Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-25 / 269. szám
2 NOGRAD T964. december 25. péntek Ülést tartott a KGST élelmiszeripari állandó bizottsága fólián amerikaellenes húrokat penget Dél-vietnami jelentés December 15 és 21 között Szófiában megtartotta harmadik ülését a KGST élelmiszeripari állandó bizottsága Az ülésen részt vett - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köz- társasáig, Románia és a Szovjetunió küldöttsége. Megfigyelőként jelen voltak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Kuba képviselői. Az állandó bizottság számba vette az 1964. évi munkaterv teljesítése alapján elért eredményeket és elfogadta 1965. évi munkatervét. Az ülés a teljes és kölcsönös megértés szellemében végezte munkáját. Saigon, (MTI): A keserű hangú támadást követően, amelyet Nguyen Khanh tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka intézett az Egyesült Államok dél-vietnami politikája ellen, Saigonban fokozódik az Amerika-ellenes hangulat. Khanh tábornok szerdán több vezető katonai személyiséggel tanácskozott és ennek keretében — a Saigont amerikai körök tájékoztatásai szerint — kifejtette amerikaellenes kampánya terveit, abból kiindulva, hogy a Az Indiai Kommunista Párt VII. kongresszusa határozatot hozott ideológiai kérdésekről. A határozat kiemeli az SZKP XX. és XXII. kongresszusának történelmi jelentőségét a kommunista világmozgalom szempontjából A modern kor lényegének helyes értelmezése fontos az egész kommunista mozgalom stratégiájának és taktikájának kidolgozása szempontjából, — mutat rá a határozat) A kongresszus elutasít minde/i olyan elméleti léteit, amely tagadja, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentmondás a modern társadalom alapvető ellentmondása. Dél-Vietnamnak nyújtott amerikai támogatás szükségtelen. Khanh állítólag kijelentette ismét, hogy fegyveres erői semmiféle külföldi hatalom politikáját nem fogják végrehajtani, és nem ijednek meg attól a fenyegetéstől, hogy az Egyesült Államok nem folyósítja továbbra a beígért segélyt, amíg nem érvénytelenítik a dél-vietnami országos főbizottságot feloszlató döntést. Egyelőre nem világos, hogy a katonai körök miLegnagyobb mértékben helytelenek az olyan állítások — hangzik a határozat —, melyek szerint a békés együttélés az osztályharc megtagadását, és az imperializmussal megbékélést jelent. Éppen ellenkezőleg, a békés egy ütt- élés kedvező feltételeket teremt a munkásosztály és a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek harca számára. A határozat állást fog- lat a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak dokumentumaiban foglalt tételek mellett és élesen bírálja a kommunista mozgalom továbbfejlődését akadályozó dogmatizmust, revilyen mértékben támogatják a főparancsnok Amerika-ellenes kampányát. A Reuter úgy értesült, hogy a szerdán kényszernyugdíjazott tábornokok visszavonulása nem történik meg haladéktalanul. A nyugdíjazott kilenc tábornok közül hármat azzal vádolnak, hogy Dél-Vietnam semlegesítésére törekedtek. Phain Khac Suu államfő kívánságára Khanh hozzájárult, hogy az országos főtanács vasárnap letartóztatott öt tagját szabadlábra helyezzék. zionizmust, baloldali szektás elhajlást. A kongresszus támogatja azt a javaslatot, hogy hívják össze a kommunista és munkáspártok képviselőinek nemzetközi tanácskozását és kifejezi azt az őszinte reményét, hogy ez az értekezlet sikert a- rat majd a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyreállításában, a marxizmus-lenin- izmus és a proletárinternacionalizmus alapján. A határozat végezetül kifejezi azt a reményét, hogy India egyesült demokratikus erői a haladás széles útjára vezetik majd az országot. ETNSZ-hírek Az ENSZ tagállamok képviselői megegyeztek abban, hogy a közgyűlést december 29-ig. keddig elnapolják. Az eredetileg csütörtökre kitűzött plenáris ülés elmaradt a Biztonsági Tanács áronban magyar idő szerint délután félötkor ülést tartott a kongói kérdés vitájának folytatására. A Reuter megjegyzi, hogy a tanács történetében igen ritka esemény a december 24-i ülés. A Reuter szerint Kény»! hat pontból álló tervet terjesztett elő a kongói kérdés megoldására. Javasolta, teremtsenek béke- alapítványt, amelyhez az afrikai egységszervezet valamennyi tagja (36 állam) anyagilag hozzájárulna. Az alap lehetővé tenné Kongó pénzügyi helyzetének megjavítását. A terv többi pontja a külföldi zsoldosok elbocsátását, a tüzelés megszüntetését és koalíciós kormány megalakítását követeli. Ez a kormány az AESZ és az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartana. A DPA szerint U Thant ENSZ-fötitkár szerdán Nyi- kolaj Fedorenkó szovjet főmegbízottal tárgyalt az ENSZ pénzügyi helyzetéről. A fejlődő országok kérdéseinek megoldására alakult tizennégyhatalmi bizottság elnöke, Hakim libanoni diplomata újságíróknak kijelentete, hogy a bizottság határozati javaslatot terjeszt majd a közgyűlés elé. E javadat szerint a világszervezet külön szervet alakítana a világkereskedelem előmozdítására. A szervezet székhelye az amerikai álláspont szerint New York, -a szovjet diplomácia javaslata szerint Genf, nyugateurópai, afrikai és ázsiai megbízottak szerint szintén valamelyik európai város lenne. Nézd, az MLF hajója Az Indiai Kommunista Párt VIL kongresszusának határozatai Frankfurter Allgemeine — ... Bárcsak süllyedne el. (Die Zeit karikatúrája) Egy „rekord“ ■— és 1964 a kelet-nyugati kereskedelem rekordéve lesz. Az esztendő persze már véget ért. Mégis helyes a „lesz” szó alkalmazása. Hiszen a végleges mérlegek az egyes országok viszonylatában is csak hetek múlva készülnek pl, s hónapok is elmúlhatnak, amíg teljes részletességében ismerjük az év nagy keletnyugati „számláját”. A kereskedelem fejlődésének természetesen megvan a maga ritmusa. A rekordot így a végső számla nélkül is meg lehet állapítani — a félévi elszámolás alapján. A dollárban számoló ENSZ-statisztika kimutatta. hogy ez év első felében a Szovjetunió és, az európai országok 1773 millió dollár értékű árucikket exportáltak a tőkés országokba — 200 millióval többet, mint a megelőző esztendő első leiében. Az onnan származó behozataluk a fél tvben 1300 millió dollár volt. Ez azonban már nem több, mint 1963 első hat hónapjában. A számszerű „rekord” mellett azonban ez a négy egyszerű és alapvető számadat azt is mutatja, valami baj van azzal az egyes nyugati körökben még mindig hangoztatott kifogással, amely azzal hese- geti el a kelet-nyugati kereskedelem problémáinak érdemi megközelítéséi, hogy a szocialista országokból „nincs mit behozni”. A számok azt mutatják, hogy a szocialista országok 1964 első félévében 400 millió dollárral több árut adtak el a tőkés piacokon, mint amennyit onnan vásároltak. A számok tehát ebben az értelemben politikai Ítéletté is válnak. Jelzik, hogy a „rekord“ csak viszonylagos. Az eredmények a múltnál nagyobbak, de a léhetősé- geknél kisebbek. A keletnyugati kereskedelem még mindig csak néhány százaléka a világkereskedelemnek. Ez az elmaradás továbbra is annak az „embargó-politikának'’ az utóhatása, amely a hidegháttere háború nevében minimálisra akarta korlátozni a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatokat. E politika logikája természetesen továbbra is az Egyesült Államokban érezteti hatását a legdurvábban: a világ legnagyobb tőkés országa 1963-ban kisebb kereskedelmet bonyolított le a szocialista országokkal, mint Norvégia és Dánia ... A vezető nyugat-európai tőkés országok kereskedelme az európai szocialista országokkal már sokkal reálisabban alakul és kedvezőbb képet mutat. Az európai szocialista államok mennyiségi szempontból legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere a gazdaságpolitikailag legaktívabb, legmozgékonyabb Közös Piac. Magyarország és Csehszlovákia tőkés forgalmának mintegy felét, a Szovjetiunió körülbelül 40 százalékát, Lengyelország egyharmadát bonyolítja a Közös Piac országaival. A legutóbbi évben megerősödött az az irányzat, amelynek első jelei 1962- ben mutatkoztak: a Közös Piac és Nagy-Britannia bizonyos versengése a keleteurópai piacokért. Angol részről egyre sürgetőbb hangok hallatszanak a keleti kereskedelem további erőteljes növelése érdekében. Ezt a közelmúlt front- válsága és a Közös Piaccal folytatott gazdasági vetélkedés indokolja. Éppen az év végén Lord Boyd-Orr, a nemzetközi kereskedelem fejlesztésére alakult brit tanács elnöke, szinte drámai szavakkal állapította meg: „Lemaradhatunk abban a versenyben, a- melyet a németek, franciák, olaszok és japánok a kelet-európai piacokért e- rejük végső megfeszítésével folytatnak." Az angol államférfi nemcsak dramatizált, hanem reális megoldást is javasolt: azt indítványozta, hogy Anglia javasoljon ötéves kereskedelemfejlesztési programot minden szocialista tervgazdálkodást folytató országnak, és ebben az öt esztendőben érje el a jelenlegi forgalom megkétszerezését. Mind az árucsere színvonalát, mind gazdaságpolitikai problémáit tekintve, a kelet-nyugati árucsere mindenképpen elérkezett arra a fokra, amikor új módszereikre van szükség a további, radikális fejlődés eléréséhez. Az új módszerek közül máris napirendre került és 1965-ben a nyugati vitáit középpontjában fog állani a hosszúlejáratú hitelek kérdése. Ez kapcsolatos a Berni Unió nevén ismeretes, még 1934-ben kötött hitelegyezménnyel. A Berni Uniót 1958-ban Velencében tartott konferenciáján a hidegháborús politika egyenruhájába öltöztették. Szótöbbséggel úgy döntöttek, hogy a tagállamok nem folyósítanak öt évnél hosszabb lejáratú exporthiteleket szocialista országoknak. A kelet-nyugati kereskedelem valósága, s mindenekelőtt a nyugat-európai tőkés országok fokozódó versenye a kelet-európai piacokért — már jókora réseket ütött ezen a határozaton. Először az angolok törtek át (csehszlovák viszonylatban) a Berni Unió korlátáit. Utánuk az olaszok, majd a fanciák, végül a japánok ajánlottak hosszúlejáratú hiteleket, ri pillanatban a Berni Unió roskadozó bástyáin csak a nyugatnémet és xá amerikai gazdaságpolitika alabárdosai őrködnek. Egyik sem különösen1 nagy lelkesedéssel. Nyugat- Nómetország mennyiségileg a legnagyobb kereskedelmet bonyolítja le Ke4 let-Európával. Ellenállása nem gazdasági, hanem kifejezetten hidegháborús politikai természetű. Nincs könnyű helyzetben az Egyesült Államok sem, amely a Kcnnedy-menet tárgyalásain éppen a kereskedelem fokozásának és liberalizálásának zászlaja alatt harcol. Sok szakértői szerint ezért 1965 nemcsak egyszerűen mennyiségileg hozhat új kereskedelmi „i'ekordot” — hanem változást eredményezhet a nyugati országok hitelpolitikájában is. Ha ez a változás valóban bekövetkezik, — új, az eddiginél minőségiig is ma- gasabbrendű szakaszba léphet a kelet-nyugati kereskedelem. Gömöri Endre
