Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-22 / 266. szám
WH december 22. kedd NÖGR AB ■L JHnqán leqit, aki nuuok&tt legit! A termelőszövetkezet fiataljai azon vitatkoztak, hogy manapság mennyire érvényét vesztette már a közmondás: „Segíts magadon, az isten is megsegít. Ma célt tévesztett, eltévedt ember az, aki csak önmagának él, csupán önmagában bízik. A közmondást pedig valahogy ip kellene átformálni: segíts másakon, magadon is segitepéldaként említették a tsz idős, hajdanán mogorva ellető kanászát, aki valóságos mestere szakmájának, de olyan féltő gonddal rejtegette tudományát mások elől, hogy szinte lehetetlen volt gllesni tőle valamit. Pedig a szövetkezet vezetősége nagy bajba került miatta. Nem akarták elveszíteni a kiváló szakembert, viszont a jól fejlődő gazdaság egyenletes gyarapodásához szükségessé vált a sertéstenyésztés megkétszerezése. S ehhez a feladathoz még jónéhány olyan képzett, tapasztalt emberre volt szükség, mint az idős ember. Megpróbálták meggyőzni arról: önmagának is árt, ha tudományát véka alá rejti. S ne higgye azt, hogy ő úgy fontosabb ember, ha titkokat őriz; sokkal fontosabbá válhat, ha a maga nevelte tanítványokkal együtt részt kér a gazdaság gyors fellendítéséből. Majd meglátja, akkor a jövedelme, s a becsülete 'is jókorát növekszik. Az idős ember csak nehezen állt rá az alkura, mert kétségek gyötörték. Attól félt, hogy kijátsszák, s az lesz a vége, hogy amikor már mindent elmondott, méhet, amerre lát. Négy fiatal tanítványának a szorgalma, figyelmes magatartása sem tudta aggodalmát eloszlatni. Még akkor sem volt egészen nyugodt, amikor a zárszámadás közös jó munkájukat igazolta, hiszen csupán a . sertésfarm jövedelméből 4 forinttal nőtt a munkaegység, az ő munkaegységének értéke is. Az idős kanász kitüntetést kapott, üdüléssel is jutalmazták, de a többieken való segítés értelmes voltáról csak akkor győződött meg igazán, amikor a közösség új háza falainak felhúzásában segített neki. Sokszor elhangzik még a méltatlankodás: En dolgozzam, és adjam a szakértelmet, azért, hogy mások lássák a hasznát?” A nagy és igazán közhasznú társadalmi munkák megindításakor különösen gyakoriak az ilyen kifaka- dások. Milyen oktalan és igazságtalan az ilyen vélemény! Miért látná például csupán más a hasznát az új művelődési otthonnak? Hiszen mindenkié lesz, az egész falu szellemi gyarapodására, szórakozására szolgál. „Jó, csináljunk járdát, de miért kezdjük a másik falu végén, miért nem az én házam előtt?” Az önzés, a saját érdekek féltése ilyen nyilvánvalóan helytelen kérdést is csalhat némelyik ajkára. Kékesül Gyula Tanácsülésen Titatják meg a mezőgazdasági állandó bizottság munkáját A megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottsága december hónapban beszámol a tanácsülésnek eddig végzett munkájáról. Az állandó bizottság az elmúlt két év alatt több javaslatot tett a mezőgazdasági munka korszerűsítésére. Megvizsgálták például, hogy a Kistoronyéi Gépállomáson hány szakképzett traktoros dolgozik. Kiderült, hogy jórészt képzetlen emberek arattak a gépekkel. Javaslatukra a gépállomás vezetői intézkedtek, s azóta már több képzett szakembert szerződtettek. „Megreformálják” az aprómagcsép- Lést is. Most dolgozták ki a javaslatukat, amelyben azt ajánlják, hogy a kombájnok helyett, — amelyek a magot törik, ha pedig nedves a mag, elkenik — a régi herefejtő gépeket üzemeltessék a gazdaságok. A mezőgazdasági szakemberek most tanulmányozzák az állandó bizottság javaslatát. A mezőgazdasági munka megkönnyítését szolgálja az a javaslatuk is, amelyet a szervestrágyázás gépesítésére tettek. Szükséges volt ez az intézkedés, mert 1962,-ben még egyetlen trágyarakodó, trágyaszóró sem volt a termelőszövetkezetek tulajdonában. Az állandó bizottság szüntelenül szorgalmazta ezt, s ma már 80 trágyaszóróval, 34 trágyamarkolóval rendelkeznek a közös gazdaságok. Jövőre újabb 40 markolót és 70 tárgyaszóró kocsi vásárlását tervezik. Eleven szakszervezeti munka a Cserháti Erdőgazdaságban A Cserháti Erdőgazdaság az elmúlt gazdasági évben is túlteljesítette termelési tervét. A termelési feladatok megoldásához igen sok segítséget nyújtott a szak- szervezeti bizottság, amely a különböző albizottságok és az aktívahálózat mozgósításával rendszeresen foglalkozott a termeléssel, a dolgozók munkakörülményeinek, szociális helyzetének megjavításával. A szakszervezeti bizottság nagy gondot fordított arra, hogy a munkások egészséges, biztonságos körülmények között dolgozzanak. Az aktívahálózat tagjai rendszeresen ellenőrizték a munkahelyek tisztaságát, a balesetvédelmi szabályok és rendelkezések betartását. A következetes munka eredménye, hogy csökkent az üzemi balesetek száma. Arról is csak dácsérőleg lehet szólni, hogy a táppénzes állományban lévők száma az országos számok ' alatt van. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a munkás- szállókra, szolgálati lakásokra, az üzemi konyhákra és fürdőkre is. Nagy segítséget nyújt a szakszervezeti, illetve a munkásjóléti tennivalók megoldásában a Társadalombiztosítási Tanács. Ennek a tanácsnak a javaslatára például megváltoztatták a szolgálati lakásokra fordítható pénzösszeg szétosztásának rendszerét, most célszerűbben használják fel, mint korábban. Ugyancsak a tanács javaslatára, ebben az évben több munkásszállást felújítottak, felszerelésüket korszerúsítet- tSk. ' • ■' ■ Harminchétezer csibe a padlásén A nagyoroszi térmelÖ6 zövetkezetben néhány éwei aaedótt bonositeáfcsk stag a csibenevelést, nagyobb gazdasági épületek padlásain. Több tízezer e«** neveltek már fed így a szövetkezeit szorgalmas asszonyai. A váilalkozás az idén is jetérttős jövedelmet biztosit a közös pwdii WfTwwit Eddig már 27 ezer napoebaromíit hizlaltak egy kilónál nagyobb südsrám* a az apró jószágokat jó pénzért értékesítették. Meet újra ttaeaer naposcsibét gewrina nak a baromfitelepen a szövetkezett asszonyok. (Koppány György felvétele)! Bőg a kályhában a tűz. — Jó huzata van — szólt az asszony, aki rakja. — Jó. Az asszony Szamosvári Józsefné. Alkonyaikor ideáll az ajtó elé, előkaparja valamelyik zsebéből a kulcsot, szitkozódva addig rázza az ajtót, mig kinyílik, akkor belép a jéghideg terembe és fűteni kezd. Amíg meleg nem lesz, hányja a piros tűzre a fekete szenet. — Mert ez olyan vacak ajtó, mindig úgy kell betörnöm. Mondom én, csinálják meg, a kutya se mozgatja rá füle botját. Más sem. Térül-fordul, tologatja a barna székeket és az asztalokat a kövön. — Szerte hagyják az isten átkai, ezek a fiatalok. Neki két gyereke van. — Szegény kicsim a kórházban tüdőgyulladással, másik aranyom otthon. Mindent összetör, mire hazamegyek. Nem bánom. Azt bánnám, ha nem lenne életre való. A kályha mellé huppan egy székre, ropogtatja a derekát. Mint akit kerékbe törnek, úgy pattognak a csontjai. Mellette fekete szén lapul a vödör alján, a másik, kanna már üres, elégett a tartalma. Az ajtón kívül gyerekricsaj. Harsog kint az estében, amely olyan fekete, mint a szén a vödör alján. Az úton, kívülről idedör- gölődzik az üveges ajtóhoz, mint árva eb, nyúlós, ragacsos sár. Télies sár. Pár feketedett vénember, kendős asszony óvakodik be az ajtón. — Jó meleg van — dörzsölik a kezüket. — Itt jó meleg van. Valaki rákezdi erre. — Itt az van, jó meleg van, mint a pokolban. Kint meg hideg. Akkor ki kérdezte meg, amikor hat gyerekkel szabad ég alatt aludtam a télen, hogy nem dögölsz meg a hidegben? Reggelre megderesedeti felettünk a dunyha, alig tudtunk kivakarózni belőle. Égőszemű asszony ajkáról pattog a szó. Élesen, mint a puskalövés. — Lakás kellene, emberi hajlék. Megírhatja, azért megyünk mostan a tanácsülésre, mert az embernek lakni kell, élni kell az embernek. nem egészen úgy, mint az állatnak. Ezt kell megérteni. Tüzel a tekintete. Bőg a kályhában a tűz. — Ott a két szűk helyiség, meg a hat gyerek. Ha kint esik, bent is csurog, csepeg ránk, egyszer majd ránkszalcad. öt körül szűnik a szavak géppuskaropogása, az emberek, asszonyok elmennek tanácsülésre. Botos Gyulát, Szamosvári Józsefet, Bada Bertalant várom, ötre beszéltük meg a találkozást. De nem jön senki. Csend van. Ül az asszony a kályha mellett, nézi a terem falát. Vagy mást bámul, ki tudja. A fia a kórházban fekszik. Bongyor kölyök nyitja ránk az ajtót, félénk, fakó madárka. Fázik. Küldi az asszony Bada Bertalanért. A kölyök eliramlik. Nemsokára újra dönti ránk az ajtót. Liheg. — A Bada Bertalan nincs otthon, a varosba ment. Villog a foga. rmnt a hó. Szóval ma nem lesz megint a. riportból semmi. A három fiatal férfi, akiknek a kedvéért ma idejöttem, akik most végezték el az általános iskola harmadik negyedik osztályát, ma úgy látszik, nem jönnek. Más dolguk akadt. Hiába várom őket hát itt — a klubban. Vagy inkább váróterem ez? Legalábbis itt úgy jön- nek-mennek az emberek. Igen, ez a jó kifejezés, jönnek-mennek, mozognak. Ez az álkonyattáji jövésmenés is mutatja. megmozdult ennek a földnek a népe a hegy tövében, mint a szélben a fák ágai. Egyre mozog, fészleelődik egy csoport ember, aki még a „történelem eiettf”) időben telepedett meg itt,i keresi a helyét. Ezért a' szavak könyörtelen gép-1 puskaropogása, azért a vágy egy-egy fiatal legényben, hogy írni tudjon, olvasni tudjon. Maga a klub születése w c folyamat része. Májusban született, orgona-nyilaskor. Akkor por voll a Pécskő utcában, most sár. Az is, ez is eltűnik egyszer. Ez még időbe telik, lenni kell érte egyet, s mást. A lényeg, hogy a folyamat megkezdődött, s nagyszerű most érezni ezt, ha nem is jön, akit várok. E gondolatok járnak a fejemben, miközben bőg s kályhában a tűz, és meleg van és csend. Ketten vagyunk az asszonnyal a teremben. Néha betoppan' valaki melegedni, aztán elmegy dolgára. Azt mondja az asszony, a klubfoglalkozás ma csak este hétkor kezdődik, korán jöttem. Ha akkor jövök, nem találok üres termet. — Aha — bólintok. Bőg a tűz eszeveszetten. — Jó huzata van — mondja aztán az asszony megint. Té/Oi nem ér Az emberek jönnek-mennek i
