Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-21 / 240. szám
I NÖGR A 9 Évi kétszáz millió... Ötmillió Jőkai-kötct „Becsület kosár*. Szövetkezeti kézi kömrrtárak „Fehér foltok“ alkonya ÖT ÉV ALATT 80 millióról csaknem 200 millió forintra emelkedett a vidéki könyvforgalom értéke. Azaz egy falusi ember évente átlagosan 18,80 forintért vásárol könyvet. Milyeneket? Jókai műveinek példányszáma elérte az 5. Móricz Zsígmondé a 4, Mikszáth Kálmáné a 3, Petőfi Sándoré a másfél milliót. Aligha akad olyan vidéki ház, amelyben ne találkoznánk egy- egy példányukkal. A terjesztők ..hadserege" kilencezres létszámú; vidéki pedagógusok, lelkes fiatalok, földműves- ..zövetkezeti dolgozók, tsz- parasztok. ' népművelők. Környezetük könyvbizományosként ismeri őket: mindig lehet náluk érdekes olvasnivalót kapni, ök terjesztik például a népszerű Kincses sorozatot, amelynek köteteit a földművesszövetkezeti könyv- terjesztők javaslata alapján adja ki a Szépirodalmi Kiadó. A karácsonyi könyvvásár során bizonyára sokan veszik majd meg a sorozat legújabb- ját: a népszerű mai írók, Fejes Endre, Csoóri Sándor, Szabó István, Kamon- dy László, Sánta Ferenc írásait tartalmazó „Szivárvány" című novella antológiáját. Jövőre pedig a többi között a „Toldi”, az „Egri csillagok”, a „Bánk bán", az „Ember tragédiája”, a „Csongor és Tünde” jut el az áldozatkész terjesztők révén — a Kincses sorozat keretében — vidékre. A Szövetkezett Könyv- terjesztő Vállalat Központjában őriznek egy közönséges fonott kosarat. Az elsőt, amit egy évvel ezelőtt a tiszántúli kispajtások háztól-házig vittek. Ha kinyitották, a könyvek mellett két füzetet, s egy perselyt találtak. Az egyik füzetben a keresett, de nem talált könyvcímek sorakoztak, a másikban a megvásároltaké, amelyeknek árát a perselybe tették. A nem talált köteteket a következő kosárral küldték el az ily módon vásárlóvá váltakhoz. Immár nemcsak a Tiszántúlon, hanem mind több helyen szívesen fogadják esténként a .,becsületkosár”-ral betoppanó fiatalokat. Addig hónuk alatti csomagokkal járják vasárnaponként a falvakat a fiatalok: „Minden házba könyvet!” — vallják, s munkájuk eredménye meghökkentő. Már van olyan helység, ahol az egy lakosra jutó évi könyvvásárlás összege eléri a 41 forintot, örvendetes, hogy az igények is nőnek. Nemcsak a tetszetősebb köntösű könyvek kelendősége szól emellett: a három-négyforintos Olcsó-könyvtár forgalmát immár meghaladja a drágább keménykötésű köteteké. Az igényesség tárgyköri megoszlást is jelent. Solohov^ Sartre, Ehrenburg, Aragon iránti érdeklődéssel mind jobban számolnia kell a könyvkiadásnak: a falu értelmisége s iskolázottabb fiatalsága e tekintetben már városi mércét kíván. FIGYELEMREMÉLTÓ a mezőgazdasági szakkönyvek sikere. A 3—4 évvel ezelőtti 4—5 ezres átlagos példányszám ma már csepp a tengerben. Egy- egy népszerű gyümölcs- és szőlőtermesztési, növényvédelmi, vagy állat- tenyésztési szakkönyvből még 20 ezer se elég. Főleg, ha stílusa népszerű, könnyén érthető s gyakorlati tanácsokat is ad. Az érdeklődés növelését szolgálják a szakíró-olvasó találkozók, hiszen céljuk nemcsak a háztáji gazdaságokban hasznosítható ismereteket közlő, hanem a kollektív gazdálkodás szakszerűbbé válását elősegítő szakkönyvek népszerűsítése. A Földművesszövetkezeti könyvterjesztők több ajánló bibliográfiát. könyvjegyzéket állítanak össze, amelyek a szövetkezeti kézikönyvtárakban nélkülözhetetlen kötetek felsorolását tartalmazzák. A februárban megrendezendő Mezőgazdasági Könyvhónap középpontjába is a szakkönyvek kerülnek. A Mezőgazdasági Kiadó erre az alkalomra megjelenő népszerű kiadványai — ezúttal először — Ízléses vitrinekben eljutnak az iskolák, szak- tanfolyamok, tojásbegyűjtők, állatfelvásárlók, művelődési házak, tanácsok legforgalmasabb pontjaira, hogy felkeltsék az érdeklődést A kiállítások, író-olvasó találkozók, mezőgazdasági ankétok célja is hasonló: már megalakultak a megyed és járási előkészítő bizottságok, amelyek a könyvhónap helyi „vezérkarai” lesznek. Veszprémi Miklós A KÖNYVTÁRBAN (Foto: Kin ka Lászlói Tanítók és felnőtt diákok Dolgozók iskolájába járni, a negyedik, ötödik iksz után munka végeztével beülni a padba, tanulni nem könnyű. Már nem úgy fog az ember agya, mint tizennégy, tizenöt éves korában, nem úgy megy, mint amikor még nem volt másra gondja az embernek. Ilyenkor már itt van a család és egyéb. Dehát jobb későn, mint soha: tanulni vénülő fejjel matematikát, magyar nyelvtant- Sokan vannak így. Az idő befogja az embert, a követelmények nőnek. A régi tudással mind nehezebben lehet boldogulni a mai világban. Szóval pótolni kell, amit lehet Iparkodik ilyenkor az «rV* ékkor finoman elmosolyo- nagy úr. , tif■ dott, — azt állítják, hogy — Kár! i-r * T -r » lilém 20. — Kalinkowsld flörtölt Zosiával? — Nem igen lehet ezt flörtnek nevezni, mert — mint mondottam, — Zosia az egyik bírónak szabályosan eljegyzett menyasszonya, és az utóbbi időben nagyon vigyáz a hírére- Különben Zygmunt tudja ezt és aligha kockáztatta volna meg az ő helyzetében — ne felejtse el, kinevezésre váró joggyakornok —, hogy ellenlábasa legyen valakinek, aki komolyan árthat neki. Az igaz, hogy a kislány tetszett neki, és ő is a kislánynak. Hiszen Zosia majdnem elájult, amikor fülébe jutott a baleset híre. De azelőtt nem árult el semmit az érzéseiről. — És maga? Maga hasonló esetben könnyen elveszti a fejét? — Ez nem tartozik a tárgyhoz, őrnagy ár — mosolygott; Wflska — már így Kalinkowski a nagy tölgyfa íróasztal mellett dolgozott, dossziéval körülbástyázva. Lelkesedés nélkül, de nem is kelletlenül üdvözölte az őrnagyotv — Hogy érzi magát? — Köszönöm, már egészen jól. Néha még gyötör a fejfájás, de az orvos azt mondotta, hogy néhány nap múlva elmúlik. — Nem lenne jobb. ha hosszabb ideig 'pihenne? — Ha mondjuk néhány napra elutazna? — Nem, nem lenne egy percnyi nyugtom sem. Jó kis zavart csináltam, tehát most munkámmal igyekszem enyhíteni könnyelműségem kihatását. — A joggyakomok kissé remegő hangon beszélt. — Őrnagy úr, ugye megérti, hogy ez az ügy egész életemre kihathat. Letettem a bírói vizsgát, minden pillanatban vártam a kinevezésemet, hogy elutazzam végre Plockba. Menyasszonyom van óét, egybe akarunk kelői. Jó véleménnyel voltak val minden afelé mutatott, hogy végre egyenesbe kerülök. S most minden csz- szeomlott. — Nos, talán nem olya* veszélyes a helyzet — az őrnagy igyekezett megvigasztalni a fiatal embert. — Hiába minden vigasz, nem áltatom magam. — Jól ismerem a helyzetemet- Ebben a pillanatban a kinevezésről szó sem lehet. Ez a rossz pont az életrajzomban olyan sziklává változhat, amelyen széttörhet a karrierem. — Kissé túloz, fiatalember. jóllehet a helyzete csakugyan nem valami rózsás — mondta lassan az őrnagy. — Ezért is számítok arra, hogy segít nekem a nyomozásban. — Ez természetes — a joggyakornok hangja már nyugadtabb volt. — Ha az én személyem és munkám jelent önnek valamit, kérem, rendelkezzék velem. Éppen azért tértem vissza olyan gyorsan a munkahelyemre, hogy lehetőleg jó- vátegyem az általam okozott kárt. — Erre nem is gondolt ara kezében lévő táskát. Elővett néhány géppel teleírt lapot és átadta Kalin- kowskinak. — Ez az ön formális kihallgatásának a jegyzőkönyve, amit a kórházban folytatott beszélgetésünk alapján készítettünk- Kérem, nézze át. A joggyakomok figyelmesen elolvasott minden lapot egymás után. Néhány helyen, a kezében tartott ceruzával pótolt egy-egy vesszőt, vagy imitt-amott a halványan látszó betűkön vastagított. — Minden rendben van — mondta, amikor elolvasta. És már alá akarta írni a jegyzőkönyvet, lent, az erre kijelölt helyen, de a következő pillanatban az őrnagy elkapta a jegyzőkönyvet. — Miért csinálta ezt — csodálkozott Kalinkowski. — Sok gondja közül egytől meg akarom kímélni: a hamis vallomással járó tárgyalástól — felelte hűvösen az őrnagy, és az aláíratlan jegyzőkönyvet visszatette a táskájába. tfolytatjuk) ember, hiszen van ennek a késői tudásgyűjtésnek egy nagy segítője is: a nagyobb felelősség, mint ifjú fejjel. Az egyéni gondokon túl van még néhány bökkenő. Egyes nevelők nehezen lelik meg az idősebb diákokhoz vezető utat, vagy ha lehet úgy mondani, azt a módszert, amit az idősebbekkel szemben alkalmazni kellene, hogy megfelelő viszony alakulhasson ki a tanár és a tanuló között. Sokan egyenesen a munkahelyről járnak az iskolába. Az üzem nem szanatórium, üdülő, s ezért sokszor tisztaság dolgában az öreg diákok éppen nem mindig szalonképesek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy méltatlan modorban pirongatni lehet felnőtteket ügy, amint a kisiskolást szokás azért, mert fekete a körme, sáros a cipője, vagy gyűrött az inggallérja. Egyik-másik tanár megfeledkezik, nem tud átváltani. Némelyik ügy áll a felnőtt diákok előtt, mint a felsőbbrendűség szobra- Amit elmondanak, csupa isteni kinyilatkoztatás a tudatlanoknak. A felnőttek azért jöttek és járnak az iskolába, mert elismerik, tanulni kell, de nem lehet elhinni és érthetetlen. hogy a nebulóknak való metódus célravezető. A tanterv nagyon helyesen figyelembe veszi a felnőttek életkori sajátosságait, de egyik-másik nevelő — tisztelet a kivételeknek — már nem igen. A dolgozók iskoláiban a mostaninál jóval kötetlenebb, szemléletesebb elö- adásjorma felelne meg a jelenleginél, amely számol azzal, hogy olyanok tanulnak itt, akik nyolc ledolgozott óra után fizikai és bizonyosfokú szellemi fáradtsággal ülnek a tanuló padokba. Nem szabad félreérteni ezeket a gondolatokat, nem az a kívánság, hogy a követelmények mércéjét valami htttáma: értelmezett liberalizmusból' alább szállítsák. Ilyen kívánsággal a felnőtt tanulók csak a maguk kárát kívánhatnák. Mást várnak. Azt hogy tiszteljék bennük és méltányolják a tanulni iparkodó felnőttet. Talán nem is általánosítható panasz az, amiről a fentebbiekben szó volt. A nevelők nagyobb felel érzi és tudja: nem karna-i szókkal bánik, akiket! ilyen, vagy olyan módon, j zabolázni kell, hanem megértéssel ösztönzik a később támadt tanulási kedvet. De miért nem ilyen va-l lamennyi nevelő? Miért veszik el a kedvét,! bátorságát az öreg diákoknak fölényességgel, közö-» nyoaséggel. az anyag s»-» lyával való nasztgatássaL Ezek a felnőttek tudják* hogy a tanítók felettied állnak tudásban, de azt isi tudják, hogy tapasztalaté« dolgában legtöbbjük kijár-» ta az élet kemény iskola-» ját- Ezzel az útra valóval nem más követelményt, da feltétlenül más bánásmód dot várnak és várhatnak Azt, hogy tanulásukat! okos, közvetlen mods**-! rekkel színesítsék, élénkítsék, vagyis megosztani I igyekezzenek a feladatok! terhüt. Most elmúlt egy ne-l gyed év sajnos számos! osztályban kevesebben ha-| jóinak a könyvek föléi többen elmaradtak. Akad-Í nak olyanok is a felnőttekl között, akik valóban nemi tudnak lépést tartani a! többivel, de a lemorzsoló-! dás nem kis hányada bi-l zonyos pedagógusok felelősségét terheli. A több-l ség szívós fajta, akit úgymond szinte vasvillávaí sem lehet elverni a szándékától. Néhány gondolat. Jó lenne erre ügyelni. Szerető emberséggel orvosolni lehet ezeket a, panaszokat. Barna Tibor
