Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-11 / 231. szám
1964. november 11. szerda. NÖGRA D 5 A felelősség a tettek alapja A szocializmust építő ember egyik legszebb jellemvonása a felelősségtudat, s nagy öröm, hogy szép példáival lépten-nyo- mon találkozunk. Mai nyugodt, kiegyensúlyozott életünk is a fel \ is ség tői áthatott tettek, a felelősségteljes politikai és gazdasági munka eredménye. Annál szembetűnőbb és szomorúbb, ha itt-ott még törekvéseink vállrándító lebecsülésébe ütközünk. A KNEB nemrégiben vizsgálatot tartott egy termelőszövetkezetben, s végül kénytelen volt a legsúlyosabban elmarasztalni az elnököt, aki — kevés felelősséget érezve a gondjaira bízott közösség iránt — hűtlen módon kezelte a közvagyont. Az elnök bűnhődni fog annak rendje szerint, csakhogy a dolog ezzel még nincs elintézve. A vizsgálat bizonyára azt is megállapította: ez a felelőtlen ember nem csupán azzal okozott kárt, amit önző céljaira elsajátított; a nagyobb pusztítást az a csalódás okozta, melyet a bűnös felelőtlenség a közösség tagjaiban támasztott. Sajnos, az ilyen eset nem egyedülálló. A felelőtlenség ez a pusztító féreg néhány helyen még változatos formában élősködik és sajnos, gyakran megtalálja az ügyes kibúvót is a felelős- ségrevonás elől. A határban maradt termény, vagy a felszántatlan föld, vagy az üzem udvarán rozsdásodó gép és a huzavona az elmulasztott határidővel jelzi a felelősség hiányát, akkor is, ha különféle magyarázatokkal, „objektív” és egyéb körülményekre való hivatkozással néhányszor sikerül kivédeni a kérdőrevonást. A felelőtlenség — ha jobban szemügyre vesszük — többnyire kiderül, hogy egyéb hibákkal, jellemgyengeségekkel szoros szövetségben jelentkezik. A közöny és az önzés a leggyakoribb utitársak. Az ellene való harcot a kis dolgoknál kell kezdeni, nehogy nagy károkat okozhasson. Nincs helye semmiféle elnézésnek, érzelgősségnek. Nyilván az említett szövetkezeti elnök felettesei is elnézték az első, kisebb hibákat. Talán nem akartak bizalmatlanok lenni iránta? Abban igazuk van: a bizalom^ nélkülözhetetlen velejárója a vezetésnek, de egyáltalán nem zárja ki a szükséges ellenőrzést. Hiszen annak nem a felelősségrevonás az elsőrendű feladata, hanem a segítés, a tévedések, hiányosságok gyors kijavítása, a tennivalók megtanácsko- zása. Persze, az is célja, hogy az esetleges felelőtlenség idejében lelepleződjék, s ne okozzon a közösségnek jóvátehetetlen károkat. Akiből hiányzik a felelősségérzet, s közönyös hányaveti módon teszi kockára, vagy tulajdonítja el azt, amit sokak verejtékes munkája megteremtett, számonkéréssel kell kötelességeire figyelmeztetni. A mi társadalmunkban a felelősségtudat alapvető erény. A mi világunk embere felelős önmagáért, társaiért; a felelősséggel dolgozó emberek és közösségek vállán nyugszik jövőnk és boldogulásunk. S ha most elsősorban visszájáról vizsgáltuk is e fontos problémát, tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a felelősségtudat mindinkább társadalmunk sajátjává válik, együtt terebélyesedik az önérzettel, az önbecsüléssel, a mások megbecsülésével, a szocializmus iránti hűséggel és szeretettel. Kékesdi Gyula Házgyárak épülnek Az óbudai házgyárban már szerelik a 0.-" Az elmúlt években — különösen az MSZMP VIII. kongresszusa óta — országszerte meggyorsult a lakóházak építésének üteme. Az igények es a szükségletek szerint még gyorsabb ütemre van szükség: ezért az illetékesek úgy határoz- . tak, hogy nagykapacitású i házgyárakat is üzembe kell helyezni. Az Építésügyi Minisztériumban Körmendi József osztályvezetőtől és Bán Kálmán osztályvezetőhelyettestől kértünk információt. Elmondták, hogy a közeljövőben a Szovjetuniótól öt. a legkorszerűbb technikával üzemelő házgyárat vásárolunk. Ezeket Budapesten, Győrött, Miskolcon, Debrecenben és Szegeden állítják fel. Jelentőségük, hogy az időjárástól csaknem függetlenül tevékenykedhetnek majd; a zárt csarnokokban az eső vagy a hideg nem zavarja különösebben a termelést. A házgyárban — a falak külső és belső burkolásától kezdve a víz-, a vilgépeket lány-, a központi fűtésű és egyéb szerelési munkádig — mindent korszerű gépek végeznek. A gyárilag készült épületrészeket speciális gépek szállítják a helyszínié az emelődaruk alá. A munkahelyen a hagyományos és a jelenleg is alkalmazott blokképítés- lől eltérően már csak az összeszerelésre kerül sor; a szobák festését vagy tapé- tását természetesen a lakások összeszerelése után végzik el. A házgyárakat — az Építésügyi Minisztérium kívánságára — a szovjet ipar úgy szállítja, hogy azok segítségével a nálunk népszerű összkomfortos lakások készülhessenek. A „gyári lakóházak” általában 10 vagy ennél több emeletesek lesznek. Működésük természetesen nemcsak a „telephelyükre”, vagyis az említett városok területére terjed majd ki; 50—80 kilométeres körzetben segítik majd — a legkorszerűbb nagyüzemi módszerekkel — a lakás- építkezést. L. S. Tegnap, ma, holnap Karanes ben Nem régen történt, hogy a karancskeszi termelőszövetkezet főkönyvelője, Bart- ha Andrásné nagyon ideges volt. A faluban vendégségre készültek, a tagok előleget kértek, s ő a tsz pillanatnyi pénzzavara miatt nem tudott fizetni. Jóllehet ő tudta a legjobban, hogy ez átmeneti áltermett zottan. állította határoNéhány nap múlva a járási tanács vezetői is hivatalosan bizonyították; a karancskeszi termelőszövetkezet a negyedik negyedév elején több mint kétszázezer forint készpénzzel rendelkezik és nyugodtan képező betét, a postatakarékban másfél millió. Számos tsz-tagnak 50—60 ezer forintja négynek pedig százezer forint megtakarított pénze van. A szép és divatos öltözködés mellett a legtöbben a lakást új bútorokkal rendezték be, nagyon sok a motorkerékpár, négy karancskeszi lakos pedig autótulajdonosnak mondhatja magát. Nagyarányú az építkezés is. Egy községben 278 családiház építése — egyéb építkezés mellett — új falurész születését jelenti. Már említettem, hogy az ipar sok embernek biztosítja a megélhetését, de számottevő fejlődés, a családok gyors gyarapodása a mezőgazdaság megszilárdulása után következett be. A szövetkezet nagyon mélyről indult. A volt gazdák nem szívesen társultak, amit kifejezésre juttattak azzal is, .hogy a munkában csak ímmel-ámmal vettek részt. Még két esztendővel ezelőtt is az évvégi zárszámadási közgyűlés után az emberek olyan kevés pénzt kaptak, hogy még aznap este a kocsmában meg is itták. A termelőszövetkezetben lehet boldogulni ség mögött megfelelő é*ték van. Ottjártunkkor éppen aj burgonyát szedték. Ujj Irtván tar k tor ős burgonyasae- dővel forgatta ki a bokrokat. Méltatlankodott. — Én nem tudom mi van ezekkel az asszonyokkal, nem győzöm őket. Már három óra és még nem ebédeltem. Egy pillanat megállást nem engednek... így van ez minden munkahelyen. Marakodi-pusz- tán az egyik idősebb tsz- tag egyszerűen kijelentette, hogy beszélgetésre most nincs idejük, majd ha befejezik a vetést. A Szénégetőn a fogatosok szor- galmaskodtak. Mindenül t, ahol az ember jár, jókedvűen folyik a munka. Ez az esztendő Karancskeszi- ben a szorgalom és az e elmén y esztendeje, amelynek nyomán nő a közös vagyon. Szép központi majorjuk van, minden szükséges gazdasági épülettel és a hozzátartozó felszerelésekkel. A majorban Pintér József állattenyésztési brigád-vezető tájékoztat. — Esztendőről-eszten- dőre küzdöttük fel magunkat a mai fokra. Háromszázhúsz szarvasmarhánk van, nyolcvanöt fejőstehén, csaknem ötven borjú. Most a legfontosabb az állomány minőségi fejlesztése. Zsákba került a jólfizető aprómag. Negyven mázsával több, mint számították. jlapot, mégis úgy kétségbe esett, hogy a termelőszövetkezeti elnök távollétében Ellenbach Istvánhoz, a községi tanács-vb elnökéhez kellett fordulnunk: megfelel-e a valóságnak, hogy a zárszámadás előestekint a zárszámadás elé. Karancskesziben valamivel több az ipari munkás, mint a mezőgazdasági. A családok ebből adódó kettős kereseti lehetőségéAz anyagi gond, egy-két helyen a nincstelenség, a szűkösség a keszieket is meggondolásra késztette. Jöttek a hírek Ceredről Drégelypalánkról, Szécsény- ből és számos már termelő- szövetkezetből, ahol bő marokkal osztották a jövedelmet, hogy a termelőszövetkezetben lehet boldogulni, de rendezni kell a sorokat, és mint magános korában, mindenkinek dolgoznia kell. — Mi a saját bőrünkön • tanultuk meg a leckét, hogy Gazdag állatállomány A szarvasmarha után ai szépen gömbölyödő hízókat' mutatta meg. Ugyancsak’ nagyon szép, gondozott a süldőállomány is, amelyből hatvannyolcat, az anyadisznóból pedig ötva- net tartanak számon. A malacszaporulatuk az idén elérte a nyolc és feles átlagot, s több mint hétszáz juhhal dicsekedhetnek. A Most minden erőt a szántásra, vetésre fordítanak. téjén ilyen aggasztó a helyzet a termelőszövetkezetben? Nyugodtan tekintenek a zárszámadás elé Amikor ezt elmondottuk neki érthetetlenül tekintett ránk. — A termelőszövetkezet anyagi helyzete megnyugtató, rendezett. A kenyér- gabonából kiesés van ugyan, de azt pótolja az aprómag, amely viszont negyven mázsával többet nek tudható be. hogy a földművesszövetkezeti kereskedelmi hálózat viszonylag igen szép forgalmat bonyolít le. Az önkiszolgáló élelmiszer bolt havi 180 ezer forintot, az iparcikk bolt 150 ezret, a két ital-' bolt 200 ezret. Ennek az összegnek a jelentős részét a termelőszövetkezetben keresett pénzt alkotja. A község anyagi helyzetét. mégis a következő számadatok magyarázzák a legmeggyőzőbben. A takarékszövetkezetben egv md- lió forintnál valamivel több a tagok tulajdonát a föld csak akkor fizet, ha megdolgozzuk. — A mindig józan, megfontolt Pet- róczi László mondotta e szavakat, s ez az egész tagság véleményét fejezi ki. Ez a felismerés lendítette munkába az embereket, s ehhez párosult az irányító szervek nagyon jószándékú, okos támogatása. Uj elnök, új agronómus került a tsz élére. A megtett lépések most már biztatóak, esztendőről-esztendőre szilárdul a gazdaság, az idén minden egyes munkaegytakarmányozással sem leszl baj. Huszonöt vagon pillangóst, harminc vagon réti szénát, azonkívül sze-' mestakarmányt, kukoricát tárolnak az állatoknak. így alakult, formálódott az új élet Karancskeszm. Van még zokszó is, amely gyakran türelmetlenségből fakad. És ha akadnak is hétköznapi gondok, kétség- beesésre nincsen ok, mert azok a fejlődés gondjai. Két kezük munkájával megteremtették az emberek. hogy bizakodva nézhessenek a holnap elébe Bobál Gyula
