Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-05 / 227. szám
4. worts A n TBR4 noweeaber 5. esBMnSHS Moat jelent meg Versmondó fiatalok Pillanatképek a megyei könyvtárból H és munkaszervezés Nemcsak érdekes, hanem olvasmány is Dr. László Domokos—Dr. Tresser Pál most megjelent szak- könyve. Az indoklás egyszerű: a két jeles szakember mindennapi életünk egyik legizgalmasabb kérdését tárgyalja könyvében, a magyar mezőgazdaság alakulását. . És kit ne izgatna és érdekelne, hogy lesz-e elegendő kenyér nemcsak holnap, de holnapután is a családok asztalán? Lesz-e elegendő húsunk, zöldségünk, gyümölcsünk? S ha lesz, milyen áron? A termelőszövetkezetek megerősödése, az eddiginél gyorsabb előrehaladása — a gépesítés mellett — a ju munkaszervezés és a helyes jövedelemelosztás függvénye. Szocialista nagyüzemeink állandó korszerűsítése közben mind jobban érdekeltté kell tenni az embereket a meny- nyiségileg több és minőségileg jobb munkában. De érdekeltté tenni őket a helyes és ösztönző jövedelemrészesedéssel is lehet. A könyv szerzői a zsámboki Petőfi és a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet adatai, példái alapján elemzik a jövedelemrészesedés módjának hatását a gazdálkodás menetére. Hasznos kézikönyve lehet ez a mű minden termelőszövetkezeti vezetőnek. És érdekfeszítő mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik a magyar mezőgazdaság minél gyorsabb és eredményesebb fejlődését. (Mezőgazdasági Kiadó). Verseny — A szép szó szerelmesei: a versbarátok adtak egymásnak találkozót a minap Kisterenyén, a salgótarjáni járási művelődési házban. A járás három iskolája: a salgótarjáni, a kis- terenyei és a pásztói gimnázium versszerető, versmondó fiataljai gyűltek egybe, számszerint tizennyolcán, hogy nemes vetélkedőn mutassák meg egymásnak szívük szerint kedves költőiket, azok egy- egy hozzájuk legközelebb álló művét. Kedvem volna felsorolni valamennyi fiatalt, aki ezen a találkozón ott volU de úgy vélem, igazságtalan lennék ezáltal azokkal a ma már százakra menő ifjú versbarátokkal szemben, akik részben a területi korlátozottság, iskolákra szűkítettség, részben más elfoglaltság miatt nem vehettek részt a szavalóversenyen. S azt hiszem, nem is annyira a nevek jelentősek most, mint a tény: a versszeretők táborának igen örvendetes növekedése. Ennek teljességét úgysem adhatnánk. Magyar költők műveiből. Ez volt a szavaló —, vagy inkább nemesebb és valóbb lényegében: versmondó verseny egyetlen megkötése. Mert ezen a találkozón a 18 jelentkezőből egyetlennél is nyoma sem érzett a régi, rosszfajta szavalásnak, a hadonászó deklamálásnak, amely a színjátszás rég elavult elemeit elegyítette az előadóművészetbe, a pódiumművészetbe még néhány esztendővel ezelőtt is. Ezek a fiatalok verseket mondtak; egyszerűen, tiszsok ígérettel tán s lényegre tőrön, alázattal szolgálva a választott mű eszmeiségét. Leg- | többjük — ha elvétve még kisértett is jele — távol maradt a szándéktól, hogy erőszakosan a költő elé j tolakodjék és önmutogatásnak, egyéni a verstől, költőtől független produkciónak tekintse feladatát. Ilyen alkalmakon tűnik ki; nálunk is megvan minden szükséges alapanyaga annak, hogy életképes, színvonalas öntevékeny irodalmi színpadokat hozhassunk létre; megteremthessük saját berkeinkben is az országosan mindjobban szaporodó fórumokat, ahol az irodalom az élő szó hatékonyabb fokán érkezik a közönség táborához. Ennek a hihető indulásnak lelkes munkáiéi azok a fiatalok is, akik most Kisterenyén Illyés Gyulát, Fodor Józsefet. Juhász Ferencet. Gar-i Gábort, Jobbágy Károlyt, Győré lm- [ rét, Csőri Sándort. Páko- j litz Istvánt s más költőin- t két tolmácsolták. Kedves poétáikat most csak egymás közt mutatták meg, de szívük, tehetségük szerint már nagyon sokan érdemesek és hivatottak, hogy nagyobb nyilvánosság igényeit töltsék be. A nagy- bátonyi Letovai Ildikó, a salgótarjáni Békési Tünde, a kisterenyei Petrovics Katalin, a salgótarjáni Szegő Ágnes, a kisterenyei Pintér Rozália és jónéhányan még képesek, hogy jó irányítással élményes tolmá- csolóivá nőjenek létrehívandó irodalmi színpadok műsorának. Barna Tibor 7. — A lapok semmit sem írnak, mert a vádirat elkészítése előtt semmiféle információt nem adtunk ki. Röviden: a Varsói Vajdaság egyik cementgyárában speciális cementet, úgynevezett „404-es” gyorsankö- lő cementet gyártanak. Ezt a fajta cementet a víziépítkezéseknél, a folyógátak emelésénél és a sziklák megerősítésénél, a hegyi Vízierőművek építkezésénél használják. Természetesen sokkal drágább a rendes cementnél, és nagyon keresett a hazai és külföldi piacokon is. Ezért ez a cementgyár főleg exportra termel, elsősorban Ausztriába, Svédországba és Norvégiába szállít, ezekbe az államokba, amelyek hegyi duzzasztóművek és vízierőművek építésére specializálták magukat. A „404- es” gyorsankötő cement kissé más jellegű, mint amelyet a rendes építkezéseknél használnak. Csaknem olyan fehér, mint a liszt. Innen a „fehér gengszterek” elnevezése is. Az építő anyagokat a Külkereskedelmi Központ, a „Budex” közvetítésével exportáljuk. Körülbelül két esztendővel ezelőtt a cecsolatban a „Budex” reklamációt kapott. Tehát néhány szakembert külföldre küldtek, többek között Li- sewski mérnököt, a cementgyár egyik igazgatóját is. De Lisewski igazgató felhasználta bécsi tartózkodását, hogy más cégekkel is felvegye a kapcsolatot, amelyek vízi erőművet építettek az osztrák Alpokban, valahol Linz mellett. Ennek a konzerciumnak is sürgősen szüksége volt ”404-es” gyorsankötő cementre, tehát Lisewski a cementgyár nevében lépett fel, s megkerülve a „Budexet”, több tízezer tonna cecmentet adott el nekik. Tulajdonképpen nem eladta, hanem mivel nála volt a cégjelzéses blanketta és a gyár pecsétje, szerződést kötött a cementszállításra, megegyezett a leszállítás határidejében és a fizetési feltételekben, és egy nagy összeget előlegül is felvett. Természetesen nehéz' valami biztatót mondani, de az az érzésem, a konzorcium képviselői, nem ismerve a mi külkereskedelmi struktúránkat, jóhiszeműen jártak el és valóban azt gondolták, hogy a cementgyár meghatalmazott képviselőLisewski nem kockáztatta az előleg beinkasszálá- sát és az egyszerű szökést. Félt, hogy ezért az Ausztriában elkövetett bűncselekményért az „Interpol” az egész világon keresni fogja. A csekkel együtt visszatért Lengyelországba és itt igazi gengszter bandát szervezett. Hamis adatok segítségével lenyomták — természetesen csak papíron — a cementgyár termelését. Meghamisították az Ausztriába küldött cement gúlyát, és hamis fuvarleveleket használtak. A bandának a határon is ott voltak az emberei, akik ügyesen megváltoztatták és átcímezték a Lengyelországból kimenő cementtel megrakott vagonokat. Tízegynéhány embernek, akiket Lisewski jól megfizetett, így óriási mennyiségű cementet sikerült kiküldeni külföldre. Minden vonatszerelvényben, amely cementtel indult Ausztriába, a „Bddex” rendelkezésére kiküldött vagonok mellett ott volt a linzi konzonrcium számára szánt szállítmány is. Az valóban nagyszerű munka volt, a legapróbb részletig átgondolva. Valószínűleg a fő ravasz fickónak sikerült is volna realizálni a privát szerződésben vállalt szállítást, és később, az első alkalommal külföldön felvenni a pénzt és a „szabadságot választani”. Tulajdonképpen véletlenül buktak le. A kis váSalgótarjan jelentős kul- túrközpontja a megyei könyvtár. Naponta sokan fordulnak meg benne. Orvosok, pedagógusok, mérnökök, diákok és munkás emberek, nők és férfiak, idősebbek és fiatalok egyaránt megtalálják itt a hazai és a világirodalom legkiválóbb alkotásait. A könyvtárak főleg szakemberekből és középiskolásokból álló törzsközönsége *tt- vesen tölti itt szabadidejét, mert a kényelmesen berendezett olvasóteremben napilapok, heti és havi folyóiratok is bőségesen állnak: az olvasók rendelkezésé». Véleménycsere Tanácskozás a felnőttoktatásról Pest, Heves, Borsod, Szolnok és Nógrád megye felnőttoktatási szakemberei találkoznak november 17- 18-án Salgótarjánban. A kétnapos találkozó célja, hogy megvitassák a felnőttoktatással kapcsolatos tapasztalatokat és feladatokat. ahol a cementgyár van — felfigyelt arra, hogy a gyár egyik másik munkása és az egyes vasutasok hirtelen „felemelték a maguk életszínvonalát”. Mint ahogy ilyenkor szokás — rádiót, televíziót vásároltak, másutt pedig új Jawa motorkerékpárt, és nagy ivászatot rendeztek a komákkal a helyi vendéglőben. A rendőrőrs parancsnoka azt gondolta, ez biztosan a cementgyárban vagy az állomáson elkövetett lopásból ered, abból a néhány zsák cementből, amely a helyi illegális építkezéshez szükséges. Ezért nem sokat tétovázott, hanem néhány fickót le- csukatott Nem talált bizonyítékot, így negyvennyolc órán belül ki kellett őket engedni. Jelentést küldött a járáshoz, ahol jól megmosták a fejét, ám mégis foglalkozni kezdtek az ügygyei. Most már sokkal diszkrétebben nyomoztak és a gyárból egymás után >e- hívták beszélgetésre a különböző beosztású embereket. A nyomozásból annyi anyagot gyűjtöttek össze, hogy rájöttek — nem fért hozzá kétség — a cementgyárban valamilyen csoda történik. De még akkor sem hitték el, amikor már a járási rendőparancsnok- ság bizonyos eredményre jutott, hogy ez egy nemzetközi méretű botrány, és hogy ebbe még az igazgatók is bele vannak keverve. A kedvenc mű olvasásához viszonylag nyugodt körülményt biztosít az olvasóterem. Tallózás a polcokon mentünk minőségével kap-jével írják alá a szerződést, ros helyi rendőrőrse (folytatjuk) (Kinka László felvételei)
