Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-14 / 234. szám
I 4 N ÓG R Ä D Í964. november 14. szombat Két új magyar film Másfél millió — Ha egyszer húsz év múlva A külcsín már vonzó... Beszélgetés a sziráki művelődési otthon munkájáról Szatíra ez a film. rítta esemeny filmművészetünkben. Rendezője, Pa- lásthy György művészi célul azt tűzte maga elé, hogy ízes, jó szocialista, telibe találó, lényegébe vágó mondanivalójú film- vígjátékokat készít. így alkotta meg első két filmjeként a Mindenki ártat- lant-t és a Mezítelen diplomatád.. Legújabb müve ugyancsak ezen a csapásén halad. Tabi László irta a Másfél millió-t, egy becsületes ember történetét, aki a népgazdaságnak — bár szándéktalanul — okozott •Kárt meg akarja téríteni. Mire jut vele’ Egyesek bolondnak nézik, pedig — csak becsületéé. Nyilvánvaló: ez a téma vérbeli szatíra, temérdek mulatságos lehetőség rejlik benne, olyan gör betűkön amelyben magatartásunk, közéletünk. közgondolkodásunk kisebb-nagyobb visszássága lelepleződhet Palásthy érdeme elsősorban ez, a ragyogó témaválasztás, a kertelés nélküli szatíra. A hibája pedig: néha nem eléggé szatirikus, máskor meg túlzásba esik. Igen: a történet olykor meglassul, emyed az irama, a mulatságosséga, de a szákimondása, a gúnyolódó készsége is, fegyvertárába pedig az éles irónia mellé érzelmesség tolakodik. Talán ezt ellensúlyozandó, időnként a másik végletbe lendül át a történet, nagyhangúvá válik. örvendetes, hogy a Másfél millió igazán mulatságos, őszinte, bátran bíráló film- Szatirikus története sok kapoccsal csatlakozik a valósághoz, jól alkalmazza a művészi torzítás eszközeit. Amit számon kérünk rajta, amit a jó kezdet még jobb folytatásaként várunk, az éppen e kettősség még jobb kidolgozása: a valósághoz való még szorosabb kapcsolódás, és a gúnyos-mulatságos fejtetőre állítás tökéletesítése. A filmben számos nagyszerű színészi alakítást láthatunk, elsősorban Mak- láry Zoltánét, aki kedves- dörmögős humorral játsz- sza a becsületes öreg bácsit. Kitűnő partnerei Kiss Manyi, Márkus László, Bessenyei Ferenc, Sinko- vits Imre, Garas Dezső, Gábor Miklós, Gobbi Hilda és még sokan mások. Húsz év telt el felszabadulásunk óta, egy új nemzedék nőtt fel — s vajon mi él bennük a húsz év előtti időkről? S a ma húsz évesek, hogyan fognak visszagondolni újabb húsz év múltán mai cselekedeteikre, hogyan emlékeznek majd mai tetteikre mások? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Bíró Zsuzsa és Keleti Márton filmje, a Ha egyszer, húsz év múlva... A történet két szálból szövődik. Az egyik szál mai. fő hőse egy húszesztendős egyetemista fiatalember. Kicsit cinikus, könnyelmű, nem szereti az érzelmességet, hányaveti, komolytalan — vagy ilyennek látszik. S egyszer a véletlen szembesíti őt az apjával — ez a történet másik szála. Nem a valóságban, hiszen az apja már nem él, épp húsz évvel ezelőtt, 1944-ben meghalt. Mostanáig az apja — akit nem is ismert — egy szűkszavú halálhírt jelentett neki. Megtudja: mi is előzte meg apja halálhírét, mi minden történt vele, az akkor húsz esztendős fiúval, akit a háborúba szólítottak, pedig nem szerette a háborút. Sorra, rendre kiderül — előbb csak a véletlen folytán, később már a kíváncsian megkezdett nyomozás segítségével — apja utolsó napjainak tanulságos története. Semmi különleges, semmi nagyszabású nem történt akkor ezzel a fiatalemberrel: félt. hányódott, majdnem ellenálló lett, s egy buta véletlen folytán agyonlőtték. A mai fiatalembernek a szűkszavú halálhír így tartalmat ad és az egyszerű ember félelemmel párosult csendes hősiessége lép az üres, élménytelen frázisok helyére. A mai fiatalember észrevétlen változik meg annak hatására, amit megtudott, megváltozik önbecsülése, megváltozik az emberekről alkotott képe, a gondolkodása. Erről szól a film. Két hibáját róhatjuk fel. Az egyik: a kettős szál — a húsz év előtti és a ma játszódó — olykor bonyolultan szövődik egybe s ez csökkenti az amúgyis kevéssé látványos, s feltűnő mondanivaló hatékonyságát.. A másik hiba a kettős főszereppel kapcsolatos, amelyet az egyébként tehetséges Bujtor István alakít. Ugyanis a bonyolult, nehéz színészi feladatot — hogy az alkatától eltérő figurát és egy vele részben rokon, részben más alakot is életrekeltsen. s közben mindkettőjük finom belső megváltozását is érzékeltesse — nem tudta hibátlanul megoldani. Keleti Márton kitűnő ritmusérzékkel, hatásosan, érdekesen, mozgalmasan rendezte meg a filmet. A főszereplő mellett néhány valóban kiváló színészi alakítást láthatunk Bánki Zsuzsától, Bessenyei Fe- renctől, Sinkovits Imrétől, Gábor Miklóstól. Zay László A sziráki régi kultúr- házra rá sem lehet ismerni. A kultúrházból többhónapos szépítő munkával művelődési otthon lett. S joggal büszkélkednek vele a szirákiak, hogy a járás egyik legszebbje. A tanács községfejlesztési és költségvetési keretből 150 ezer forintot adott a felújításra, külső tatarozásra s a megyei moziüzemi vállalat sem volt szűkkeblű; csaknem 200 ezer forintra megy a nagyterem szépítése, az akusztikai falburkolás, a berendezés, légfűtő kályha. Új otthon és munkaterv A rendeltetés annyira egyértelműen művelődési jellgű most már, hogy még a táncmulatságoknak is más helyet adnak a faluban. Az élet tulajdonképpen még most indul a megújult falak között, de a munka terv azt mutatja, hogy az adott lehetőségek között követni igyekszik a megnövekedett igényeket. A tervek megvalósítására Handrik József személyében új vezetőt állít decembertől a tanács, s hogy ne zavarják különösebb anyagi gondok a munkát, évi 45 ezer forintot biztosít költségvetésben a művelődési otthonnak. Szükség van erre a támogatásra, mert máshonnan nem igen várhat segítséget; a gazdaságok összevonásával termelőszövetkezetük központja a szomszédos községbe került s a kulturális alapból semmire nem számítanak. Az állami gazdaság meg saját klubját fejleszti. Kell tehát a tanácsi támogatás. A most induló munkáról Bessenyei Béla, a tanács művelődésügyi előadója tájékoztat: Mozdul az {élet — Szirák az utóbbi é- vekben már erősen hiányát érezte a megfelelő művelődési otthonnak. Az emberekben megnőtt a tanulási és a szórakozási igény. Ezt azonban csak megfelelő környezetben lehet kelégítni. Az újjáalakított épületben most öt helyiségünk van, ahol a különböző szakkörök nyugodtan dolgozhatnak. Egyelőre három szakkör alakul. Már megkezdte működését á művelődési otthon és a községi KISZ közös táncegyüttese s a szüreti mulatságon szép sikerrel mutatkozott be. Az a tervünk, hogy a fejlődő csoporttal a téli hónapokban a szomszédos községekbe is ellátogatunk, műsorcseréket bo- nyilítunk le. Megalakult a színjátszó szakosztály is és hamarosan megkezdi foglalkozásait, próbáit az ifjúsági kulturális szemlére. Harmadik szakosztályunkat fotósokból szeretnénk összehozni. A szükséges felszerelést biztosítottuk. csak megfelelő szakkörvezetőt kell találnunk. —Kapnak-e gyakorlati segítséget a járástól? — A színjászók munkáját hatékonyan segíti Kelemen István járási szakreferens. Rendszeresen látogat hozzánk és hasznos tanácsokat, útmutatást ad mind a műsor- választásban, mind módszerint problémákman. A hivatalos együttesek látogatására terelődik a szó. —A Déryné Színház — mondja a művelődésügyi előadó — eddig megfelelő terem, színpad hiányában nem járt hozzánk, de állandó vendégünk az ŐRI, amelynek esztrád műsoraival elégedettek vagyunk. Azok a művészek, akik eddig megfordultak a községben, komolyan vették feladatukat és közönségüket, kifogástalant nyújtottak. Az Országos Rendező Iroda műsorai havonta egy alkalommal jutnak el hozzánk, de olyan nagy irántuk az érdeklődés, hogy az előadásokra Héhalöm- ból, Bérről, Egyházasden- gelegről is átjárnak. — Kielégítőnek érzik-e a csupán esztrád-jellegű műsorokat? — Színdarabok iránt isi igény van mind erősebben s az ŐRI ilyen természetű kérésünknek is elegt tesz. Az esztrád-mű- soruk után decemberben operettet mutat be. Tovább, tovább A művelődési otthon) ismeretterjesztő program-) jába is betekintést kérünk. A téli feladatokból elsőnek a 14 előadásra tervezett mezőgazdasági sorozatot említi Bessenyei Béla, amely december 1-én indul meg. A téli esték hasznos időtöltése lesz az ismeretterjesztő1 filmsorozat is. Ennek keretében 11 filmet mutatnak be a tudomány, a művészet, az egésze ágügy' területeiről. Nem akarnak! sokat markolni — így véle-i kednek,— de amit tervbe vettek, azt mindenképpen1 megvalósítják. A művelődési otthon klubéletei szépen bontakozik, foglalkozásai szépen, rendszeresen látogatottak s ezeken is sok hasznos dolog-' ról esik szó. Persze, a sziráki művelődésügy irányítói még korántsem élnek minden lehetőségével az eredményes munkának, indulásuk azonban biztató. Csak ösztönözni, bátorítani kell őket. 14. Ezt azonban a fiúk közül senki sem tudta megmondani. A homokot kiöntötték és, hogy mi történt a ronggyal, azt senki nem tudja. Talán Bólék hazavitte? A zsákocskát az ösvény közelében levő bokorban találták meg, az ösvény mellett, amelyet tulajdonképpen járdaalapokból raktak ki lazán. Éppen, ott, ahol. mint a mentőorvos állította, megtalálták az eszméletlen Zygmunt Kalinkowskit. — És hol van az a Bólék, aki megtalálta a zsákot? — Az őrnagy igyekezett, valamivel többet megtudni a kisfiúról. — Ma nincs itten — válaszolt a rövidre vágott hajú kislány. Az őrnagy szétosztotta a gyerekek között a maradék cukrát és megkérte őket, ha valamit még találnak. tegyék el, ment hoi- n4p is Jön. A koKetkezé napoo, as Esti Express csütörtöki számában a , Kuli” új számának beharangozása helyett, az első oldalon fekete keretben, vastag, betűkkel szedve a következő hirdetés jelent meg: A rendőrfőkapitányság kéri azokat a szemtanúkat, akik a kedd reggeli órákban történt balesetnek szemtanúi voltak az Aleia Ujazdowski és az Agrykola sarkán, és segítettek a betegnek, jelentkezzenek a rendőrfőkapitányságon. Telefon: 451-11, mellék 922. Erre a felhívásra csak Zbigniew Adamcyk jelentkezett, a Miodowa utcai kiadó vállalat tisztviselője. Krzyzewski azonnal felkereste Adamczyk urat a hivatalában. és meghívta a Koza utca sarkán épült háromszögletű házban levő kis presszóba. Ott Zbigniew Adamczyk röviden elmondta: a trolibusz megállónál többen várakoztak, és akkor egy ember lépett hozzájuk, közölte velük, hogy pár lépésnyire egy epilepsziás beteg fekszik. — Volt annál az embernél táska? — kérdezte az őrnagy. — Mit tudom én! Lehet, hogy volt. Nem emlékszem. Esett az eső, nem igen figyeltem meg az illetőt. Különben is azonnal elment, telefonálni. — Önnél volt táska? — Igen volt. Sőt, a beteg feje alá tettük, mert az egyik hölgy, aki velünk volt, azt mondotta: ki kell gombolni az inggalért és felemelni a fejét, hogy az ájult visszanyerje eszméletét. — Emlékszik arra. hogyan volt öltözve az a két férfi? — érdeklődött az őrnagy, aki beszélgetés közben állandóan jegyezgetett füzetébe. — Adamczyk úr csak arra emlékezett. hogy az egyik férfinek világos ballonkabátja volt, a másiknak pedig fekete esőköpenye. Még az sem jutott eszébe. hogy hajadonfőtt voltak-e. vagy sapkában. Az őrnagy látva, hogy már többet nem tud meg a szemtanútól, felírta magának a címét, és megköszönte a rendőrségnek tett szolgálatát. — Még egy dolgot szeretnék mondani — jutott eszébe, Adamczyk úrnak, amikor már felálltak az asztaltól — annak, aki telefonálni ment, furcsa füle volt. lapos, mintha valamikor megsérült vagy ösz- szeverték volna. A bokszmérkőzésekről készült filmeken lehet látni néha ilyen füleket. Elköszöntek egymástól, Adamczyk úr visszatért hivatalába, az őrnagy pedig a Seierczewski utcába, s egyenesen Kur ügyfez szobájába ment. — Amint látod — magyarázta barátjának — egy kicsit előbbre vagyunk. Az az ember, aki valószínűleg megtámadta Kalinkowskit, egy volt bokszoló, vagy birkózó, egyszóval egy sérült fülü férfi. A merénylethez, ezt feltételezhetjük, egy homokkal telt kis zsákot használt, amellyel hátulról Kalin- kowski fejére ütött. Ezért nem találtunk vérnyomot. Most csak a merénylet végrehajtóját kell megtalálni. — És mi van Macieszekkel? — kérdezte az ügyész. — Ha megtaláljuk Macl- eszeket, akkor megtaláljuk az embereit is. Húsz diák A mű: két könyv, a szerzők: húsz gimnazista és dr. Virágh Ferenc történelemtanár. Békéscsabáról adta most ország-világ tudtára a hírt az MTI: a diákok a viharsarki városban némcsak tanulják — írják is a történelmet, feldolgozzák városuk-környé- kük múltját, munkásmozgalmának történetét. Az ifjú szerzők meghallgatták, szavakba formálták apáik- nagyapáik visszaemlékezéseit egykori sorsukról, küszködésükről és küzdelmeikről, összegyűjtötték, s mint hű regösök, megőrzik a jövőnek a termelő- szövetkezetek krónikáját.... Ennyi a hír, s bár újdonság a közlés, nem példa nélküli az országban. Hallottunk hasonló híradásokat Debrecenből és Tolnából, a Tiszántúlról és a nyugati végekről is. S ilyenkor mindig örvendezünk, mert a hírekből jót, szépet olvasunk: nő, izmosodik fiatal nemzedékünk, amelynek nem holt betű, hanem izgalmas kutató-téma a történelem, amely múltúnkban úgy fürkész, hogy végül maga is még két könyv különbbé, jobbá váljék! Nemcsak szép tájáért sze-j réti szükebb hazáját: töb-] bért is, történetéért is, elő-j deinek a haladásért folytatott harcaiért is. S érezhe-i tű-e kézzelfoghatóbb közpl-' ségben a haza valóságát az] ifjú, mint akkor, ha felis-] meri: a haza a szülőföld] mellett hőseinek küzdel-i mét is jelenti a nép fel- emelkedéséért. harcok és sikerek, tettek és művek,! vágyak és alkotások, bánatok és örömök világát is.1 És benne szép, nagy örökségként ö mindezek folyta-] tását kapta. így nevel al-j kotó igaz hazafiságra, pro-! letár nemzetköziségre » történelem. Munkára és felelősségre: amit az apák- nagytjpák kezdtek, azt a kór fiainak kell folytatniuk, s befejezniük. Húsz diákról és két! könyvről szól a hír. S olvasásakor az ember elkerülhetetlenül többre és messzebb gondol: népünk ifjúságára, amely szorgalmasan tanulmányozza a múltat, hogy a leghaladóbb1 hagyományoktól, a legjobbak példáitól is serkentve építse tovább a szocializmust (folytatjuk)
