunkban e tekintetben nagyobb ütemet is diktál­nak. Mi is a jelenlegi helyzet? Ha gyáraink tervét eme­lik, a vezetők máris beje­lentik létszámigényeiket. És ha megkérdik, hogy az üzem- és munkaszervezés­ből milyen eredményre számítanak, meglepődnek, hallgatnak, legjobb eset­ben magyarázkodnak. Kormányhatározat Írja elő: az idei termelési fela­datokat 0,5 százalékos lét­számmegtakarítással kell megoldani, Teljesítették ezt üzemeink? Legtöbb he­lyen nem! A bányászatban 1,5, az Acélárugyárban 0.2. a Bányagépgyárban 0.7 százalékos túllépést jelez a statisztika- A minisztéri­um irányítása alá tartozó gyárak az év első tíz hó­napjában a tervezettnél 0,6 százalékkal több létszámot használtak fel. AZ OKOKAT VIZSGÁL­VA mimdúntalan szemünk­be ötldk: rosszul szervez­ték a munkát, sok az üres­járat Számos helyen rossz a csavarellátás, másutt so­kat kell sza'adózni szer­számért. tengernyi idő vész el az ütem te len anyagel­látás miatt. Ezeknek jóré­sze kellő előrelátással meg­szüntethető. Az új esztendő gazda­ságpolitikai követelményei rákényszerítik gazdasági vezetőinket, hogy e tekin­gí módszerekkel. A fel­sőbb szervek egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben adnak létszá­mot a jövő évi tervhez. És a feladatot mégis el kell végezni. El is lehet. De nem így! Mizserfána évente t2O0 vagon anyag érkezik. En­nek kirakását azzal a mód­szerrel végzik, mint an­nak idején nagyapáink. Ezek után nem csodálkoz­hatunk, ha mind a mai napig a termelésben fog­lalkoztatottak 40 százalé­kát köti le az anyagszállí­tás. Azt mondják a veze­tők: gép kellene. De hova? Mit akarnák a géppel meg­oldani? Mennyivel csök­ken a létszám, az anyag- mozgatás költsége stb. Ezekre a kérdésekre azon­ban késik a világos, hatá­rozott válasz, a nélkülöz­hetetlen közgazdasági szá­mítás. Ezért nem árt ki­mondaná: a gépesítés nem elsősorban pénz, hanem munkaszervezés kérdése! Anekdotává vált, mégis idekívánkozik. Nyu­gati szakemberek elláto­gattak egy rekonstruált gyárunkba, s megkérdezték az igazgatót: a régi gyár­ban hány embert foglal­koztattak? Megmondta. Az új gyárban hány munkás termel? Huszonöt százalék­kal több. mint eddig. És mennyit? — kérdezték. — Valamivel többet mint ezt megelőzően — volt a vá­lasz. Akkor azt mondja meg. miért modernizálták termelőberendezéseíket 10 és 100 milliókkal? Jogos ez a kérdés me­gyénkben is. Hol hát a hi­ba? A szemléletben. Eddig ugyanis nem volt gond a növekvő termeléshez szük­séges létszámot biztosítani. Most, hogy gazdasági éle­tünk egy bonyolultabb sza­kaszához értünk, ismétel­ten rájöttünk arra, amit már eddig is tudtunk: gyá­rainkban valóban alacsony szinten áll a munka- és üzemszervezés. Pedig an­nak idején a megyei párt- értekezlet határozata is erőteljesein hangsúlyozta: ^.. Az üzemszervezés és közgazdasági elemzés szer­vezeti kereteit ki kell ala­kítani, részben a már meg­lévő erőkből. Üzemi párt- szervezeteink érjék el, hogy az üzemszervezés javítása a vállalatoknál mindenna­pi feladat legyen.” Sajnos ez a helyes útmutatás még nem jellemzi a termelést ellenőrző pártmunkát sem. Hátráltatja a fejlődést az is, hogy sok olyan szel­lemi érték hever parlagon, amelynek helyes foglalkoz­tatása ugrásszerűen meg­javítaná az irányító, elem­ző munkát. Ezt igazolja a mizserfai példa. Itt két közgazdász ímoki beosz­tásban dolgozik, ahelyett, hogy olyan elemző mun­kát kívánó témákkal fog­lalkoznának, amelyek lét­fontosságúak, előreviszik a bányában a gazdaságos ter­melés ügyét. Gondolunk itt az «rvsKw—nfj,**, ész- szerű sí tésére, a szállítás jobb meg __, „ ezesére, a v ilágítástechnika tökélete­sítésére, a balesetveszély csökkentésére, a gépek ésszerűbb elhelyezésére, ki­használására, a szakkép­zettség növelésére, az ener­giafelhasználás problémái- ! ra. | DE NEMCSAK EZ, több más jelenség is figyelme/- , tét: a vezetés színvonala ! nem emelkedett még a ki- vánt mértékben. A napi feladatok elvégzése ma még eltakarja a látóhatárt, a távlatokat, holott a jö­vő az, ami megszabja a ma tennivalót és nem pedig fordítva. Venesz Károly Tervvel és mégis tervszerűtlenül Téli gépjavítás Erdőkürtön Nem a véletlen, hanem a téli gépjavításért való aggódás hozta Erdókürtre Dudás Pált és Kazinczi Jánost. A gépállomási igazgatóság főmérnöke és a Pásztói Gépállomás igaz­gatója azt vizsgálják, minden rendben van-e az erdőkürti részlegnél? A szereidében néhány embert látni csupán. De erőgép sincsen több. Kong az ürességtől a szerelőmű­hely. Pedig a téli gépjaví­tás feladatai igencsak je­lentősek itt is. A sáros udvaron három vadonat­újnak tűnő K—25-ös Ze- tor áll egymás mellett. Ezeknek már nem jutott fedett hely. Az első ki­javított példányok. Benn az irodában Oszt- rolóczki Józsi bácsi, a műhelyvezető maga élé teregeti a javítási tervet és a termelőszövetkeze­tekkel megkötött szerző­déseket. — Hallom, hogy nincs elegendő cseremotor — indítja a beszélgetést a főmérnök. Józsi bácsi helyesbit: — Ha a termelőszövet­kezetekkel kötött szer­ződések szerint vesszük, akkor csak egyetlen mo­tor kellene, de a szerző­déskötések óta kiderült, hogy hét 30—11-es Zetor motorját kell kicserélni... Bizony ez lényeges kü­lönbség. S ilyenkor min­denkinek az tűnik fel legelőször, hogyan lehetsé­ges ekkora eltérés. Ennek az okát firtatja a főmér­nök is, mert nem mind­egy az sem, hogy mikor rendelik meg a javításhoz szükséges cseremotorokat — Milyen felmérést vé­geztek a termelőszövetke­zeteknél? Hogyan lehet ilyen pontatlan javítási tervet készíteni? — sze­gezi a kérdéseket az idős műhely f önöknek. A közvetlen válasz he­lyett Józsi bácsi elsorol­ja, hogy a részleghez tar­tozó egyes közös gazda­ságok milyen gépek javí­tására kötöttek szerző­dést. Az igényük nem sok. — A gépjavítási szerző­déseket a központ kötötte. En ennek alapján kaptam meg november elején a ja­vítási tervet — magya­rázza a főmérnöknek, majd az igazgatóhoz for­dul: — A terven először cso­dálkoztam. bosszankodtam, de nem hittem el, mert jól ismerem a tsz-ek gé­peit. Tudom, hogy körül­belül melyikre mikor ke­rül sor ... — Ki járt a tsz-ekben? — szól közbe a főmérnök, Kazinczi Jánoshoz. — A legtöbb helyen Pa­taki Sándor, a főmérnö­köm. De vele ment Szirá- ki András, a járási tanács mezőgazdasági osztályának gépészeti előadója is. ök írták össze a javítási igé­nyeket ... A felmérés megtörtént, elkészült a gépállomás té­li javítási terve, megindult a munka, s most kiderült, hogy a terv nem jó. Or- száczki Józsi bácsi ugyanis nemcsak csodálkozott és bosszankodott, hanem sze­mélyesen is elment a rész­leghez tartozó nyolc tsz-be. Megnézte a gépeket, be­szélt a vezetőkkel, s máris hat darab 30-11-es Zetor motorcseréjével több je­lentkezett. Dudás Pál főmérnök Turista ót táppénzen? Táppénzes állomány­ba vették Grave ez Jánost, a Forgách-akna iparosát, mint az utóbbi időben annyi mást. Valóban, aki beteg az gyógyuljon, hisz minden tárgyi- és anyagi feltételt biztosit ehhez ál­lamunk. Ha valóban betegségről és gyógyulásról van szó. Gra- vecz azonban olyan beteg volt, aki táppénzes kirán­dulásra indult két napra Csehszlovákiába. Talán nem is lenne túlságosan érdekes ez az eset. Minek kell ebből olyan hűhót csapni? — mondhatná bárki. Elvon­ják a táppénzét, fegyel­mit kap és kész. Igen ám. de egészen másról van szó. Közeleg az éö vége. Sok dolgozónak már nincs fizetett szabadsága. Igyekszik szerezni, ahogy tud. Arcpirulás nélkül még az orvosok hiszékeny­ségét is kihasználja. A Zagyvái Bányaüzem­nél az átlagban mutatko­zó beteglétszám naponta 154. Ehelyett hónap ele­jén 213, a második dekád­ban már 236 a napi táp­pénzes állomány, amit nem indokol semmiféle járvány. A Nógrádi Szénbányá­szati Trösztnél naponta 224 dolgozóval több hi­ányzik betegség címén az átlag alapján várhatónál. A tervezett 1784 helyett az ünnepi hangulatban naponta a hiányzók szá­ma felszaporodott 2269-re. Ez í'iszont már nem in­dokolt. Valószínű nem egyedüli eset Oraveczé sem. csak jobban körül kellene nézni a „betegek­nél" az illetékeseknek. Az éves tervteljesités mindenkitől helytállást kí­ván. Ez alól senki sem lehet kivétel. Turista utat táppénzen szervezni pe­dig egyenesen bünteten­dő cselekmény. Akikre mindig számíthatunk A törzsgárdáról B J, A vezetők egymásközt gyakran elmondják: ha nem kapnának elegendő segítséget a törzsgárdától, bizony sokszor nem tud­nák megoldani feladatai­kat. Érthető, mert ezek az emberek hosszabb ideje dolgoznak a gyárban, sok tapasztalatuk van, szak­mailag képzettebbek, és ennek következtében na­gyobb hozzáértéssel ter­melnek, munkamódsze­reik kifinomultabbak, mint azoké, akik jóformán meg sem melegedtek az üzemben. De magatartá­suk is példamutató, vál­lfáikra veszik a gyár gondjait, és szívesen se­gítenek a fiataloknak. Jo­gosan mondják róluk; rá­juk mindig lehet számíta­ni. ­Á vezető előrelátásával is A törzsgárdában rejlő emberformáló erőt ismer­te fel a SZOT Elnöksége amikor 1961. áprilisi ha­tározatában megjelölte az üzemi torzsgárda kialakí­tásának útját, hangsúlyoz­ta megbecsülésük szüksé­gességét és a velük való foglalkozást. Ugyanis kö­zülük kerülnek ki a leg­jobb munkát végzők, a kezdeményezők, az újat szorgalmazók, igen sokan tanulnak. tevékenyen közreműködnek a szocia­lista embertípus kialakítá­sában, miközben maguk is új, kommunista embe­ri tulajdonságokkal gazda­godnak. Elég Zeke Józsefre, a kisterenyei gépállomás szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett trak­torosára, Verebélyi Pál kőművesre, Pilinyi Sándor ácsra. Simkó József fűtés- szerelőre, a Molnár Sán­dor vezette TMK brigád­pontosan feljegyzi, hogy milyen javításokat kérnek a szövetkezetek pótlólag. Az anyag-alkatrész ellátás szempontjából a cseremo­torok biztosítása a legfon­tosabb. Egy ilyen „elszá- mítás” könnyen maga után vonhatja, hogy mivel nem igényelt időben az igazgatóság cseremotort, nem kapja meg utólag. A tervkészítés idején a gép­állomás főmérnöke igé­nyelt két Zetor cseremo­tort — pedig egyetlen tsz sem kért motorcserét. S lám ez az „elővigyázatos­ság” is kevésnek bizo­nyult, mert csupán az er­dőkürti részleg igényét elégíti ki. — Nem könnyű dolog szót érteni a tsz-vezetők- '<el — magyarázza Józsi bácsi. — Azt szeretnék, ha a gép örökké menne. Nem ismerik pontosan a géppel kapcsolatos teendőket, s bizony ahol nincs gépcso­portvezető, sok harcot kell vívni a rendszeres javítta­tásért. A tények, érvek Osztro- lóczki műhelyfőnök véle­ményét igazolják. Persze azt is meglehetne tenni, hogy: „Ha nem :%erzödik a tsz, nem szerződik”, ál­láspontra helyezkedik va­laki. Ez a könnyebb! De viszont felelősség is van a világon. Lám. ez az idős szakember nem tudott nyugodt lenni, míg nem beszélt a szövetkezetek vezetőivel. Ez az eljárás sokszor nehezebb, de cél­ravezetőbb. Pedig Józsi bá­csinak ezenkívül is kis- ezer dolga van. Ne mond­jak mást, ő foglalkozik az anyagbeszerzéssel is. Beszélünk a gépjavitási terv teljesítéséről is. — Már november végén elkezdtük a saját gépeink javítását. Ezekkel nincs is baj. A tervezett hat he­lyett hét K 25-ös Zetoron végeztük el a cseremotoros főjavítást. Ezenkivül a tsz- eknek kijavítottunk egy DT 413-ast, egy Szuper Zetort és egy Zetort — sorolja. Egy fikarcnyi önelégült­séget sem lehet észreven­ni magatartásában. Nyu­godtan, magabiztosan be­szél. Ugyanígy irányítja az erdőkürti részleg szor­galmas kollektíváját is. S ha bár igen mostoha kö­rülmények között folyik itt a munka , ezt nem lehet észrevenni. Ellenkezőleg, még a pászstói javítók, sze­relők, műszaki irányítók is átvehetnének egy-két jó tapasztalatot. Pádár András ra utalni, »kft péhtésan teljesítik felajánlásaikat, bátor kezdeményezői se újnak, a haladónak. Felbecsülhetetlen am a segítség is, amit a mun­kafegyelem megszilárdítá­sáért tesznek. E tekintet­ben a mátranováki bá­nyaüzemben. a ZIM Sal­gótarjánul Gyáregységében és az ötvözetgyárban ér­tek el jó eredményt Rendszeresen tanácskoznak Többségük igen. Az Acélárugyárban az új ter­mékek bevezetése előH külön tanácskoznak a törzs - gárdával A Nográd me­gyei Állami Építőipari Vállalat vezetői a külön­böző gyűléseken kívül munkahelyeiken is rend­szeresen találkoznak a vállalathoz hű munkások­kal. beszélgetnek velük, kikérik javaslataikat, meghallgatják véleményü­ket. Az erkölcsi megbecsü­lés mellett fontos az anya­gi elismerés is. E tekin­tetben jelentős az előre­haladás. Kifejezésre jut ez a többi között, a nye­reségfelosztási szabályzat­ban is. Építőipari válla­latainknál minden ledol­gozott év után plusz öt százalékot kapnak a törzs­gárda tagjai. Az üveg­gyáraknál öt—tíz év után jár ez. a kedvezmény. De a kiváló dolgozó elmek 80 százalékát is a törzsgár­da tagjai kapjak. Egyik- másik helyen jutalom- üdültetésben részesítik őket. Keresetük is maga­sabb. mint az újonnan be­lépőké, és ez jó hatás­sal van a notórius ván­dormadarak egyrészére Sajnos nem ilyen egyér­telmű a fejlődés a mező- gazdaságban. Emiatt az ott dolgozóknak csak 35-40 százaléka tartozik a tórzs- gárdáhfcz. Az okok között a figyelmezetlenségem kívül találkoztunk még felületes­séggel és hanyagsággal. Ezt példázza a Sziráki Állami Gazdaság esete, ahol az elmúlt két. évben egyálta­lán nem adtak törzsgárda jelvényt az arra érdeme­seiknek. Nagy szükség van rájuk Az ujeszrtendő küszöbén, ismerve a jövő feladatait, azt mondhatju/k: a törzs­gárda segítségére még na­gyobb szükség lesz, mint az elmúlt időszakban. Ezért az eddiginél nagyobb számban kell őket bevon­ni a vezetésbe, a gazdál­kodás helyes formáinak ki­alakításába és a tartalé­kok gyors feltárásába. In­dokolja gyors segítségüket továbbá az is, hogy sok­helyütt megnőtt az igazo­latlanul távolmaradók szá­ma. A Síküveggyárban ki­lenc hónap alatt 54 mun­kás 80 napot volt igazolat­lanul távol. Az Acéláru­gyárban ez időszak alatt 306 munkavállaló 663 na­pot nem tudott hiteit ér­demlően igazolni. Ennek mérséklésére is sokat te­hetnek a törzsgárda tagjai. Murányi László SZMT közgazdaság! fed elás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom