Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-18 / 263. szám

19&L december iS péntek KÖGS.Í9 3 írott tnalasstrendelet Bürokratikus huzavona az újítások elbírálásánál Ma már senki sem vi­tatja, hogy az újítómoz­galom igen eredményes se­gítője a termelésnek, hoz­zájárni a kulturáltabb munkamódszerek megho­nosodásához, számtalan esetben pedig a nehéz fi­zikai munka megkönnyí­téséhez. Ennek ellenére több helyütt tapasztaljuk, hogy a bürokratikus ügy­intézés fékezi az alkotó elmek szárnyalását ós sok­helyütt tehertételnek érzik a vezetők az újítómozga- lommail való törődést. E tekintetben legtöbb a gond az építő-, fa-, és épí­tőanyagiparban van. Ezért is kerestük fel Nagy Jó­zsefet, az Építő Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkárát, aki az újítómoz­galom fejlődését értékelve a következőket mondotta: — Tizenöt évvel eze­lőtt bontotta ki szárnyát ez a mozgalom. Ebből az alkalomból megyebizottsá­gunk az iparág legjobb újítóival, szakszervezetünk újítási felelősével és az újítási megbízottakkal ta­nácskozást folytatott. Ez a megbeszélés előkészítője volt az országos szinten megtartandó tanácskozás­nak, amelyre januárban' kerül sor. Egyöntetű véle­mény volt az hogy a moz­galom sokat fejlődött, ki­alakult az újítók gárdája és, bár a lehetőségeket még korántsem használ­juk ki az újítók száma év- ről-évre növekszik. Az újítók sokat segítet­tek a műszaki színvonal emelésében, a termelé­kenység növeléseben, de jelentősen hozzájárultak a nehéz fizikai munka meg­könnyítéséhez, a munká­sok szakmai képzettségé­nek növeléséhez. Más te­kintetben is előbbre ju­tottunk. A műszakiak mel­lett mind több szakmun­kás jegyezheti nevét az újítási naplóba. Ez a meg­állapítás azonban nem vo­natkozik megyénk építő­iparára. Ezután a fejlődést gát­ló problémákról szólt: — Előbbre lehetnénk, ha egyes gazdasági veze­tők szemlélete alapjában megváltozna. Ugyanis so­kan még nem értik a moz­galom fontosságát, jelen­tőségét a gazdasági élet megjavításában. Ennek tu­lajdonítható, hogy a tör­vényes határidőn belül — egy hónap — csak a leg­ritkább esetben bírálják el az újításokat. Ez még csak hagyján. Amikor azonban a kivitelezésre kerül a sor, akkor azt han­goztatják: Most terme­lünk, ha lesz időnk, erőnk, akkor majd kivitelezzük. Hasonló a helyzet az újítási feladattervek meg­valósításának ellenőrzésé­nél is. Addig már eljutot­tunk, hogy ezeket a prog­ramokat az év elején el­készítik, sőt egyes helye­ken hosszabb időre is. Ké­sőbb meg is vitatják a munkásokkal. Utána azon­ban legtöbb helyen a sül­lyesztőbe kerül. Onnan csak akkor veszik elő, ha a felsőbb szervek érdeklőd­nek a végrehajtás ered­ményeiről. Végső megol­dásként, de azt is csak a felsőbb szervek unszolásá­ra, újítási hónapot7 ren­deznek, s azt 'hiszik, hogy ezzel letudták ezirányű kö­telezettségeiket. Pedig nem így van. A tanulságok le­vonása is fontos. Ezt mu­tatja az Öblösüveggyár példája. Az első félévben 89 újítást adtak be. Az augusztusban megtartott , újítási hónap során 55-en jegyeztették nevüket az újítók könyvébe. Tovább­ra is gondot okoz azon­ban a munkásújítók se­gítése.- Kevés gyakorlati támogatást kapnak ötlete­ik, elképzeléseik megvaló­sításához a műszakiak­tól. Az előbb emlí­tett hinyosságok egyúttal a szakszervezeti munka gyengeségét is tükrözik. Ezért a soronlevő újjá- választásoknál arra törek­szünk, hogy olyan aktívák töltsék be ezt a tisztséget, aíkiik jól képzettek, meg­felelő partnerként tudnak tárgyalni az illetékes gaz­dasági vezetőkkel. Rendelet írja ellő, hogs nagyobb gyárainkban mű­szaki képzettségű dolgo­zó — önálló munkakör­ként — töltse be ezt a posztot. A gyakorlat azon­ban mást mutat. Az újí­tási megbízottak egyéb más feladatok miatt kép­telenek eredeti megbízá­suknak eleget tenni. De az ' átszervezések követ­keztében is bürokratiku­sabbá vált az ügyintézés. Hónapokba telik, míg az újító megtudja; elfogad­ták, vagy sem javaslatát. Ezt bizonyítja a Síküveg­gyárban Lakatos Rezső és társa példája. Újításukat már egy éve alkalmazzák, újítási díjat azonban még egy fillért sem kaptak. Nem megnyugtató a hely­zet a tapasztalatcserékre küldött újítások felhasz­nálásánál sem. Legtöbb helyen asz íróasztal legal­só fiókjába kerülnek. A megyebizottság ter­veit a következőkben fog­lalta össze: Az országos tanácskozás tanulságai alapján meg­próbáljuk rádöbbenteni gazdasági vezetőinket és a szakszervezeti bizottsá­gok reszortfelelőseit, hogy milyen fontos népgazdasá­gi jelentősége van az újí­tómozgalomnak a gazda­ságos termelés megvalósí­tásában a termelékenység növelésében. A negyedéves termelési tancskozáson pe­dig az illetékes műszaki vezetők kötelesek majd számot adni arról, hogy az illető üzemrész mit hajtott végre az újítási feladattervből, miért van lemaradás, kinek, mit kell tennie. A választások után egésznapos tanácskozás ke­retében a szakszervezeti újítási felelősökkel megvi­tatjuk az újítási rendele­tekkel kapcsolatos felada­tokat és a propaganda munka módszereit. V. K. Kísérősorok egy kitüntetéshez Bensőségesen kedves zé­rómozzanata volt csütörtö­kön délelőtt a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottsági ülésének. A me­gyei pártbizottság tisztség- viselői jelenlétében Szath- mári Nagy István, a Nép­front Országos Tanácsának titkára a Munkaérdem­rend ezüst fokozatált adta át id. Nagy Béla elvtárs­nak, a munkásmozgalom becsült, régi veteránjának, az ipari munkásfiatalok máig is fáradhatatlan ne­velőjének, a Salgótarjáni Iparitanuló Intézet igazga­tójának. Az üdvözlő szavak mele­ge, az ünnepi aktust kö­vető taps ereje bizonyság, hogy a magas kitüntetés id. Nagy Béla szerény sze­mélyében méltó viselőre talált. Töretlen Mi moz­galmi múlt áll a 66 éves ünnepelt mögött s a nép­front mozgalomban dolgo­zók tudják leginkább, mennyire- fáradhatatlan Béla bácsi a jelenben is. Nem szorul ugyan be­mutatásra sem múltjában, sem jelenében, az ünnep­lés alkalma mégis össze­gezni kívánja a tiszta pá­lya nagyobb állomásait, ö igy emlékezik ezekre: — A munkásmozgalom­hoz kapcsolódásoméit a szülői ház predesztinálta. Apám acélárugyári mun­kás volt s magam is e vál­lalatnál lettem nevelő. Az első világháború- után. mint leszerelt tartalékos tiszt csatlakoztam a Ta­nácsköztársaság fegyveres erejéhez. A Salgótarjáni Vörös Vasas ezred máso­dik századának lettem a parancsnoka. Részt vettem a tiszai hadjáratban "s har­coU.urtk Salgótarján—So- moskó terében. Ilyen tevé­kenység meghatározó as, ember egész életére. A forradalom leverése után csak azért nem következett felelősségrevonás, mert a gyár munkíssága egysége­sen állt helyt a nagy na­pok minden tettéért s ol tömeges megtorlást még Horthyék sem érezték ajánlatosnak. A vállalat újra alkalmazott nevelő­nek. A második világhábo­rúban katonai szolgálatra rendeltek, három év hadi­fogság s azóta itthon. Ta­nítom a fiatalokat és 47 óta aktív részese vagyok a népfrontmozgalom munká­jának. — Magamról talán még annyit: két fiam van Béla, a salgótarjáni SZTK rendelőintézet igazgatóin és Miklós, akt szintén munkásneveléssel foglalko­zik. S van három kisnnn- kám. A hosszú pálya megér­demelt nyugalmáról kér­dezzük. Tiltakozó mozdv lata előtte jár szavainak .• jelzi, hogy erről más fel­fogása van, mint amit áfl tálában éptenek. És már fejtegeti is: — Január elsején me­gyek nyugdíjba, de ezt. a tényt inkább formalitás­nak tekintem, mert, erőm, egészségem mást diktál. Azt, hogy utána munkás­ságom még nagyobb részét ajánlhassam fel a nép­frontnak. amelynek mun­kája nagyon szivemhez nőtt. Erre a szép programra s a kitüntetés örömére csendülve koccannak egy­be az ünneplők poharai Barna Tiber rHrtrirkéúrHHrirkirk* ****** *■»*■★***■* *44* ***** ***** t k At-k k A * h* * hA A A * ***** A A k * kit * i •*-* Hősi harcokra emlékezünk Nógrádi Sándor partizán­csoportja magyar földön 4 Nógrádi partizáncsoport. 1944. október végén kelt át a/. Ipp- lyon. A partizánok már hosszú utat tettek meg. 1944 október' 8-án 18 órakor indultak Kievből egy Doug­las típusú, nagyteljesítményű katonai szállítógéppel. A csoport akkor még csak hat főből állt. Zólyom mellett szálltak földre este 9 óra körül. A legfontosabb feladatuk földreszállás után az volt, hogy Zólyomba menje­nek, a Voljansaki parancsnoksága alatt álló szlovák partiián dandárhoz, hogy megbeszéljék az együttműködést és tájékozódjanak a helyzetről. Az út minden lépése harcot, önfel­áldozást követelt valamennyi partizán­tól. Jól tudták, hogy előrejutni csak úgy lehet, ha fegyelemzett módon, minden időt kihasználva gyengítik a németek élő erőit, felszereléseit és el­látását. Amikor a Nógrádi partizáncsoport elvált a szlovák partizán egységtől, a donovald tiszrtásról lefelé húzódva, a hegyes-erdős terepen haladva, nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Fel­derítőik gyors munkája következtében a híreket és adatokat helyesen ér­tékelte, melynek következtében a pa­rancsnok elhatározása gyorsnak és reá­lisnak bizonyult. Amerre elhaladtak -mindenütt támo­gatta őket a nép, a falvak lakossága: Amikor a Garamitól a brezovói fo­lyócskán keresztül Madách Imre szülő­faluján, Alsósztregován át eljutottak az Ipoly közelébe, a csoport 28 főből állt A felderítés már három napja folyt, hogy hol lesz a legcélszerűbb az át­kelés a németek által erősen őrzött Ipoiyon. A partizáncsoport, a németek ónra előtt kelt át az Ipoiyon és ha­ladt át Ipolytarnócon a vasútállomás mellett, a Losonc—Balassagyarmat felé vezető vasúti töltésen és a műút vona­lán. Az őszi esőzések feláztatták a ta­lajt, az emberek is csuromvizesen, bőrig ázva cipelték nehéz felszerelé­seiket a sziklás-csúszós hegyoldalakon a kijelölt hely felé. Arra, hogy kipihenjék magukat, meg- szárítsák ruhájukat, még csak gondol­ni sem lelhetett. Amikor pihenőjük volt, úgy heveredtek le a sáros földre, vi­zes ruhában. Nem lehetett sokat této­vázni, várakozni, pihenni egy helyben, akármilyen fáradtak voltak. Igyekez­ni kellett a meghatározott cél felé, a parancs teljesítésére. hosszú menetelések során sem szakadtak el a Szovjetuniótól. A rádió megszüntette a távolsá­gokat, áttörte a frontokat, a határo­kat. A Kossuth-rádió hangja és a „Nagy Föld" szava új bitet és erőt adott a partizánoknak a további harc­hoz. Kardos Éva, a cspport egyik partizán- lánya így beszél a rádiójukról: „November 7-e volt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepe. Kora reggel indultunk útnak ünnepi érzéssel, bizakodva. Az egyik hegyoldalon megálltunk, itt volt a rá­dióösszeköttetés ideje. Jósé Sandoval spanyol származású elvtárs és Tánya, a kis ukrán lány felszerelték az anten­nát egy faágra és rövidesen hallani le­hetett a Nagy Föld üzenetét, a Szov­jetunió szavát. Megilletődve, csend­ben állt mindenki. Ez a kis készülék jelentette számunkra az állandó, el- téphetetlen kapcsolatot a szovjet hazá­val. Tánya olvasta fel a táviratot. A parancsnokság köszöntötte a partizá­nokat a nagy ünnep alkalmából és sok sikert kívánt tovább) harcaikhoz.” Az éjszakai nehéz menetelés, a fo­kozott figyelés nagyon megnehezítette a munkát. A sötétségnek azonban minden percét ki kellett használni, amíg a nyüzsgő németeken keresztül eljutottak a puszták népének segítsé­gével a Légrádi-féle vadászházihoz. A kastélyhoz érve a partizánokat el­szállásolták és azonnal megszervezték az őrséget. A felderítők pedig az ét­kezés u-tán folytatták munkájukat. A parbizánvállalkozás éltető eleme és si­kerének záloga a nép támogatása volt. A karancsvölgyi emberek is gondos­kodtak a partizánok élelmezéséről. Kenyérrel, szalonnával, tejjel igyekez­tek tőlük telhetőleg a legjobban ellát­ni a harcosokat. A Légrádi-vadászíkastély a Karancs hegység lábánál a völgyben, sűrű er­dővel övezett kis csörgő patakocska mellett épült. Csodálatosan szép hely ez. Nem véletlen, hogy vadászkastély épült ide. A legközelebbi község Ka- rancstoerény és Lapújtő, amely lég­vonalban alig több, mint két kilo­méter. Salgótarján és Somoskőújfalu, a Karancs hegység túloldalán 5—7 ki­lométerre található. A környék la­kossága zömmel ipari munkás, a bá­nyánál és a salgótarjáni gyárakban dolgozó emberekből tevődik össze. M indez még nagyobb erőt es le­hetőséget nyújtott a szervező munkához, A munkások és pa­rasztok körében á nyilasok nem talál­tak talajt. A Száiasi-féle nyilas kor­mány azon intézkedésének, hogy 10 eves korból 60 éves korig mindenki! vonuljon be. nem tettek eleget, A par-| tizánok segítették a falvak és tanyák! népét felvilágosító szóval. Javasoltak! hogy rejtsék el élelmüket a németek elől, és vonuljanak a hegyekbe, ne szol­gálják., ne segítsék Szálasit, Hitler bé­rencét. A Nógrádi Sándor vezette partizán­csoport tudta, hogy a Salgótarján kör­nyéki hegyekbe ellenállók. fegyver: bányászok vonultak. A hir gyorsain bejárta a környéket, hogy több száz partizán van a hegyekben, A partizá­nokat egy alezredes vezeti. Ez termé­szetesen előnyt jelentett a partizánok számára, mert a csendőrök és velük együtt más katonai alakulatok is igye­keztek elkerülni a Karancs-hegységet A felderítők Nógrádi elvtárs utasí­tására elindultak, hogy közöljék Ban- dúr Gyulával, a mono szar partizán- csoport vezetőjével az üzenetet. — Még az éjjel vegye fel vele a kapcsolatot a káráncsberényi vadász- kastélyban — hangzott az üzenet, szö­vege. A Monosaa hegységben levő par­tizánok gyorsan, tanácskozáson elemezték a kialakult helyzetet, örültek a Nógrádi Sándor vezette par­tizáncsoport megérkezésének. Szere­tettel üdvözölték őket. Úgy döntöttek, hogy azonnal útba indítják a hírt hozó két felderítőve! Ranancsberénybe a nógrádi partizánegység harcálláspont­jára Bandúr Gyulát, György Lajost, Novak Bélát, Bandúr Árpádot, György Bélát. Ugyanakkor Bandúr József. Ban­dúr Lajos és Janák József visszamen­tek a faluba, Ragyolcra, hogy értesít­sék az otthon maradt kommunista ér­zelmű embereket a történetekről és megfigyeljék a német, valamint a ma­gyar katonák — oeemőőíöfc mozdula­tait. SsesssaSS !hs*ee

Next

/
Oldalképek
Tartalom