Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-25 / 269. szám
WU» PROLET ABJ AX EGTESÜLJETEKl XX. ÉVF. 269. SZÁM. ÁRA: 1.20 FORINT 1964. DECEMBER 25. PÉNTEK Az 1965. éri népgazdaság! terr T ortendem Lángok A Aógrád ünnepi melléklet» Örömteli számvetéi ír ét évtizeddel ezelőtt, amikor jó 14 ünnepeket kívántunk egymás- ” nak, a szavakban ott volt a re- meges. Átéltünk egy hosszú háborút. Sokak öröme nem volt teljes. Nem lehetett. A férj, vagy a fiú elmaradt az ünnepi asztaltól. Kit Kelet, kit Nyugat nyelt el. A megye számos helysége, köztük Salgótarján is felszabadult Gyertyát gyújtottunk a karácsonyfám, s ahogy szikráit szórta a csillagszóro. fülünkben még visszacsengett az agy úlövés, a hidak robbantása, sikolya azoknak, akiknek a hozzátartozóit a nácik az utolsó napokban megölték. Szegényen, idegeinket megtépázva lelkűkben ezernyi jajjal talált ránk a szabadság. Milyen kicsinyre zsugorodott akkoriban a kívánságunk. Egy csc'sze kakaó, egy csokoládé szelet, szippantás egy cigarettából, hogy majd a postás hoz levelet — szinte elérhetetlenül távolinak tűnt Húsz éve ennek. Sok-sok lemondás volt az élet, amíg ideértünk. Olykor megtorpantunk, a lábunk nem szokta meg azonnal az új utat, néha megbicsaklott. De az úton mégis messzire jutottunk s járásunk magabiztosabbá vált. Ünnep van — béke. A fenyő illata úszik a szobában. S aki megszerette ezt a szabadságot ás tett is érte, azt a karácsonyfa alatt ma várja egy kis csomag. Ajándék jut a nagymamának, a szöszdnek baba, s a nagyfiú talán az első új karórát próbálgatja. Telik mar erre is, arra is. Már hetekkel az ünnep előtt búcsújárás kezdődött az üzletekben, szinte megyei népvándorlás. Csizma, szőnyeg, s megannyi csomag lapult a hónok alatt. És a boltok buták ezt a színes, kavargó, békés ütkö zetet. S a postás? Hát neki is kijutott. A karácsonyfa mellett ma sokam felütik az emlékezés könyveit. Mi minden van felírva ebben a könyvben! A leány, aki divatos frizurát fésül, a fiú, aki az első hosszú nadrágot nézegeti a tükör előtt, úgy hallgatja a régi történeteket, mint az óvodás az ezopuszi mesét. Szamukra ismeretlen szavakra kérdezik: — Mi az a cselédkönyv, a zálogház, a légiriadó, a Hitler-szalon- na, a kornzum? Kiket hívtak nagyságosnak és méütóságosnak? Hát a köpködő, az mi volt? De vajon csupán a gyermek számára oly távoliak ezek a kifejezések, fogalmak? Vajon az idősebb korosztályhoz tartozók, nem felejtik-e néha, hogy mindazt, amit e szavak takarnak — átélték? Igen, az ember felejt. Dehát ikell-e, érdemes-e a múltról emlékezni? S talán feltépni rég behegedt sebeket. Hisz ma jólétben élünk, b a holnapunkért sincs aggodalom. A jólét magától értetődő emberi igény, S kell ahhoz is, hogy igazán szerethessük a mát. Ám mi az anyagi jólétnél többet akarunk. Eszméket, küldetést. Érdeklődést a társadalom, a világ iránt. Ezért beszélünk a múltról — ha a mának örülünk. A múltról, amely nélkül mit sem érne jelenünk, A múltról, amely arra int, nehéz volt eljutni a máig. S ne próbáljuk, okosan gazdálkodjunk kincseivel. Az élet, az idő begyógyította a regi sebeket, szavunkban mar nincsen remegős, amikor az ünnepi áldomást mondjuk. Béke van. S tudjuk, hogy miért. Olyanok kezében van az ország kormányrúdja, akik köztünk éltek. vasat formáltak, barázdát szántottak vetésnek, tanították a nebulót A múló esztendő Ismét igazolta a vezetőket. S igazolta a bizalmat is, amelyet nép és vezető egymás iránt érez. Biztosan járjuk a szabadság útját. Félrelöktük a torlaszokat, amelyeket hivalkodó, megrekedt gondolkodású vezetők állítottak elénk. Aki dolgozik, tiszteletben tartja törvényeinket, az ma nyugodt ember: igazán tud örülni az ünnepnek; terveket sző a holnapra. Két évtized sietett el mellettünk. Az évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Tekintsünk szét szűkebb pátriánkban. Salgótarjánban kopott, rozzant házak helyén újak magasodnak. Az idén átadták a kilencemeletes szállodát- százak költöztek és költöznek be új lakásba. Már bontakoznak a megyei kultúrotthon körvonalai, új kenyérgyár ontja a kenyeret, vascsövek kígyóznak a földben, föld fölött,’ ífU bújnak az utak alatt. Hamarosan meleg víz surran bennük, s fűtenek vele lakást, hivatalt. Állványok, daruk, építés és a bontás városa most a megye- székhely. Tegnap még csúnya volt ez a város. Napjainkban a fejlődés, a mozgás teszi érdekessé, széppé. S még szebbé esztendőre, kettőre. 1869-ben Tarján ban 3700 lelket számláltak. Most harniincnégyezret. És amikorra befejeződik a városrendezés, már 50 ezer lakos él itt. Mintha mérföldé« léptekkel haladna a történelem. Tekintsünk szét a falvakban. Alvégtől — felvégig: elavult kifejezés. Nincs •,szegény sor”. Űj házakat látunk, s a parasztembert, aki valamikor csak a mesgyekőig látott, s ma ezer holdakban gondolkodik, tervez, munkálkodik egy-egy termelőszövetkezeti közösségben — önmaga és társai boldogulásáért. A történelem érdekes szimbólumot szőtt a nógrádiak gazdag karácsonyába: ezen a napon lett szabad. Béke és szabadság egyszerre! És már húsz éve! Gulyás Ernő Tizenöt és félmillió túlteljesítés Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói négy megyében — Nógrád, Heves, Szolnok és Pest — látják el árammal az üzemeket, gyárakat, intézményeket és a lakásokat. Ezzel kapcsolatié« tervüket már december első napjaiban teljesítették. Az év végéig 4 százalékos, azaz 12 millió forintos többletbevétellel számolnak. A hálózatszerelési feladatokkal is — bővítés és korszerűsítés — jól megbirkóztak. A várható túlteljesítés itt eléri a 3,5 milliót. Nagyon értékes ez az eredmény azért is, mert a többlettermelés a jobb munkaszervezésből adódik, azaz a feladatokat a meglévő munkáslctszámmal oldják meg. Kevesebb j reklamáció A Nógrád megyei Vegyesipari Vállalat, az előzetes számítások szerint 103 százalékra teljesíti éves tervét Ebből a lakosságnak végzett javitás- és szolgáltatás több mint 24 százalékkal haladja meg a tervezettet. Ezen belül pedig a szolgáltatási terv teljesítése 30.8 százalékkal lesz nagyobb az éves előirányzatnál. Ebben az esztendőben jelentősen csökkent a reklamációk száma, ami a jobb, gondosabb munkára utal. A bejelentett 59 kifogásból 40-nél a rossz minőségű alkatrész okozta a hibát. Húsz éve szabadult lel Salgótarján Lnnepi tanácsülést tartott a városi tanács Tanácstagok, vendégek népesítették be tegnap a megyei tanács dísztermét. Most húsz éve, hogy elhallgattak Salgótarjánban a fegyverek, lezárult egy. olyan történelmi fejezet, amely szenvedést, nélkülözést jelentett a népnek, dúskálást néhány tízezernek. A városi tanács rendezte ünnepi tanácsülés elnökségében foglalt helyet Szálát Gáspár, a városi pártbizottság. titkár®, Sándor Elemér a városi tanács elnöke Kovács Er- nőné vb tag, Molnár D. József a Hazafias Népfront Városi Szervezetének titkára. Kaszás János tanácstag, Varga Sándor az Öblösüveggyár dolgozója Hangonyi László a városi tanács elnökhelyettese, Berkes József a városi tanács titkára, Kerner Lajos az I-es lakókörzet párttitkára, Gáborfi Ró- bertné tanácstag. Az ünnepi tanácsülésen, Sándor Elemér mondott ünnepi beszédet. Szólt a város húszéves fejlődéséről. — Az a nagyarányú fejlődés, amely az elmúlt két évtized alatt városunkban végbement, azért jöhetett létre, mert húsz évvel ezelőtt felragyogott a szabadság csillaga, és napról-napra erősödő fényénél a munkáshatalom egyre szebbé tudja tenni életünket. Jogos büszkeséggel tekintünk vissza a megtett két évtizedes útra A városi tanács elnökének ünnepi referátuma után a tanácsülés felhívással fordult a nógrádi üzemek, vállalatok dolgozóihoz A tanácsülés azt indítványozta, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére 1965-ben kezdjenek egész évre szóló munkaversenybe. DCelleniei ilnncpek^l I
