Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-19 / 264. szám

6 N 6 G E A H 5984. AeaeeHaer 39. aaowaha* 'Oála.t z&liink fílofuóütknak Jogosan kiváncsiak Teájes névvel, és lak­címmel ellátott levél éke­zett szerkesztőségünkbe Nagybátonyból. írója há­rom nevet sorol fel. Mind­hárommal kapcsolatban megírja, hogy viselője megdézsmálta a társadalmi tulajdont, s hogy bűncse­lekményét az önkéntes rendőrök leplezték le. Ol­vasónk az iránt érdeklő­dött. milyen intézkedés történt a bűncselekmények felderítését követően. A közérdekű bejelentést Nagybétonyban, és a Nóg­rádi Szénbányászati Trösztnél megvizsgáltuk, hogy két tolvaj elvette méltó büntetését: egyikü­ket. a társadalmi bíróság vonta felelősségre. A har­madikról azonban megtud­tuk, hogy levélírónk téve­dett A Katalin Bánya­üzem e dolgozója sok anyagot vitt haza; valóban — s látszatra nem alapta­lanul — felmerült a gya­nú, hogy megdézsmálta a társadalmi tulajdont. Az elénk tárt bizonylatok lát­tán meggyőződtünk, hogy az említett dolgozó az, anyagokat szabályszerű en­gedéllyel vitte haza. A hatalmas bányásztele­pülés lakói élénk érdeklő­déssel kísérik az önkéntes rendőrök önzetlen, fontos munkáját. Intézkedésüket gyakran azok is látják, akik nem tagjai a testület­nek — így a titoktartás megsértése nélkül is sokan szerezhetnek tudomást ar­ról, hogy valaki ellen eljá­rás indult. Két okból is szükségesnek tartjuk, hogy a gazdaságii vezetők mind Nagybátonyban, mind má­sutt tájékoztassák — ter­mészetesen parancsnokaik útján — az önkéntes rend­őröket bejelentésük sorsá­ról. Annak, hogy a törvény­nyel nyílt összeütközésbe kerülőkről sokan megtud­ják, milyen büntetésben részesültek, igen nagy a visszatartó, nevelő ereje. A szocialista sajtó ennek ismeretében — s nem szen- zációkergetés v^—‘t — számol be rendszeresen egyes bűncselekmények el­követéséről, a miattuk ki­szabott büntetésről. Ha a bejelentést követő nyomozás, vizsgálat az érintett személy ártalansá- gáról tanúskodik, ez a tény is nyilvánosságot érdemel a megfelelő keretek kö­zött. — b. z. — Miért zártak be ? című cikkükre válaszolom, hogy a Jó Barát kisven­déglőt a továbbiakban azért nem üzemeltetjük, mert az épület szanálása következtében az MTH tanuló­kat vacsoráztatni más éttermünkben nem tudjuk, s a tanulók érdekében ez en megoldást kellett vá­lasztani. A kísvendédló ételforgalma naponta mintegy 50—60 adag volt, melyet a jövőben úgy igyekszünk melodani, hogy a vendeget vagy előfizetéses vacsorá­val, vagy alacarte ételek formájában tudjuk kiszol­gálni a mintegy 150 ipari tanuló vacsoráztatása mel­lett, A vacsoráztató kis vendéglő megszüntetése kényszermegoldás volt az ipari tanulók vacsorázta- tásának előtérbe helyezési vel. Tóth László a Felső-Magyarországi Üze­mi Vendéglátóip. V. igazg. Ezrekbe kerülhet a feledékcnység D. G. szécsényi olvasónk panaszolja, hogy édesany­ja az őt ért tűzkárért nem kapott kártérítést, noha a tűz keletkezésében vétkes nem' volt, s a kárt jelen­tette az Állami Biztosító megbízottjának. A BM. Nógrád megyei Tűzrendészti Osztály pa­rancsnoka kérdésünkre el­mondta, hogy a biztosító intézet jogosan járt el. A tűzesetet, — a hamar, sa­ját erővel eloltott tüzet is —, azonnal kell jelenteni a tűzrendészet! hatóságnál, vagy ha az a községben nincs, a tanácsnál. Kívá­natos, hogy a tűzesetek be­jelentésének kötelezettségé­re az Állami Biztosító az eddiginél alaposabban ok­tassa ki munkavállalóit, így megelőzőzhető az olyan eset, ami a közelmúltban Bujákon történt: egy biz­tosított nem kaphatta meg a majdnem tizennégyezer- fonntos kártérítést, mivel a tűzesetet nem jelentette. Jogszabály-magyarázat Olvasóink kérésére is­mertetjük a lí'1964./VIII.9. Korm. számú és a 3 1964. VIII.9/ HM. számú A HONVÉDELMI KÖ­TELEZETTSÉGET TEL­JESÍTŐK érdekvédelmé­ről szóló rendeleteknek a sorkatonai szolgalatot tel­jesítők, valamint a tarta­lékos hadkötelesek csa­ládi segélyéről, betegbiz­tosítási és nyugdíjjal kap­csolatos szabályokról in­tézkedő részeit.* Az emlí­tettek munkaviszonya (mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezeti tag­ságai alapján járó ked­vezményeket későbbi szá­munkban ismertetjük. A rendelkezések ki­mondják, hogy az állandó lakhely szerint illetékes tanács végrehajtó bizott­ságának szakigazgatási szerve a katonai nyilván­tartásba vételt követően a sorkötelesek ellátására szoruló hozzátartozóit a szociális juttatás és egyéb támogatás szempontjából nyilvántartásba veszi és a sorköteles behívása ese­tén az ellátatlan hozzátar­tozóknak a tanácsi hatás­körbe utalt, juttatási biz­tosítja. A sorkatonai szolgála­tot teljesítő hozzátartozó­ját családi segélyben kell részesíteni, ha a bevonult, bevonulása előtt saját ke­resetéből, illetve jövedel­méből tartotta el a hozzá- tartozóját és az munka- képtelen, illetve eltartás­ra szorul. A családi se­gélyt az állandó lakhely szerint illetékes egészség- ügyi osztály (csoport) ál­lapítja meg és intézkedik folyósításáról a behívott vagy hozzátartozója ké­relmére. A munkaképte­lenség. illetve csökkent munkaképesség bizonyí­tásához a rendeletben elő­írt orvosi igazolást kell mellékelni. A családi segély havi alapösszege 250 forint és az eltartásra szoruló csa­ládtagok számától függő­en emelkedik minden to­vábbi igényjogosult hozzá­tartozó után 80 forinttal. A TARTALÉKOS HON­VÉDKÉNT, vagy tisztes­ként bevonult személy családi segélyét — ha munkaviszonyban állt — a bevonulás előtti átlag- kereset 20-70 százaléká­ban kell megállapítani, az eltartottak számától füg­gően. Ugyanez vonatko­zik a kisipari sző vetkeze­tek tagjaira. A munka- viszonyban nem állt sze­mélynek a családi segélyt 100-350 forintban kell megállapítani. A tartalé­kos tiszthelyettesek és tisztek családi segélyt nem kapnak, ők fizetés­ben részesülnek a fegyve­res testületnél. A betegségi ellátással kapcsolatban a rendelke­zések kimondják, hogy aki a bevonulás előtt munkaviszonyban állt és ez a mukaviszony a kato­nai szolgálat alatt is meg­marad, a bevonult a sa­ját személyében ugyan a betegségi biztosítás szol­gáltatásaira nem jogosult, de családtagjai továbbra is jogosultak. A katonai szolgálat ideje alatt fel­lépett betegségek miatt a szolgálatból elbocsátott hadkötelest a közgyógyel­látás szabályai szerint díjtalan orvosi kezelés, gyógyszerellátás és kórhá­zi ápolás illeti meg. Ugyanez illeti meg a hoz­zátartozóját a katonai szolgálat ideje alatt, ha saját jogán nem biztosí­tott és utána családi se­gélyt adnak. A CSALÁDI PÓTLÉK IS MEGILLETI a katonai szolgálat idejére a had­kötelest. ha a dolgozo a bevonulás hónapjában, vagy azt megelőző hónap­ban munkaviszonyban, vagy termelőszövetkezeti iagsági viszonyban állt. A munkaviszonyban. vagy termelőszövetkezeti tag­ságban álló feleséget a családi pótlékkal kapcso­latos rendelkezések szem­pontjából eg3'edülálló nő­nek kell tekinteni és így nagyobb kedvezményre jogosul!. Emlékek az Illegális pártmunka napjaikéi Beszélgetés Pothornik József elrtárssah, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójáról Az erdők, a mezők dűs- koronájú, vastagtörzsü fái­nak gyökérzetük adja az életnedvet és gyökérzetük kapaszkodik százezernyi szálával a földbe, hogy a viharok ereje ki ne téphes­se. Nemzetünk büszke fajá­nak koronáját, törzsét is szétzúzta, letépte, ütötte- vágta a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforra­dalom, de gyökerét, életet adó gyökerét nem tudta kitépni, mert az az egysze­rű emberek tízezreinek a szivében élt tovább, és azok erejéből táplálkozott. Arról, hogy a szabadság hajtása újra szárbaszök- kent, s napjainkban meg­int dús lombkoronát vise­lő erős, egészségesitörzsű fa. — beszélgetünk Pothor­nik József . elvtárssal, aki az illegális kommunista párt harcosaként vette ki részét ebből az újraterem­tésből. így emlékezik: ' — Eleinte nem a mar­xizmus eszméinek ismereté­ben kapcsolódtam a harc­ba. A körülöttem zajló élet, a munkásosztály nyo­mora a kapitalizmus nye­reségvágya vezetett erre az útra. Táplálta tudatos­ságomat a szakszervezet felvilágosító munkája is. A nyolcórás munkaidő tizen- kétórásra emelkedett, a fi­zetett szabadságot leszorí­tották, igazságtalan jogcí­meken vontak le egyre újabb összegeket munka­bérünkből. Ez volt az az alapkér­dés, melyért sok elvtár­sammal együtt harcba in­dultunk. Elég hamar felismertük azonban, hogy a szakszer­vezeti vezetők között akad­nak megalkuvóik, a moz­galmak sokszor nem eléggé osátályharcosak. Szükség volt a kapitalizmussal szemben erélyesebb fellé­pésre. Ezek a tényezők lé­nyegesen hozzájárultak ahhoz, hogy mielőbb meg­alakítsuk a kommunista pártot. A szomszédos Cseh­szlovákiában legálisan mű­ködött; a kommunista párt és az elvtársak Losoncról elláttak hasznos pártanya­gokkal. — Mit jelentett ab­ban az időben a kommunista párt megalakulása? — A Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulása ütőképes akciókra mozgó­sította tagjait. Szervezete­ink mély illegalitásban működtek, mivel a Hort- hy-rendszer kegyellen ül­dözésének voltak kitéve. 1926-ban Baglyason, a pártinak már 83 tagja volt. Mint medencetitkárnak minden vasárnap Pestre kellett mennem eligazítás­ra, ami nem volt egyszerű dolog. így kerültem kap­csolatba Révai József, Sze­retni Sándor és Friss Ist­ván elvtársikkal, ' I orn.oly megmozdulásokra tudtuk a bányászokat mozgósíta­ni. 1926-iban éhségmenetet próbáltunk szervezni. A választásokon képviselője­löltet akartunk állítani. 1927 februárjában hatvan- hármunkat letartóztattak a Szántó-féle perrel kapcso­latban, de a bíróság fel­mentett. Nagy élmény volt szá­momra 1928 márciusában a Losoncon megtartott bá­nyászkonferencia, ahol Kun Béla és Orosz Nándor elvtársakkal találkoztam. — Tudomásunk szerint Pothornik elv­társ számos Illegális konferencián vett részt. Melyiket tart­ja a legjelentősebb­nek? — Számomra az 1930- ban megtartott második pártkongresszus jelentette a legnagyobb élményt A kongresszuson fedőnevün­kön szerepeltünk, így az itteni Hovan József, Kul­csár, jómagam Futó néven. Ez a kongresszus az egész párt, de Nógrád me­gye illegális munkájával foglalkozott és megszabta a feladatokat. — Az illegális pártéletben milyen jellemvonások dom­borodtak ki? — Elsőnek az áldozatvál­lalást említeném. Ragyogó példa legyen erre Házi Fe­renc szabósegéd magatar­tása, aki segédmunkásként dolgozott a zagyvái rako­dón három hónapig, míg a korai vég ei nem érte. — Az áldozatvál­lalás valószínűleg Pothornik elvtárs akkori munkájában, de az itt élő bá­nyászcsaládok előtt sem volt ismeretlen? — Magamról elég talán annyit, hogy nagyon sok­szor tettem meg a gya- logutat a Karancson át a határon Ragyolcra három óra alatt. Viszont nem fá­rasztó, s nein nehéz a le­mondás, vagy áldozatvál­lalás akkor, ha annak ered­ményei, gyümölcsei, jó ta­pasztalatai vannak. Ha nem is sikerült minden ak­ciónk, tanultunk a kudar­cokból is, hogy máskor jobban dolgozzunk, s ez erőt adott. Bizony sokat szenvedtek a pártmunkások családjai. Nemcsak nyomor, de sok esetben kilakoltatás volt az osztályrészük. Ott van pél­dául Blaskó István elvtárs esete, akinek a lakásában illegális összejöveteleinket tartottuk. Irgalmatlanul ki­űzték lakásából és nem volt aki befogadja. Az én családom is egy ideig eggi libaólban húzódott, meg — Az ellenforradalmi rendszer kéri élhetetlen és vérszomjas volt. A körözés alatt álló kommunisták fe­jére vérdíjat tűztek ki. Az engem elfogo személyt öt­ezer pengővel akarták ju­talmazni. De pénzt kapott a spicli is. Mint irattári adatok mutatják, a F-137- es jelű besúgó havi hús* pengőt kapott. Sok kárt tett nekünk. A második vi­lágháború befejeztével Fü­zesabonyba bujdosott, de rendőrségünk visszahozta. Kövesi Bélának hívták, egykori vöröskatona volt. Ezért bíztam benne, de beárult. Egyébként az elfo- gatása utáni reggelen hal­va találtuk. felakasztotta magát. — A* üldözés« ta­pasztalatai bizonyá­ra nagy emberisme­retre nevelték az ille­gális munkát végző­ket? — Háromféle természetű embert ismertem meg. Azt, aki mindent vállalt a moz­galomért, olyat aki besú­gott, és a közömbösök tö­megét. Az utóbbiakat kel­lett aktivizálnunk a besú­gókat lelepleznünk és el­űznünk. Ilyen esetünk több is volt. — Nehéz, sokszor megpróbáltatások­kal teli életükben a párttagokon kívül kinek a támogatásá­ra számíthattak? — Voltak humánus ér­zésű emberek és szimpati­zánsok. Jó példa erre az a főmérnök, aki saját fele­lősségére tíz nappal elha­lasztotta családom kilakol­tatását, mert a kisebbik gyermekem baranyhimlós volt. _ Igen nagy felelősséget1 vállalt magára Bodor Jó­zsef nevű . aknászom. Ugyanis vasárnaponként reggel fél hatkor rendszere­sen Pestre kellett utaznom, a műszakinak pedig csak hat órakor vott vége. Egy­szer két napig voltam tá­vol és valaki felismert Ta­tabányán. A csendőrség azonnal kutatni kezdett a müszaknapióban, de az ak­nászom igazolta a két na­pot, mintha munkában töl­töttem volna. — Harcos, fáradsá­gos idők voltak az illegalitás évei, mit mondhat a jövőnek, a fiatalságnak? — már nincs szük­ség nagy áldozatokra. Eze­ket a párt illegális harco­sai meghozták. A fiatalok! ne feledjék ezit és legye-' nek kötelességtudóak. Mi a1 marxi-lenini irodalmat te­metőkben bujkálva tanul­tuk, közben biztonsági őrö­ket kellett állítsunk. Ma erre sincs szükség. Ezért tanuljanak szorgalmasan. Fiataljaink, kövessék a KISZ kongresszusának elő­remutató céljait és érjenek el minél nagyobb sikere­ket. Bokor István

Next

/
Oldalképek
Tartalom