Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-01 / 224. szám

NÓGRAD 1964. november L n ANDRÁS ENDRE. Nosztalgia Valaki áll a hegytetőn. Az égből ömlik az arany-láva szakadatlan. A völgyben csend zihál; hozzá nem ér töl ütemes lüktetése. Sugarakban és árnyakból vert csipkék kék szövetjén életet játszanak a holtak, a ma-élők, akik az örök mesgyén a távozó idő elszórt kövei voltak. — Mint messzi-látszó kardok, most a nyárfák opál színekben izzanak. Az ünnep kesernyés szaga száll. Ostoba ábrák a vatta-felhők pitvarán vetülnek, s nem-érthető, fontos mesét Ígérve változnak újjá, majd sietve kúsznak az alkony rozsdálló vizéhez, ahol szcp barna kontyát fürösztgeti az este. — Az éji égen ezüst dárdák hullanak, a távol csillagok is megremegnek. A pásztor értelem felejtve szunnyad, az élők ónos ámulatba esnek. Isteneké a szó! Nincs, aki bátor iramban jönne és míg a varázs tart, oldatlan szennyes sarujával kopogva felverné, megrontaná a nászdalt. Ö. állandóság olcsó árnya: Élet! Ó, múlandóság görgetői: szirtek! Megőrzitek-e, vagy mint rossz cselédek lyukas tenyérrel szórjátok majd a kincset? A szó nem gyűrűzik a múlt tavában, a mozdulat meghalt, ahogy megállott, a foghatatlan őrzi meg a vágyban el-nem-felejthetőn a lángot. A mag kikel s magába visszafordul, a dolgok lelke két irányba tárul, a tudás régi köveken csikordul, a lényeg külön nyelvén szól magáról, a csonka cél maga-emelt falakba temetkezik, végképpen elfeledve, a gyenge fény örök s romolhatatlan verődik ki a végtelenbe. Írók ém emlékek Ne járkálj ruha nélkül j&t bajával együtt a kársa gondolt, amelyet a fürdő­szobai özönvíz okozhat. „Kifolyt a víz?!” — ez nagyon fantasztikusan hangzott egy mezítelen em­ber szájából. Szinte észre­vétlen ül ráadták a kény­szerzubbonyt. — Nem vagyok őrűW — ordította. — Csak az újságért jöttem ki a lép­Hunyadi Sándorról, a len mozdulattal kidobta a bátot, amíg a telefonhívás- harmincas évek nagysike- nyílásból a paiksamétát. ra megérkezik a lakatos. rű szerzőjéről köztudott Az újság lehullott a föld- Csöngetett. _ v olt az, hogy állandóan re odakint a küszöb előtt. A szobalány nyitott aj- csőházba." szállodában lakott. Több- A fiatalember már rész- tót. Szeme kerekre tágult, Nem vitatkoztak vele. szőr feggatták ennek oka ketett a vágytól, hogy mi- ijedten felsikoltott. És mi- persze> hogy nem bolond, felől. nél előbb elmerülhessen' előtt a fiú megszólalhatott az újságját keresi! — Ti nem is tudjátok, az újság olvasásában. Mo- volna, már be is csapta az mezítelenül. A baj az volt. milyen kényelmetlen és hó volt, sietett. Még azt a ajtót. így járt valamennyi hogy hihetetlenül hangzott, veszélyes albérletben lak- néhány másodpercet is saj- emelet, valamennyi lakása amiként a meztelen raj ze­ni. Várjatok, mindjárt nálta, hogy visszamenjen előtt. Sehol sem kapott beszélt. Fürdőkád. Me-' megvilágítom egy történet- és magára kapjon valami időt a magyarázkodásra. iegvíz. Újság. Gombos ajtó.: tel. ruhát. Látta, hogy a lép- Teste libabőrös lett, szá- A szaggatott szavak közt! A fiatal műszaki rajzoló csőhéz üres. Keresztül lé- ja kék. Félig megfagyva csak g értette az összefüg- a város legújabb negyedé- pett a küszöbön és leha- kétségbeesetten haladt le- gést Tombolni kezdett, 4 ben élt a hétemeletes új jolt, hogy fölvegye az új- félé, s illemtudóan, szaka- már a autó­bérpalota legfelső emele- ságot. datlanul maga előtt tartva ban kapott ^ morfium) tén, úgynevezett osszkom- Ebben a pillanatban a 32 újságot. injekciót, amitől el kábult, fortoö garszonban. Mint huzat becsapta mögötte az A második emelet lep- Nem lehetett panasza. A egy modem remete: maga ajtót. Ott állt mezítelenül, csokanyarulatanál egy co- gyógyintézetben is jól bán­főzte reggelijét, sajátke- az ajtón kívülről kilincs bo,^und,^s “ín5?. hölggyel tak vele. Számos intézke- zűleg mosta el az edényt, helyett gomb volt, a kulcs találkozott, aki folfeleigye- ^ történt, hogy megnyug- és takarított. _ pedig bent hevert az éjjeli kezett . tassák. Kapott újra mor-í Reggel fürödni készült, asztalkán. Az újságot fü- . ~ ™°™:, fiúmat, és számos más A csapból zuhogott a víz. gefalevél gyanánt maga elé is*®n a^a. me^’ se^1 . gyógyszert, szájon át, in- Lábát felemelve éppen a kapta; mert a civilizált ^tam, draga asszonyom. jekcióban! sőt beöntés kádba készült lépni, ami- ember akkor is szégyelli — Konyorgott alakjában is. kor csöngettek az ajtajan. a mezítelenséget, amik-™- A hölgy azonban meg Az út a kádtól az ajtóig egyedül van. mindössze három lépés. Gondolkodni kezdett, Me^ordult‘^r'olTe^ve- rült Negyedórái csönded Ezért kar lett volna felöl- hogyan menekülhetne eb- „zetten rohant lefelé mint- beszélgetés s néhány tele­t.ö7iköHni AKKan = bői a keserves helyzetből’ br,! ’. fon - információ után, DÓI a Keserves neiyzetDoi. ha tigris elöl menekülne. . . , , ... , , , A dolog egyszerűnek lat- sikolya elhalt a pompás szott. A lepcsohazbol meg márvány lépcsőház vissz- hoset6L Még ruhát is adott egy lakás ajtaja nyilt. Egy hangjában. Egyedül ma- nagy, ótszobás lakásé, yadt. A bőre már meg- amelyben dr. Blum orr-, SZokta a hideget. Belül fá- levelszekrénybe. amely ki- fül- és gégegyógyász lakott. zott> a a gyomra, vül lógott rászögezve az a fiatal rajzoló nem is- „Mindjárt megfagyok!” — ajtóra. merte a doktort, de két- gondolta keserű mosollyal. Kicsit kinyitotta az ajtót, ségtelennek tartotta, hogy Pillanatra az is eszébe ju- mezítelen karjával tapoga- ha becsönget hozzá és el- tott. hogy az egész baj tózni kezdett a szekrényke mondja- hogyan járt, kap onnan származik, hogy tözködni. Abban a kosz­tümben, ahogy fürdeni szokás, az ajtóhoz lépett és kinézett a lesőkén. Konstatálta, hogy postás csöngetett: újságot tett a amikor A ™,®r Estefelé végre az egyik! nagyobbat visított, mint a osztá'lvvezető “os e,é uj hetedik emeleti szobalány, osztályvezető orvos ele Ke^ kölcsön a fiatalembernek, hogy azonnal hazamehes­sen. Otthon a házmester az­zal fogadta, hogy menjen hotelbe, mert a lakása el­pusztult. — Valóságos árvíz volt! — magyarázta a házmes­felé. Meg is érintette már nála egy negyed órai me- agglegény. Ha megházaso- Jjjf ^szo^ban^^kán^fe- a papírost, de egy ügyet- nedéket és kölcsönbe ka- dott volna... ■ ■ —...— . - .......- . -.................... A hetedik emeleti szoba­1 ^1 ekem mi a nótám? öreg diófának zuzmarás az ága, Ráhajlik a babám pi­ciny ablakára, Ha megfújja a szél, jaj, de szépen mesél Ennek a kislánynak fe­kete hajáról. ÖREG DIÓFÁNAK lül ért a víz, cipők, nyak­kendők úsztak rajta. A ,, . ., , , parketta átázott. A hatodik lá?£ miután becsapta az eme]e(-j ]akó kiköltözött, ajtót, berohant a gazdaja- mert attól félt, hogy az hoz.és elhadarta, mi tor- atazott mennyezet beszakad. l Tíz napig lakott a ho­a rostélyon fölemelte a telban^ Amikor végre haza. kagylót és telefonált mentőknek, hogy egy me­mehetett- megkapta a ház-1 nincs, élvezem az ezer- nyolcszázat, amit keresek. Én legjobban az ételek kö­zül a levest szeretem, meg a galuskát nyerstojássál. t tulajdonos jogtanácsosának Azt mondom én, szeretni ételen őrült garázdálkodik leve{^ amelyfeen feleiőssé kell minden ételt és egy- a naaDan- tették a vízömlés által mást is, csak az álnok Az esemenyek rohamo- okozott károkért. Nem fize-, (Nem ‘ énekli a szőve- volt nyugtom. Ahogy lete- Nem kellett volna, mi ér- Jv^^z^le- raj^te még csIkT ötödik ^Feltebte^tU get, csak mondja. Maga lepedtem, ültettem egy kis telme? temmel ® S vészül emeleten járt, amikor a Ä terelte ÍISbSKt álé mondja alig értem.) gyümölcsét. Aztán szerez- (A kutyauristenit... Ami- Van házam, Katern, mé- mentőautó már dudálva fu- £TStoSjJtat S.-ÄKSTSÄK SÄ 2SY2 S ”7 S «7» Ä mindig a napi felet. Már- tam én meglenni anélkül, nak zúzmarás ága, ha a mint a litert. Néha töb- Meg már akkor jártam be szél megfújja. Valami szél bet. Én olyankor dalolok Másképpen nem kötőzkö- döm senkivel, hazame­gyek, bújok az ágyba. Hogy az asszony mit ’szól. Másnap mondja, magad pénzén veszed a betegséget. Merthogy masnap nem eszem, nem ssik jól az étel. A haja? Dehogy Dehogy fekete. Barna a haja az asszony­nak. Mielőtt összkerül- tünk, szülök haragudtak mindkét részről. Az ő a gyárba is biciklivel. kilométer — a változások szele — arminc kilométer megfújta 6t is' Megpróbált atrmne kilometer eilenállni, hiába. Ma az ő értelme Is mondja: értel­nyaron, meg a fold. Ez volt az én életem. Men­tem a tanyák mellett és H jöttem, egy-két év múl­va sötétben is nevükön szólintgattam a kutyákat. Meg még most is. Mind­járt itt a város közelében van a Kormos akó. utána Kotyháza, a Nyárias, a me annak nem volt. Nem győzhetett. így nem is akarna már győzni. A ke­mencében duruzsol a vég­csak ehhez az üveghez, expedícióval. Csinálhatott akármit, nem) meg a földhöz. A lábam Megismerte a házmestert, segített semmi... már fáj, ha sokat állok. aki a meptőket kalauzol- _ firkák ezért nem (A szeme .mint az üveg, ta. Boldogon kiáltott: megyek albérlőnek- mon­tiszta. Az arca, mmt a —Na végre, hogy jön! dotta derűs mosollyal Hu­hullamos fold.) Félek ,hogy azóta már ré- nyadi Sándor, szokása sze­H át ennyi az én egész gén kifolyt a víz! rint a még égő szivarról életem. Tehet hoz- A szegény rajzoló a sa- gyújtva rá újabbra. zá, ha akar. de csak telen-meleg tűz. Látszólag jót. Rossz már úgyis ért. más témába kezd. pedig Azért azt mondom én, kell csak folytatja a régit.) még nekem a földben mo­zognom. ötvennégy éves Volt öt biciklim, az első vagyok, gyugdíj után be­volt a Stájer, a második állok a csoportba. Bevesz­_______ _ Krakó* Nagykeresztur, a Kék Csoda, most egy nek? Nem mondom el, í utyájuk megharapta az Kisfalud, Kiskereszturv a Csepel van. Ezeken jártam hogy fáj a Iában. Úgyis tcsémet. Veszett kutya Pogányvári malom, onnan a gyárba. Ahol ülünk, 1924- meggyógyul, ha földet ,'olt. Az öcsém pesti in- n}egy az ót Lucfalvára, az- ben itt gyep volt, kecs- érez. Más vágyam nekem cézetbe került, ott1 kezel- tan a Jeszenszki féle ta- kék legeltek. Egyszer azt nincsen... ték hónapokig. Ez az nya és Márkháza, ahol la- mondta a mérnök, üveg- (A fogai kihullottak a 1920-as években történt. kom- törő legyél. Azt mondtam haja kihullott. Ezt látom Nagy per is volt miatta. Milyen vidék? Dimbes- neki, mérnök úr, én fé- ha jeveszj a kaiapját. Ka- Én azért elvettem felsé- dombos. Hullámos. A föl- lek az üvegtől. Majd meg- iap0t visel, ócskát a mun- gül a lányt, nincsen ha- det abban az időben, ami- szokod, válaszolta. így ke- k^koz, jobbat ünnepre, rag a két család között kor kérték, beadtam a cső- rültem fel az emeletre, Greg diófának ágát ha már régen. Amikor meg- portba. Most nincs egy harminc évig szokni az megflijja a széi jaj, de nősültem huszonkettő szemernyi sem. Háztáji üveget. Ez a rézlámpa (mu- szépet meséi öt ’ ha meg­voltam. Akkor én elkezd- sincs. Azt mondta az el- tatja) a Stájergéphez tar- fú--a a gzél megí’ázik, De_ tem kapaszkodni. nők, kétlakinak nem jár. tozott, azóta megvan. A hQgy fáziJí ’ Mégcsak össze (Ülünk az üveggyári Hátha nem, akkor nem. KRESZ szerint nem jó, de húzza nyakán a sálat, olvasztóban, Iványi Pál így lettem én egylaki. Ha- én használom. Szól a ren- gzjVQS; kemény ember, az életét mondja. Ha zudnék, ha azt állítanám, dőr egyszer, hallja-e, nem moccanunk, recseg-ro- hogy nem hiányzik nekem .i° ez a lámpa? Na. ha pog alattunk a pad. a föld. Acsarogtam is mi- nem jó, jöjjön velem a ''. .,L.' Vettem először három atta. Pál-Péterkor nyakon Kormos akóig, onnantól “• en eierem. hold földet. Fiam, ház kell fogtam miatta az elnököt, jó. De nem jött. % (Mint egy ta. Öreg diófa, először, mondta az apám. italos voltam. Hej a ku- Szóval hazamegyek, nincs diófának, mmdenki­Vettem házat. Abban a tyaúristenit, ágaskodott ak- mit csinálnom. Legfeljebb nek az elete erdekes.) pillanatban nekem nem kor valami a mellemben... a méhek. Más dolgom Tóth Elemér MICHAEL GOLD: Boldog tetem Mindennap makacsul föl és le mászik a meredek bérházakban egy ősz, kicsi Chaplin, aki szökve menekül Hitler hamvasztói elől, hogy a „Tökéletes Kefe” ügynökévé legyen nálunk. Most már ő is százszázalékos amerikai, szigorú hűséggel nyakkendőink, hűtőszekrényeink és autóink iránt, a jólmenő, divatos templomok, szépségversenyt nyert papjaink iránt. A náci halállista jelöltjei most a Chase National Bankban hisz, s oly szolgálatkész, fürge és alázatos, hogy Hitler — ha most feltámadna — menten megbánná, hogy rossz embernek tartotta ezt a bácsit, a „Tökéletes Kefe” ámuldozó szivű ügynökét... s könnyes szemmel küldené hamvasztóba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom