Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-11 / 231. szám
4 NOG R A O T9tf4 november W. aserda. „Serkenj fel kegyes nép” Visszapillantás egy lelkesítő találkozóra A KÖZELMÚLTBAN »égy napon Szegeden adtaik találkozót egymásnak hazánk hivatásos és önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtői, valamint a honismereti mozgalom or- izágos és megyei irányítói. A program vázlatos ismertetése előtt hadd szóljunk néhány elismerő szót a szegedi egyetemista dalos lányok szép énekéről, akik fellépésükkel feledhetetlen nyitányt illesztettek a tartalmas és vázlatos előadássorozat elejére. Bartók és Kodály a nép ajkáról gyűjtött, szivet-lelket gyönyörködtető dalai közül is kiemelkedett a legelső, Kodály Nagyszalontai köszöntője, melynek kezdő szavait akár a találkozó jelmondatául is felírhatták volna: „Serkenj fel, kegyes nép, mosolyog az hajnal...” A négynapos találkozó témáinak tartalmasságáról es változatosságáról szóltunk. Elegendő felidéznünk Dr. Bai'c'zy Géza akadémikus rövid és mégis igen gondolatgazdag üdvözlő .szavait, vagy Dr. Ortutay Gyula akadémikus emlékbeszédét a 75 éves, Hermann Antal alapította Magyar Néprajzi Társaságról. Dr. Szabó Isíván, a történettudományok doktora mélyenszántó előadásban mutatott rá a XIX század történetének azokra a mozzanataira, amelyek a paraszti gzdálkodás fejlesztésében, vagy hátráltatásában számottevő szerepet játszottak. Akik a nyelv- tudomány leghívatottabb művelőit hallgatták nagyobb érdeklődéssel, azoknak Dr. Benkő Lóránd, a nyelvtudományok doktora és Dr. Derne László egyetemi tanár szerzett számos perceket a legmagasabb igényeket is kielégítő előadásával. Azt gondolhatná az olvasó, hogy az említett nagyszerű előadások valamelyike aratta a legnagyobb sikert a mintegy háromszázfőnyi hallgatóság körében. Szó sincs erről, mert Papp Imre szentesi tsz-tag „Hogyan készül' a kemence?” c. előadása volt az egyetlen olyan programpont a négy nap folyamán, amelyet az egybegyűltek vastapssal jutalmaztak. Márton László békéscsabai tsz-tag az aratás egykori békési munkaszervezetéről beszélt tudományos igényességgel NÖGRÁD MEGYE küldöttei közül ugyan senki nem lépett fel az előadói emelvényre, mégis nekünk is jutott a sikerekből. A találkozó első napján nyújtotta át Dr. Ortutay Gyula akadémikus a Magyar Néprajzi Társaság elnöke a XII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat díjait a legjobb hazai önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtőknek. A díjat nyert dolgozatok szerzői között találtuk Tóth Katalin IV. éves debreceni bölcsészhaillgatónőt, ki már másodízben pályázott nógrádi témával. Ez a szorgalmas egyetemista lány tavaly is, meg az idén is II. díjat hozott „haza”. így írtuk: haza, pedig Tóth Katalin nem is a mi megyénk szülötte. Ezért is tartjuk különösen tiszteletreméltónak azt a törekvését, amellyel Nógrád egyik legjellegzetesebb tája, a Karancs völgye és a szé- csényi járás helyneveinek kutatása felé fordult. Az elmúlt évben még csak apai nagyszüleinek lakóhelyén, Szalmatercsen gyűjtötte össze a földrajzi neveket és a szántás-vetés szókincsét, az idén díjat nyert tanulmányában viszont már négy községre terjesztette ki kutatásainak körét. Ezek: Egyházas- gerge, Karancsság, Szalma- teres és Pilíny. Tóth Katalin három résztanulmányból álló dolgozatának ösz- szefoglaló címe: „Nyelvjárási tanulmányok a Karancs vidék élői.” TOVÄBB IS részletezhetnénk még Tóth Katalin sokat Ígérő munkáját és terveit, de már csak annyit árulunk el belőlük, hogy a szécsényi járás helyneveinek összegyűjtése alapján akarja megírni egyetemi tanulmányainak befejezése után doktori értekezését. Az eredményhirdetés második nógrádi vonatkozású meglepetése az volt, hogy egy „Triumvirátus” jeligével beküldött dolgozat is díjat nyert, éspedig harmadikat. A szerző azonban ezideig ismeretlen. Ezt az alkalmat is megragadjuk annak közhírré tételére, hogy az említett díj érdemes elnyerője személyesen, vagy írásban jelentkezzék a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattáránál. RÖVID BESZÁMOLÓNK végén idézzük újra emlékezetünkbe Kodály Nagyszalontai köszöntőjének első szavait: „Serkenj fel. ke- gves nép. mosolyog az hajnal . . .” Kovács János 11Kalinkowski próbált vissza emlékezni. — Ó a fejem — panaszkodott — nem, semmit nem vettem észre. Semmire sem emlékszem.- Siet- lem: az utcán nem volt íenki. Az utca ilyen időtájt mindig néptelen. De mégis.. . mögöttem két férfi jött. — Kik voltak? Hogy nézlek ki? — Nem emlékszem. Nem néztem rájuk. Bizitos valamelyik szomszédos házból jöttek ki- Akkor vettem észre őket, amikor a .Gwardia" sportcsarnok mellett mentem el, ott, ahol a szódavíz gyár van, és ahol régen síleugró volt. Kabátban voltak, mert az eső cseperegni kezdett. De miért faggat ön engem? — Zygmunt úr, magánál volt az aktatáska?'— kérdezte az ügyész. — Természetesen! Az, amelyik mindig, a sárga színű bőr aíktatáska. Benne volt a vádirat, és magammal vittem a nyomozás utolsó kötetét is, mert szükségem volt rá a lapszámozásnál KSattnkowád hirtelen el- b«Ugatott. Arcén átfutott a nyugtalanság felhője. Fel akart ülni az ágyban, de fájdalmában felnyögött és ismét a párnára hanyatlott. — Elveszett a táska? — nyugtalankodott- — Nekem azt mondták, hogy semmi sem veszett el; hogy az óra, a tárcám állítólag a megőrzőben van, a táskáról viszont nem szóltak semmit, ön vitte el, ügyész úr? A vádiratra szüksége volt tizenkét órakor, mert a főnöknél konferenciát tartottak. — Ne nyugtalankodjon Zygmunt úr — az ügyész igyekezett a lehető leghiggadtabb hangon beszélni. — Épen ezzel a táskával nem stimmel valami. Az emberek- akik segítségére siettek, nem találták meg maga mellett. Az őrnagy úr a rendőrfőkapitányság részéről folytat vizsgálatot ebben aa ügyben. Kalinkowski felsóhajtott. — Úristen, mit tettem! Akkor a vádirat, meg a ki hallgatási jegyzőkönyvek is elvesztek, mindent elölről kell megcsinálni. Ez rettenetes!... — Kérem, mondja meg nekünk — fordult hozzá az őrnagy —, emlékszik-e arra, hogy a táskában volt a „Donaubank” csekkje is? — Benne volt- Hát persze, hogy emlékszem rá, VII. kötet 184. oldal. Még javasolni is akartam az ügyész úrnak, hogy ezt a csekket tegyük át a dokumentumok dossziéjába, az aktákban pedig csak a lengyel fordítás szerepeljen. Hát az is elveszett? Az ügyész bólintott. Zygmunt teljesen összetört. — Vannak önnek személyes ellenségei? — kérdezte Krzyzewski. — — Ellenségeim? — csodálkozott a joggyakomok. Olyanok, akik megszervezhették ezt a merényletet? Nincsenek. — Talán munkája közben. az ügyészségen, vagy a bíróságon, valaki úgy gondolta, hogy ön bajt okozott neki? Megfenyegette önt valaki? Próbáljon visszaemlékezni, ez nagyon fontos. Zygmunt hallgatott egy ideig. — Nem emlékszem semmire. — Talán mégis valamelyik ellensége? Nem csapott le valakinek a kezéről egy kislányt? A joggyakomok fájdalmas fintorral elmosolyodott— Vőlegénye vagyok egy iskolatársnőmnek. Ez már nagyon régi ügy. A szülei nem egyeztek bele a házasságba addig, amíg nem végzem el a jogot, és nem teszem le a bírói vizsgát, A képzőm fi veszeti nevelés korszerű f ormái Legfontosabb: az ismeretterjesztés Az alumíniumlemezből készült láda méreie 25x100x70 centiméter. Súlya 38 kilogramm. Tartalma 11 darab színes reprodukció — XIX. és XX. századi nagy mesterek (Munkácsy, Szinyei, Rud- nay, Fényes, Derkovits, Szőnyi, stb) művei valamint mai fiatal művészek alkotásai. Az alumíniumládák a megyékben működő művelődési autókon indulnak útnak a tanyavilágba. Ha megérkeznek rendeltetési helyükre, 5 perc alatt kiállítást varázsolnak belőlük. Bekapcsolják a magnetofont — amelyet ugyancsak az autó visz magával — és máris hallható a kistárlat népszerű magyarázata: miért szépek ezek az alkotások, mi a rézkarc... A kistárlatok népszerűsége A Képcsarnok Vállalat legújabb vállalkozásáról szólt a beszámoló, amikor az újszerű vándorkiállítás első három kollekcióját átadják Békés, Csongrád és Hajdú megye számára. Azóta, mint ismeretes, többezren nézték meg a kistárlatokat s bebizony o- sodott, hogy a képzőművészeti nevelésnek egyik igen népszerű, hatásos módszerét dolgozták ki. Ám ez csak egyik forma. A Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályán az elmúlt hetekben foglalkozóé úgy általában jó indulattal vannak irántam. — Hogy töltötte a baleset előtti napot? — Krzyzwski őrnagy egy vastag, zöld fedelű füzetben minden választ feljegyzett. — Mint rendesen, reggel bementem a bíróságra. Mivel Jasinski joggyakornok, a barátom, — egészítette ki Zygmunt — ezen a. napon nem volt munkában, tehát az ügyész úr beleegyezésével a nyolcas számú terembe mentem, ahol Szmagier bírónál vezettem a jegyzőkönyvet. Körülbelül tizenhárom órakor ért véget a tárgyalás. Ekkor még lementem a büffébe, megebédeltem és egy rövid ideig néhány ügyvéddel beszélgettem. Aztán elbúcsúztam tőlük, és egyenesen az ügyész úr szobájába mentem. Kivettem a szekrényből a „fehér gengszterek” ügyének aktái közül a IV.- V., VI. és VII- kötetet. Az ügyész úrtól meg átvettem a vádirat kéziratát. Emlékszem, az ügyész úr még néhány utasítást és útmutatást is adott. Aztán a szomszéd szobába mentem és már nem mozdultam el az íróasztaltól, amíg Ignasiowa héit óra előtt néhány perccel ki nem dobott. Még korábban bejött Halinka kisasszony, és el akarta vinni az aktákat, mert az ügyész úrnak szüksége volt rájuk. Kértem, hogy a VII. kötetet hagyja nálam, mert éppen azon dolgoztam. (folytatjuk) tak a képzőművészeti nevelés országos helyzetével; s igen sok problémát elemeztek, több újabb lehetőségre hívták fel a figyelmet. Megállapították például, hogy a képzőművészeti nevelés ma még távolról sem kielégítő a művészeti ízlés elmaradottsága, a gics kedvelése a korszerű művészeti szemlélet hiánya sokoldalú felvilágosító munkát kíván. Bővíteni kell a képző- művészeti körök nevelési programját. Az országban jelenleg több mint 350 képzőművészeti kör működik, körülbelül 10-11.000 taggal. (A körök egyhar- madában gyermekek vesznek részt.) A vezetők szakmai munkája színvonalas, túlnyomó többségük főiskolát végzett szakember. Hiba azonban, hogy a körök egy részénél nem folyik rendszeres oktató-nevelő munka, képzőművészeti ismeretterjesztés. A rajzolásfestés mintázás alapelemeinek elsajátítása ezt nem pótolja. A fejlesztési terv, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet az elmúlt hetekben dolgozott ki, a legfontosabb tennivalók között említi a képzőművészeti körök és a többi műkedvelő művészeti ág együttes munkáját. A képzőművészeti körök tagjai például hasznos tanácsokat adhatnak a színjátszóknak a díszletek elkészítésében, a jelmeztervezésben. Különösen gyümölcsöző lehet az együttműködés a bábmozgalomban. A műfaj sajátosságaiból adódóan (bábdíszlettervezés, stb) fokozott érdeklődés mutatkozik a képzőművészetek iránt. Helyes lenne, ha a bábosok, azokban a városokban, községekben, ahol erre lehetőség van, rendszeresen látogatnák a képzőművészeti körök foglalkozásait A művészeti csoportok, szakkörök tagjainak képzőművészeti nevelését előadások, műelemzések, múzeumlátogatások közös megszervezésével is szolgálhatják a képzőművészeti körök. így , megvalósul* hat a komplexebb képzőművészeti nevelés, a modern haladó művészeti törekvéseket nemcsak a körök tagai ismerhetik meg, hanem a résztvevő nézők, felnőttek és gyermekek is. Tárlatvezetés A program azonban nem szorítkozhat pusztán az egyes alkotások megismerésére. A legfontosabb feladat jelenleg az ismeretterjesztés körének kibővítése, új módszerek, új ismeretterjesztési formák bevezetése. Ilyen újszerű kezdeményezés alakult ká a közelmúltban például Fejér megyében. A kihelyezett kiállításokhoz a legjobb képzőművészeti előadókat küldik; megnyitójukat végighallgatják a helybeli rajztanárok, a képzőművészeti szakkörök tagjai is a hallottakat, valamint a rendelkezésükre bocsátott írásbeli anyag alapján a továbbiakban a tárlatvezetést ellátják. Ahol erre mód van, be kell vonni a tárlatvezető munkába a fiatalokat is. Követendő példa ugyancsak a budapesti Műcsarnok kezdeményezése, — 150 VII osztályos úttörő részére 2-3 foglalkozásból álló „tárlatfelelős tanfolyamot” rendeztek azzal a céllal, hogy a tanfolyamon résztvett fiatalok — a kapott útravalóval — kiállítások propagandistái, népszerűsítői legyenek társaik körében s ilyen módon is segítsék a képzőművészeti érdeklődés felkeltését. Erre nemcsak Budapesten van lehetőség. Minden megyeszékhelyen s nagyobb vidéki városban megoldható. Öltözködési és lakáskultúra A képzőművészeti kultúra terjesztésének egy másik, korszerű formája a díszítőművészeti szakkörök megújhódott tartalmú munkája. Régebben pusztán a népművészeti díszítőelemek megismerésével és megismertetésével foglalkoztak. Néhány éve kialakult az a meggyőződés. hogy ez korántsem elég, meg kell ismer- niök a lakáskultúra és az öltözködés eszközeinek, formáinak elméletével és gyakorlatával is. Ily módon a gyakorlati tudnivalók egész- sorát sajátítják el a részvevők; megismerkednek a különböző anyagokkal, színekkel, formákkal, aszerint, hogy textillel, bőrrel, fával vagy fémmel kívánnak foglalkozni. Ezeknek a köröknek a munkájában újabban több asszony és lány vesz részt, olyanok is, akik a népművelés más ágazatai iránt jelenleg még nem érdeklődnek E szakkörök igen alkalmasak arra, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak az ízlés fejlesztéséhez, a mindennapi élet. esztétikai igényeinek, kulturáltságának emeléséhez. A megyei tanácsok ma1 már mind gyakrabban élnek államhatalmi jogaikkal és tiltják be olyan vásári árusok, előnyomok, stb. működését, akik giccseket készítenek és terjesztenek. Ez jó jel (természetesen csak szakemberek sokoldalúan megindokolt véleménye alapján szabad élni vele!), mert arra mutat, hogy a tanácsok mind jobban törődnek a dolgozók képző- művészeti kultúrájának fejlesztésével. Tamás István 4
