Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-24 / 268. szám

4 wOgrad 1964 dec. 94. ca&SMOk Televízió és népművelés A TELEVÍZIÓ széleskö­rű eí terjedésével, műsor­idejének növekedésével és változatosságával országo­san felmerült a probléma: hogyan használják fel nép­művelőink a tv adta lehe­tőségeket mun ká jukban ? Ezt a témáit viatták meg ez év tavaszán Salgótar­jánban országos értekezle­ten a népművelők és a tv munkatársai is. Az értekezlet anyagát hamarosan kézhez kapják a népművelés munkásai, hogy srptségükre legyen a tv-alkalmazás a-lapelvei­ben és módszereiben, de addig is szeretném e fela­dat megoldását néhány gondolattal elősegíteni. A tv országos jellegéből adó­dóan nem képes műsorát úgy szerkeszteni, hogy mindenkor mindenkihez szólhasson. Ismeretközlése .ió. de a közölt ismeretek helyi elrendezése kevésbé. Itt kezdődik a népművelő feladata. Gondosan ki kell válogatni a helyi sajátossá­goknak leginkább megfe­lelő műsort.. Ebben nagy segítséget jelent a „Nép­művelés'’ című folyóirat­ban két hónapra előre ftizölt és ajánlott tv- műsor. A műsor ki­választás termószeesen az előre felmért igények figyelembe vételével tör­ténjék. A műsort mint az egyéb rendezvényeket, ala­pos előkészítő, szervező munka előzze meg. A NÉPMŰVELŐI tevé­kenység voltaképpen a sze­rencsésen kiválasztott adá­sok ankétszerű megbeszé­lésével kezdődik. Megyénk­ben az ilyen jellegű kez­deményezés kezdeti stádi­umban van, elterjedése gyarapítaná a népművelés tartalmát és eszközeit egy­aránt. A tsz dolgozók számára sugárzott mezőgazdasági szakfiilmsorczat nagyon jó lehetőség a komaerű mező- gazdasági gépekkel való ismerkedésre. A műsor után helyi szakemberek bevonásával megbeszélhet­jük, hogy a látottak alap­ján hogyan lehetne meg­valósítani egy-egy tsz-ben. Elsősorban az ifjúság számára készül a tv ko­molyzenei sorozata. E mű­sor adásaira vasárnap dél­előttönként kerül sor, ami­kor csaknem minden fia­tal szabad. Megyénkben aránylag kicsiny a komoly zenét kedvelő közönség. A széleskörű komolyzenei is­meretterjesztésért aligha tehetünk jelenleg haszno­sabbat, mint hogy minél több csoportot szervezünk e műsor rendszeres látoga­tására. Igen sok az esti és leve­lező tanuló is, akik a szűk- reszabott iskolai órákban csak részben értik meg az anyagot. Korrepetálni nem mindenkinek van lehetősé­ge, de a tv iskolai adásait szinte mindenki megnéz­heti. Hasznos a tv művé­szeti adásainak megbeszé­lése is. Ezzel a művészeti nevelésnek, ízlésformálás­nak szinte legösszetettebb lehetősége kínálkozik. Nem­csak igényes tv-nézöket, de egyben jó ízlésű színház, film, múzeumlátogató és könyvolvasó küzönséget nyerünk. AZ ANKÉTOK vezeté­sénél fontos kívánalom, hogy a vitavezető köztisz­teletben álló, a tárgyban jártas szakember legyen, aki ügyel a fokozatosság el­vére, előzékenyen, tapinta­tosan vezeti a vitát, törek­szik arra. hogy lehetőleg mindenki véleményt mond­jon. Minden foglalkozáson he­lyes segédanyagok, szem­léltető eszközök alkalma­zása. Leukó Albert a megyei művelődési osztály előadója Csak zseniket „ihletett" Nyolcvanöt esztendős korában New York-i ott­honában meghalt Alma Mahlcr-Werfel asszony, aki arról nevezetes, hogy a század elején részben házassági, részben baráti kapcsolatokat tartott ko­rának legzseniálisabb fér- fiaival. Anélkül,hogy ö maga alkotó tevékenysé­get folytatott volna, mint sok nagy ember ihlető társa, korának valóban kiemelkedő személyisége lett. Emlékirataiban el­mondja házasságát Gustav Mahler zeneszerzővel, majd Walter Gropius-szal, korának egyik legkiválóbb építőművészével, végül pe­dig Franz Werfellel. A kitűnő asszony jóbarátsá­got tartott töbek között Oskar Kokoschka festő­művésszel, Gerhardt Hauptmann íróval, dr. Pa­ul Kämmerer biológussal és Ossip Gabrilowitsch zongoraművész-zeneszer­zővel is. A századfordulóban „Bécs legszebb asszonyá­nak’ tartották Alma Schindlert. Ezelőtt öt esztendővel az idős hölgy lesújtóan nyilatkozott a mai kor „zseni-állományáról”, „alig ahad egynéhány, — mon­dotta. Legfeljebb Leonard Bernstein és Thornton Wilder. Bezzeg az én időmben!” Jubileumi hangverseny Nagybátonyban December 20-án, vasár­nap délután a Nagybáto- nyi Zeneiskola hatodik évé­nek jubileuma alkalmából jól sikerült hangversenyt rendeztek, Szűts Pál igazgató beve­zető szavaiban többek kö­zött azt mondta: „Kiemel­kedő eredményeket nem értünk még el, de fő célunk, hogy a zenekultú­rát a széles tömegek közé vigyük és terjesszük, hogy megkedveltessük a zenére hajlamos fiatalsággal." Hat év távlatában ki­emelkedő eredményről nem is igen beszélhetünk. Két­ségtelen azonban. hogy akik részt vettek a hang­versenyen — akár szülők, akár érdeklődök —, igen mély benyomással távoz­tak. Megállapíthattuk azt. hogy gyermekeink zenei fejlődése jó úton halad. A tanári kar Szűts Pál igaz­gatóval az élen jó munkát végzett a hangverseny elő­készítésében, megrendezé­sében és a műsorszámok megváloga fásában. A megyei tanács mű­velőd*,ügyi osztálya és a községi tanács mindent el­követ, hogy a zeneiskola munkája minél zavartala­nabb legyen. Felszabadulá­sunk előtt igen kevés álla­mi zeneiskolai létesítmény­nyel rendelkeztünk, de je­lenleg körülbelül 40 ha­sonló intézet van az or­szágban. Különös gondoskodást jelent, hogy Mátranovákon és Pásztón kihelyezett ze­nei oktatás folyik, és így megkímélik a növendéke­ket a fáradságos utazástól, akik ezáltal több időt tud­nak fordítani a tanulásra. A hangverseny egyik ta­nulsága, az érdeklődést fi­gyelembe véve az, hogy a jelenlegi zeneiskola hama­rosan szűknek fog bizo­nyulni. Fekete Lajos 47. Az ügyész nagyon cso­dálkozott; kétszer is elol­vasta a levelet, és ponto­san megnézte a boríté­kot. A hátlapján, ott, ahol rendszerint a feladó nevét írják rá. egy kis pecsét volt: „Alfacotex — Wien Wipplingerstr. 111.” Ezt a címet nagyon jól ismerte az ügyész. A „fe­hér gengszterek” aktáiban is szerepelt. Lisewski mér­nök vallomásában részle­tesen leírta azt a céget, amelynek egy esztendők­kel ezelőtt Bécsbe szökött lengyel a tulajdonosa. „A szabadságot választotta”, és kicsi pince helyiségben, egy mozgalmas kereske­delmi utcában „üzletet” nyitott, azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremt­sen lengyel turistákkal. Itt mindent el lehetett adni: lengyel pénzt is, s mindent lehetett vásárol­ni, ami a csempészeknek értéket jelent. Az agya­fúrt cégtulajdonos gyanús megbízásokat is elintézett — többek köpött 6 volt a hivatalos ügynöke a „fe­hér gengszterek”-eknek Ausztriában. Lisewski, mint igazgató, felhasznál­va a cementgyár pecsét­jét. és cégjelzéses papír­ját, az „Alfacotex” cégből formális képviseletet csi­nált, amely lehetővé tette, hogy az Osztrák Köztársa­ság területén mindent le­bonyolítson, ami az ille­gálisan kiszállított 404-es gyorsankötő cementtel összefügötV. ö adott el cementet a Linz mellett gátat építő konzorcium­nak Í5, Lisewski vallomásában megmagyarázta azt is, hogy az „Alfacotex” kifi­zette a szállítmány fuvar­díját, és a konzorciumtól bizonyos összeget inkasz- szált be. Az elküldött ösz- szegből fizetett a mérnök a „fehér gengszterek­nek, Lengyelországban. — Tudod, Stach! olva­som a levelet és nem hi­szek a szememnek — mondta szomorúan az ügyész — Istenem, meny­nyire megbíztam a fiúban. — Hol van most? — — A második emeleten, a négyes teremben, egy tárgyaláson a jegyzőköny­vet vezeti — felelt Wilska kisasszony. A három ember közül, az őrnaggyal együtt lép­tek be az ügyjész szobájá­ba, az egyik azonnal ki­ment. A bent lévők egyi­ke azt javasolta: Őrnagy úr. mi megszáll­juk a folyosót és a lépcső­házat. — Rendben van, egye­zett bele az őrnagy, — de ne nyúljanak a joggyakor­nokhoz. Jöjjön ide ő ma­ga. Ebben a szobában mindent elintézünk. Csendben, szenzáció nél­kül. — Parancsára őrnagy úr. Az ügyész szótlanul ült az íróasztala mellett. — Ne bánkódj, Jerzy. Ennél nagyobb csalódások is érhetik az * embert. Nyolcmillió, és világkö­rüli utazás, ez nagyon is csábító egy fiatal ember számára, akinek csak Plockban van ügyészi ál­lásra kilátása. — Még mindig nem tu­dom elhinni — mondta Wilska —, hogy Zygmunt ilyesmit tett. Nagyon jó barátságban voltunk. Per­sze, őrnagy úr, ne gondol­jon semmi rosszra. Ez a fiú gyakran nekem beszélt a gondjairól és terveiről. Nem is régen, néhány nappal ezelőtt, említette, milyen rosszul esik neki, hogy nem hisznek benne, és figyelik. — Tehát tudott róla? — Igen! Még nevetett is, hogy nagy érdemei vannak, mert a főkapi­tányság két emberét úsz­ni tanította. Állítólag az egyik nagy haladást ért el, különösen a „delfin” stílusban. Hangosan ne­vettem, amikor Zygmunt elmesélte, hogy mindket­ten reszketnek, amikor a hideg vízbe ugranak. Ár­tatlanul tréfálkozott. — Ez a tréfa — mon­dotta nyersen az őrnagy az íróasztalon lévő levélre mutatva — kevésbé ártat­lan. — Azonnal a helyszí­nen akarod kihallgatni? — kérdezte az ügyész. — Igen. A legjobb lesz, ha rögtön feladok neki néhány kérdést, Tulajdon­képen ez formalitás, de a törvényt szigorúan be kell tartanunk. Feltéte­leztem, hogy neked kel­lemetlen lesz aláírni a le- tartóztatási parancsot, e- zért előre megs zö végez­tettem a kerületi ügyész­ségen. (folytatjuk)-----------------------------------------------------------­C SANÁDI JÁNOS: Szerelmünk: a fény Letarolt tájon vesz körül az életnek roppant áradása. A szivárványos szemgolyó föld fénylik a határtalanságba! A vakító kék légkörökben omló kévékben szertefröccsen a nap tömör-arány kalásza, s a letarolt vidéken körben ég zenitjén fény beszökken az anyag halhatatlansága! Pilledt erek rózsája nyílik lüktető csillag-vérkörökbe; vörösvérsejtek fényük küldik sznper-galaktikus napokba. Közöttük és az ég között, • fényáradatban föl-letünve lebeg szerelmünk testetSltvet szikrázd húsából kibontva az élet égő robbanását- fókuszba gyűjti, összefogja szemünk, e földgoiyónyi prizma minden csöpp lelkes lobbanásét; vérkörei rózsáját nyújtja szívünkben lüktető napoknak, vérkörei rózsáját nyújtva életet gyújt jövő napokba, míg fönt galaktikák lobognak» s fény-atomokká szétprizmálva jöttek, kik Teetet adnak majd térnek s időnek! Miller-dráma Nógrád megyeien Az Állami Déryné Szín­ház december 25-én, kará­csony első napján kezdi meg Nógrád megyei elő­adássorozatát Arthur Mil­ler, a haladó, világszer­te ismert amerikai drá­maíró Édes fiaim című művével. A darab szerepeit Kas­sai Ilona’ Feleki Sári, Hol- lay Bertalan. Haraszm Tibor. Hajdú Endre, Dom­bóvári Ferenc. Tordai Bo- ’ na- Borhy Gergely, Pite1 Éva. Brassai Adriennel játsszák. Rendezte: Ker­tész László. Az Édes fiaim a decem­ber 25-i romthányi szfn- rehozás után Karancs- lapűjtőn, Mátraszeién, Ho- mokteremyén, Mátranová- ikon, Karancsségon, Ete- sen, Nemtiben. Mihály- gergén és Dióejenőn ke­rül közönség elé. Képünkön: Hol lay Bertalan, Feleki Sár! és Kae-i sai Ilona a dráma egyik nagyhatású jcfoneédbee.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom