Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-25 / 269. szám
W9Í. december 25. péntek nögrAd A város embere Korszerű üzemrészlet az acélárugyárban A számok krónikája. I CSODÁLOM a nyugalmát. Képes reggeltől es-tig tartó tárgyaláson figyelemmel, aktivitással résztvenni. Közben a halkan lépdelő titkárnő telefonhoz kéri. Nyugatlan ügyfelek nyitják rá az ajtót. A vérbeli közigazgatási ember sokféle arculatát testesíti meg: tárgyal, tanácsot ad, lakásokban ülve hallgatja a városi polgárait, döntenie kell mint egy bírónak, s néha úgy mint Salamonnak. Mert a tanácstitkári szobába nem mindenki lép be önzetleBiztosító, s néhány más üzlet? Majd a nyomda ügyében keresik... Aztán a létesítendő gépesített adminisztratív Hollerit üzem ügyében telefonálnak neki. És lakás ügy, újból lakás ügy... így megyen ez nap- ról-napra. Egész fiatalon kezdte a közigazgatási pályafutást, egy körjegyzőségen. Sokat tudott tanulni a régi szakemberektől is. 1950-ben Nagybárkányban megépítenek egy vízmüvet. Segít a falu apraja nagyja, s a siker után véglegesen el- jegyzi magát a közigazganek a régihez való ragaszkodásával, érdekek beszélnek, érdekek döntenek, a jövő érdekei. S mikor jut haza. menynyi ideje jut a családnak? — Nem ezt nem is kérdezem. Látom rajta, hogy mosolyogna. Ez különben sosem hiányzik az arcáról. Számára a hivatal akkor kezdődik, amikor kilép az utcára. S amíg beér a tanácsra. léptem-nyomon megállítják. Még el sem hagyja a Rokkant telepet, megfogja a kabátját a katolikus templom esperese. Az építők csaknem a Anya — aligha tévedek — csigatésztával főzi a levest, azt hiszem apa is megenyhült egy kicsit irántam. Annára gondolva, még most is szégyenlem magamat. Olyan kétségbeesetten tartóztatott. Akkor dühített a sírása, görcsösen ölelte a nyakam, s én egy kicsit durva is voltam hozzá. Szívemből igazán nem. de nekem jönnöm kellett, valami húzott, húzott, a kaland. Az asztalnál most üres lesz a hatodik hely. talán a terítéket is felteszik. Ezer kilométerek vannak köztünk, mégis ha lehunyom a szemem, úgy érzem, ott vagyok az orgonabokor szegélyezte kis házban, maguk között. Most, hogy megírom, mennyire vágyódom haza, elhiszik azt is. hogy mindent megbántam. Ne sírjon drága Anyuskám, Apa se haragudjon és kérlek Géza. pótoljál engem is. Szerető szívvel minden jót kíván az ünnepekre: FERENC, Koppány György felvételei Mi volt itt . a múlt? .. Barakklakások, kunyhók és földbetúrt üregek sora. Város volt-e a város? .. A huszas évek elején elkészült egy városrendezési terv. Sok tekintetben máig előremutató, szép, okos terv, de megvalósításából semmi nem lett, mert kivitelének még távlatban sem teremtették meg gazdasági szükségességét. Maradt minden a régi. Terhes örökségnek a mi számunkra. S hol kezdődött a ma? Salgótarjánban az első állami erőforrásból származó lakások a hároméves terv időszakában épültek. Ezzel megkezdődött, s 59- re befejeződött a régi vásártér beépítése. 1947-től évi átlagban 132 lakással gyarapodott a város. Az építőknek szinte példa nélküli feladatokat kellett megoldaniuk, amíg az eddigi mintegy 3500 új otthon elkészülhetett. Á fejlődés arányára jellemző, hogy 1949-1963 között Salgótarjánban és ZagyvapálVÁGYOM VISSZA... A minap beszélgettem egy munkáscsaláddal. A karácsonyt várják. Örömmel beszéltek róla, de volt a hangjukban egy kis rezignáltság. Valaki elmarad a karácsonyi asztaltól. Feri fiúk, aki 1956-ban kalandvágyból nyugatra ment. Most levelet küldött az ünnep előtt. így szólnak a sorok: „Kedves Szüleim! Meg akartam kímélni magukat egy vallomástól. Immár nyolcadik éve őrzöm magamban a titkot, de most közeledik , a karácsony, szinte fojtogat, szeretnék elaludni és az ünnep után ébredni csak a serviceben — ahol dolgozom. Nagyon vágyódom haza. Ezidáig nem mondtam, pedig így •van. Most nem hallgathatom el. Szeretném látni a várost, amely mint írják, egészen megváltozik. Tavaly is egyedül voltam karácsonykor. Hívtak a barátok, de nem tudtam velük örülni. Móst is várnak — nem megyek. Fát sem veszek, nem akarom tudni, hogy egyedül töltöm a szent-estét. Tudom, hogy csak erőlködöm, mert hiába, ha az ember ébren van, a képzeletét nem tudja kötőfékre fogni. Otthon már bizonyára kifagyott a disznósajt. A bátyusék is megérkeztek. Ök mindig nálunk töltötték az ünnepeket, hozva magukkal jó papramorgót. meg a csutak hordóban hegyi vinkót. Meglehet, hogy még Géza is otthon van, bár hallgattam volna rá. amikor azt mondta: — testvér ne menj el... ! Ha dolgozom, akkor megnyugszom és itt gyakran túlóráznom kell. így aztán nem háborgatnak. Most azonban szinte ellenállhatatlan vágyat érzek. Jó volna hajóra, vonatra ülni, vagy haza repülni, s ott lenni az ünnepen, sétálni az utcákon. falván csaknem annyi lakás épült, mint a megelőző száz esztendőben ősz- szesen. Ezek több mint kétharmada állami költségből, szűk egyharmada pedig magánerőből, részben OTP kölcsönnel valósult meg. Az állami építkezés új modern városrészeket teremtett az odúk helyén: a vásártéri új negyedben ezer, a megyei tanács mögötti új lakótelepülésen 800 korszerű lakás. S a program tovább formálja a városközpont arculatát. A Pécskő úti lakótelep nyolcemeletes pontházaival már valóban nagyvárosi képet nyújtanak és gazdaságos helykihasználásuk mellett kényelmes otthont biztosítanak. Salgótarján ma az átépítés, a városfejlődés korszakát éli. A fejlesztési terv szerint mintegy 70 százalék beépített téren kell bontást végezni, hogy a régi helyet adjon végre az újnak. A fejlesztésnek ez a módja feltétlenül indokolt és szükségszerű ugyan, de azt jelenti, hogy az állami építkezés költségeiből több mint 20 százalékot a kiköltöztetett családok elhelyezésére, a szanálásra fordítunk. A huszas évek városfejlesztési programja füstbement tervvé vált. Amiről akkor csak néhányan álmodoztak, ma mindnyájunk közös ügye a biztonságos megvalósulás útján. nül. Ki-ki a fellépésében, a hangerejében bízik. Azért mindenkit végig hallgat. Furcsán keveredik az élet. Igazság emberi oldali, s törvénytelenség a másikról. Meg kell találni a megoldást. Berkes József, a Salgótarjáni Városi Tanacs vb- titkára karakterének a jegyei ezek. Egy szombat délelőtti napon kopogtattam be hozzá, bízva a „kis- vasárnap” csendességében. Aztán hamar be kellett látni, hogy a tanácstitkár szobájában szombaton sincs szélcsend. Három- percenként cseng a telefon, ajtó nyílik, s már már azt hittem, hogy teljesen zátonyra fut az újságíró kíváncsiságának a hajója. Úgy telik el az a háromnegyed óra. amit nála töltök. hogy többnyire ö beszél. Most a városi párttitkárral részletezi a Tarján jövő évi tervének néhány részletét. A bontás miatt hová kerül a főtéri gyógyszertár, az Állami lássál. Felismeri a hivatás szépségét. És ez? — összefogásra bírni az embereket — alkotni. A KÖLTÖ sem fogalmazza meg szebben ars poeticáját, életének küldetését. Fölismerik benne a dinamikus tettvágyat, s így kerül 1953-ban jelenlegi beosztásába. Tanácsakadémiát végez, a feladatok nagyok, s ezekhez hozzá kell nőni. Ezért kéri magát iskolára. És sikerrel el is végzi. De ekkor a már szunnyadó nagy falu. Salgótarján kezd várossá nőni. A régi vásott ruháit cserélgeti . . . Erőteljesen megindul a várossá fejlődés. Bontás, építkezés, lakás, iskola átadás. Geológusok, mérnökök, kőművesek. építők járkálnak az utcákon, Közben birkózni kell a kicsinyességgel, néhány városi vállalat intézmény vezetőjétemplomhoz ragasztották a felvonulási épületeket. Ez tűzveszélyt jelent. El kell bontani. Az esperesnek igaza van. A hentesüzlet előtt valaki a lakása felől érdeklődik. A Csemege előtt elébe toppan egy tanácstag, közvilágítást kér az egyik negyedbe. fGY telnek napjai. Még fiatal, harminchat éves. Ha igaz az, hogy a gond, töprengés korán fehéríti a hajat, akkor ez nála különösen így van. Amikor tekintetünkkel végigsimogatjuk az új épületeket, látjuk a költöztető bútorszállító kocsikat, a formálódó, városiasodó Salgótarjánt, akkor gondoljunk ő rá is egy percre. Izig-vérik a város embere ő, s ha sokat fárad — bár ő nem szokott panaszkodni, a városra gondol, móri ez számára a cél. Gulyás Ernő Cj városkép
