Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-29 / 270. szám
4 kOgnAn SHU december A tojás pályafutása A düsseldorfi kamara- színház stúdiójában nemrégiben frenetikus hatású hangversenyt tartottak. Mám Jun Pák délkoreai hegedűművész mutatkozott be a nagyérdemű közönségnek. A hangverseny előtt elterjedt, hogy Nam Jun Pák egyszerű és keresetlen művészi eszközökkel él. Ellentétben más hegedűművészekkel Nam Jun Pák nem hozott magával Stradivárit vagy más mesterhegedűt. Beérte a helyszínen beszerzett tucatáruval illetve hegedűvel. Ragaszkodott a zongorához, de lemondott a zongoristáról, ami felettébb izgatta a hallgatóság fantáziáját. Nam Jun teljes mértékben kielégítette a felcsigázott várakozást, Sőt, még a legtúlzóbb várakozásokat is messze felülmúlta. Egyik kezében hegedűvel. másik kezében egy nagyobbacska pléhdo- bozzal megjelent a színpadon és ördöngös gyorsasággal munkához látott. Kettétörte a hegedűt. Fürdőnadrágra vetkőzött. A pléhdobozból bekente a képét sűrített paradicsommal. Majd nekiesett a zongorának és mindkét könyökével verdesni kezdte. Ugyanakkor a színfalak mögött rejtőző asszis- tense friss tojásokat dobált a közönség soraiba, majd előlépett és a könyökével vert fortissimo ütemében szétszedett egy kirakati bábut. A közönség ámult-bámült, előbb megdermedt a művészi élmény nagyságától és lenyűgöző voltától, majd tombolni kezdett. Ha valaki azt hinné, hogy Nam Jun Pák valami délkoreai specialitás, mondjuk az állammá deklarált szöuli esztelenség terméke, az téved. Ilyen produkciók mostanában napirenden vannak Párizsban, NetvYorban, és más nyugati, európai és nem európai metropolisokban. Kezdeményezőjük Allan Kaprow amerikai festőművész és főiskolai tanár. Az ilyesfajta látványosságot nemes egyszerűséggel happeningnek nevezik, ami magyarul cselekményt jelent. Kaprow meghatározása ázerint a happening a művészi produkció és a közönség akcióvá forrósodott reagálása a művészi produkcióra. Hogy példánknál maradjunk: a düsseldorfi mutatvány azáltal lett vérbeli happening, hogy a tojással megdobált közönség tombolt. Ilyen hatást csak a legmodernebb művészet, a Pop Art termékei válthatnak ki vallják a happening hívei. Pop Art szószerint népszerű művészetet jelent. Az irányzat követői, mint ezt Rauschenberg texasi fényképész, a Pop Art egyik szülőatyja vallotta, a valódi élet részeiből, tárgyaiból, részecskéiből illetve tárgyacskáiból állátják össze kompozícióikat. Ilyen szerény, de élethű kompozíció a Pop Art stílusában például egy szöge sdrótdarabkák- ból összegubancolt tákolmány, lelöttyintve lágytojással, és anyacsavarokkal spékelve. Ilyesmit dramatizáltak Aachenben, amikor mosóport szórtak a közönség soraiban, salétromsav-gőzt eregettek a levegőbe, sípokat osztogattak szét a jelenlevői: között, majd a kollektív happening előadóművészei egy mázsa okker sárga festékporban hengereg- tek. A művészeti haladás kézenfekvő. Régebben a közönség dobálta meg záptojással a neki nem tetsző művészeket. Most az elöadq művész dobálja meg a közönséget friss tojással. És ez egyszersmind az „életszínvonal emelkedését” is mutatja. (k. 1.) TÓTH ELEMEK: TÉL Mint kéményből a füst, az éjszaka elszállt. Gyárfal mögül felbukkan a nap, s elázik a tej-sűrű ködben. Mint fészekből a kismadarak az éjjeli műszak fénye kiröppen az ablakokon. Motorok horkannak fel, mint istállóban a barmok. Valahol szöszmöl a szél a havon. Kezdődik a nap. A szécsényi Tsz kulturális alapja A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetnek a lassanként befejezéshez érkező esztendőben 105 ezer forint volt a szociális és kulturális alapja. A jelentős összegnek több, mint felét kulturális célokra fordította a gazdaság. A termelőszövetkezet a kulturális rendeltetésű ösz- szegből az év folyamán kirándulásokra vitte a legjobb dolgozóit Csehszlovákiába, Miskolc-Tapolcára, Egerbe, a Hortobágyra, a Tiszántúl más részeire. Lehetővé tette a szocialista rigádok kulturális vállalásainak teljesítését, könyvjutalmakat adott a szövetkezet élenjáróinak, a nagyobb névnapokon a nőta- goknak kedves megemlékezéseket rendezett, rádiót, s már két televíziót tart üzemben. A kulturális igények kielégítésére az alapból elköltött mintegy 80 ezer forintot a gazdaság egyszámlájáról is jelentős összeggel megpótolták. 43. — Halinka leült a gép mellé. Az ügyész néhányszor fel, és alá sétált a szobában, mintha azon gondolkozna: mit is diktáljon? Végül elkezdte: A Vajdasági Ügyész Urnák Varsó Vajdaság .4 rámbízott munkaterületen, a legutóbb történt eseményekkel, különösen az ügyészi akták hazavitelével kapcsolatban, megállapítom, hogy mint ügyész- helyettes komoly mulasztást követtem el. és nem tanúsítottam megfelelő éberséget. A fentiekből következően kérem azonnali elbocsátásomat, és helyettes kinevezését, hogy átadhassam az ezideig általam vezetett ügyet. Egyúttal kérem, indítassék meg a fegyelmi vagy büntető eljárás a Büntető Törvénykönyv 286. paragrafusa értelmében. Jerzy Kur ügyészhelyettes Wilska írás közben sírt. Az ügyész, mihelyt befejezte a levét diktálását, figyelmesen elolvasta, és aláírta. ' — Azonnal elviszem. Minél korábban, annál jobb. Fogta a levelet, és kiment a szobából. Nem telt el még egy negyed óra sem, mikor Jerzy Kur visszatért. Wilska kérdően nézett rá, de hallgatott. Az ügyész leült az asztal mellé, és a lehető legközömbösebb hangon így szólt: A főnök elolvasta a kérvényemet, eltépte, engem pedig kidobott. Búcsúzóul még „vén szamárnak” is nevezett. — Milyen kedves! — kiáltott lelkesen a titkárnő. — Én? — Dehogy! A főnök. Igazán találóan értékelte önt! Az ügyész úgy tett, mintha haragudnék, de Wilska látta rajta: nagyon is elégedett, hogy felettese így reagált elbocsájtási kérelmére ... Néhány órával később az őrnagy telefonált. Tájékoztatta az ügyészt, hogy a joggyakornok lakásán nem találtak semmi gyanúsat. Ellenben a finn házacska kis udvarán a házkutatást végző egyik rendőr a szemétládából kivett, egy sárga. erősen összegyűrt papírdarabot. Amikor kibontották, kiderült róla: egy negyedrésze egy sárga aktatartónak, amilyenben az ügyészségi aktákat tartják. A további kutatás során megtalálták az aktatartó többi részét is. Borítólapján ez állt: „fehér gengszterek” VII. kötet. Tehát ugyanaz a kötet, amelyet S5. Egy országjáró naplójából Minek a sok kenyér?... „Jótett helyébe, jót várj!” címet adhatnám az alábbi történetemnek. Volt a színháznak egy igen tehetséges, fiatal komikus színésze, akit én a továbbiakban (éppen őrá való tekintettel) csak becenevén említek. „Szirmi” barátunknak a tehetséges, kedvességén, szoigálatkészségén és egyéb jótulajdonságain túl volt ' egy súlyos árnyoldala is. Nem bírta látni, gyűlölte az alkoholt — tehát ahol csak tehette pusztította. Ehhez az emberbaráti szenvedélyhez — mármint ahhoz, hogy mások elől elissza — bizony kevés I volt a jövedelme és. többször és több kollégájához fordult egy kis „Függő- kölcsön”-ért. (Ami annyit jelentett nála, hogy „tőle függött” megadja-e, vagy sem!) i Száraz László megyei titkárunk elunta egy nap a Szirmi-féle „függő kölcsönöket” és a következő ajánlatot tette barátunknak: — Én neked többet nem adok kölcsön — de — minden előadás után, amikor az én megyémben játszol adok 10 forintot, amelyet nem kell visszaadnod. Ez neked is jó, nekem is jó! Legalább nem tartom tovább emlékezetemben, hogy mivel tartozol. Egymás tenyerébe csaptak, állt az alku! _ Egy alkalmomal azonban előadás után elfogyott az „apanázs”, ám a szomjúság nem. Szirmi minden színészi és rábeszélőképességét latbavetve megrohamozta Száraz Laci titkárunkat és kikunyerált a másnapi tízesére 6 forint előleget, amelyet hosszas vita és könyörgés után meg is kapott. Mi történt másnap? Délelőtt titkárunkkal együtt szokásos espressónk törzsasztalánál ülünk. A titkár elmondotta, hogy rövid időn belül egyik megye funkcionárusai fogják itt felkeresni egy nagy horderejű gazdasági megállapodás előzetes megbeszélésére. Valóban, kisvártatva megjelent három igen komoly ember és titkárunkkal átültek egy másik asztalhoz, ahol pillanatok alatt belemerültek a témába. Egyszerre csak rózsaszín hangulatban megjelenik Szirmi. Bennünket észre sem vesz. odavonul a tárgyalók asztalához és köszönés nélkül a következőképpen szól a titkárunkhoz: — Mondja! Ml van a 4 forintommal? Mikor adja már meg? Látni kellett volna titkárunk lilából falfehérré váló arcát, amint a megyei vezetők döbbenten és lesújtón néztek rá! A Sevillai borbély című darabot játszottuk egy-két esztendővel ezelőtt. Szirmi játszotta a harmadik felvonásban a jegyzőt, aki félreértés alapján összeadja Rosinát, Almaviva gróffal és ezzel kész is a boldog megoldás vége, a darabnak, s Happy end. A jegyző korhű fehér parókával és földig érő hosszú fekete bársony talárban jelenik meg a színen. A. ssextemtém temi kezdoctik, hogy a sgfripnri közepére elhelyezett öt lépcsős emelvényre háttal fellép, eiétdják az íróasztalt és itt megköti a felekteei a házassági szerződött. Vagy nyolcvan előadáson keresztül reszkettünk Szír- miért tudván azt, hogy „szeszélyes” állapotban, van, nyolcvanszor zseniálisan megoldotta. A nyolcvanegyedik előadás napján ..sokadika” volt. Senkinek nem volt egy nélkülözhetetlen fillérje sem. Hiába próbált a barátunk egy kis „függőkéi csont” felvenni, netn tultunk adni neki, mert) kellett az a kevéske magunknak is. így ezen a’ napon Szirmi — ahogy aií orvosok mondják — „absz- tinens” volt Egy kortyot, nem ivott! És ez lett a veszte, mert a kérdéses jelenetnél hátul rálépett a hosszú köpenyére és hatalmas robajjal leült az emelvény tetejére. Én a szemtanú bárhol eskü alatt vallom, hogy aznap semmit nem ivott! De hát Bacchus a borélvezők védőistene másképpen ítélkezett: Egyszer Józan voft, hét, büntetésül fegyelmit kapott! Még egy történet róla.. Baglyasaljai központi szállásunkon egyszer együtt1 laktam vele. ö mindenkinek a legjobb lakótársa volt, szeretette érdemes, kedves, bajtársias lényével megnyert mindannyiunkat. Az egyik hónap végén ismét ,,sokadika” volt, de’ tudva, hogy a déli postával megjön a fizetésünk, reggel felültem az ágyban s magam elé borítva a pénztárcám tartalmát, számolgatni kezdtem. Szirmi kidugta hosszú nyakát a takaró alól és átdobta a pénztárcáját az én ágyamra. Kiöntöttem belőle onnan is a filléreket és bevallom csak igen szerény összeget tudtam kettőnktől összekaparni. — No! — mondom — Van itthon tea, egy kevés cukor, meg zsír. Csinálunk egy zsíros pirítóst, teával... — Boros teával! — lehelte átszellemültem Szirmi. — Jó — mondom. — Az is belefér. De kenyerünk nincs, le kell menjek a boltba ... Azzal már húztam a cipőmet. Amikor visszatértem a szobánkba, Szirmi tágra- nyílt szeme az üveget kereste. — Ne őrülj — hűtöt- tem — csak egy fél liter bort hoztam, meg egy negyed kiló kenyeret... Szirmi csalódott arccal a fal felé fordult és bosz- szúsan felmordult: — Minek az a ,.sok” kenyér?!!! Fehér Tibor valószínűleg elraboltak Ka- lankowskitól az ellene elkövetett merényletkor. A csekket azonban semmiképen sem sikerült megtalálni. Az ügyész, amikor elmesélte Wilskának a házkutatás eredményét, szomorúan állapította meg:, sajnos, nehéz elhinni, de a joggyakomok bűnösségéhez nem fér kétség. — Ez valóban rettenetes — mondta Wilska megille- tődötten. — A fiú tönkretette jövőjét. Ezt csinálja a pénz az emberekből? Telefonálnom kell Zosia Samaszkównának, és értesítenem mindenről. Bár vőlegénye van, mégis úgy gondolom: tetszett neki Zygmunt. Emlékszik? Elájult itt, amikor meghallotta. hogy Zygmuntot megtámadták. — Én kaptam el az utolsó pillanatban. Jól megüthette volna magát, mert egyenesen az íróasztalomra esett. Zosi azonban, akinek Wilska azonnal telefonált, a rossz hírt minden megjegyzés nélkül hallgatta végig. Száraz hangon megköszönte és letette a kagylót. A követkéz# héhány napon az őrnagy esettől-esetre 'kihallgatta Kalinfcows- kát, aki mindent tagadott. Azt állította: semmit sem tud az ellene elkövetett merénylet előzményedről, és nem érti: hogyan kerülhetett a „fehér gengszterek” aktáinak dossziéja a házuk szemétládájába. Azzal a levéllel sem tud — úgymond — mit kezdeni, amit számára ismeretlen embertől kapott Bécsből. Az ellen is tiltakozott, hogy a támadás előtti napon a „Sejmowa” kávéházban volt. De amikor Kabátujjal szembesítették, beismerte: valóban néhány percre beült a kóvéházba, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, és megigyon egy kávét, mert még sok munka várt rá. Azt azonban határozottan tagadta továbbra is, miszerint ott valakivel találkozót beszélt volna meg; tagadta, hogy ismeri a „sápadt Nikót”, aki akkor este Kabátujj társaságában volt. Általában azt állította, hogy nem is nézett körül a kávéházban; kiitta a kávéját, kissé elüldögélt aztán és elment. Minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, hogy a volt bírósági gya- koi nőkből valamivel többet szedjenek ki. (folytatjuk)
