Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-14 / 234. szám

1^64. november Í4. szombat NÓGRÍD Kérem a következőt!... Kés a késben Beteg állatok között A kutya apró és csúnya, ahogy babusgatják ezeket éppen almozott boxok so- Feje alig látszik ki a, ta- az apró jószágokat. De lakoznak- karó alól. Beleszippant a gazdáik számára sokkal rendelő kórházszagú leve- többet jelent egy „Lóri”. A kettes műtőben érde­kes operációra készülneK. Ebédidő a kórteremben. gőjébe és fáradtan lehúny- egy „Buksi” az oktalan ál- Dr. Somogyvári Kálmán ja szemeit. Két idősebb latnál. adjunktussal mi is hivata­hölgy fáradhatatlanul sí- Bár a rendelőintézetben losak vagyunk. A műtétre ránkozik. évente 8—10 ezer kis ál- előkészített beteg tehén — Jaj, doktor úr, mi lat jelenik meg vizsgája- kiváló anyaállat, és remek tejhozama van. így hát mindent elkövetnek a megmentéséért. A friss széna helyett, elfogyasztot­ta az istálló egyetlen, de nem eléggé őrzött locsoló­tömlőjének jelentős részét. A műszerek rendben. Még egy utolsó ellenőrző pillantás az asszisztenciá­ra és elkezdődik az operá­ció. Érzéstelenítik az álla­tot. A bemdőmetszés csak állva végezhető, hogy a belső szervek természetes helyzetben maradjanak. Ezért nem altatják el a remegő tehenet és nem fektethetik műtőasztalra. „Szikét. -. Csipeszt... tampont... szikét... !” pattig a sebész szava. Sajnos, a tehén rendkí­vül érzékeny természetű volt. A dupla adag érzés­telenítő hatása ellenére is időnként felbőgött, majd, mint egy vadcsikó, rugda- lózott. Kemény munkát lesz vele? Szegény Bun- ton, mégis sokkal jelentő- végeztek körülötte az or­curka, túléli vajon? Már sebbek az egyetem klini- .vosok, orvostanhallgatók, harmadik napja koplal kái: a belgyógyászat, a se- Végülis — három és fél­— Sajnos, vége! — mond- bészet és a szülészet. Itt a órás küzdelem után — ja az orvos. — Nagyon két utolsó évfolyam hall- előkerült a gumicső. A öreg már. És fájdalom nélkül, egy injekcióval „örökre elal­tatták” Buncurkát, az em- | béri számítás szerint leg­alább 80 éves ölebet. A . ■ hölgyek siránkozva elin- fÉi dúltak. Az ajtóban voltak ' ! H már, amikor szólt a dók- jgÉkk — Hölgyeim, tiz forint- |g tál tartoznak! \ siránkozás kétségbe- * J|K **''■?*' w. ' esettebb lett: v — Tíz forint?! Még ez 9^* W gatja a szivét és megnyug­tatja a gazdát: A cicát kórházba utalják gyógyke­zelésre .. Ezután egy csöpp beteg g^j gyógyítanak, orvosta- „mohóságot” csupán a •>-. " náraik felügyelete mellett, varratok jelzik- Néhány A klinikára az ország hót múlva gyógyultan tá­A „páciens”... (Kép és szöveg: Regős István) következik: „Pityuka”, a papagáj. Valami nem kí­vánatosat evett, ezért ke- különböző részéről érkéz- vozhat. A szövetkezet udvarán a keréknyomokban csont­tá fagyott a hóié. A hegy­oldalak fehér lepelbe öl­töztek. A homokterenyei házak alá belopódzott az elcsigázott, elgyengült nyűi és őz. Januárt mu­tatott a naptár. A Kos­suth Tsz irodájában vö­rösen izzott a karcsú vas­kályha. Ködmön János tsz-elnök és Jeszenszki Gyula, a szövetkezet me­zőgazdásza azonban már tavas ztváró hangulatban vitatta az 1964-es év vár­ható feladatait. Legna­gyobb gondjuk akkor is, mint mindig, a létszám- kérdés volt. Általában negyven munkaképes tag­gal számolhatnak és azok közül is alig 10-12 a fér­fi. Márpedig a férfiakat lekötik a fogatok és az állattenyésztés nehezebb munkái. — Ki fog zsákolni? — vetődött fel a kérdés, hi­szen, mint minden más tsz-ben, a homokterenyei Kossuth Tsz-ben is nö­velték a kenyérgabona vetésterületét. • Asszonyok pedig nem hordhatják a tmagtárpadlásra a nehéz zsákokat A segítség házhozjön Akkoriban látogatott el a szövetkezet irodájába harmadmagával Molnár Gyula, a Mátramováki Bá­nyaüzem igazaetója. — Jó szerencsét, elv­társak! — Bizony, ez szeren­cse! Talán tudtok segíte­ni, elvtársak — vélték a szövetkezet vezetői. — Hiszen azért jöttünk. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben a Mátranováki Bányaüzem patronálja a homokterenyei tsz-t. A mizserfaiak, az eddigi pat­ronálok pedig a kazári tsz-t veszik gondozásba... A szövetkezet ezideig már sok apróbb-nagyobb segítséget kapott a Mi- zserfai Bányaüzetntői, mé­gis ésszerűnek találta mindenki a cserét, hiszen Mátranovák oly közel fek­szik, hogy szinte össze­nőtt Homokterenyével. S hamarosan szóba ke­rült, hogy milyen sok ne­hézséget okoz a búzás- és árpászsákok felvitele a magtárpadlásra. Most már bányaüzemi és szövetke­zeti vezetők együttesen keresték a megoldás mód­ját — Egy futószalag kel­lene. Lent csak rátennék a zsákot, a szalag fölvin­né az emeletre és csak le kellene szedni I Az ötlet először nagyon vakmerőén hangzott, de ahogy a megoldás lehető­ségeit kutatták, egyszeri­ben megvalósíthatónak tetszett. A szövetkezet ad­ja a gerendát és a többi szükséges faanyagot, a bá­nyaüzem meg a csigákat és a széles gumiszalagot. Villany, esetleg 'benzin­motor is akad a major­ban. Néhány hét alatt elké­szült a „felvonó.” Az el­ső próba után még módo­sítani kellett rajta egy keveset, de ma már ott látható a magtár tűzfalá­nál. Ügy nyúlik be a pad­lásajtón, mint egy külön­leges létra. — Nyáron tíz-tizenöt férfi munkáját helyette­síti — magyarázza a me­zőgazdász. Aratnak is a bányászok Ezzel kezdődött a bá­nyaüzem és a szövetkezet kapcsolata. Attól kezdve a bányaüzem vezetői, ha csak tehették, részt vettek a szövetkezet közgyűlése­in, tartották a kapcsola­tot a homokterenyei gaz­dálkodókkal. A tsz-iroda előtt elhaladva bányá- szak és bányaüzemi al­kalmazottak is meg-meg- kérdezték: — Mi a helyzet? Mit tudnánk segíteni? Természetesen voltak dolgok, amelyekben kérés nélkül is igyekeztek segít­séget nyújtani. így példá­ul gyakran elbeszélgettek a tsz-tagokkal, bátorítot­ták, tanácsokkal látták el őket. A bányaüzemi igaz­gató vezetési módszerei­ből igyekezett észrevétle­nül átadni a tsz-telnök- nek. A fő munkaidények­ben p>edig segítettek a mezőgazdasági munkákra mozgósítani a tsz-tagok és a bányaüzemi dolgozók körében egyaránt. — Volt úgy, hogy öt­ven bányász is aratott nálunk — erősíti meg az állítást a mezőgazdász. Azután bányászok neve vetődik fel. olyanoké, akiknek munkája veteke­dett a tsz-tagokéval: Ora- vecz János, Répás József, Hasznos újdonság rült az állatorvoshoz. nek beteg lovak, szarvas­Bikidh György: Hogyan éljen a cukorbeteg? A szerző ebben a füzet­Ne nyissa ki a kálit- marhák, birkák, sőt oly­L - - - — «n .. U lnbl kát, tárva az ablak! kor kisebb állatok is. Az Nem olyan repülős a itteni kezelés több nagy- szentem”, doktor ur. értékű tenyészállatnak ad­Láttam mar >-Pa* ta vissza egészségét, cienst elmenni , es csak Rákoscsabán került horog­ra! Ilyen „közjátékok” szin­Állatkórház, — először furcsán hangzik. Fehérkö­penyes orvosok, fertőtlení­te mindennaposak. Az idős tők és műtők, — nővérkék nénik, bácsik kedvenc ál- helyett — szürkeköpenye- lataikkal gyakran keresik gds állatgondozók sürgő­iéi az ÁUatorvostudomá- lödnek az állatok körül, nyi Főiskola Rendelőinté- Szóval valódi kórházban----^^■kórtermekben” b etegek szerint zetét. Hoznak ide tyúkot, járunk. A kutyát, macskát, még ci- ágyak helyett a negét is. A külső szemlé- „hovatartozása” lőre kissé komikusán hast, ketrecek, jászolok, vagy ja, a magyar delegáció Meggyorsul a szakirodalmi A napokban Prágában ülésezett a KGST-álla- mok Nemzetközi Mező- és Erdőgazdasági Tájékoz­tatási Központjának Tu­dományos Tanácsa. Dr. Mikó András, az Orszá­gos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentá­ciós Központ főigazgató­mezőgazdasági tájékoztatás vezetője hazatérve elmon­dotta: a Nemzetközi Köz­pont 1964. elején kezdte meg működését azzal a céllal, hogy a KGST-or- szágok minél hatékonyab­ban tájékoztathassák egy­mást a mezőgadasági szakirodalomban közölt kutatási és termelési ered­ményekről, módszerekről. ben az inzulin felfedezé­séről. a cukorbai keletke­zéséről és gyógykezeléséről ír színesen érdekesen. Részletesen kitér hogyan előzhető meg a cukarbaj> hogyan ismerhető fel kez­deti tüneteiből a kifejlő­dőben lévő cukorbetegség, ihat-e szeszesit~.lt, hogyan kezelje magát inzulinnal, mit tegyen rosszullét ese­tén? Választ ad arra le­het-e gyermeke a cukor­beteg nőnek, milyen a gyermekkori cukorbeteg­ség, tájékoztat e betegség gyógykezelésében elért eredményekről és a most folyó kísérletekről. Bofoács Ferenc, Susan Ba­lázs és még többeké. — Lovasfogatokat is küldött a bányaüzem a megnövekedett száílitás- hoz — toldja meg valaki. A mezőgazdász azzal is kiemeli a bányászok ön­zetlenségét, hogy ugyan­olyan elbánásban része­sültek, mint a tsz-tagok, tehát nem támasztottak fokozott igényeket, mint sokfelől hírlett. Egyéb kézzelfogható se­gítséget is számontarta- nak a tsz-ben. Ha az épít­kezéshez fát kellett lel- fűrészelnj, akkor mindig rendelkezésükre állt a bá­nyaüzem keretfűrésze. A gépjavításban is számít­hattak segítségre. A szövetkezet vezetői: sokszor részletkérdések­ben is kikérik a bánya­üzem vezetőinek tanácsát is. így hányták-vetették meg legutóbb, hogy Var­ga Imre személyében ai Hajdúságból, pontosabban, Halápról szegődtessenek juhászt. Ugyanis az elleti kanászt is onnan telepí­tették át Homokterenyére és nem csalódtak az. alföl­di állattenyésztő szakér­telmében. Természetes kapcsolat Azonban nemcsak ai nyáron, hanem az őszi be­takarítás idején is számít-' hattak a bányaüzem tá­mogatására. A bányászok és hozzátartozóik tevéke­nyen részt vettek a bur­gonya ásásában, sőt né­melyikük a széna begyüj tésében is segédkezett: Cserében a szövetkezet á bányaüzemnek adta el szálastakarmány fölösle­gét. — A politikai munka most sem szünetel — tá­jékoztat Molnár Gyula, a Mátranováki Bányaüzem igazgatója. — Amióta a három egybenőtt község, Homokterenye, Nádújfalu és Mátranovák tsz-tagsá- ga kezdi belátni, hogy mi­lyen előnyös lenne a há­rom tsz egyesítése, igyek­szünk meggyőzni a még: kétkedőket. Igaz ugyan, hogy a természeti és köz- gazdasági viszonyok any-j nyira önként kínálják eztj a lehetőséget, hogy sok) magyarázatra nincs szük­ség. Hiszen az egyesülés a szakosításban, a munka- erőgazdálkodásbain és az erőteljesebb vezetésben is előnyös lehet, hogy csak a legfontosabbakat említ­sem. Talán akkor kell majd a nagyobb segítsé­get adnunk, ha a tsz-köz- gyűlések az elképzelést határozattá emelik és a megvalósításra kerül sor... A három község hatá­rában többfele a friss szántásból nőnek ki a bá­nyák aknái, a nyíltszini fejtés helyén dózerek egyengetik a talajt, hogy ismét alkalmassá tegyék a mezőgazdasági termelés­re. Bánya és mezőgazda­ság elválaszthatatlan itt egymástól. Még az ország­úton is tábla inti a gép­kocsivezetőt óvatosságra, mert az út alatt bányafo­lyosó vezet. Ilyen termé­szetes és elválaszthatatlan a kapcsolat a Mátranová­ki Bányüzem és a homok­terenyei Kossuth Tsz kö­zött is. Lakos Gyönty

Next

/
Oldalképek
Tartalom