Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-11 / 231. szám
6 1964. aowembee EL üföSSÁB Borravaló kisfiútól Hssem-Bégyéves szőke kisfiú ül nyugodtan es türelmesen a forgatható székben. Nem sir. nem ellenkezik, pedig a gyerekek kezdetben félnek, a borbélytól, alighanem az orvosokéra emlékeztető fehér köpenyük miatt. De ez a gyermek szemrebbenés nélkül tűri a barátságos, fiatal borbély „működését” göndör fürtjei között. Aliikor végez, lecsusz- szan a székről, kezet is ráz új frizurájának megalkotójával és elsétál a mamájához, aki a pénztár mellett ül és a pénztáros- nővel beszélget. A mama ráadta kisfiára a kabátot, fizetett, azután pénzt nyomott a kisfiú kezébe. A gyerek értetlenül pillantott rá és a borbélynak szánt borravalóra de a mama megmagyarázta: „Menj es add oda szépen annak a bácsinak, aki levágta a hajadat!” A kisfiú megtette, amit anyja kívánt, azután távoztak. Arra gondoltam: vajon milyen elképzelés alakul lei abban a szőke feecskében a munkáról és a fizetésről? A gyermekkori élmény feledhetetlen intenzitásával marad meg benne a kép, ás az abból fakadó hibás szemlélet, hogy a pénztárnál lefizetett ösz- szeg nem számít, az nem azé a dolgozóé, hanem külön kell a kezébe adni, „hadd keressen ő is szegényke ..." Ss amikor majd tizenöt-busz év múlva írunk az önök témáról: a borravalóról, értetlenül fogja felvetni a kérdést: hogy lehet, hogy azok, akik egy évtizeddel a felszabadulás után látták meg a napot, születésük előtt negyedszázaddal arafkode viszonyokra emlékeztető ruténnal, a titkolódzás és a „lássa mindenki” kahévó keverékévé! nyom ják oda azt a bizonyos sokszor megbélye^ett, de etvárt pénzdarabot?! Pedig a kérdés nem nehéz. Csak a >,jószívű” mamára keil gondolni a fodrásjzűztebből, meg a többi hasonlóra — jog ó közgondolkodásának megrontóira. Pa»» Gábor Salgótarján Kedves figyelmesség A napi munkámat végeztem, amikor bekopogtattak hozzám. Egy kedves fiatal nő a hogylétem felöl érdeklődött, kissé meglepődtem a szokatlan kérdéstől, mert ilyet egy idegen nem szokott kérdezni. Nyilván észrevette zavaromat, mert nyomban magyarázattal szolgált és bemutatkozott, hogy ő dr. Fóris László körzeti orvos asz- szisztensnője. A doktor úr rendezte a kartotékokat és megállapította. hogy egyes betegei már régóta nem jelentkeztek. és ezért érdeklődik a hogylétük felől. Ez a kedves figyelmesség valóban váratlanul ért, mert arra még gondolni sem mertem, hogy a kezelőorvosom a sok elfoglaltsága. mellett még arra Hámpaüke? Szomszédasszonyom nagy- takarítást rendezett. Kezével söpörte fel a konyha- izekrény fiókjából a fehér is szakítson időt, hogy a ritkábban megjelenő betegeinek hogyiéte felől érdeklődjön. Őszinte elismeJogi i Férjemtől két esztendeje élek külön, de törvényesen még nem váltunk eL A közös szerzeményen kü- lönköltözésünkkor viszonylag békésen megosztoztunk. Férjem most váratlanul meghalt Gyermekünk nem volt de él az édesanyja és van egy testvére. Elhunyt férjemnek most ki az örököse? — kérdi H. Er- ' nőné olvasónk. Ha mnesenek gyermekek, a törvényes öröklés rendje szerint a házastárs örököl, de csak örökhagyóval együttélő házastárs. A különélő is örökölhet, de csak kivételesen, például, ha az elhunyt a különélés idején végrendelkezett házastársa javára. vagy a körülmérésemet fejezem ki ezert a jóleső figyelmességéért. Bognár József né Salgótarján nyékből nyüvanvalo, hogy a házastársi együttélést visszaállították volna. Egyébként a törvény álláspontja és az általános felfogás az, hogy nem lenne helyes öröklési jogcímnek elismerni a házassági kötelék formai fennállását. Ha gyermekek, vagy unokák nincsenek és a házastárs kiesik az öröklésből — mint ön — az elhúnyt szülei örökölnek egyenlő arányban. A kieső szülő helyett, annak leszármazol. Volt férjének csak az édesanyja él, a már korábban elhúnyt apát illető rész, az apa leszármazój át, volt férje testvérét illeti. Nem látjuk értelmét, hogy bármiféle hagyatéki követeléssel fellépjen. Megemlékezés az öregekről A Somlyó-bányatelepi Notanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának ünnepségén emlékezett meg a telep nyugdíjasairól Az ünnepségen szovjet vendégek is részt vettek, valamint a párt és tanács képviselői. Az ünnepi beszéd után az úttörők színes kultúrműsora szórakoztatta az egybegyűlteket. Jóleső érzés töltötte el az öregeket a megemlékezésért. Mindannyian szívesen emlékeznek erre a napra. K. Jánosné Somlyó-bámyatelep Miért zárták be? A Jóbarát vendéglőre gondolok. Csendes, szolid hely volt, ahol a jó kiszolgálás mellett olcsón mindazt megkapta a falatozni kívánó, amit akart. Volt egy kis családias jellege is, nem szólt zene, s nem kellett akarva akaratlanul zenedíjat fizetni, Több kisvendéglő kellene a városba, sajnálatos, hogy ennek ellenére nem a kriesmlk jutnak a bezárás sorsára. Ritz József Salgótarján Nemcsak a madarak A Bartók Béla úton még jóformán iskolaköteles korú 8 főből álló gyerekcsapat kövekkel megrakodva csúzlival bántalmazza a vadgesztenyefán békésen ülő madarakat. Az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek nemcsak a madarak életére lehetnek károsak lakott területen, hanem az emberek, a járókelők testi épségét is veszélyeztetik. A jó érzésű emberek nem nézhetnek el az ilyen dolgok felett. Az ilyen cselekedetek láttán emeljék fel szavukat a társadalmi szervek mellett munkálkodó nevelők, pedagógusok, hogy gyermekeinken keresztül meg tudjuk akadályozni az ilyen és ehhez hasonló esetek előfordulását. Tóth Gyula Salgótarján pirulákat. — Hiszen ez egy vaúóea;os házipatika — jegyezem meg halkan. — Miért talál magánál tincsen? Pár fillér az ;gész — pattant fel és az- sal zsupsz, a gyógyszereket ■ szemétládába öntötte. {Jyorsan hazasiettem házkutatást rendezni. Az eredmény lesújtó volt. Húsz ralmopirin, húsz algopirin te még többféle tabletta sérült elő. Kiszámítottam: Sa-uk 68,60 forint és én körülbelül 10 forintot fizettem érte. Közös erővel százezreket takaríthatnánk meg, ha a házipatikában valóban csak a nélkülözhetetlen fájdalomcsillapítókat kötszereket tárolnánk és a szemétládába egyetlen szem gyógyszer sem kerülne, Javasolja: Ä. Sándensé Salgótarján Munkahelyük a bolt Boltosnak lenni sehol sem könnyű, nagy felelősseget jelent a 200-300 ezer forint értékű áru hiánytalan kezelése, rendbentartá- sa, a vevők kielégítése, de kétszeresen nehéz Hollókőn. A közlekedés nemcsak a környező községekbe nehéz, hanem a falu egyik részéből a másikba is, különösen a csapadékos őszi- téR hónapokban Jól felkösse a gumicsizmáját az, aki a község egyik széléről az átellenben lévőre akar menni, mert máskülönben a vádliig érő agyagos iszap lehúzza a lábáról! A boltok környékéről is alig győzi lapátolni a sarat a két boltvezető. A két boltvezetőn: Kom- lós Józsefen és Nagy Bertalanon rajta az egész falu szeme . . . Mindketten másodszor kapták meg az idén a „Kiváló dolgozó” címet, tíz eve boltvezetők és az ez évi munkájukkal is szeretnék kiérdemelni az elismerést. Hogy vállalásaikat teljesíthessék. nem sajnálják a fáradságot. Becsületesen élni! — ez a jelszavuk. És Komlós József italboltvezető ezt any- nyira betartja, hogy leltárhiánya soha nincs. — Megvan a rendes fizetésem, a feleségem is fél műszakban dolgozik, nem herdáljuk el, amit keresünk — mondja. De nemcsak az az erénye a hollókői italboltosnak. Becsületességre, a szocialista erkölcsök betartására neveli, kulturált viselkedésre is tanítja a falu fél-fiait, akik közül csaknem mindenki megfordul nála, ki többször, ki kevesebbszer. Aki túl sok pénzt hord el a kocsmába, többet iszik, mint amennyit elbír, . az hiába kér, vagy veri az asztalt. Komlós József nem ijed meg tőle. Nagy Bertalan is sokat farad, hogy a 270 ezer forint készletű boltja rendbén legyen Amikor meglátogattuk, éppen leltároztak nála, Neki sem kell félnie a leltár eredményétől, mert a tíz év alatt még egyszer sem fordult elő, hogy hiánya lett volna. A vevőkhöz is mindig udvarias, türelmes. Százötvenezer forint értékű forgalmat lebonyolítani egy hónap alatt, nem kis dolog. És különösen nehéz akkor, ha a göngyöleg is a bolthelyiségben van, elég kerülgetni a kiszolgáláskor, vagy takarításkor. Csúnya is, a rendetlenség látszatát kelti és ez bizony elkeseríti a boltost. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal elismerni a két feleség, Komlós József né és Nagy Berta- lanné érdemeit. Csöndes társaik ők férjüknek a kenyérkereső munkában. s emellett derekasan végzik a falusi háztartás minden munkáját. Remény Erzsébet Az emlékek „rejlett" Ezekben a hetekben az országot járva mind gyakrabban találkozhatunk a húsz év előtti emlékekkel A felszabadulás 20. évfordulójára készülődő s azt megünneplő községekben, városokban előkeresik, rendezik az utókor számára hozzáférhetővé és világossá teszik a nagy napok emlékeit. Nincs olyan község, vagy város, amelynek korábbi vezetői és az' akkori közélet emberei ne őriznék a kezdeményezni-tudás kincses tárnyi emlékét. Debrecenben a városi művelődési osztály vezetője — akkoriban fiatel falusi tanító — feleleveníti, ahogy annakidején könyveket vittek haza hátizsákban, a né- metek-elpusztította vasúti sínek mellet* gyalogolva, majd szovjet katonásatokra kéredzkedve, hogy a faluban megkezdődjék a tiszta szellem áradása. Azóta húsz év kialakította éj államrendünket, amelynek lehetőségei nagyobbak a helyi kezdeményezés számára — mint bármikor korábban voltak. Nem arról van tehát szó, hogy csináljunk valami olyasmit, amit a felszabadulás első napjaiban. Az abbeli kezdeményezések fölött jórészt elszáguldott az idő. Némelyiknek a dicsőség babérkoszorúja jár, némelyiknek kedves elismerés. Ahogyan, a frisse- ség. a kezdeményezni tudás bátorsága, az ötletes, a tömegekre minden fontos lépésben számító és építő szellem tekintetében ma is van tanulnivalónk 1944 első szabad városaitól, községeitől. Mert sajnos éppen az önálló kezdeményező készség és frissesség szerepel néha helyi vezetésünk „hiánycikklistáján”. Természetesen általánosítani itt sem tartaléka ssaOaCE &E Cx33£ fönboaáek tehetoefe. Bontóbb megyénk, -ft«**»»«*,, vagy éppen Tstowafc am múlt ítész ér alatt otyea, arányé fejküésen meet ált* amelyről azokban az W napokban álmodni sem leheteti. S ehhez nmgtfcg1 energia kellett. De a eteti célokra effinaaso&li energiának is megvan aa a sajátságé, hogy r»pm tcgs eL, sőt — ájna és *rna termelődik. Talál teoBbattvnk már a*zai a jelenséggel, hogy a lakosság több ötletet és segítségnyújtást ajánl feá közösségének, iránt ameny- nyit a helyi hivatalos keretek közt gyümötesöEteteá tudnak. És a népfront bizottságok, a tömegsaenve- zetek vagy egysaerüe» levélíró állampolgárok menynyi mindent javasolnak, amiből ha nem is ssenza- eió, azonban helyi — és tisztességes afepos — eredmény lehetne De akadoznak helyenként a váBaSko- zó kedv Íícydsföj Bével gyakran kertS közéjük homok a hrvateíi kényelem nyugalmának ,»aemosé*bő!” A „várjuk meg, mát mondanak mások, ne éppen ml akarjunk okosak lenni” alaptalan övatosfeodéshől, vagy: „hátha baj lesz belőle” félelméből. De a „homok* ftt-ott megcsikordul a kerekek között s eiosabk a bátortalanság. Segítsen az eltakarításhoz — az emlékek „sejtett” tartaléka is, amely figyelmeztet : mennyi önálló kezdeményeznitudés, menynyi ítélőképesség és eredményes törekvés rejlik dolgozó népünkben városon, falun, tanyán. És ezt oktalan pazarlas lenne parlagon hagyni Vegyük elő hét bátrabban a ..rejtett” tartalékot-» fbaktai) „Nyugdíj Volt egy munkatársam a nyomdában, 35 éve dolgozott ott. Három és fél évtizede ugyanazon az útvonalon érkezett a munkahelyre — véletlenül sem változtatta volna meg — ugyanozokon az utcákon ment haza s nyolc órán át ugyanazon a berendezésen — egy vágógépen — dolgozott. A nyomdába modernebb vágógépek érkeztek, új emberek tanulták meg rajtuk a mesterség fortélyait. De az új és a régi gépet mintha láthatatlan határvolnal választotta volna el egymástól: a fiatalok nem tudtak dolgozni a régin, az „öreg” pedig az újon nem boldogult. Harmincöt év alatt összenőtt a gépével az idős munkás, kiegészítették” egymást, csak az volt a baj, hogy a teljesítmény négy évtizeddel azelőtti szinten mozgott. Közben pedig sokat változott a világ. A történet önmagéban szokványos, sokszor ismétlődött már különböző üzemekben. Nem is vetettem volna papírra, ha nem hallom minap a hírt: a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi kendergyári üzemegysége kilenc új fonógépet kapott. Muaká-* ba állításukkal „nyugdíjba-'-ba kerüteek a régi szárnyas fonógépek, amelyek évtizedek alatt úgy hozzánőttek a gyárhoz,, olyan hűséges társaivá vál-t tak az embereknek A régi gépek megkapták) az „ohsit”-ot. Becsülettel) elbocsátották őket, mert a helyükre kerülők, többet adnak, a többet kívánó társadalomnak. Az „obsitosok” műszakonként 50 kilogramm fonalat készítettek, az „újoncok” ennek kétszeresére képesek. A kiszolgált gépek eltávolításakor ,.em hangzott1 el búcsúbeszéd, nem a távozót ünnepeitek, hanem a korszerű újat, amelv lényegesen meghaladja az „előd” teljesítményét. Mert akik ezekre a gépekre kerülnek, azoknak újat kell- tanulniok. Hiába az évtizedes összeszokottság. a vágyakozásnál erősebb a realitás: a társadalom igénye. A munkások és munkásnők pedig megtanulnak bánni a korszerűbbel, hiszen maguk is érzik, tudják: nem lehet megrekedni a korábbi — annak idején talán példás, de ma már túlhaladott — tudásnál. B. S.
